„Nekem nagyon idegen lett volna, hogy előbb mondom meg egy banknak, hány gyereket akarok, mint magunknak”

Idén öt éve, hogy a kormány elérhetővé tette a babaváró hitelt. Az ezt felvevő házaspároknak öt évük van arra, hogy legalább 12 hetes magzatot tudjanak igazolni, ellenkező esetben büntetőkamatot kell fizetniük. A kormány két évvel kitolta ugyan az idei határidőt, de így is sok ezer pár elszámította magát: a csokot és a babavárót igénylő családok mintegy 20-30 százalékában nem született annyi gyerek, amennyit a felvételkor vállaltak.

A nem teljesült ígéretek mögött személyes történetek állnak: például egy válás, a prioritások megváltozása, vagy akár egészségi okok. Tapasztalataink szerint többen vannak, akik teljesítették ugyan a feltételeket, de mégis azt érzik: belekényszerítették őket a hitelfelvételbe, ami nagy nyomást helyezett rájuk.

A babaváró hitel bevezetésének ötéves évfordulóján cikksorozatban foglalkozunk a demográfiai helyzettel, a kormány családpolitikájával, nemzetközi példákkal és kiemelten a babaváróval. Az első részben az állami támogatás rendszerét értékeltük, a második részben a Fidesz által hangoztatott születésszámokkal foglalkoztunk. A harmadik részben hat személyes történeten keresztül mutatjuk be, hogy a puszta számokon túl, hogyan befolyásolta a felvevő párok életét a babaváró hitel és a csok.

A cikkünk elején idézett Kata és Zsolt 2019-ben kötött házasságot, abban az évben kezdtek el lakást keresni. Úgy döntöttek, hogy felveszik a két gyerek után járó csokot és a babavárót is – előre vállalva a két gyereket. Ennek pusztán racionális okai voltak, a többi, piaci alapú hitel törlesztőrészlete jóval magasabb lett volna. Katának voltak fenntartásai a konstrukció miatt. „Ismered a Hétszűnyű Kapanyányimonyókot? Ő mondja, hogy »segítek neked, ha nekem adod az első gyerekedet«. Na, ez a családtámogatási rendszer a modern változata ennek, előre eladod a gyerekedet a lakhatásodért.” Ettől függetlenül nincsenek benne rossz érzések a hitelfelvétel miatt, hiszen egyébként is akartak gyerekeket.

„Ez arra nem vetül ki, ahogy a gyerekeimhez viszonyulok, csak magához a gyerekvállaláshoz, ezért se gondolom, hogy őket ez bármilyen szinten érinteni vagy bántani fogja. Annak idején a mi szüleink is felvették a szocpolt” – mondja.

2021-ben született meg az első gyerekük, ami után egyre távolibbnak tűnt a kis tesó gondolata. Az első év nagyon nehéz volt. A kisfiuknak egészségi problémái lettek, ráadásul nem volt sok segítségük, ez elvette a kedvüket a gyerekvállalástól. „Azt mondtuk, hogy lehet, hogy a jövőben igen, de a távoli jövőben” – fogalmaz a most 31 éves Kata.

Tavaly visszament dolgozni, a kisfiuk is közösségbe került, a körülményeik „normalizálódtak” és ennek hatására Katában is „átfordult valami”, már nem zárkózott el annyira a második gyerek gondolatától. Bár – mint mondja – „amikor az ember úgy próbál családot tervezni, hogy közben aktívan fizeti vissza a hitelt, és ott lebegnek a szeme előtt a csok feltételei is, akkor nem lehet százszázalékosan elvonatkoztatni tőlük, és csak érzelmi alapon meghozni a döntést”.

Tavaly év végén spontán megfogant egy második baba, aki nagyon az elején elment, nem sokkal később azonban Kata újra teherbe esett, október végére várják a kis tesót. Most fellélegezhetnek.

Bea és Kristóf 2019-ben vették fel a babaváró hitelt, ekkor már volt egy három és fél éves gyerekük, de szerettek volna egy másodikat. A tízmillió forintnak megvolt a helye: 2016-ban vettek lakást jelzáloghitelre. Egy hitelszakértő tanácsolta nekik, ha úgyis szeretnének még egy gyereket, érdemes felvenni a babavárót, és azt bele törleszteni a jelzáloghitelbe.

„A hitel nagy része erre ment el, a kisebb részéből vettünk egy használt autót” – mondja Kristóf, aki szerint 2019-ben egy reális jövőkép volt, hogy két-három év múlva lesz egy második gyerekük.

A valóságban viszont nem így történt: teltek az évek és valahogy sosem lett prioritás a gyerekvállalás. Kristóf szerint ennek több oka volt: például, hogy a felesége elkezdett egy egyetemet, és inkább a karrierje került előtérbe. Kristóf három év után kezdett el azon gondolkodni, hogy már sürgeti őket az idő, és beszélgetniük kellene a gyerekvállalásról.

Végül tavaly nyáron volt egy mélyebb beszélgetésük, ekkor hangosan is kimondták: hiába gondoltak magukra mindig kétgyerekes családként, ez most nem aktuális az életükben. Azt is megbeszélték, hogy ennek a döntésnek vállalják minden anyagi következményét. Ezért elkezdtek spórolni, hogy majd egy összegben visszafizethessék a büntetőkamatot. A pénz összegyűjtéséhez „kicsit összébb kellett húzni a nadrágszíjat”.

Amikor idén kitolták a fizetési határidőt, Kristófnak nem volt felhőtlen az öröme. A felesége most kapott teljes állást, a gyerekvállalás továbbra sem elsődleges az életükben, így szerette volna már letudni az egészet. Azt mondta, furcsa érzés volt, hogy ott van a pénz a számlájukon, amit most nem kell befizetniük, de közben nem is az övék. Azt is zavarta, hogy szerinte van egy erős társadalmi stigma azokon az embereken, akik felvették a hitelt, de végül nem lett gyerekük. „Népharag zúdult azokra, akik nem teljesítették az elvárásokat, és még két év haladékot is kaptak.” Szerinte sokan azt gondolták: felelőtlen döntést hoztak, és ennek ellenére kimentik őket. Ezt nehezen viselte.

Úgy érzi, mai fejjel már nem vette volna fel a babavárót, „inkább azt néztük, hogy ez egy racionális döntés, amitől könnyebbé válik az életünk” – mondja. Szerinte ha öt éve lett volna a feleségével egy tavalyihoz hasonló mélyebb beszélgetése a gyerekvállalásról, akkor lehet, hogy nem ez a döntés születik.

Zsófi és Péter 21 évesen, az egyetemen találkoztak egymással. 2021-ben házasodtak össze, és bár beszélgettek arról, hogy szeretnének majd gyereket, arról még nem volt szó, hogy mennyit és mikor. Akkoriban egy 28 négyzetméteres budapesti lakásban laktak, amit Péter szülei vettek. Bár biztosak voltak abban, hogy családot nem ott akarnak vállalni, Zsófi elmondása szerint inkább az önerőgyűjtésre fókuszáltak. Eleinte nem akartak olyan hitelt felvenni, amelynél előre alá kell írni, hogy gyerekük fog születni.

„Nekem nagyon idegen lett volna, hogy előbb mondom meg egy banknak, hogy hány gyereket akarok, mint magunknak.”

Zsófi 2022 januárjában tudta meg, hogy terhes, februárban azt is, hogy ikrekkel. Akkor egyértelmű lett, hogy a babaváró hitelt és a csokot is fel kell venniük, ha nagyobb lakásba akarnak költözni. „Új építésű szóba se jöhetett, nem jött volna ki a matek.” Végül Fóton vettek egy kis házat, a budapesti lakást azóta kiadják.

Zsófiék számára az egész folyamatban a legnagyobb nehézséget a bürokrácia jelentette. „Sokszor az egymás mellett ülő ügyintézők is teljesen mást mondtak.” A babaváró felvétele után derült ki például, hogy már egyből kérhették volna a szüneteltetést és a tőkecsökkentést is, hiszen akkor már úton volt az első és a második baba is. Az ügyintéző viszont akkor nem mondta ezt nekik, csak hónapokkal később egy másik ügyintéző „lepődött meg azon, hogy még fizetünk”. A csok felvétele ennél is bonyolultabb volt, Péter ugyanis pont akkor váltott munkahelyet, ezért az ő jövedelmét nem akarták beszámítani. Zsófinál csak a gyed összegét vették figyelembe, ráadásul a babaváró és a csok mellett nyolcmilliós piaci hitelük is volt. Szükségük lett volna egy kezesre, amire nem volt lehetőség. Ezért végül Zsófi lett az adós, a férje mellett pedig az édesapja is adóstárs lett.

A következő meglepetés a gyerekek születése után jött: hiába készültek úgy, hogy egymillió forint tőketartozást elengednek, kiderült, hogy erre mégsem lesz lehetőségük – ez ugyanis csak akkor jár, ha a házastársakon kívül nincs másik adós. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a csokhoz szükséges lakcímkártyákat csak hatodik nekifutásra sikerült elintézniük. Az okmányirodában ugyanis többször is nem létező házszámmal állították ki a kártyákat. „Ott voltam szülés után, alig fogott az agyam, és egymás után körmöltem mindannyiunknak a lakcímbejelentő lapokat” – idézi fel Zsófi. Végül sikerült elérniük, hogy létező lakcímre jelentsék be őket. Az ikreik augusztusban voltak kétévesek, Zsófi és Péter harminc, egyelőre nem terveznek harmadik gyereket.

Lilla és László 2020-ban vették fel a babaváró hitelt, ekkor már volt egy gyerekük, aki 2019-ben született, de akkor pont lecsúsztak a lehetőségről. A hitelt azért vették fel, mert tudták, hogy szeretnének még egy gyereket, és amúgy is volt egy lakáshitelük, azt akarták kiváltani a babaváróval. Akkor jól jártak vele, harmadannyi lett a törlesztőrészletük havonta. „Úgy láttuk, hogy az öt év vállalhatónak tűnik, addig biztos összejön a gyerek és szeretnénk is másodikat” – mondja Lilla.

Viszont az öt év alatt nagyon máshogy alakult az életük: egyrészt eleinte hiába próbálkoztak, nem jött össze a gyerek, végül tavaly decemberben elváltak. Bár maradt volna még idejük a gyerekvállalásra, a válással automatikusan megszegték a feltételeket, így átalakult a hitelük: az addigi havi 45 ezres kamatmentes törlesztő 115 ezer forintra emelkedett. Emellett egy összegben egymillió-kétszázezer forint büntetőkamatot is vissza kellett fizetniük.

Lilla azt mondja, hiába voltak tisztában a válás következményeivel, nem merült fel, hogy papíron házasok maradjanak. „Ezt mások is mondták, de azt akartuk, hogy mindenki tiszta lappal indulhasson pénzügyileg is.”

Kettejük közül Lilla volt jobb anyagi helyzetben, így ő kivásárolta a férjét a közös lakásukból, és azt tervezte, hogy egyedül átvállalja a babaváró törlesztését, de ezt nem tehette meg. „Szerintem ez egy rossz konstrukció, miért ne vállalhatnám át egyedül a hitelt, ha a fizetésem elbírja, és a másik felet is tudom ezzel tehermentesíteni?”

Mivel Lilla maradt ott a közös lakásukban, ezért most az a terve, hogy egyedül vesz fel egy másik hitelt, amivel kiváltják a babavárót. A másik hitel egy jelzálogalapú, szabad felhasználású kölcsön lenne, aminek kedvezőbb feltételei vannak, mint a babavárónak: kisebb a THM, és nem 20, hanem csak 10 évig kell törleszteni. Így a volt férje is felvehetne egy másik hitelt, és vásárolhatna lakást.

A történtek ellenére Lilla azt mondja: nem bánták meg, hogy felvették a babavárót, mert abban az időben jól jött ez a lehetőség, főleg, hogy ő gyesen volt, így egy fizetésből éltek.

A babaváró hitelt alapvetően jó konstrukciónak tartja, de szerinte a 20 év törlesztés olyan hosszú idő, hogy ez alatt bármi történhet. Ő például sokkal szívesebben fizetett volna havonta kétszer annyit, de csak tíz évig. Szerinte az sem jó, hogy a babaváró hitelt csak házaspárok vehetik fel, több ismerőse van, aki egyedülálló vagy nem akar gyereket, de nekik is jól jönne a pénz.

Edina és Gábor 2015-ben találkoztak egymással, 2021 szeptemberében házasodtak össze. A családalapításról már a lánykérés előtt sokat beszélgettek. Edina háromban, Gábor kettőben maximalizálta a gyerekek számát, abban viszont mindketten egyetértettek, hogy csak akkor vesznek fel babaváró hitelt és csokot, ha már „lesz mire”. Edina 2022 nyarán esett teherbe, és rögtön el is kezdték tervezni a családi fészket. Ősszel meg is találták az ideális otthont egy budapesti kerületben. A foglalót a babaváró hitelből fizették ki, és úgy matekoztak, hogy ha a két gyerek után járó csok mellé felveszik a tízmilliós kamattámogatott hitelt is, akkor megúszhatják a házvásárlást piaci hitel felvétele nélkül.

Edina várandóssága nem volt könnyű, terhességi cukorbeteg lett, ezért 2023 februárjában a vártnál előbb kellett megindítani a szülést, a komplikációk miatt pedig még 9-10 napot a kórházban kellett tölteniük. „Nehéz szülés volt, és nagyon traumatikus volt számunkra, hogy van egy gyerekünk, de a férjem még meg se foghatta, mert a kórházi protokoll nem engedte. Utána 2-3 héttel pedig már alá kellett írnom egy papírt, hogy én ezt a tortúrát még egyszer be fogom vállalni.”

Edina estéket sírt át emiatt. „Törtük a fejünket, hogy tudnánk mégis kikerülni a csok felvételét, de végül arra jutottunk, hogy nem tudjuk, ha nem akarunk piaci hitelt bevállalni, márpedig azt nagyon nem akartunk és nem is tudtunk volna a változó kamatok miatt.” Edinát végül a férje nyugtatta meg, és meggyőzte arról, hogy a szülés utáni nehéz időszak ellenére nem tudja elképzelni Edináról, hogy idővel ne akarna újabb gyereket. Végül aláírták a csokot, 2023 májusában vehették át a ház kulcsait.

„Másfél év telt el a szülés óta, másfél-két hónapja ha felteszik azt a kérdést, lesz-e második gyerek, már tényleg azt tudom válaszolni, hogy lesz, és nem csak elvicceskedem azzal, hogy lesz, mert ott a csok. Most már ott tartok, hogy tényleg akarok még egy gyereket, és tudom, hogy örömöt fogunk lelni benne, mi is és a kisfiunk is. A tervezés azért még messze van, de ha most »becsúszna«, akkor már boldogan végigjárnánk az utat még egyszer.

A várandósság előtt azt mondtam, három gyereket akarok, a várandósság alatt már azt, hogy három gyereket akarok két szülésből, most azt mondom, három gyereket akarok egy szülésből, úgyhogy a béranyaságot legyenek kedvesek bevezetni itthon is” – mondja nevetve Edina.

Edináék a csok és a babaváró hitel felvétele előtt a szüleikkel és a barátaikkal is sokat beszélgettek a témáról. „Az én szüleim is úgy vették fel anno a szocpolt, hogy mi akkor még nem voltunk tervben. Sokat beszélgettem erről velük, de ők is azt mondták, hogy nem érezték úgy, hogy eladják a lelküket, mert evidens volt számukra, hogy ha az állam ad valamit, azt elfogadják.” Végül ők is erre jutottak, de a döntés meghozatala nem volt egyszerű.

„Bennem iszonyatosan nagy paradoxon volt, hogy ennek a kormánynak az intézkedéseivel nem értek egyet, látom a szociális rendszer hibáit, látom, hogy ez nem egy családbarát kormány, de nekünk is mindenki azt mondta, hogy amit adnak, azt el kell fogadni, mert attól, hogy mi nem fogadjuk el, nekünk se lesz jobb és kormányt se fogunk váltani.” Edina azt mondja, a baráti társaságukban nagy filozófiai viták keveredtek ebből, de a döntésükért azóta se szólta meg őket senki, hiszen az ismerősi körükben mindenki, aki házat vagy lakást vett, felvett hozzá valamilyen állami támogatást, akkor is, ha egyébként a kormánnyal nagyon nem értenek egyet.

„Megbántuk, hogy felvettük a babaváró hitelt, úgy érezzük, átvert minket a bank” – mondja a 38 éves Dia, aki férjével, Barnabással, 2020-ban vette fel a babavárót. Diáéknak akkor volt egy ötéves gyerekük, és mindig úgy gondolták, hogy szeretnének neki egy testvért. Ám az idilli családi képet beárnyékolta egy krónikus betegség, ami Diánál a hitel felvétele után derült ki: Lyme-kórral diagnosztizálták. Diát még 1997-ben csípte meg egy kullancs, de a tünetek csak most, felnőtt korában jelentkeztek. A Lyme-kór miatt Diánál idegrendszeri tünetek alakultak ki, ízületi gyulladása lett, memóriazavara, súlyos alvászavara, menstruációs és hormonális problémákkal küszködött. Olyannyira leromlott az egészségi állapota, hogy a munkáját is elvesztette. Bár eredetileg a pénzből ingatlant akartak venni, végül a 10 milliós hitel nagy részét Dia külföldi klinikákon történő kezelésére költötték.

Diának nemrég volt egy spontán terhessége, de négy hét után elvetélt, a hormonvizsgálat alapján nagyon alacsony volt a progeszteronszintje, ez okozta a magzat halálát. „Az én egészségi állapotom nem jó táptalaj egy gyermek kihordására” – mondja.

Bár Diáéknak még van idejük teljesíteni a feltételeket, ugyanis a kormány esetükben is kitolta a gyerekvállalási határidőt 2026-ig, Dia nem hiszi, hogy ez bármin változtatna. „Félek az alapbetegségem miatt gyereket vállalni, ráadásul olyan gyógyszereket kapok, amiknek magzatkárosító hatásuk lehet.” Ennek ellenére lelkileg még nem engedte el, hogy lesz egy második gyerekük, de ha nem lenne a hitel, akkor racionális okokból már lemondana róla.

Bár több orvosnál is kezdeményezte, úgy néz ki, Diáék nem kaphatnak méltányosságot. Jelen állás szerint a kormányhivatal három esetben engedélyezi a büntetőkamat alóli felmentést:

• ha megváltozott munkaképességűvé vált a pár valamelyik tagja, és ezért nem tudtak gyereket vállalni;
• ha több alkalommal részt vettek reprodukciós eljárásban sikertelenül, vagy esetleg eközben derült ki, hogy nem lehet gyereke a párnak (itt a rendelet szerint az összes kezelést dokumentálni kell); és
• ha a szerződéskötés után derül ki, hogy nem lehet gyerekük, és erről orvosi igazolást tudnak bemutatni.

Diának azt mondták az orvosok, hogy alapvetően a Lyme-kórnál nem ellenjavallt a gyerekvállalás, így ő nem felel meg ezeknek a kritériumoknak.

Dia aggódik amiatt, hogyan fogják tudni visszafizetni a jelenleg majdnem kétmilliós büntetőkamatot. A havi törlesztőjük több mint 100 ezer forint lesz a türelmi idő lejárta után. Albérletben laknak, és Barnabás hiába keres viszonylag jól, erre a kiadásra nincsenek felkészülve.

A szereplők nevét védelmük érdekében megváltoztattuk.