Bürokratikus buborékban, védettségi igazolvány nélkül pattog ide-oda az, aki külföldön él, de beoltották itthon

2021. április 28. – 18:49

Bürokratikus buborékban, védettségi igazolvány nélkül pattog ide-oda az, aki külföldön él, de beoltották itthon
Koronavírus elleni vakcinák oltási igazolásait mutatják Győrben, a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve épületében 2021. április 1-jén – Fotó: Krizsán Csaba / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

A külföldön élő, ott tb-t fizető, ugyanakkor Magyarországon igazoltan beoltottakra vonatkozó rendkívül furcsa anomáliával keresett meg minket egy olvasónk, aki a védettségi igazolványára várva egy bürokratikus buborékban pattog, egyelőre látszólag megoldás nélkül.

Olvasónk – nevezzük Lajosnak (nem ez a valódi neve) – története fájón rímel arra az elméleti vonatkozásra, amit szerdai cikkünkben osztottunk meg a védettségi igazolvány körüli furcsa helyzetekről. Abban egy külföldön, Ausztriában élő magyar olvasónk mutatott rá, hogy inaktivált tajszámmal is tud regisztrálni a magyarországi oltásra (keresték is több alkalommal emiatt), ám két okból nem élt a lehetőséggel: kisebb részben a hazautazás megszervezésének körülményessége miatt, nagyobb részben viszont azért, mert nem tudja, hogy egy Magyarországon beadott oltást tud-e majd érvényesíteni Ausztriában. „Jelen pillanatban úgy látom, hogy nem” – zárta gondolatát.

Hogy milyen jól gondolta, azt Lajos már megtörtént esete is igazolja. Lajos Angliában él és dolgozik. Amikor Magyarországról odaköltözött, mindent a hivatalos ügyrend szerint intézett, kijelentkezett magyarországi lakcíméről, és azt is jelezte, hogy a tb-jét egy másik országban fizetik majd utána. Így a tajszáma inaktív állapotba került.

Mindez nem jelentett problémát egészen addig, amíg a koronavírus-járvány hatása miatt huzamosabb időre haza nem kellett térnie. Bürokratikus szempontból nézve minden maradt a régiben: külföldi lakcím, külföldi tb-fizetés, csak maga Lajos került fizikailag Magyarországra átmenetileg.

Mivel ez az átmeneti időszak pont egybeesett az oltás magyarországi beindulásával, Lajos az inaktív, de attól még létező tajszámával regisztrált is az oltásra. Amikor bejelentették, hogy a háziorvosokhoz került az oltandók listája, meg is kereste azt a háziorvost, akihez korábban, még Magyarországon lakva tartozott. Ő arról tájékoztatta, hogy nem találja a listán. Gond egy szál se, a háziorvos feltette a listára. A rendszer sehol nem jelzett, hogy ezzel gond lenne, így kis idő után, hetekkel ezelőtt meg is kapta az első oltását és vele az azt igazoló papírt, ami után elvben 8 nappal postázzák a védettségi igazolványt. Az oltáskor leadott hozzájárulási nyilatkozatra az éppen használt magyarországi címét írta rá, hogy oda küldjék az igazolványt.

Maga az igazolvány ugye elég fontos, hamarosan Magyarországon is viszonylag sok tevékenység ehhez a plasztikkártyához kötődik majd, plusz ha visszatér Angliába, ott is ezzel tudja igazolni, hogy védett.

Két hét várakozás után elkezdett érdeklődni, merre járhat az áhított igazolvány.

Elsőként az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Téren (EESZT) próbálta ellenőrizni ennek az állapotát, de ott nem találta nyomát semmilyen ellátásnak. Hasonlóra jutott a Magyarorszag.hu-n bejelentkezve is. Ezután indult a telefonálgatás.

Az oltást intéző háziorvosnál érdeklődve először azt a választ kapta, talán az oltóponton felejtették el beregisztrálni az adatokat, menjen be hozzá az oltást igazoló papírral, és majd ő felviszi a rendszerbe. Így is tett, de itt kezdődtek a problémák. Az adatok felvitele közben ugyanis hiába adták meg a létező, csak inaktív tajszámot, a rendszer azt mutatta, hogy erre nem lehet kérvényezni oltási igazolást, mert a szám technikailag nem érvényes. Mindez nagyjából egy hete történt.

Itt kettéválik a történet, ugyanis Lajos, illetve a háziorvosa is megpróbálta kideríteni, hogy ezek után honnan kaphat védettségi igazolványt. A háziorvos április 27-én jelezte Lajosnak, hogy az angol kiadású, európai tb-kártyájával sikerült felvinnie az adatait az európai rendszerbe, azok után, hogy számtalanszor próbált átjutni a magyar rendszeren, mindhiába.

Eközben Lajos megpróbálta a háziorvossal való kapcsolattartáson felül

  • megkeresni az oltópontot, ahol az oltást kapta, tudnak-e megoldást a helyzetére, de ott adminisztratív ügyekkel nem foglalkoztak,
  • felvenni a kapcsolatot az EESZT ügyfélszolgálatával, emailben részletesen leírta a történteket, de kilenc nap után sem kapott választ, telefonon pedig nem jutott el ügyintézőig,
  • jelenteni a problémát a 1818-as telefonszámon, de az EESZT-hez hasonlóan sokadik próbálkozásra sem sikerült élő, emberi ügyintézőhöz eljutnia.

„Kicsit ilyen róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet, amiből próbálok kijutni, de senki nem segít, kapok-e védettségi igazolványt valahonnan, és ha igen, milyen címre”

– mondja Lajos, hozzátéve, hogy már az is megfordult a fejében, hogy inkább befizetné a magyar tb-jét is, hátha úgy aktívvá válik a száma. De erre sincs lehetősége, mert a rendszer szerint Angliában rendezve van a biztosítása, így ha akarna, sem tudna fizetni a tb-ért Magyarországon.

Védettségi igazolványa továbbra sincs, a hatóságok vagy elérhetetlenek, vagy semmiben nem tudnak segíteni Lajosnak, aki biztosat továbbra sem tud a saját státuszával kapcsolatban. Két dologban bízik: vagy valamiért az angliai címére postázták a magyar hivatalok a védettségi igazolványt, és az még hosszú hetek után is hánykolódik valahol az európai postahálózaton belül (bár semmi nyoma, hogy itthon rögzítették volna, hogy ő védettségi igazolványt kaphat az oltása után), vagy az európai rendszerben április 27-én rögzített adatok alapján kap esetleg valakitől, valahonnan igazolványt.

Addig pedig marad az első oltás után kapott papír a rajta szereplő QR-kóddal, és a remény, hogy jobb híján, valamikor, valamire majd jó lesz ez is.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!