Csimpánzvírus is lehet a vakcinában, mégsem veszélyes

Magyarországon most a Pfizer/Biontech és a Moderna mRNS-alapú vakcináival oltanak, de hamarosan az orosz Szputnyik V, a brit AstraZeneca és a kínai Sinopharm oltóanyaga is megérkezhet az országba – előbbi kettőt éppen most engedélyezték. A magyar lakosság egyelőre rendkívül óvatos az oltásokkal kapcsolatban: a KSH felmérésében karácsony előtt csak 15 százalék mondta biztosra, hogy beoltatná magát. A bizonytalanság oka az információhiány: az emberek nem tudják, hogy a vakcinák hogyan működnek, hogyan fejtik ki hatásukat, és esetleg lehetnek-e ismeretlen, később jelentkező következményeik, mellékhatásaik. Erről kérdeztük Falus András immunológus akadémikust.

Az oltás megvéd a súlyos következményektől

A vakcináknak egy fontos hosszú távú hatásuk szokott lenni: az, hogy az immunmemória kibővül a vírus elleni készenléti immunválasszal

– mondta a Telexnek Falus András. Az immunrendszerünknek óriási a repertoárja a védekezésre. Több nagyságrenddel nagyobb azoknak az immunvédekezési lehetőségeknek a száma, mint amennyi antigénanyag az életünk során éri a szervezetünket. Ez az életkorral ugyan változik, de még egy százéves ember szervezetében is ki lehet váltani immunválaszt egy új kórokozóra (még ha ez nem is olyan gyors, mint egy gyereknél vagy egy fiatal embernél).

A védőoltásokat azért adják, hogy a szervezetben kialakuljon az immunmemória. Így, ha újabb fertőzés történik, a szervezetbe jutott kórokozó már egy felkészült immunrendszerrel találkozik. Ilyenkor ha egyáltalán ki is alakul a betegség, annak lefolyása szinte tünetmentes lesz.

A koronavírus elleni oltás nemcsak azért fontos, hogy az egyén szervezetét megvédje a vírus sokkal súlyosabb következményeitől, hanem társadalmi szinten is nagy jelentősége van a fertőzés továbbterjedésének megakadályozásában. Minél több ember lesz védett, annál inkább leszűkülnek a vírus terjedési útvonalai. Így lehet elfojtani a járványt.

Az elölt vírustól a genetikai kódokig

Ha szeretnénk a kockázatokról tudni, érdemes előbb megnézni, milyen elven működnek a különböző védőoltások. A vakcinákat (nemcsak a koronavírus ellenieket) jelenleg négyféle technológiával készítik a világban, mondta Falus András.

1. Elölt vagy legyengített kórokozót juttatnak be a szervezetbe, hogy ez váltsa ki az immunválaszt (és most elegánsan lépjünk túl azon a tudományfilozófiai kérdésen, hogy a vírus egyáltalán élőlény-e, tehát meg lehet-e ölni). A történelemben az első védőoltások ezt a klasszikus módszert alkalmazták. A második világháború után a járványos gyermekbénulás ellen használt Salk-vakcina elölt vírussal dolgozott, a később a Szovjetunióban gyártott Sabin-cseppek már legyengített vírust használtak. Ennél a módszernél ugyan már vannak jóval fejlettebb védőoltások, de megfelelő tisztítási eljárásokkal a technológia ma is biztonságosan alkalmazható. Ilyen elven készült például a tavaly ősszel 1,3 millió adagban legyártott magyar influenzaoltás is (3Fluart). Ebbe a kategóriába tartozik az a kínai vakcina, amelyből egymillió adag érkezhet hozzánk, ha engedélyezi a használatát a hazai gyógyszerhatóság.

2. Csak a kórokozó fehérjéit izolálják, és ezt használják a védőoltáshoz. Ezt a módszert alkalmazzák a tüdőgyulladás, a pneumococcus vagy a HPV elleni védőoltáshoz.

3. A vektorvakcinák esetén egy, a szervezet számára ártalmatlan, sokszorozódásra nem képes vírusba klónozzák bele a megcélzott vírus genetikai állományának egy részét. Ez készteti aztán arra a szervezetet, hogy az antigént elkészítse, és ezzel immunválaszt váltson ki. Ilyen elven működik az AstraZeneca koronavírus elleni vakcinája, amelynek alkalmazását Magyarországon éppen most engedélyezték. Ezt az elvet használja a Szputnyik V nevű orosz vakcina is. Miután az oroszok gyártókapacitása nem elegendő, terveik szerint együttműködnek az AstraZenecával. Ide tartozik az egyik kínai gyártó, a CanSino vakcinája is, de ez egyelőre nem áll olyan jól, hogy használni lehessen – mondta Falus András.

4. Az mRNS-vakcinák képviselik ma a legmodernebb technológiát. A Karikó Katalin és munkatársai nevéhez fűződő innováció lényege, hogy csak egy olajos burokban lévő hírvivő RNS-t (messenger RNS-t) juttatnak be a szervezetbe. Ez aztán a sejtet arra utasítja, hogy kezdje meg a SARS-CoV-2 vírus tüskefehérjéinek gyártását, majd pedig erre reagál az immunrendszer. Ezt a technológiát képviseli az EU-ban és Magyarországon is alkalmazott Pfizer/Biontech- és Moderna-féle vakcina, és ilyen a német CureVac vakcinája is, amelyet még nem engedélyeztek.

Kívánt és nem kívánt mellékhatások

Milyen mellékhatásai és kockázatai lehetnek az egyes vakcináknak? Falus András szerint a nem kívánt mellékhatásokról érdemes beszélni,

a vakcina egyik fontos és nélkülözhetetlen mellékhatása ugyanis az, hogy egy kis gyulladásnak keletkeznie kell a szervezetben, máskülönben nem indul be az immunrendszer.

Az elölt vírusokat tartalmazó vakcináknál felléphetnek olyan, viszonylag ritka mellékhatások, mint az arcidegzsába. Ez elsősorban amiatt lehet, hogy a hővel elölt, denaturált vírusokban megváltozhatnak a fehérjék, illetve a csak legyengített vírusoknál van minimális esély arra, hogy „visszavadulhatnak”. Nagyon ritkán előfordulhat az is, hogy az elölt vírus a szervezet egy pontján hosszabb ideig megmarad, és ott krónikus gyulladást válthat ki. Akinek örökölt vagy környezeti hatásra kialakult hajlama van erre, annál esetleg autoimmun folyamatok is elindulhatnak.

A fehérjéket használó vakcinánál nagyon ritkán előfordulhat, hogy az izoláció során egy-egy vírus is bekerül az oltóanyagba. Sokáig ezért nem tudtak a humán papilloma vírus (HPV) ellen oltást készíteni, de ma már biztonságos ezeknek a vakcináknak az előállítása.

Az ártalmatlan vírusokba becsomagolt genetikai kódot alkalmazó vakcináknál akkor merülhetnek fel problémák, ha a népességben a hordozó vírusok ellen is kialakult már az immunválasz. Ebben az esetben az immunrendszer azonnal semlegesíti a hordozó adenovírust, mielőtt az egész folyamat elindulna. Ez egy ártalmatlan immunválaszt jelent, nincs különösebb veszélye, legfeljebb a vakcina nem lesz hatásos.

Ez történt például az egyik kínai vakcinával, amelynél az Adeno5 nevű hordozóvírust használták, és amely ellen semlegesítő válasz alakult ki a népességben. Az AstraZeneca ezért a többfázisú, koronavírus elleni oltásában az első dózisnál egy ritka hordozóvírust, az Adeno26-ot használ. Ezt csimpánzból izolálták, és nincs ellene emberi immunválasz. Ettől persze mindenki rögtön összerezzen, hogy úristen, hát mit keres az emberben egy mesterségesen oda juttatott csimpánzvírus – de mint említettük, ez a vírus nem tud elszaporodni a szervezetünkben.

Az mRNS nem tud kapcsolódni az örökítőanyaghoz

Bármennyire is a jelenlegi legmagasabb szintű géntechnológiát képviselik az mRNS-alapú vakcinák, sokan éppen ezért tartanak tőlük. Falus András szerint ezek a félelmek a mai legalaposabb tudományos értékelés szerint alaptalanok. Ennek a technológiának nincs ismert mellékhatása. Komoly tévedés, amikor azt mondják, hogy ezt a technológiát most használják először, ezért kiszámíthatatlanok a következményei, mondta az akadémikus.

Az mRNS-technológiával nem tíz hónapja, a koronavírus-járvány kitörése óta kezdtek el kísérletezni, hanem évtizedek óta folynak a kutatások, magyarázta Falus András. Először nem fertőzések, hanem tumorok ellen alkalmazták ezt a technikát vakcinák előállítására Németországban. A tumorral is az a baj, mondta az akadémikus, hogy az immunrendszerünk csak 99,99 százalékban védekezik ellene. Az mRNS-technológiával ebben az esetben a hiányzó immunválaszhoz szükséges fehérjeszintézist érik el.

Az mRNS-vakcináknál a biztonságosság alapját az jelenti, hogy ezeknek az oltásoknak az előállításához sem toxikus anyagot, sem sejtkultúrákat nem használnak, amelyek vírussal érintkezhetnének vagy szennyeződhetnének. Ez az oltás azért sem fog autoimmun választ kiváltani a szervezetben, mert az így előállított tüskefehérjék egyébként nem fordulnak elő az emberi szervezetben, és nem is hasonlítanak egyetlen olyan fehérjére sem, amely a szervezetünk működése szempontjából fontos. A védekezésben fontos szerepet játszó T-sejtek így még véletlenül sem tudnak rátámadni a szervezet hasonló felépítésű, saját fehérjéire.

Tévesek azok a feltételezések is, hívta fel a figyelmet Falus András, hogy az mRNS-vakcina módosulásokat képes végrehajtani a sejtjeink örökítőanyagában, a DNS-ben. A vakcinában alkalmazott mRNS-t növényekből izolált nukleotidokból (adenin, guanin, citozin, uracil) építik fel, és az uracilt úgy módosították benne, hogy az semmiképpen se tudjon visszaépülni a DNS-hez. Az mRNS az oltás beadása után a szervezetben egyszerűen lebomlik.

De mi lenne, ha mégis?

Ezzel a kérdéssel Lőrincz M. Ákos immunológus is részletesen foglalkozik, aki a mindenki számára olvasásra ajánlott Facebook-oldalán napról napra számol be közérthető formában arról, mi történik a testében, milyen lépések után alakul ki az immunitás, miután megkapta a koronavírus elleni oltást.

Az orvos Facebook-naplója szerint több okból is képtelenség, hogy beépüljön az oltásban levő RNS a genomba, és megváltoztassa az emberi genetikát. Lőrincz M. Ákos pontokba szedett levezetését szó szerint idézzük:

„1. Nem jut az RNS a sejtmagba, ahol a DNS-t őrizzük. A transzport fordított irányú. DNS>RNS>fehérje

2. Ha valahogy mégis bejutna, nem tudna beépülni, mert az RNS egyszálú, a DNS meg kettős szálú, ráadásul fel van tekerve, be van védve fehérjékkel és még egy építőelemük is különbözik.

3. Bár létezik olyan enzim, ami képes RNS-ről DNS-t készíteni és egyes vírusoknak van is (a koronának nincs), de ez nincs benne az oltásban.

4. Ha valami gonosz varázsló odavarázsolná (ilyen varázslat nincs), akkor sem lenne semmi, mert azonnal a lebomlana a terméke.

5. Ha egy újabb varázsló mégis belerakná a DNS-be (na, ilyen varázslat aztán végképp nincs), akkor azonnal kivágódna onnan a javítóenzimek révén és lebomlana.

6. Ha mégis valahogy beépül és bennmarad, akkor sem valószínű, hogy olyan helyre kerülne, ahonnan átíródhat.

7. De ha mégis, és létrejönne valami mutáns fehérje, akkor az bemutatásra kerülne az immunsejteknek az MHC I-en (egy membránfehérje – a szerk), amik felismernék, mint ismeretlen fehérjét és elpusztítják a sejtet, mint ”fertőzött„ sejt (sok hűhó azért, hogy eljussunk oda, ahonnan indultunk).

8. Ha valamiért pont az MHC I bemutatás is sérülne (ez azért már kezd extrém lenni az extrémek között), akkor meg NK sejtek (Natural Killer, természetes ölősejtek – a szerk) ölnék meg a sejtet, amiért nem mutat be MHC I-et.

+1 Végül és legfőképp emlékeztetném azokat, akik elhiszik, hogy simán eltekinthetünk ettől a 8 ponttól (meg a többitől, ami még van), és megtalálták a rést 3,1 milliárd év evolúciós fejlődésén, hogy a ”rendes„ koronavírus fertőzés esetén ugyanaz ez RNS (sőt, igazából a teljes vírus RNS) sokkal nagyobb számban úszkál a sejtplazmában, mint az oltásnál. Tehát HA EZ VÉGBEMEHETNE, AKKOR AZ IGAZI KORONAVÍRUS SOKKAL INKÁBB OKOZNA GÉNMÓDOSULÁST, mint az ellene adott oltás! Ettől mégsem fél senki – nem is kell, lásd a fenti 8 pont.”

Lőrincz M. Ákos arra a fontos kérdésre is választ ad, hogy mi történik, ha valaki akkor kapja meg az oltást, amikor már elkapta fertőzést, csak nem tud róla, mert még a tünetmentes lappangási időben van. A szakember szerint ebben az esetben sem tud „hiperreakció” kialakulni az immunrendszerben.

Az oltás által kiváltott immunválasz ugyanis semmi ahhoz a robbanásszerű vírusszaporodáshoz képest, ami ilyenkor a szervezetben bekövetkezik. Az oltás tehát ebben az esetben nem ront, de még nem is tud javítani a helyzeten. Az immunológus azt írja, hogy a vakcina vizsgálatai során csak az oltást követő 12. naptól volt kimutatható előnye az oltottaknak a kontrollcsoporthoz képest.