Újraindul az egészségügy, de örüljön, ha 2023 karácsonyáig térdprotézishez jut

2021. május 11. – 07:01

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Csütörtöktől újraindulnak a kórházakban a koronajárvány miatt leállított, nem életmentő műtétek, s borítékolható, hogy jóval hosszabb várólisták lesznek, mint a járvány előtt voltak. A Telex kibontja a borítékot, és megmutatja, mire számíthatnak azok a betegek, akik a nyugat-dunántúli kórházak valamelyikében szeretnék megműttetni fájó lábukat, csípőjüket, rossz szemüket. Vagy bármit, ami hónapokig halasztható volt.

Ahhoz, hogy a mostani számok beszédesek legyenek, mindenekelőtt látni kell, hogy a Covid előtt milyen várólisták alakultak ki az ország nyugati felében. Bár a kormány 2014 és 2016 között 12,2 milliárd forinttal próbálta gyorsítani a legnagyobb várakozási idejű műtétek elvégzését – részben sikerrel –, az általunk kiválasztott évben, 2018-ban sem voltak olyan alacsonyak a számok. A nyugat-dunántúli (Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megyei) kórházakban a csípőprotézis-műtéteknél az átlagos várakozási idő 284 nap volt; térdprotézisre 388 napot, szürkehályog-műtétre 134-et vártak a betegek.

Infografika: Sudár Éva / Telex

A régióban ezek a számok – az úgynevezett medián várakozási idő – a Covid-járvány harmadik hullámának lecsengésekor, 2021-ben, a NEAK várólista összesítése szerint a csípőprotézisnél 546 napra emelkedtek (szemben a 284-gyel), a térdprotézisnél 674 napra (388 helyett), a szürkehályognál pedig 260-ra (korábban 134). Mindenhol tehát csaknem a duplája a várakozási idő. Alapból.

Egy érintett orvos azonban, aki zömében „várólistás” betegeket műt, figyelmeztet: ezeket a számokat legfeljebb tájékoztató jellegűnek tekintsük, sokkal több a valós várakozó. Az okot is mondja: számos betegénél a járvány hónapjai alatt vált (volna) esedékessé az operáció, de őket meg sem próbálta időpontra felvenni – nem is lehetett. Ott vannak ugyanakkor a korábbi, állapotuk alapján egyre inkább sürgőssé váló esetek, a várólistán is őket látjuk még. Hozzájuk csatlakoznak hamarosan az újak.

Kezdünk. Kezdünk?

Innen indulnak el tehát újra a műtétek, elvileg csütörtöktől, de az egyik érintett kórház orvosa szintén lehűti a kedélyeket. „A legtöbb kórházban épp ezek az osztályok álltak le teljesen, ezeket ürítették ki, és költöztették a helyükre a Covid-osztályokat. Van, amelyiken ugyan már nem fekszik beteg, de két-három hete még tele volt emberrel. Újra kell rendezni a kórtermeket, a folyosókat. Innen irányították át a munkaerőt is a koronavírusos részlegekre, az orvosok-nővérek nagy része még mindig ott van. Az oltópontokról meg nem is beszélve. Fogadjuk hát el: a nagyobb műtétek még biztosan nem indulnak el mindenhol, nem megy ez varázsütésre.”

Ugyanígy volt februárban az egynapos beavatkozásoknál is, amikor az ambuláns műtéteket az egészségügyi kormányzat elvileg engedélyezte, de a kórházak egy része nem állt erre készen, illetve már akkor érezték a harmadik hullám szelét, így nem merték még résnyire sem kinyitni az ajtót. És mivel berobbant a harmadik hullám, az egész úgy állt le, hogy valójában el sem kezdődött. Ez volt Győrben is.

A szürkehályog-műtétek jelenthetik a kivételt, mondja, aki ért ehhez; ott ugyanis kisebb logisztikával és humánerőforással megoldható az indulás. Mivel erre már volt példa az első hullám után, tudjuk, mire számíthatunk – legalábbis Győrben.

Lássunk tisztán!

A tavaszi zárás után a nyár legelején indultak újra a szemműtétek a Petz-kórházban, júniusban heti ötven szürkehályog-operációt végeztek. A Covid előtt heti 85 pácienst gond nélkül fogadtak, könnyen kiszámítható, hogy a korábbi műtétszám hatvan százalékával indították tehát újra az ellátást. Bár nyilvánvaló volt, hogy a várólista így nem vagy csak nagyon lassan rövidíthető, de egy ilyen számnak most nagyon örülnének, összehasonlításképpen elég az elmúlt fél év statisztikáját nézni. A NEAK várólistája szerint ugyanis a „tárgyhónapot megelőző hat hónapban ellátott esetek száma” a győri szemészeti osztályon 238 volt, ami heti bontásban talán tíz műtétet jelent. Ezek nyilvánvalóan a sürgős, nem halasztható esetek voltak.

A várólista kardinális kérdés Győrben, a szemészeten különösen, ahol a főszabály az volt – még a járvány előtt -, hogy három hónapnál ne legyen hosszabb a lista, és idén tavaszig nagyjából tartani is tudták ezt. Ehhez csak januárban 267 műtétet végeztek el, februárban 271-et, március közepéig (a leállásig) pedig 122-őt. Aztán jött április egyetlen műtéttel… Tanulságos volt az is, hogy a nyári induláskor a visszarendelt betegeknek a nyolcvan százaléka mondott azonnal igent, húsz százalék inkább halasztott.

Az ortopédiai csípő- és térdműtéteknél még inkább lehetett látni, hogy az operációt és az azt követő rehabilitációt előre be kell tervezniük az addig aktív betegeknek, „csak úgy” sokan nem tudtak eljönni a munkahelyről táppénzre. Nem olyan időket élünk. Így hiába volt a kínálkozó lehetőség, vártak. A mögöttünk hagyott fél év ugyanakkor biztosan nyomós érv lesz, hogy nem szabad hezitálni, mert bármikor jöhet egy újabb hullám és zárás, ami ki tudja, meddig tart.

Hálapénz nélkül

A kórházi szakmán belül is sokan kíváncsiak arra, hogy az új rendszerben, amelyben hálapénz elvben már nincs, mennyire lesznek motiváltak maguk az orvosok a lista lerövidítésében. Ugyanúgy tülekedés lesz-e a műtői helyekért, mint korábban? A vélemény vegyes: van, aki már látja, hogy a lelkesedés messze nem olyan mértékű, mint volt korábban; más sokatmondóan csak annyit tesz hozzá – a hálapénzre utalva –, „nem eszik olyan forrón a kását”.

Kérdés az is, hogy az eddig „halaszthatónak” ítélt betegek milyen állapotban kerülnek műtőasztalra. „Ha felnyitjuk, akkor látjuk” – szól a sommázat.

Bárhogy lesz is, az újabb újrakezdés bizonyosan előtérbe tolja a várólistákat, s abban is biztosak lehetünk, hogy horrorisztikus dátumokat látunk/posztolnak majd a Nyugat-Dunántúlon (is). Igazából nem kell jövő időben fogalmazni, hisz térdprotézisnél Győrben a legutóbbi tervezett időpont 2023. december 2., vagyis az illető több mint 900 napot vár még a műtétre. De ne örüljön az sem, aki Zala megyében él, mert ott 2023. március 21-re van időpont, Veszprémben pedig 2023. február 24-re.

Marad a magánellátás?

A nagyműtéteknél biztosan nem, mert azokat az egynapos sebészettel rendelkező magánklinikák nem tudják elvégezni. Ráadásul – az egyik Győr-Moson-Sopron megyei olvasónk elmondása szerint – már a magánellátásba is alig tudott bejutni. Nem műtétről, hanem „csak” kardiológiai szakvizsgálatról volt szó, „amit egyébként borsos áron végeznek el”, és legnagyobb döbbenetére két-három hónappal későbbi időpontot ajánlottak neki, mondván, hogy az állami rendszer leállása miatt már náluk is van várólista. Eddig ilyen nem volt. Addig próbálkozott az illető, míg végül talált egy másik – szintén önköltséges – központot, ahol egy hónapon belül fogadják.

Roland fizetett, csak bejusson a vizsgálatra – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

Hasonlóképpen messzire ment Roland (kéri, csak keresztnevét használjuk), aki tíz éve küzd daganatos betegséggel. A minap diagnosztikai vizsgálatra jelentkezett volna be az állami rendszerbe, egy hónappal későbbre ajánlottak neki időpontot. „Tudtommal két héten belül kellett volna, hogy kapjak.” Székesfehérvárig ment, ahol másnap fogadták, „olyan kontrasztanyagot adtak, amitől végre nem lettem rosszul”, azonnal megkapta az eredményt, s most azzal kopogtat az állami rendszerben dolgozó szakorvosnál. „Csaknem százezer forintomba került, de itt a kezemben a papír, hogy minden rendben velem.”

Covid utóhatás

Az is biztos, hogy a sokáig a régió járványkórházaként működő Petz-kórház még számos visszarendelt Covid-beteget kell hogy fogadjon; ez a forgalom pedig szintén terhelni fogja a rendszerüket. Tibor egyike ezeknek a betegeknek: „Egy hónapja jöttem ki az intenzívről, illetve a tüdőosztályról. A halál torkából hoztak vissza, édesanyámmal együtt feküdtünk egy ideig az intenzíven, de őt nem tudták már megmenteni. A tüdőm egy szürke maszat volt, alig működött, hatvankilences szaturációval vitt be a mentő, most kilencvenhetet mértek. Amikor kijöttem, azt mondták, három-négy hét múlva jöjjek kontrollra. Sikerült időpontot kérnem telefonon, ehhez az kellett, amit a járvány idején megtanultam: addig tárcsázz, amíg valaki fel nem veszi a telefont! Volt, hogy a háziorvost harmincötször hívtam, hiába. Most tárcsáztam, amíg kellett. Hatvanéves vagyok, még előbb elfáradok a kelleténél, de azt érzem, rendbe jöhetek. Még van egy utam a kardiológiára is, csoda vagy sem, de oda is van időpontom.”

Tibor a visszarendelt Covid-betegek egyike – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

Fizet, nem fizet

Kásler Miklós múlt pénteken jelentette be, hogy május 13-tól újraindulnak a nem sürgős beavatkozások, de ezeknek feltétele az érvényes védettségi igazolvány. Akinek nincs, annak „a tervezett beavatkozást megelőző 48 órán belüli negatív PCR-teszt eredménnyel és a műtét napján végzett negatív antigéngyorsteszttel” kell rendelkeznie. Az EMMI azt is hozzátette, hogy aki nincs beoltva, a saját költségére kérhet PCR-tesztet és gyorstesztet. Az RTL kérdésére ezt pontosították azzal, hogy aki önhibáján kívül, például az egészségügyi állapota miatt nem tudta felvenni az oltást, annak a tesztet a kórház finanszírozza, s annak sem kell aggódnia, aki még nem kapta meg a védettségi kártyát, mert az oltási papír bemutatásával vagy elektronikus rendszeren keresztül az már ellenőrizhető.

A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.