Garaczi László: Az irodalom mentett meg egy tízéves depressziós időszakból

Garaczi László negyvenöt éve folyamatosan új utakat keres: verset, prózát, drámát, forgatókönyvet ír, és még a regényei sem hasonlítanak igazán egymásra. Miközben a kritika a magyar posztmodern egyik legfontosabb szerzőjeként emlegeti, ő mintha mindig egy lépéssel odébb állna annál a címkénél, amit éppen ráragasztanak. Most, hetvenedik születésnapja alkalmából két könyv is újra ráirányítja a figyelmet erre a rendkívül sokszínű életműre. Új kiadásban jelent meg az Arc és hátraarc, az Egy lemur vallomásai önéletrajzi ihletésű regényfolyam harmadik része, amely a sorkatonaság világát idézi fel. Egy olyan intézményét, amely több férfigeneráció közös élménye volt, de amelyről ritkán született ennyire személyes, ennyire pontos és közben ennyire ironikus könyv.

A másik újdonság a Hullámzó horizont, amelyet Nagy Ildikó Noémivel közösen írt. Ez egy különös, négykezes regény: egyszerre szerelmi történet, migrációs történet és a rendszerváltás utáni Magyarország krónikája. Olyan könyv, amelyben a politika csak a háttérben van jelen, mégis végig ott lüktet a szereplők mindennapjaiban. A műsorban ezenkívül arról is beszélgettünk, hogyan lesz valaki katonatiszt szülők gyerekéből író, mit adott neki a hetvenes-nyolcvanas évek budapesti undergroundja, mit jelent ma annak a nemzedéknek a tagjaként élni, amely alapvetően megváltoztatta a magyar próza nyelvét, és hogy hetvenévesen vajon másként látja-e az ember a saját múltját, mint ötvenévesen.

A beszélgetés fontosabb gondolatait ebben a cikkben szövegesen is összefoglaltuk. A következő adás két hét múlva, július 28-án érkezik, addig is iratkozzon fel a Buksó új Spotify-csatornájára.