Mága Zoltán vendégénekese több pénzt kapott az NKA-tól, mint a teljes magyar folyóiratpiac
Május elején nyílt levelet tett közzé tizenkét magyar irodalmi folyóirat a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) által év elején megítélt támogatások folyósításának késlekedése ügyében. Az Alföld, a Bárka, az Eső, a Forrás, az Irodalmi Magazin, a Jelenkor, a Kortárs, a Magyar Napló, a Műút, az Olvasat, a Tiszatáj és az Új Forrás szerkesztői azt írták: idén tavaszra végzetesen nehéz helyzetbe kerültek, és ha a folyóiratok nem kapják meg mielőbb az NKA által év elején megítélt támogatásokat, a megszűnés fenyegeti őket. A folyóiratok azt kérték, hogy az NKA-nál futó pályázatok lebonyolításával megbízott intézmény, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő haladéktalanul kösse meg velük a szerződéseket, utána pedig a lehető leggyorsabban folyósítsák nekik a megítélt támogatásokat.
Felfüggesztések hétfőn is, kedden is
A folyóiratok az éves működésük finanszírozására pályázhatnak az NKA-hoz. Így az önmagában sajátos helyzetet teremt, hogy az Anyanyelvi Kultúra Kollégiuma csak február 11-én tette közzé a 2026-os lapszámok elkészítésére vonatkozó felhívását, hiszen annak a havonta megjelenő lapoknál a januári szám költségeit is fedezni kellene. A pályázat szövege szerint a kollégium kurátorai idén összesen 180 millió forintot osztottak szét a lapok között, ami ugyan 70 millióval több, mint egy évvel ezelőtt, viszont 20 millió forinttal kevesebb, mint amennyit Mága Zoltán vendégénekese, Molnár Levente kapott az NKA-tól.
Fontos megjegyezni, hogy a megítélt összegeket a kiírás szerint legkésőbb 2026. december 31-ig el kell költeni. Most május vége van, és bár az NKA honlapján közzétett információk szerint az Anyanyelvi Kultúra Kollégiuma április 1-jén összeült és döntést hozott, amelyet május 6-án hatályosítottak is, ahogy a fent idézett nyílt levélből is kiderül, a megítélt pénzek még nem jutottak el a folyóiratok és online lapok szerkesztőségeihez.
Úgy fest, nem is fognak egy ideig. Május 18-án, hétfőn ugyanis Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter egy azóta törölt Facebook-videóban bejelentette, hogy felfüggeszteti az NKA-kifizetéseket. Tarr úgy fogalmazott: „Mint a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, miniszterként egy munkáltatói utasítást fogalmaztam, amelyben felszólítom a Nemzeti Kulturális Alap főigazgatóját, Krucsainé Herter Anikót, hogy a holnapi nappal kezdődően függessze fel az összes kifizetését a Nemzeti Kulturális Alapnak.”
Május 19-én Tarr Zoltán Krucsainét függesztette fel, és azt írta, belső vizsgálatot indít az NKA-nál, a már zajló eljárások végéig pedig minden szükséges támogatást megad a hatóságoknak annak érdekében, hogy az összes érintett ügyben teljeskörűen feltárják a felelősséget.
Az NKA körüli botrányokról ebben a cikkünkben írtunk, hétfőn pedig arról számoltunk be, hogy Mága Zoltán kért 500 milliót a minisztériumtól, hogy a Fidesznek kampányoljon, Hankóék odaszóltak az NKA-nak, hogy teljesítsék. Az NKA egykori kuratóriumi tagja május elején egy nyilvános posztban azt írta, hogy a Kulturális Alaptól „érdemtelenek kaptak érdemtelenül sok pénzt többnyire értelmezhetetlen projektekre” – mégpedig 17 milliárd forint értékben.
Mint szombatra kiderült, ennek közül 10 százalékát fizette vissza 49 pályázó, összesen 1,69 milliárd forint értékben. Így tett például Kis Grófo is, aki új dalok megírására kért támogatást, majd 5 millió forintot fizetett vissza. A legtöbbet a Városliget Zrt. kérte a Nemzeti Fotóművészeti Múzeumhoz kapcsolódó programjára, de visszafizették az 1,25 milliárd forintot.
A Nemzeti Kulturális Alapnál futó pályázatok lebonyolításával megbízott intézmény, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő általános igazgató-helyettese, Szántai Irén azt írta a Telexnek, egyelőre nem tudnak további információt nyújtani a megítélt és hatályosított összegek kifizetésének rendjéről, illetve az átvilágítás részleteiről. Amint azonban lehetőségük lesz, a támogatásokról a pályázók részére tájékoztatást fognak nyújtani.
Feszültség, alulfinanszírozás, ellehetetlenülő lapok
Kíváncsiak voltunk rá, hogyan kommentálják a kialakult helyzetet a 2026-ra megítélt támogatási összeggel rendelkező, azt azonban még meg nem kapó lapok.
Az általunk megkérdezett folyóiratok szerkesztői egyaránt arról számoltak be, hogy sem az NKA-tól, sem az újonnan felálló minisztériumtól nem kaptak tájékoztatást a hétfői bejelentés után, és még támogatói okiratot sem kötöttek velük.
Jenei László, a Műút főszerkesztője úgy fogalmazott: „Bár aránytalan és igazságtalan az Anyanyelvi Kultúra Kollégium kuratóriumának döntése, ezt a pályázati eredményt szerződésekbe kell foglalni, a támogatást minél előbb ki kell utalni. Viszont: a kollégium kuratóriumát el kell küldeni! A második félévben pedig új kiírás kell a kompenzáció miatt.” Hozzátette: ellehetetleníti a működést, hogy május közepén még nincs semmilyen támogatásuk. Ezt húzza alá, hogy a lap online felületén április 26-i a legfrissebb bejegyzés, print lapszámmal pedig legutóbb 2025 decemberében jelentkezett a Műút.
A békéscsabai Bárkának már az idei harmadik száma is nyomdában van, tudtuk meg a lap főszerkesztőjétől. Elek Tibor azt is elmondta, hogy a szóban forgó szám költségeinek fedezésére nincs már pénzük, és úgy folytatta, „az NKA-nál beragadt, legitim kuratóriumok által megítélt pénzek kifizetésének visszatartása indokolatlan feszültségeket gerjeszt az egész kulturális életben, nem csak a folyóiratok világában”.
Ezt megerősítette a debreceni Alföld főszerkesztője, Szirák Péter is. „Az NKA »megtisztítása«, átszervezése üdvös politikai cél, ugyanakkor az irodalmi folyóiratok szabályos működésben megítélt támogatásainak befagyasztása rendkívüli mértékben sújtja a lapokat. Mi nem politikai kampányra kapnánk egymondatos kamu pályázatokkal támogatást, hanem részletesen és gondosan kidolgozott pályázatokkal, jelentős részvételi díjakat befizetve az idestova 240 éves magyar folyóirat-kultúra fenntartására. Végveszélybe kerültünk.”
„Január óta megelőlegezett bizalommal dolgoztunk, ingyen, szerzőink is várnak a honorjukra, és a nyomdával is türelmi harcot vívunk” – írta nekünk Hász Róbert, a szegedi Tiszatáj főszerkesztője, aki arra is rámutatott, hogy elsősorban azokat a vidéki folyóiratokat érinti károsan a pénzek befagyasztása, melyek nem, vagy alig rendelkeznek önkormányzati támogatásokkal. Közéjük tartozik a Tiszatáj is. „Az alulfinanszírozottságról már ne is beszéljünk, az össz magyar irodalmi folyóirat nominálisan kevesebb pénzt kap, mint öt-hat évvel korábban. Nem győzöm hangsúlyozni, mivel nem rendelkezünk más támogatási forrásokkal, az utalások befagyasztása azt jelenti, hogy veszélybe kerül a lap fennmaradása.” Hász azt is hozzátette, hogy a május 18-i döntéssel éppen azokat a műhelyeket lehetetleníti el a minisztérium, amelyek az NKA legális, nyilvános kollégiumainál pályáznak évek, évtizedek óta, és minden évben fillérre el is vannak számoltatva.
Ne gondoljuk azonban, hogy a pénzek befagyasztása csak a nyomdai költségekkel is számoló print lapokat érinti. Az NKA Anyanyelvi Kultúra Kollégiumának kuratóriumához pályázott, és nyert a működésére fordítható pénzt az egyik legfontosabb online irodalmi fórum, a Litera is. Nagy Gabriella, a lap főszerkesztője azt írta nekünk, hogy a „még a választások előtt megítélt és ellenjegyzett, nyílt pályázaton elnyert támogatások folyósítása nem kerülhet veszélybe, mert azzal maguk a folyóiratok kerülnének újra nehéz helyzetbe, sokan a megszűnés szélére.” Nagy Gabriella a Litera előre meneküléséről is beszélt.
„Május vége felé közeledünk, és a támogatás a 2026. január 1. és december 31. közti időszakra vonatkozik, azaz lassan öt hónapja a már megítélt és kihirdetett, ám még ki nem utalt támogatás terhére működünk. Ha nem hoztunk volna létre 2023-ban egy támogatói közösséget, a Litera Klubot, amely a Litera működését segíti, és a szakadék széléről rángatott minket vissza 3 éve, tehát ha semmiféle más forrással nem rendelkeznénk, a 24 éve rendületlenül működő irodalmi portál kénytelen lenne munkáját ennyi év után és ennyi teremtett értékkel a háta mögött feladni. Mint ahogy azok az orgánumok, amelyek nem rendelkeznek alternatív forrással és kapacitással arra, hogy a folyóirat-szerkesztői és -kiadói munkájuk mellett, dupla erőfeszítéssel megteremtsék maguknak a létezés feltételeit: valóban meg is szűntek, vagy épp most kényszerülnek erre.”
Balogh Endre, a Prae.hu főszerkesztője azt írta a Telexnek: „Mi ennél sokkal rosszabb dolgokhoz vagyunk hozzászokva, bennünket nem érint rosszul az, ha most egy hónappal később jutunk a forráshoz. Semmilyen értesítést nem kaptunk, de nem is vártunk, mert megértjük, ha az egyébként is csigalassúságú NKA most nem követi óránként a miniszter nyilatkozatait.” És figyelmünkbe ajánlotta a budapesti Három Hollóban 2026. május 15-én este a Nincs online folyóirat szervezésében megtartott Generációs fórum az irodalomért című rendezvényen elhangzott, a folyóirat-finanszírozásról szóló szövegének szerkesztett változatát.
A folyóiratszféra nem „természetes módon” sodródott a megszűnés szélére
A folyóiratok helyzetére a Tisza Párt választási programja, A működő és emberséges Magyarország alapjai is kitér, amikor úgy fogalmaz: „Az olvasási mutatók romlanak, a folyóiratszféra a megszűnés közelébe került.” Ezzel az állítással Jenei László, a Műút főszerkesztője is alapvetően egyetért, igaz, nem így tenné sorrendbe a mondatokat. „Mivel a folyóiratszféra a megszűnés közelébe került, ezért is romlanak az olvasási mutatók. Ugyanis az irodalmi folyóiratoknak hagyományosan kiajánló, olvasásra nevelő, kanonizációs szerepük is van. Azt is elfelejtik, hogy az olvasóvá nevelés és a tehetséggondozás egyrészt társadalmi befektetés, másrészt a fragmentáltság korában ez az egyik utolsó olyan terület, amely fejleszti a mély figyelmet és a mentális állóképességet” – mondta a Telexnek Jenei.
Elek Tibor, a Bárka főszerkesztője ugyanakkor túl sommásnak tartja a Tisza Párt programjában leírtakat. Szerinte ugyanis az olvasási mutatók általános romlása is kérdéses, mert jóllehet papíralapú könyveket és folyóiratokat kevesebben olvasnak, mint évtizedekkel ezelőtt, az interneten viszont sokkal több az olvasó.
Hász Róbert szintén az olvasói szokások átalakulását emelte ki válaszában, mondván: a nyomtatott szövegek mellett egyre nagyobb teret kapnak az online, gyorsabb, pörgősebb tartalmak. „A legtöbb irodalmi folyóirat – így mi is – reagált erre, és jelen van digitális felületeken. Ugyanakkor a helyzet nem pusztán technológiai kérdés. A folyóiratszféra nem »természetes módon« sodródott a megszűnés közelébe, hanem tartós alulfinanszírozottság és kiszámíthatatlan működési környezet következtében. Ezt érdemes nevén nevezni: ez intézményi felelősség.”
Kiszámíthatatlanság és szakmaiatlanság
„A folyóiratszféra nehézségeit elsősorban nem az érdeklődés hiánya, hanem a kulturális mecenatúra és a stabil finanszírozási háttér kiszámíthatatlansága okozza” – mondta Zsiga Kristóf, a Magyar Napló kiadóvezetője. Balogh Endre pedig az intézményi kiszámíthatatlanság „szép példájának” nevezte, hogy az elmúlt tíz évben a Prae és a Prae.hu művészeti portál NKA-pályázatai közül 13 volt eredményes, 12 pedig eredménytelen. „A vak is látja, hogy itt nem a szerkesztőségek és a szerzők munkája volt a kiszámíthatatlanság oka. Volt, hogy a Petőfi Kulturális Ügynökség pályázata megmentett bennünket, de általában a kiszámíthatatlanság és a szakmaiatlanság jellemezte – nemcsak az elmúlt 16 évet, hanem az egész időszakot, amióta folyóirat szerkesztőjeként pályázom.”
Jenei László arra hívta fel a figyelmet, hogy a folyóirat-finanszírozás területén régóta tapasztalható kiszámíthatatlanság ellehetetleníti a kapcsolattartást a szerzőkkel, kiadókkal, olvasókkal. „Arról nem is beszélve, hogy komoly versenyhátrányt okozott a jelentős kormányzati hátszéllel, felháborító aránytalansággal megtámogatott folyóiratokhoz képest. Érdekes, hogy a most vészcsengőt megnyomó lapok közt ők a kezdeményezők. Követelnek, de az elmúlt másfél évtized felháborító aránytalanságaira nem nagyon akarnak emlékezni” – fűzte hozzá.
A Kortárs főszerkesztője, Thimár Attila szerint a Kortárs azon lapok közé tartozott, amelyeknek jobb sors jutott az elmúlt időszakban, míg másik lapok nagyon komoly nehézségekkel és anyagi kínokkal küzdöttek. „Ez nem jelenti azt, hogy a Kortársnak ne lettek volna financiális korlátai, de nem kellett minden félévben a felszámolódástól tartani, ami meglehetősen idegőrlő volt sok más szerkesztőség számára. Az elmúlt időszak 2010 óta küzdelmes volt, de sosem reménytelen. A mostani év az, ami egyelőre igen nehéznek ígérkezik, de a többi lappal együtt reménykedünk abban, hogy még az év során ebben jelentős változás áll be” – mondta a főszerkesztő.
Thimár arról is beszélt a Telexnek, hogy a példányszámokat viszonylag gyorsan és jelentősen csökkenteni kellett, és ez a csökkentés mind a mai napig tart. „Most az előfizetéses és a könyvtáraknak szánt példányokat nyomtatjuk ki, plusz a szerzőknek járó tiszteletpéldányokat, és még valamennyit annak a pár elárusító helynek, ahol meg lehet vásárolni a Kortársat.”
Folyóirat-centrikus magyar irodalom
Az általunk megkérdezett szerkesztők egységesen úgy ítélik meg, hogy a magyar irodalom még mindig folyóiratközpontú – mint egyikük fogalmazott: az élő, kortárs irodalom a nyomtatott folyóiratokban történik meg. „Az irodalmi folyóiratok egyszerre kapuőrök, azaz szakmai fórumokként megjelenést és legitimációt biztosítanak a magyar irodalom újabb és újabb generációi számára, valamint fenntartói az irodalmi kultúrának Magyarországon. Tapasztalatunk szerint hiába az internet, a social media térhódítása, a legfiatalabb generációk számára is töretlenül fontos, hogy nagy múltú, nagy szakmai tekintélyű, print lapokban jelenhessenek meg. A folyóirat missziója pedig sokrétű, a tehetséggondozástól kezdve a már említett, irodalmi kultúra fenntartásán keresztül pusztán a magas szakmai színvonalú működésig, munkáig, szellemi körének kialakításáig, fenntartásáig, valamint saját hatókörében az irodalmi színvonal képviseletéig” – mondta Füzi László, a kecskeméti Forrás főszerkesztője.
Hasonlóképpen vélekedett a Magyar Napló főszerkesztője, Zsiga Kristóf is, aki szerint a folyóiratok szűrik a szerzőket, az írásokat, és a mércét megütő irodalmat eljuttatják az olvasóhoz.
Balogh Endre a szűrő funkción túl arra is felhívta a figyelmet, hogy egy irodalmi lap „az a szellemi közeg is, ami állandó vagy visszatérő szerzőkből, az esetleges grafikusokból, a szerkesztőkből, a gyakornokokból, az évek során kialakult tematikai sorból, figyelemirányításból áll. És a lap azt a közösséget is jelenti, ami körülötte létrejött. A közéleti médiumokat sem helyettesíti a közösségi média.”
Többedszer kongatott vészharang
Nem a mostani alkalom az első, amikor az irodalmi lapok egységesen próbálnak meg fellépni az érdekeik érvényesítéséért, és fogalmaznak meg javaslatokat a folyóirat-finanszírozás megreformálására. „A legkonkrétabb módon a Műút nevében jómagam kezdeményeztem a mostanihoz hasonló, az NKA vezetőinek címzett levelet 2019-ben. Igazából felajánlás volt, hogy szívesen leülnénk velük egyeztetni a pályázatok kiírási időpontjai körüli anomáliák ügyében. Annak ellenére, hogy az aláírók között »mindkét oldal« főszerkesztői ott voltak, hivatalos, érdemi válasz nem érkezett. Az akkori Szépirodalom Kollégium vezetője informálisan arról tájékoztatott, hogy a kérés nehezen lesz teljesíthető, mivel ez költségvetési kérdés, és a teljesítésének számos jogi akadálya van. A dolog elült” – idézett fel Jenei egy korábbi kezdeményezést.
A közös fellépésen túl egyéni akciók is voltak a közelmúltban. Nagy visszhangot kapott például a Jelenkor 2024 novemberében indított gyűjtése, amelynek célja 8-10 millió forint előteremtése volt, így biztosítandó a folyóirat megjelenését 2025 tavaszáig. Az irodalmi élet meghatározó alkotói – mások mellett Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Visky András – álltak követként az akció mellé, és nekik is köszönhetően végül több mint 9 millió forint gyűlt össze rövid idő alatt.
Az ehhez hasonló akciók jól mutatják ugyan, hogy mennyire életerős egy folyóirat szellemi holdudvara, de a folyamatos tűzoltás aligha segíti az alkotóközösségek kibontakozását és a magyar irodalmi kultúra bázisát adó lapok megmaradását.
