„Valaki hibázott, és most a kishúgom nincs velünk” – Így veszett oda egy baba életének másfél éve Magyarországon
2024. június 6. – 07:23
2022-ben világra jött egy koraszülött kislány az egyik budapesti kórházban. Eddig két különböző vezetéknév-keresztnév szettet kapott, de örökre szóló családot – hiába telt el már több mint másfél év – egyet sem. Amikor megszületett, minden esélye megvolt rá, hogy nagyon hamar végleges otthont találjon. Közismert tény, hogy az örökbe fogadni vágyók többsége újszülöttet, csecsemőt szeretne, az ilyen kicsi gyerekekért ezért gyakran éveket kell várakozni a leendő szülőknek. Főleg így van ez akkor, ha – mint ennél a roma kislánynál – nem árnyékolja be a képet súlyos betegség vagy más olyan jellemző, amely elriaszthatná az örökbefogadást tervezőket. Ezt a gyereket mégsem fogadta máig senki sem örökbe.
A személyiségi jogai védelmében ebben a cikkben kitalált néven fogjuk őt nevezni: Mártinak.
—
A Budapesten élő brit házaspár (akik nevük elhallgatását kérték, ezért ebben a cikkben Jonesékként fognak szerepelni) otthonában áll egy szekrény, amelyet szalag zár le. Tele van babaruhával és játékkal.
Amikor el kellett búcsúzniuk, Mrs. Jones hosszú levelet írt Márti leendő gondozójának, amelyben részletesen leírta, mit hogy szeret a kislány a fürdetéstől az etetésig. Azóta nem tudják, hogy van, nem láttak róla képet sem. Mikor hazamentek, Márti holmijai ott hevertek még szerteszét a lakásban. Ruhák, játékok, játszószőnyeg, ezer apró tárgy, amire egy kisbabának szüksége van.
Kint volt még a karácsonyi dekoráció is, a kiaggatott zoknik közt Mártié, rajta a nevével. A férj vállalta, hogy előremegy, és összepakol valamennyire. Fekete szemeteszsákokba tett mindent, és felrakta a szekrény tetejére: láthatók voltak, de nem lehetett kivenni, pontosan mi van bennük. Márti szekrénye tömve van még sosem hordott ruhákkal. A házaspár nem léphetett vele kapcsolatba, hogy odaadjanak neki belőle bármit is. Hogy mikor kerülhet le a szalag a szekrényről, az hivatalokban és bíróságokon dől el.
—
A Fővárosi Törvényszék Közigazgatási Kollégiumának budai, Tölgyfa utcai épületére nem jellemző, hogy tömegek zsúfolódnának össze a folyosón. Itt ritkán vonul fel a sajtó kamerákkal, és nem állnak hosszú sorban a kapunál az ügyek alakulására kíváncsi civilek.
A sokat késett 2023-as tavasz egyik kivételesen napsütéses csütörtökén, május 11-én viszont olyan eleven volt az emeleti folyosó, amihez hasonlót nem sűrűn látnak a mérsékelt közérdeklődéshez szokott épületben. Két tucat ember ült, állt, beszélgetett az egyik tárgyaló előtt. Amikor kinyílt az ajtó, és szembesültek a szerény méretű terem ülőhelyeinek számával, ketten kétfelől megragadtak egy-egy folyosói fapadot, és bevitték. Aztán még egyet. És még egyet. Végül négy ilyen háromszemélyes padra volt szükség, hogy mindenki le tudjon ülni a meghallgatáson, ahol egy elmozdított gyám, Szarvas Erika és az őt félreállító fővárosi kormányhivatal, illetve annak II. kerületi hivatala gyámügyi osztályának konfliktusát tárgyalták. Még menet közben is érkeztek halkan besurranó késők.
Szarvas Erika az ügyvédje, a Magyar Helsinki Bizottságnál dolgozó Győző Gábor mellett ült, szemben a mindkét beperelt hivatalt képviselő gyámhatósági szakügyintézővel. A hallgatók túlnyomó többsége a gyám barátja, kollégája – gyermekvédelmi szakemberek. Azért jöttek el, hogy mutassák: mellette állnak emberileg és szakmailag. Kisebb-nagyobb csoportjuk később is, a per valamennyi tárgyalási napján megjelent.
—
Márti élete azzal kezdődött, hogy születése után négy órával az édesanyja elhagyta a kórházat abban a tudatban, hogy a kislány majd jó helyre, örökbe fogadó szülőkhöz kerül, hiszen ő, mielőtt távozott, leírta egy papírra, hogy ezt szeretné.
A kislány ezzel gyermekvédelmi gondoskodásba, a gyakorlatban nevelőszülőkhöz került egy Pest megyei településre. A gyámja Szarvas Erika lett. Eközben a fővárosi örökbefogadási szolgálat (az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat – OGYSZ Tegyesz szolgálata) nekilátott előkészíteni Márti örökbefogadását, kiválasztani leendő családját. A szakmai szabályaiknak megfelelően elvégezték az úgynevezett illesztést, és a folyamat végén a Jones házaspárra esett a választás.
Márti először 2022. november 2-án találkozott – még a nevelőszülőjénél – a Jones házaspárral, és november 4-én megérkezett a családhoz. Ezt Szarvas Erika, a gyám engedélyezte az előző napon a gyermekvédelmi törvény 87. paragrafusa első bekezdésének e) pontja alapján, amely így szól: „A gyermekvédelmi gyám joga és kötelessége, hogy a gyermeket személyi és vagyoni ügyeiben képviselje. Ennek érdekében a gyermekvédelmi gyám különösen a gyermek örökbefogadásának előkészítése során a gyermekvédelmi szakszolgálattal együttműködve – a szülő-gyermek kapcsolat kialakulása érdekében – a kötelező gondozásba kihelyezést megelőzően engedélyezheti, hogy a gyermek az örökbe fogadni szándékozó szülőnél tartózkodjon.” A Jones család tehát írásbeli engedélyt kapott a gyámtól arra, hogy Márti náluk, a véglegesnek kiszemelt otthonában lehessen addig is, amíg lezajlik az örökbefogadási eljárás.
Jonesék boldogan fogadták a családjukban a kislányt. Teltek a napok. Aztán aggasztó hírek kezdtek szállingózni arról, hogy valami gond van az örökbefogadással, majd egyszer csak kaptak egy telefonhívást, hogy pakoljanak, mert egy órán belül jön az új gyámja Mártiért, már úton is van.
A házaspár nem volt odahaza, mikor telefonáltak nekik, hogy készüljenek fel azonnal Márti átadására. Kezükben a Szarvas Erikától kapott engedéllyel úgy gondolták, jogszerűen tartják maguknál a kislányt, ezért nem is indultak hazafelé, hogy visszaadhassák.
Mártira emiatt körözést adtak ki, és a hír a sajtót is megjárta. A Blikk és a Magyar Nemzet már egyenesen gyerekrablásról cikkezett. A róluk megjelent cikkekhez nem keresték meg Jonesékat.
Jonesék végül 2023 januárjában önként visszaadták Mártit a hivatalnak, ahonnan ugyanazokhoz a nevelőszülőkhöz került vissza, akiktől eredetileg elhozták. „Nem vagyunk gyerekrablók. Nem voltunk szökésben, mint valami filmbeli őrült gonosztevők” – mondja a feleség. A házaspár állítja: egész idő alatt Magyarországon tartózkodtak.
Bár gyerekrablás hivatalosan soha fel sem merült, később a rendőrség a házaspár mindkét tagját gyanúsítottként hallgatta ki kiskorú veszélyeztetése és kiskorú elhelyezésének megváltoztatása miatt. (A kiskorú veszélyeztetése a feljelentés szerint azzal valósult volna meg, hogy nem kapta meg a kislány a kötelező védőoltásokat, amire a házaspár azt mondja: ez egész egyszerűen hazugság.) A meggyanúsításukkor végigment a protokoll: ujjlenyomatokat vettek tőlük, elkészültek róluk az ilyenkor szokásos fotók. Mindez természetesen megrémítette a párt. Ahogy a feleség mondja, nem tudták, hogy a rendőrök is olyan ellenségesen, előítéletesen állnak-e majd hozzájuk, mint amit Magyarországon élő külföldiekként korábban tapasztaltak. Ezek a félelmeik nem igazolódtak be.
2023 tavaszán panaszt jelentettek be a gyanúsítás ellen, mondván, nem követtek el bűncselekményt. Panaszuknak két hónappal később, 2023. július 12-én az illetékes kerületi ügyészség helyt adott azzal, hogy nem volt bizonyíték a megalapozott gyanú alátámasztására. A nyomozásnak azonban ezzel nem lett vége, a mai napig folyik ismeretlen tettes ellen.
—
De min siklottak félre a dolgok, mi jött közbe, mi volt a gond az örökbefogadással?
2023. január 24-én, épp a Jonesék és Márti búcsúját megelőző napon, délután kettőkor tizennégy ember gyűlt össze a Belügyminisztériumban, egy tizenötödik pedig Zoomon keresztül csatlakozott hozzájuk, hogy szakmaközi egyeztető beszélgetést tartsanak Márti ügyében. Helyettes államtitkárok, igazgatók, főosztályvezetők többségében. A résztvevők egyike Sára Botond budapesti főispán, a Fidesz jelenlegi józsefvárosi polgármesterjelöltje volt. Ő adott tájékoztatást Budapest Főváros Kormányhivatala álláspontjáról. Ebben a hozzászólásban hangzott el az a mondat, amely a házaspár és ügyvédjük szerint valójában az eseményeket magyarázza. Az egyeztetésről készült nem szó szerinti, függő beszédben fogalmazott emlékeztetőben ez a bizonyos mondat így szerepel: „sok magyar házaspár szeretne örökbe fogadó szülővé válni, ne kerülhessen külföldi állampolgárságú személyekhez magyar gyermek”.
Nem köztudomású, de jelenleg az életvitelszerűen Magyarországon élő, de nem magyar állampolgár családok alapvetően ugyanolyan jogokkal indulhatnak az örökbefogadási folyamatokban, mint a magyar állampolgárok. Ez a hágai egyezményből következik, jogszabályi előírás. Az ilyen esetek belföldi örökbefogadásnak minősülnek. Gyermekvédelemben dolgozó forrásunk úgy tudja, az ilyen típusú belföldi örökbefogadás egyébként nem gyakori. (A nemzetközi örökbefogadás más dolog, ilyen esetekben a külföldi örökbe fogadni vágyók az utolsó helyre kerülnek, megelőzik őket – sorrend szerint – első körben a helyi párok, aztán a megyei, majd az országban élő párok, utánuk következnek az egyedülállók, és csak utánuk a külföldiek.)
A Magyarországon élő, külföldi családok ugyanazon az alkalmassági eljáráson esnek át, mint a magyarok, ugyanúgy vizsgálja őket pszichológus, készül környezettanulmány. A Jones házaspár korábban már átesett az eljáráson, és már három és fél éve várakozott, mire megismerhették Mártit.
Addigra egyszer már végig is csináltak sikeresen itthon egy örökbefogadási folyamatot. Jonesék óvodáskorú kisfia ugyanis szintén örökbefogadással vált a családjuk részévé. Ugyanazzal a hivatallal volt dolguk első alkalommal is, mint most, de a személyek akkor még mások voltak. A kisfiú is roma származású, bőrszíne sötétebb, mint Mártié. Mrs. Jones szerint a fiuk külsőre inkább őrá, Márti inkább a férjére hasonlít.
Mrs. Jones Afganisztánban született, és Angliában nőtt fel, brit állampolgár. Mr. Jones tősgyökeres brit.
—
A visszakozás indoka hivatalosan soha nem az volt, hogy a Jones házaspár külföldi, és a feleség afganisztáni származású. Laikusként kissé nehezen átlátható bürokratikus csomóról van szó. A lényeg, hogy a kormányhivatal hivatalos álláspontja szerint Szarvas Erika nem engedélyezhette volna gyámként, hogy Márti a Jones házaspárhoz kerüljön addig is, amíg lezajlik a teljes örökbefogadási eljárás.
Mégpedig azért nem, mert – szerintük – a kislányt eleve hiba volt örökbefogadhatónak minősíteni még 2022 októberében. A probléma gyökere az volt, hogy a szülőanya nem szabályszerűen rendelkezett Márti sorsáról, csak egy papírra írta le a kívánságát. A hivatal érvelése szerint a szülőanya kilétét ki lehetett volna deríteni, és az örökbeadáshoz be kellett volna szerezni az ő szabályos engedélyét.
Szarvas Erikát a kormányhivatal alá tartozó II. kerületi gyámhivatal 2022 novemberének közepén először kérte, aztán már írásban utasította, hogy vitesse vissza Mártit a nevelőszülőhöz. A gyám, mivel úgy ítélte meg, hogy a kislánynak nem ez az érdeke, a gyermekvédelmi gyámnak pedig a gyerek jogait kell képviselnie, a kérést, majd az utasítást is megtagadta. Ez utóbbi miatt elmozdították.
Az őt elmozdító határozatot Szarvas Erika bíróságon támadta meg, amiből elhúzódó pereskedés lett. Ebben a perben a hivatal azt az álláspontot képviselte, hogy Szarvas Erika nem adhatott volna engedélyt, hogy Márti Jonesékhoz kerüljön. Azért nem, mert a jogszabály az örökbefogadás előkészítése során ad ugyan lehetőséget a gyámi engedélyre, a fővárosi kormányhivatal szerint viszont nem volt örökbefogadási eljárás, mert az ügyfelek meghallgatása nem történt meg. A meghallgatáshoz: a gyámi engedély megadása után egy nappal, indoklás és új időpont megjelölése nélkül mondta le a hivatal az előre egyeztetett jegyzőkönyvi meghallgatást.
Miután Szarvas Erikát félreállították, és a helyébe – forrásaink szerint teljesen szokatlan módon nem helyi, hanem Nógrád megyei – új gyám lépett, december 21-én a fővárosi gyámhivatal megszüntette Márti örökbefogadhatóságát, és kötelezte az új gyámot, hogy a gyereket visszajuttassa a nevelőszülőhöz, akinél eredetileg is volt.
Márti ügyében összesen három per indult párhuzamosan. Az egyik az a per volt, amelyet Szarvas Erika indított az elmozdítása miatt. A másodikban azt a megsemmisítő határozatot támadták meg, amely megszüntette Márti örökbefogadhatóságát. A harmadik az ellen a megszüntető határozat ellen indult, amely a megsemmisítési döntésre tekintettel véget vetett az örökbefogadási eljárásnak.
Míg a perek folytak, és nem úgy tűnt, hogy egyhamar befejeződnek, a Jones házaspárnak félnivalója volt egy határidőtől is: tudták, hogy 2023 márciusában le fog járni az örökbefogadási alkalmasságijuk, és a legutóbbi fejlemények ismeretében erősen kétséges volt, hogy megkapják-e újra az alkalmasságot. A tét nagy volt: ha ezt az alkalmasságit bukják, még akkor is lehetetlenné vált volna számukra Márti örökbefogadása, ha mindhárom perből az ő oldaluk kerül ki győztesen. Végül ez a veszély elhárult: újra megkapták az alkalmasságot.
—
2023. június 20. igazi forró nyári nap volt. Ezúttal is több mint egy tucat ember jött el hallgatóságnak a Tölgyfa utcába, már rutinosan a nagyobbik tárgyalótermet jelölték ki. A bíróság ezen a napon lényegében kimondta, hogy Szarvas Erika ügyében a tisztességes eljárás sérült, ő a felmondás alapját képező jogsértést nem követte el. Míg a bíró ismertette az indoklást, többen önkéntelenül is ütemesen bólogattak a hallgatóság székein ülő gyermekvédelmi szakemberek közül.
A pereskedésnek ezzel azonban nem lett vége. A bíróság határozatát felülvizsgálati kérelemmel támadták meg, így az ügy a Kúria előtt landolt, amely egy adminisztratív tévedés miatt megállapította, hogy az ítélet érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan, ezért hatályon kívül helyezte azt, és a törvényszéket új eljárásra utasította.
Az, hogy Szarvas Erika elmozdítása most végül is jogszerű volt-e vagy sem, hivatalosan máig nem dőlt el. Most egy fővárosi ítélőtáblai döntésre várnak, de ez várhatóan nem születik meg a közeljövőben, és addig is biztos, hogy Szarvas Erika nem lesz, nem lehet ráhatással Márti sorsára, Jonesék örökbefogadási ügyére.
—
2023 őszén a Fővárosi Törvényszék Jonesék oldalán ítélt a második perben: a megsemmisítő határozatot megsemmisítette. Október 12-én a Tölgyfa utcai bírósági épületben Szarvas Erikáék örömmel és megkönnyebbüléssel fogadták az ítéletet. A bíró lényegében kijelentette, hogy „minden kereseti kérelemmel kapcsolatban a felperessel értettünk egyet”. Megállapították, hogy jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelméről van szó, a bíróság az egyenlő bánásmód sérelmét is kimondta. Jonesék, akiket az ügyben szintén Győző Gábor és a Helsinki Bizottság képvisel, nem jöttek el, egyébként sem jártak a tárgyalásokra, úgy érezték, nem bírnák el.
Az egyenlő bánásmódról szóló törvény szerint ha valaki bizonyítani tudja, hogy hátrány érte, és hogy rendelkezett valamilyen védett tulajdonsággal (Magyarországon az afgán származás is ilyen védett tulajdonságnak számít), akkor a másik félnél kezd pattogni a labda, annak kell bizonyítania, hogy nem diszkriminált. Jonesék indítványozták, hogy a bíróság szerezze be annak a bizonyos belügyminisztériumi megbeszélésnek az emlékeztetőjét, amit a törvényszék meg is tett.
A perben a hivatal állította, hogy nem Mrs. Jones afgán származása, illetve a házaspár brit volta indokolta a lépéseit.
A törvényszék végül arra jutott, hogy ezt önmagában nem fogadja el, hiszen a hivatal csak állította, de még „bizonyítási kötelezettsége és a bíróság kifejezett, erre vonatkozó tájékoztatása ellenére” sem bizonyította, hogy nem a házaspár származása miatt cselekedett. Ezzel szemben a másik oldal például a belügyminisztériumi emlékeztetőt is be tudta mutatni bizonyítékként. A törvényszék szerint mindezzel „kétséget kizáróan igazolták, hogy a magyar állampolgár örökbe fogadni kívánó szülőkkel szemben őket ért hátrányra a külföldi származásuk miatt került sor”. A bíróság megállapította az egyenlő bánásmód sérelmét, azaz a diszkriminációt az ügyben.
„Innentől kezdve mindent meg fogunk nyerni” – mondta a folyosón összegyűlt csapatnak az ügyvéd, és ez nem biztatás vagy remény kifejezése volt, sokkal inkább tényközlésnek hatott. Az ügyvéd szerint ugyanis a többi folyamatban lévő eljárás eredménye kvázi automatikusan ebből következik.
A jóslat részben beigazolódott: a harmadik perben az elmúlt tél végén a bíróság valóban megsemmisítette az örökbefogadási eljárás megszüntetéséről szóló határozatot. Az eljárás ennek megfelelően újraindult, de fontos fejleményig máig nem jutott el az ügy.
—
A KSH előzetes adatai szerint 2023 utolsó napján összesen 1998-an voltak a nyilvántartott, örökbe fogadható gyerekek, míg az örökbefogadásra alkalmasnak nyilvánított emberek – házaspárok egynek számolva és egyedülállók együtt – száma 2733 volt. Tavaly ehhez képest jóval kevesebb, 1229 örökbefogadás történt.
Az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat információink szerint belső vizsgálatot indított annak tisztázására, hogy a fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál hogy jártak el Márti ügyében. Úgy tudjuk, ez a vizsgálat azzal az eredménnyel zárult, hogy a Tegyesznél mindent a szakmai szabályoknak megfelelően végeztek.
„Amit aggasztónak találunk, az az, hogy a konkrét eset kapcsán a szakmai szempontok nem tudtak érvényesülni. Úgy érezzük, hogy a gyermek jogainak a védelme sem állt a fókuszban. Az amúgy is nehéz élettörténettel induló gyerek életében nem lehet, hogy maga a rendszer az, ami őt újra traumatizálja. Ez kihathat a jövőjére is” – mondta a Telexnek egy gyermekvédelmi szakember.
Azt szerinte nagyon fontos látni, hogy „az örökbefogadás nem ér véget azzal, hogy van egy pecsét a határozaton”. Ez a gyermek, Márti felnőve keresni fogja majd a saját származását, identitását, a dokumentumokban látni fogja az intézkedéseket, határozatokat, és tele lesz kérdésekkel, mi történt, miért nem nevelkedhetett abban a családban, amelyiket jogszerűen és a szakmai szempontokat betartva kiválasztottak számára, ahol elfogadták, szerették, minden szempontból gondoskodtak róla. Ha felnő, és visszanézi az élete alakulását, kevesebb traumát jelentene, ha azt látná, hogy volt pár hét, amikor nem lehetett abban a családban, de mégis aztán visszakerülhetett.
A Márti-ügy körüli hónapokban többen távoztak a Tegyesztől. Volt, aki elhagyta a pályát, volt, aki külföldre költözött. Az egyik távozó, aki szintén név nélkül vállalta a nyilatkozatot, megjegyezte: már a Pál Márton–Hanol Ádám-féle örökbefogadási ügy is megmozdította őket.
Hogy miért ez az ügy verte ki most a biztosítékot? „Itt ez a család semmit nem tett, ők szabályosan szerették volna a családjukat bővíteni. Jóhiszeműen várakoztak, megtettek mindent, amit kell” – válaszolta a Tegyeszt otthagyó forrásunk, aki szerint ha ez a hozzáállás, a tisztességes az lenne, ha felmondanánk a hágai egyezményt. „Egy családot kriminalizáltunk, mert egy ember fejében van ez a mozi” – mondta. A gyerek ellenében pedig rendszerabúzus történt szerinte.
„Abszurd ez az egész ügy” – fogalmazott egy fővárosi gyám, Szarvas Erika egyik kollégája. Akik együtt jártak a tárgyalásokra, jóban vannak, hasonlóan is gondolkodnak. Mindenki egyetért abban, hogy ez fontos ügy, meg amúgy is, „a gyámi önállóság, meg a gyámi felelősség kérdése folyamatosan napirenden van”.
A gyámok, akik közül többen demonstratíve felsorakoztak Szarvas Erika mellett, súlyos túlterheltségben és nyomás alatt dolgoznak. A jogszabály szerint egy gyámhoz legfeljebb harminc gyerek tartozhatna, és miközben az ügyintézések elhúzódása és a látogatások miatt sokszor ennyi gyerekkel sem lehet beleférni a törvényes munkaidőbe, Pest megyében előfordul, hogy egy gyámnak hatvannál is több gyerek ellátását kellene elbírnia tartósan. A túlmunka díjazásért két pertársaságban perek is indultak.
—
Márti hiányát Jonesék kisfiának is fel kell dolgoznia valahogy. Az örökbefogadási szakemberek azt tanácsolják, hogy a már meglévő gyerekek és a családba újként érkező gyerekek között mielőbb próbáljanak a szülők szoros kapcsolatot, testvéri kötődést kialakítani. Ez ütött vissza akkor, amikor Márti elkerült a családtól.
„Nagyon nyíltak vagyunk vele. Próbáljuk, amennyire csak tudjuk, elmagyarázni a helyzetet, de hát mégiscsak óvodás. Azt mondtuk neki, hogy valaki hibát követett el, ezért Mártinak egy kis időre el kell mennie, és reméljük, hamar visszajöhet. A felnőttek néha hibáznak, ami szomorú, nekünk viszont ki kell tartani, és továbbra is szerethetjük” – mondja az anya. „Ő pedig csak ismételgette az ő kis gyereknyelvén, hogy valaki hibázott, és most a kishúgom nincs velünk.”
A szülei közben próbálják nem éreztetni vele a saját aggodalmaikat. Pedig a Jones házaspár úgy érzi, egyfajta pszichológiai hadviselés kezdődött azért is, hogy aggódni kezdjenek a már sok éve örökbe fogadott kisfiukért is. Miközben tudják, hogy semmiféle jogi alap nincs arra, hogy Márti után őt is elvegyék tőlük, azért csak összeszorult a gyomruk, mikor meghallották, hogy az OGYSZ bekérte az ő örökbefogadásának iratait is.
Nem ez volt az egyetlen eset, amelyet pszichológiai hadviselésnek fogtak fel. A Nógrád megyei gyám kinevezése után kétszer is előfordult, hogy megjelentek ellenőrzésre a lakásukon, benéztek a szekrényekbe, még a takarítóeszköz-tárolóba is, a bútorokat is elmozdíttatták, még a kisfiuk ágyát is el kellett tolni, hogy a mögötte lévő tárolóhoz hozzáférjenek, fotókat készítettek. „Mire számítottak? Még több kisbabát rejtegetünk?” – jegyzi meg Mrs. Jones, akit pizsamában, karján Mártival lepett meg az egyik alkalommal a váratlan látogatók kopogása. Később próbáltak utánaérdeklődni, mennyire szokványosak az ilyen meglepetéslátogatások, az örökbefogadási folyamatokra jól rálátó ismerőseiktől úgy hallották, egyáltalán nem azok.
—
Jonesék nem túl meglepő módon szerették volna, ha az új örökbefogadási eljárásnál nem a fővárosi gyámhivatallal lesz dolguk, ezért be is nyújtottak ellenük egy kizárási kérelmet arra hivatkozva, hogy a bíróság is megállapította: korábban diszkriminatívan jártak el velük szemben. A kérelmet 2024 májusában Beneda Attila, a Kulturális és Innovációs Minisztérium családügyi helyettes államtitkára elutasította. Érdemi indoklás információink szerint az elutasító döntéshez nem tartozott.
Május utolsó napjaiban mind a Nógrád megyei gyám, mind a Nógrád megyei Tegyesz a Jones házaspárra nézve kedvezőtlen irányba lépett. Egyikük sem támogatta, hogy ők fogadhassák örökbe Mártit. A nógrádi Tegyesz például így érvelt: „Az illesztés időpontjában (vagyis amikor Jonesékat választották ki örökbefogadónak) a gyermek koraszülött csecsemő volt, jelenleg egy egészséges, életkorának megfelelő testi, értelmi és érzelmi fejlettségű kislány. Nyilvánvaló, hogy az időmúlásra is tekintettel a gyermek számára csak egy ismételt illesztésben lehet megkeresni életkorának és személyiségállapotának megfelelő örökbe fogadó házaspárt”. A gyámi és a Tegyesz-javaslat ellenében még próbálja felvenni a harcot a pár ügyvédje, észrevételeket és indítványokat nyújtott be a fővárosi gyámhivatalhoz, próbál érvelni az érveik ellen. Ahhoz a hivatalhoz került tehát újra a labda, amellyel a pereskedés folyt, folyik. A Jones házaspár a legutóbbi fejlemények óta kezdi elveszíteni a reményt.
„Minden egyes nap” – válaszolja a feleség, mikor megkérdezem, nem gondoltak-e arra, hogy itt hagyják az országot, amelyik ezt tette a családjukkal. De itt vannak a barátaik, beilleszkedtek, kényelmesen élnek itt, a kisfiuk óvodáját szeretik. Budapesten könnyű megfeledkezni arról, hogy külföldi az ember, az itteni ismerőseik nyitottak, befogadók. „Ez volt az első alkalom, hogy szembesültünk vele, mennyi őrület és bigottság létezik ebben az országban.”
(A cikk írásakor megkerestük írásban kérdéseinkkel a fővárosi kormányhivatalt, a Kulturális és Innovációs Minisztériumot, valamint az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálatot, de választ, visszajelzést egyelőre nem kaptunk.)