Karikó Katalin: Az oktatóknak is adok abból a pénzből, amit kapok

A Magyar Tudományos Akadémián tartotta Áttörés című könyvének bemutatóját Karikó Katalin Nobel-díjas kutató (a Helikon Kiadónál megjelent az önéletrajzról itt írtunk bővebben). A beszélgetésen természetesen beszélt a könyvről magáról, de arról is, hogy nem tudja, milyen a magyarországi oktatási helyzet, de támogatni szeretné a tanárokat, azt viszont nem szeretné elárulni, milyen betegséget kutat jelenleg, hogy ne adjon fals reményt az abban szenvedőknek.

Az Áttörések önéletrajzként íródott, de inkább egy tanmese arról, milyen óriási lehetőségeket hagyhat ki az amerikai egyetemi kutatóintézet-hálózat és egyben a globális tudomány is, ha az olyan, elsőre esélytelennek tűnő kutatási irányokat nem támogatja, mint amilyennek az mRNS gyógyításban történő felhasználása tűnt. Ez talán egyáltalán el sem jutott volna a mai szintre akkor, ha Karikó Katalin nem ilyen makacs, és a sorozatos kudarcok ellenére sem hagyja abba a munkát.

Ehhez egy történetet is megosztott arról a Sean Gradyről, aki tanszékvezetőként végül kilakoltatta Karikót a Penn Állami Egyetemen az irodájából. Grady a legutóbbi találkozásukkor elmesélte, hogy mostanra már előadást tart arról, hogy nem vették észre: jó irányba tart Karikó kutatása. „Azt mondta: nem vettük észre, most meg megmentette a világot” – mondta a kutató.

Kérdésekre válaszolva arra is kitért, hogy soha nem volt honvágya, amikor elhagyta Magyarországot: bármikor, amikor a laborban volt, úgy érezte, otthon van. „A családom persze hiányzott, a barátaim” – mondta.

„Nem szeretnék konkrét betegséget megnevezni, hogy most min dolgozom. Ha mondtam egy-egy ötletet régen, senki nem hallgatott rám, akkor azért nem mertem mondani. Most meg azért nem merem, mert mindenki hallgat rám” – nevetett. Konkrét irányt azért nem szeretne említeni, mondta, mert nem akar fals reményt adni az embereknek: egy kutatás hosszadalmas folyamat, és attól, hogy valamerre elindulnak, még nem biztos, hogy a közeljövőben lesz belőle használható gyógyszer.

„Én nem tudom, honnan jön az indíttatás valakinek, hogy tanár legyen, vagy oktatni akarjon” – válaszolta a Telex azon kérdésére, hogy most, hogy ismét az egész világ rá figyel, fel fog-e szólalni a magyar oktatási helyzettel, a tanárhiánnyal, a tanárok alacsony megbecsültségével vagy az egyetemek forrásmegvonásával kapcsolatban. Azt mondta: annyit tud tenni, hogy az oktatóknak is ad abból a pénzből, amit a Nobel-díjjal együtt kap. Egyébként a könyvben is elismerően nyilatkozik a régi magyar oktatásról, ami segített neki abban, hogy továbbtanulhasson.

Megkérdeztük tőle, hogy mit gondol arról, hogy alig mennek tanárnak a fiatalok, és hogy a hazai tanárok megbecsültsége jelenleg nagyon alacsony. „Nyilván ez elsősorban belső indíttatás. Én nem tudom, itthon milyen a helyzet. Mint kutató általában az adatokat szeretem nézni, és beleásni magam, de ez a téma nem tartozik annyira hozzám. Úgyhogy ilyen cipész maradjon a kaptafánál alapon maradok a biológiánál” – mondta.