Karikó Katalin számára eddig ezek voltak a 21. század legfontosabb könyvei
Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
2025 végén 25 fontos művészt, tudóst, gondolkodót kerestünk meg azzal, hogy meséljenek a Karakternek arról a 2000 után – vagyis az utóbbi 25 évben – megjelent könyvről, ami valami miatt fontos, meghatározó, szemléletformáló, inspiratív lett számukra. Amit jó pillanatban olvastak (újra). Ami betalált.
Elsőként a Nobel-díjas Karikó Katalin válaszát közöljük.
„Amikor gimnazista voltam, nagyon szerettem az irodalmat. Számos verset megtanultam, rajongtam Vörösmarty Mihályért, később pedig Ady Endréért. A prózaíróink közül először Jókait szerettem, majd a romantika után a realizmust: szinte megállás nélkül bújtam Németh László műveit, az egyetem alatt viszont szépirodalom olvasására már kevesebb idő jutott.
Jelenleg 6-8 óra a napi olvasásadagom, de ezt zömmel a jelenlegi munkánkhoz kapcsoló szakirodalom minél alaposabb megismerése teszi ki.
Idén kéziratban olvastam Szabó Csaba Elpazarolt orvostudomány című kötetét. A könyvet merész kiáltványnak gondolom, ami minden becsületes és elkötelezett tudós nevében leleplezi az orvosbiológiai kutatás jelenlegi, elkeserítő állapotát. Szabó professzor alapos elemzést ad az észszerűtlen kutatásiösztöndíj-odaítélési rendszerekről, a korrupt publikációs gyakorlatokról, és átfogó reformokat sürget.
Hasonlóan izgalmas volt nekem Eric Topol Super Agers című kötete, amely azt tárja fel, hogy a hosszú élet titka nem az öregedésgátló tabletták csodájában rejlik, hanem a legtöbbet a tudományos fejlődés tehet ezért. Dr. Topol számos kutatásra támaszkodva mutatja meg, miként egyengeti az utat a modern tudomány a hosszabb, egészségesebb élet előtt. Az egyik legfrissebb olvasmányélményem Friderikusz Sándor Eddig című könyve.
Nagyon kíváncsi voltam rá, hogyan jut el egy nyíregyházi gyerek oda, ahova ő eljutott, és ebből a kötetből mindez kiderül, ahogyan az is, mi hajtja előre a szerzőt, és hogy mi módon győzi le a nehézségeit.
Eszembe jut aztán a saját könyvem, az Áttörések, amit angolul és magyarul is rengetegszer olvastam végig, mielőtt megjelent. A végén már el sem tudtam képzelni, kit fog vajon érdekelni egy kutató unalmas élete. Most pedig a Báró Wenckheim hazatért olvasom, amit Krasznahorkai László személyesen ajándékozott nekem. Sok figyelmet igénylő, elgondolkodtató mű.”
