L. Simon László: A legnagyobb hibának tartanám, ha a Libri állami kézben maradna
„A kultúra teljes intézményrendszerét nézve az irodalommal és a könyvkiadással van a legkisebb baj” – ezzel az elsőre talán meglepőnek tűnő kijelentéssel kezdte előadását Nyáry Krisztián kommunikációs szakember, író, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Állami szerepvállalás a kultúrában című rendezvényén. Más témák mellett az olvasáskultúráról, a könyvkiadásról, a könyvterjesztésről, valamint a folyóiratok helyzetéről is szó esett a minikonferencián, amelynek a Pesti Vigadó adott otthont hétfőn.
Nyáry erős nyitómondatát azzal indokolta, miszerint a 2010-es évek elejének mélypontja óta folyamatosan nőtt a könyvet vásárlók száma, miközben a színházlátogatók száma csökkent, és a közművelődési intézmények is bajban vannak. Komoly gondokkal küzd viszont az olvasáskultúra, igaz, ez a nyugati világban mindenhol probléma. Ha a teljes magyar társadalmat nézzük, 2022-ben 53 százalék volt a könyvet egyáltalán nem olvasók aránya, ma ez az arány 56-57 százalék lenne, sorolta az adatokat Nyáry.
Nincs riasztóbb, mint egy nem olvasó társadalom
A kommunikációs szakember úgy véli, hogy a pezsgő könyvpiac a magyar felnőttek 10-15 százalékának köszönhető, akik sokat olvasnak, évente akár 30-50 könyvet, így jelenleg ők tartják el a magyar könyvpiacot. Rohamosan csökken ugyanakkor azoknak a száma, akik évi két-három könyvön rágják át magukat, miközben korábban ők alkották a magyar társadalom legnagyobb részét olvasás szempontjából. A nem olvasók sokaságát Nyáry két csoportra osztotta. A társadalom közel egyharmada tartozik a funkcionális analfabéták közé, akik tudnak ugyan olvasni, de nem tudnak értelmezni egy egyszerűbb szerelési útmutatót; velük az oktatásnak és a szociálpolitikának van feladata. Nyáry 25 százalékra teszi azoknak az arányát, akik a rájuk zúduló rengeteg digitális információ miatt elveszítették a fókuszált olvasás, az ún. mélyolvasás képességét. Ez szerinte azért is probléma, mert csak a fókuszált olvasás képes bizonyos emberi képességeket és készségeket – empátia, kreativitás, kritikus gondolkodás – karbantartani.
Nyáry a nemrég publikált PISA-jelentés magyar szempontból lesújtó eredményeire hivatkozva amellett érvelt, hogy nemzeti olvasásprogramra lenne szükség. „Az olvasási hajlandóság csökkenése általános probléma, össze kell szedni a nemzetközi példákat, viszont idő nincs, mert évről évre egyre kevesebb magyar olvas, és egy nem olvasó társadalomnál riasztóbb képet én nem tudok elképzelni.” A kommunikációs szakember úgy vélekedett, hogy az irodalom és a könyvkiadás az a területe az egész kulturális rendszernek, ahol talán a legkevésbé van égető szükség az állam mindennapos jelenlétére. A független, kiszámítható verseny megteremtése viszont nagyon kulcsfontosságú lenne, mert máskülönben rettenetes torzulások jönnek létre. „Ebben az az MMA-nak is van felelőssége” – jegyezte meg Nyáry, aki szerint az elmúlt években olyan könyvekre is jutott támogatás, amik szinte biztosan nem jutottak el olvasó kezébe. „Ez biztosan nem maradhat így a jövőben, mert felesleges dolgokra költjük el az egyre kevesebb pénzt.” Nyáry szerint mindeközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy vannak olvasók – például pedagógusok, közművelődésben dolgozók –, akik azért nem jutnak könyvekhez, mert azokat nem tudják megvenni.
Mi legyen az irodalmi folyóiratokkal?
Kollár Árpád költő, a Tiszatáj szerkesztője a folyóirat-kiadás helyzetéről és jövőjéről beszélt előadásában. Saját bevallása szerint nem volt túl lelkes, amikor megkapta a témát, mégpedig azért nem, mert nincsenek válaszai, csak kérdései, ráadásul szerinte évtizedek óta ugyanazok a kérdések hangoznak el. Így például az, hogy olvassuk-e ezeket a folyóiratokat, és ki olvassa őket. Kollár adatai szerint ma a nyomtatott folyóiratok kb. 300-700 példányban jelennek meg, az online portálok látogatottsága pedig 100 ezer körül mozog.
Kollár szerint a magyar irodalom folyóirat-irodalom, a lapok műhelyként funkcionálnak, a fiataloknak belépést jelentenek az irodalom világába, ám nincs átfogó elképzelés a helyzetükkel és a jövőjükkel kapcsolatban. „Mintha évről évre sodródtunk volna, és a mindenkori kollégiumok döntötték volna el, hogy mely folyóiratok virágozhattak, és melyek kerültek nehezebb helyzetbe; ez nagyon sokszor esetleges volt, nem sikerült átfogó stratégiához eljutni” – mondta a szerkesztő, aki szerint a folyóiratokat nehéz helyzetbe hozta, hogy késtek a pályázatok, és csak sokára jutottak a megítélt támogatásokhoz. Kollár pozitív példának nevezte a korábbi, ám azóta megszűnt hároméves folyóirat-támogatási stratégiát, ami szerinte kiszámíthatóságot hozott a szektorba. Ráadásul, mint kitért rá, az elmúlt években a források is csökkentek: 2026-ra 291 millió forintot ítélt meg az NKA Anyanyelvi Kollégiuma, míg 2023-ban még 360 millió forintot kaptak a print és online lapok.
A szerkesztő a dilemmák egyikének nevezte a print és az online folyóiratok helyzetének kérdését is. „Évtizedek óta beszélünk arról, hogy érdemes volna online lapokra áttérni, mert az online elérés nagyobb, de a print folyóiratokat nem tudjuk elengedni. Érdemes lenne újragondolni a folyóiratok szerepét, és azt is átgondolni, hogy hogyan juthatnak el az olvasóhoz ezek a folyóiratok, hogyan újuljanak meg, és hogyan tudnak alkalmazkodni a korszak kihívásaihoz” – mondta előadásában Kollár, aki szerint mindenképpen érdemes arról beszélni, hogy a folyóiratok hogyan tudnak hozzájárulni a magyar irodalom talapzatának megerősítéséhez.
Merre tovább, Libri?
Bár a várakozásokkal ellentétben a Libriről gyakorlatilag nem szó esett a minikonferencián, ahol sem az előadások után, sem a rendezvény végén nem hangoztak el kérdések, zárszavában L. Simon László, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője kitért a legnagyobb hazai könyvterjesztő cég körül kialakult helyzetre. „A legnagyobb hibának tartanám, ha állami kézben maradna, semmiképpen sem szabad sem a versenyt, sem a piacot tovább torzítani. Így is rendkívül torz a magyar könyvkiadás piaci helyzete jelen pillanatban, és végképp nincs arra szükség, hogy a szocializmus időszakába visszatérjünk” – fogalmazott L. Simon, aki egyetértett Nyáryval abban, hogy kiszámítható és független versenyhelyzetre van szükség.
L. Simon szerint ehhez előbb-utóbb elodázhatatlan lesz a Libri privatizálása, és bár szerinte négy hónappal a kormányváltás után még korai erről beszélni, le kell számolni azzal az illúzióval, hogy állami kézben kell maradnia az ország legnagyobb könyvterjesztő vállalatának. „Én már azzal sem értettem egyet, hogy az MCC két részletben felvásárolta a Librit” – fűzte hozzá az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője, a Fidesz egykor meghatározó kultúrpolitikusa.
A konferencián a tervek szerint felszólalt volna Mattyasovszky-Zsolnay Bence, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke is, ő azonban – mint azt L. Simon László jelezte – múlt héten lemondta a részvételét.
