Kötelező oltás: az orvosnál csapódnak le az oltástagadók és az oltástól szorongók indulatai

2021. december 03. – 10:08

Kötelező oltás: az orvosnál csapódnak le az oltástagadók és az oltástól szorongók indulatai
Spányik András – Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A cégek, intézmények elrendelhetnek kötelező oltást a dolgozóiknak, de ez a rendszer az oltatlanokat és az orvosokat is kellemetlen helyzetbe hozza – mondta a Telexnek Spányik András, egy foglalkozás-egészségüggyel is foglalkozó magánklinika orvosigazgatója. Az oltástagadók vagy az oltástól szorongók indulatai sokszor a bírói helyzetbe kényszerített orvoson csapódnak le, hiszen ha valaki az orvosi vélemény ellenére sem oltatja be magát, az akár egy évre elveszítheti a megélhetését. Az orvosok tapasztalatai szerint különböző típusú emberekből áll össze az oltatlanok csoportja, és sok köztük az iskolázott, magas beosztásban dolgozó ember is. Egy részük meggyőzhető lenne, ha volna esély edukációra, párbeszédre, de a mostani rendszer ezt nem teszi lehetővé.

Magyarországon a kormány október végén a munkáltatókra bízta, hogy kötelezővé teszik-e az oltást az alkalmazottaknak. Ahol így döntenek, ott a dolgozóknak igazolniuk kell az oltás beadását, vagy olyan orvosi igazolást kell bemutatniuk, amely szerint egészségügyi okokból nem lehet beoltani őket. Aki egyik feltételnek sem felel meg, azt a munkáltató maximum egy évre fizetés nélküli szabadságra küldheti. Ha valaki a fizetés nélküli szabadság időszaka alatt sem veszi fel az oltást, annak a szabadság lejárta után a munkaviszonya is megszűnik.

Az ehhez szükséges igazolásokat a foglalkozás-egészségügyi orvosi szolgálatoknak kell kiállítanuk. Spányik András, egy magánklinika orvosigazgatója és kollégái az utóbbi időben nagyon sok olyan emberrel találkoztak a rendelőben, akik nem oltatták be magukat. Arról kellett határozniuk, hogy a náluk megjelent emberek egészségügyi szempontból olthatók, vagy sem.

Ritka, hogy nem oltható valaki

Spányik András szerint az érthető okokból meghozott döntés következményei most a foglalkozás-egészségügyi szolgálatoknál csapódnak le. Az orvosnak ugyan egy szakmai döntést kell hoznia, de ennek a páciensre nézve súlyos kimenetele lehet: hosszabb ideig nem kap fizetést, megrendülhet az egzisztenciája.

Ehhez a döntéshez az orvosok számára elérhető iránymutatások folyamatosan változnak. „Ebben a mindenki számára új helyzeteket teremtő világjárványban folyamatosan olvashatunk azokról a szakmai vitákról, amelyek az egyes oltások által nyújtott védettségről számolnak be, illetve arról, hogy a betegségen átesetteknél mennyi ideig van megfelelő immunitás a szervezetükben” – mondta Spányik András.

Sokan azért nem akarják beoltatni magukat, mert korábban átestek a betegségen, természetes immunitást szereztek. Ők viszik az orvoshoz a magas antitestszintet igazoló dokumentumot, azt azonban jelenleg nem teszi lehetővé az orvosi protokoll, hogy pusztán emiatt akár egyéves alkalmassági engedélyt kapjanak. Az ő esetükben néhány hónap haladék, egy újabb ellenyagszintmérést is tartalmazó labor- és orvosi vizsgálat talán meg tudná változtatni az oltáshoz való viszonyt, állítja Spányik András.

Az oltható vagy nem oltható kérdés eldöntése egyébként általában nem bonyolult, mert a védőoltások esetében nincs igazán kontraindikáció. Az oltások előnye az esetek döntő részében mindig meghaladja a kockázatokat. Csak nagyon ritka esetekben fordul elő, hogy az oltás ellenjavallt. Ilyen például az, ha valakinek korábban más védőoltás után anafilaxiás reakciója volt, vagy ha valamilyen oltással összefüggésben szívizomgyulladás alakult ki az immunrendszer túlműködése miatt. Ilyen esetekben a foglalkozás-egészségügyi orvosok szakvéleményt szoktak kérni specialistáktól.

Meggyőzhetetlen oltástagadók, szorongók, tájékozatlanok

A munkáltatók által a foglalkozás-egészségügyi orvoshoz irányított oltatlan dolgozók mindent indulata és félelme végül a rendelőben csapódik le. Bár az orvos tapasztalatai szerint olyanra nem került sor, hogy valaki kiabált volna, nagyon bonyolult kommunikációs helyzeteket kellett
kezelniük: több orvos érezte fenyegetve magát, előfordult, hogy a viziten a páciens pereket helyezett kilátásba, más az alkotmány passzusaira hivatkozott.

Spányik András és kollégái az utóbbi időben sok oltatlan emberrel találkoztak, így a szokásosánál árnyaltabb képük van erről a társadalmi csoportról. „Az oltatlanok csoportja sem homogén. Nagyon különböző motivációk miatt döntenek úgy az emberek, hogy minden figyelmeztetés ellenére sem oltatják be magukat” – mondta Spányik András, aki végez pszichoterápiás rendeléseket is, így részben saját tapasztalatai, részben az eddig megjelent szakanyagok alapján jelenleg négy csoportot lát jól megkülönböztethetőnek az oltást fel nem vettek között.

  1. A meggyőzhetetlen oltástagadók a legkülönfélébb összeesküvés-elméletekben hisznek. Ami az orvost különösen meglepte, hogy ez a fajta hozzáállás egyáltalán nem függ össze az iskolai végzettséggel. Magasan képzett, magas beosztású emberek is különböző konteókban hisznek, az erről szóló írásokat, videókat forráskritika nélkül fogadják el. Spányik András megfigyelése szerint ezen a csoporton belül van egy szociokulturálisan jól behatárolható kör, amely szintén nagyrészt iskolázott, egyetemet végzett emberekből áll: ők jellemzően az öko- és bioéletmód hívei, különböző ezoterikus irányzatokat követnek, és az alternatív gyógyászatban hisznek. Az orvos szerint ezekben az emberekben inkább az a közös, hogy úgynevezett merev személyiségszerveződés jellemző rájuk, azaz semmilyen módon nem győzhetők meg.
  2. Az oltástól szorongók körébe azok tartoznak, akik eleve félnek mindenféle orvosi beavatkozástól, injekciótól, tartanak az oltás utáni reakciótól. Egy egészségszorongó embert már az is képes elrettenteni az oltástól, ha azt hallja, hogy a szomszédja vagy a kollégája lázas lett, vagy rosszul érezte magát az oltás után 1-2 napig. Az ő esetükben a megfelelő felvilágosítás, az empatikus, meggyőző orvosi kommunikáció sokat segíthet.
  3. A tájékozatlanok tartoznak a harmadik nagy csoportba. Ők sem az oltás ellen, sem az oltás mellett nem foglaltak állást. Az orvos szerint az is tetten érhető, hogy vannak olyanok, akik lélektani okok miatt nem képesek döntést hozni az oltásról. Egy súlyos pánikbetegséggel vagy szorongásos zavarral élőnek nehezebb megítélnie ezt a kérdést.
  4. A nárcisztikus személyiségű emberek külön csoportot alkotnak. Ők úgy gondolják, rájuk nem hat a Covid, az ő szervezetüknek nem árthat a világjárványt okozó vírus. Úgy érzik, az ő szervezetük erősebb másokénál. Ezek a páciensek szoktak általában későn elmenni szűrésekre is, mert ignorálják a tüneteket, nem fér bele az énképükbe a testük sebezhetősége. Ők gyakran maszkot sem hordanak, és nem veszik komolyan a járványkezelést. Az intézkedések legfeljebb annyiban zavarják őket, hogy korlátozva érzik magukat.

Viták a rendelőben

Ezekkel az emberekkel találkozva az orvosnak nagyon felkészültnek kell lennie. A rendelőbe belépő emberek többsége eleve a hatalom képviselőjeként tekint az orvosra, saját magát „felvilágosultnak” tartja, és elmondja, hogy „a doktor úr is meg van vezetve, nem tud olvasni a sorok között, nem látja, milyen érdekek állnak a háttérben, és megy, mint birka a nyájjal”.

Az oltatlanokat hallgatva nagyon gyakran előkerül, hogy nem szeretnének kísérleti nyulak lenni. Ebben a körben rendkívül elterjedt nézet, hogy minden vakcina csak kísérleti készítmény. Ezzel azért nehéz vitatkozni, mert az ezt hangoztatóknak részben valóban igazuk van: jelenleg a négyes kutatási fázisban lévő vakcinákat adják be az embereknek. Csakhogy ez nem azt jelenti, hogy nem zárult le a teszt: eddig is bevett gyakorlat volt az engedélyezett vakcinák utánkövetése a biztonságosság érdekében. Azért kezdődhetett el a gyártás ilyen gyorsan, mert az akut járványhelyzetre való tekintettel a kormányok támogatták a gyors beindítását.

Gyakori érv, hogy a most beoltott embereknek majd évek múltán lesznek súlyos egészségügyi problémáik. Az orvos erre azt mondja: a gyógyszerekkel ellentétben a védőoltásoknál jóval ritkábbak a távolba mutató hatások. A vakcináknak inkább a rövid távú hatásai ismertek: az azonnali oltási reakciók (izomfájdalom, láz, hidegrázás stb.), illetve néhány rendkívül ritka következmény, mint amilyet az AstraZeneca vakcinája és a trombózisképződés között kimutattak, vagy most Szlovéniában, ahol egy haláleset miatt a Janssen vakcina használatát függesztik fel. Nem véletlen az sem, mondja Spányik András, hogy az ilyen rövid távú hatások miatt az oltások fejlesztési folyamata mindig jóval rövidebb, mint egy-egy gyógyszeré, amelynél akár 10-15 évre is elnyúlhat a tesztfázis. Spányik végső érve pedig a mostani koronavírus-vakcinák mellett az, hogy jelenleg nincs a világon még egy olyan gyógyszer, amelyet ilyen magas dózisszámnál (jelenleg közel 8 milliárd esetben) próbáltak ki.

Sokan azért nem akarnak oltást, mert attól félnek, hogy az mRNS-vakcina genetikai módosulást okoz. Spányik ezt is el szokta magyarázni a pácienseinek. Ahogy egy korábbi cikkünkben részletesen mi is leírtuk: az RNS eleve nem jut a sejtmagba, ahol a DNS van. Ha mégis bejutna, akkor sem tudna beépülni. A vakcinában alkalmazott mRNS-t ugyanis növényekből izolált nukleotidokból (adenin, guanin, citozin, uracil) építik fel, és az uracilt úgy módosították benne, hogy az semmiképpen se tudjon visszaépülni a DNS-hez. És bár létezik olyan enzim, ami képes RNS-ről DNS-t készíteni, és egyes vírusoknak van is (a koronának nincs), ez nincs benne az oltásban. Az mRNS tehát az oltás beadása után a szervezetben egyszerűen lebomlik.

Párbeszéd kellene

Az orvos annyiban érti meg a foglalkozás-egészségügyi szolgálat elé kerülő oltatlanok elkeseredését, hogy az egzisztenciájuk forog kockán. Spányik András meggyőződése szerint a fenti felsorolásból az utóbbi két csoport tagjai közül többen rávehetők lennének az oltásra, ha nem lenne olyan merev a rendszer.

„A jelen körülmények mind az oltatlanokat, mind az orvosokat kellemetlen helyzetbe hozták. Az orvosnak nincs mozgástere a döntésnél, ez a most váratlanul előállt helyzet csak egy bináris megoldást tesz lehetővé: az oltható vagy a nem oltható pecsét használatát. Szerencsésebb lenne, ha az orvos nem találná magát bírói szerepben, és lennének árnyaltabb eszközök a kezében.”

Spányik szerint hasznos lenne ezekkel az emberekkel igazi párbeszédet kezdeményezni. Szervezhetnének olyan tréningeket, képzéseket, tájékoztatókat a munkavállalók körében, amelyeken a szorongók, a bizonytalanok vagy a tájékozatlanok számára hasznos és megnyugtató információkat tudnának adni. Létezik egy új szakma is, az egészségpszichológusoké. Nekik épp az a feladatuk, hogy az egészségszorongás kezelésére dolgozzanak ki technikákat.

Spányik András szerint ha ez nem történik meg, az oltatlanok azt látják, hogy nem várt eszközökkel lépnek fel ellenük, ami csak erősíti a csoportképződést. Az oltatlanok eddig heterogén csoportját így egységbe forrasztja a közös fenyegetettség.

Így jön létre egy amúgy is szorongó, dühös, indulatokkal teli csoport a társadalomban, amely ráadásul még átmenetileg vagy véglegesen munkanélküli is lehet, és a védtelensége miatt kihasználhatóvá válhat

– mondta a Telexnek Spányik András.