Az orosz-ukrán konfliktus lehetséges forgatókönyvei

2022. február 24. – 04:56

Ifkovics Ábrahám
elemző, HOLD Alapkezelő

Másolás

Vágólapra másolva

Oroszország elismerte függetlennek a donyecki és luhanszki szakadár megyéket, ezzel tovább fokozta a Kelet-ukrajnai konfliktust. Putyin békefenntartókat is küld, a nyugat pedig szankciókkal válaszol. Sorra vesszük a forgatókönyveket a lehetséges folytatásról.

Az orosz-ukrán konfliktus újabb fejezethez érkezett, Vlagyimir Putyin orosz elnök hivatalosan is elismerte a donyecki és luhanszki területek Ukrajnától való függetlenségét. A nemzetközi konszenzus szerint eddig is állomásoztak ukrán területeken orosz csapatok (ezt egyedül az orosz vezetés tagadja), azonban a legújabb lépéssel Oroszország nyíltan megsértette Ukrajna területi szuverenitását és felrúgta a 2014-es Minszki egyezményt. Ezen esemény önmagában nem lepte meg az elemzőket, azonban mostantól minden további eszkaláció rendkívül súlyos következményekkel járhat.

Globális vonatkozások

Az orosz gazdaság integrált része a világgazdaságnak, bruttó hazai terméke a világon nominális értelemben a 12. legnagyobb (1,65 billió dollár), vásárlóerő paritás alapján pedig a 6. lejelentősebb (4,3 billió dollár). Oroszország az Európai Unió első számú energiaexportőre, olajexportjának 30 százalékát, gáz exportjának 35 százalékát és szén exportjának 20 százalékát adja. Ukrajna elsősorban mezőgazdasági termékek exportjában tölt be fontos szerepet, de jelentős nyersanyagtartalékokkal is rendelkezik. Ennek ellenére az ország gazdasági lehetőségei jórészt kihasználatlanok.

Az orosz és ukrán gazdaságokban a szovjet múlton kívül közös, hogy az előző évtizedet egyaránt elvesztegetett időszaknak tekinthetik. Az a tény, hogy az utóbbi években mindkét országban stagnált vagy alig emelkedett az egy főre jutó GDP azt jelenti, hogy a lakosság életszínvonala nem tudott javulni, sőt egyes rétegek esetében nagyrészt romolhatott. Az oroszok az elmúlt egy-másfél évet megelőzően alacsony olajárat, az ukránok pedig a keleti szomszédjukat okolhatják a gyenge növekedés miatt.

A két ország konfliktusa leegyszerűsítve visszavezethető arra, hogy Putyin elnök a posztszovjet térséget kizárólagos orosz érdekszférának tartja és nem tűri a nyugati hatalmak expanzióját. Az a tény, hogy Ukrajnának területi vitája van – akár a Kelet-ukrajnai szakadárok, akár a Krími-félsziget miatt – a biztosíték arra, hogy az ország nem felel meg sem az EU, sem a NATO felvételi kritériumainak.

Márpedig az ukrán vezetésnek szándékában állt volna szorosabbra fűzni a nyugattal a kapcsolatait, azonban közbejött néhány esemény.

A jelenlegi becslések szerint Ukrajna havonta 2-3 milliárd dollárt bukik az orosz fenyegetettség miatt.

Viszonyításképp az ország éves bruttó hazai terméke 180 milliárd dollár, ami nagyságrendileg megegyezik a magyar adattal – igaz, Ukrajnában négyszer annyian élnek, mint hazánkban. A helyzet változatlansága esetén észak-keleti szomszédunk néhány hónapon belül könnyeden recesszióba süllyedhet.

A konfliktus alakulásának lehetséges forgatókönyvei

A Kelet-ukrajnai szakadár területek orosz elismerésének lehetőségét, amelyet most hivatásos fegyveres erők bevonulása követ a HOLDBLOG-on egy korábbi írásunkban előrevetítettük. A további eseményeket teljes bizonyossággal lehetetlen megjósolni, pláne az orosz vezetést ismerve, amely számára a földrajzi határok, a presztízs és az ideológia legalább olyan fontos, mint a rövid távú gazdasági érdekek. Nem véletlenül nyilatkozta a NATO főtitkára, hogy az orosz-ukrán helyzet a generációnk „legveszélyesebb pillanata” az európai biztonságpolitika szempontjából.

Pillanatnyilag három lehetséges forgatókönyv rajzolódik ki a folytatást illetően.

I. A konfliktus befagy a jelenlegi status quo-val

Oroszország eddig szinte mérnöki pontossággal azt a stratégiát követi, amelyet Grúziában alkalmazott. Elismeri az elszakadni vágyó területeket, majd békefenntartókat küld oda. A 2008-as dél-oszétiai háborúban az orosz csapatok megvédték a szakadár tartományokat, majd tönkreverték a grúz erőket. Az akkor nyugatbarát elnök Miheil Szaakasvili ma már börtönben ül.

A két eset között azonban van egy lényegi különbség: a nemzetközi közösség megítélése. Dél-Oszétia esetén Oroszországot érdemben nem ítélték el. Az ukrajnai konfliktusban agresszorként tekintenek Putyinra.

Fontos hangsúlyozni, hogy az ellentétek nem most, hanem 2014-ben kezdődtek és a nyugat már akkor szankciókkal válaszolt az orosz akciókra. A Luhanszki és Donyecki Népköztársaságok február 21-i elismerése után elkezdődött a büntető intézkedések kihirdetése. Az új szankciók első hulláma ismert: a büntető intézkedések főként kisebb orosz pénzintézetekre, néhány üzletemberre, bizonyos technológiai cikkek importjára és az orosz Duma (alsóház) tagjaira korlátozódnak. Ezen lépések inkább csak jelképesek, mintsem elrettentőek.

Amennyiben ez a fajta status quo fenn tud maradni, akkor a feszültségek idővel csökkenni fognak és a tőkepiacokon is megindulhat a normalizálódás. Elemzőcsapatunk szerint jelenleg ennek a szcenáriónak van a legnagyobb valószínűsége. Úgy gondoljuk, hogy közép és hosszú távon – a geopolitikai kockázatok ellenére – rendkívül jó lehetőségek vannak az orosz részvénypiacokban.

II. Részleges konfrontáció, a teljes donyecki és luhanszki megyék elcsatolása

A Kelet-ukrajnai szeparatisták alkotmánya a teljes megyéket követeli, az Oroszországi Föderáció pedig elismeri a földrajzi értelemben vett megyék fölötti jogát. Ez több ok miatt problémákat hordoz. Egyrészt a szakadárok a szóban forgó területeknek csupán a felét kontrollálják, másrészt a másik oldalon ukrán csapatok állomásoznak. A helyzetet még kiélezettebbé teszi, hogy a felek napi rendszerességgel szegik meg a tűzszünetet, évente átlagosan akár több ezerszer.

Amennyiben ez nem lenne elég, a tűzszüneti megállapodást még 2014-ben a Minszki egyezménnyel párhuzamosan kötötték, amit ma már Oroszország semmisnek tekint. Nemhivatalosan eddig is voltak orosz erők a Kelet-ukrajnai területeken, az orosz hadsereg nyílt megjelenése azonban átalakítja a légkört. Amennyiben az orosz erőket bármilyen atrocitás éri, azt Moszkva vélhetően nem hagyja szó nélkül (fentebb ezt Grúzia példája illusztrálja). Márpedig

a Kreml még soha nem létesített a „frontvonalhoz” ilyen közel katonai bázisokat.

Amennyiben bármilyen ürüggyel az oroszbarát szakadárok vagy az orosz hadsereg előrenyomul és elfoglalja a luhanszki és donyecki megyék nyugati részét, akkor annak már elkerülhetetlenül súlyos következményei lesznek.

Egy ilyen esemény után szinte biztosan célkeresztbe kerülnének az orosz óriásbankok, mint a Sber vagy a VTB. Az amerikaiak már többször utaltak arra, hogy nyílt háború esetén levennék Oroszországot a SWIFT-ről, ami a nemzetközi banki tranzakciókat lebonyolító hálózat.

Az orosz vezetés már évek óta készül erre a lehetőségre, Kínához hasonlóan saját banki kommunikációs rendszert fejlesztenek, ami szükség esetén (részben) pótolni tudja a SWIFT-et.

Ezen a ponton a nyugatnak el kell döntenie, hogy mennyire gondolják komolyan a szankciókat. Amennyiben kiállnak azokért, akkor szóba kerülhetnek az orosz energiaexportot korlátozó intézkedések.

Oroszország naponta 2-2,5 millió hordó olajat szállít Európába, ezt vélhetően az OPEC országok szabad kapacitásaiból pótolni lehetne. Ez ellen szólhat azonban, hogy az oroszok válaszul elzárhatják – legalább az ukrán – gázvezetékeket, ami rendkívül kellemetlen helyzetbe hozná az európai gázellátást.

III. Invázió (erre nem látunk valós esélyt)

Putyin az orosz nemzethez idézett február 21-i beszédében kifejtette a nézeteit Ukrajnáról. Szerinte annak kormányzata nemcsak nyugatbarát, de korrupt is, és egyébként sincs az ukrán államnak létjogosultsága, csupán „egy bolsevik találmány”. Ezek önmagukban is elég súlyos kijelentések, de az orosz védelmi miniszter azt is hozzátette, hogy Kijev nukleáris fegyvereken dolgozhat. Ebből az érvelésből az következik, hogy Oroszországnak joga van megelőző csapásokkal megvédeni magát az ilyen fenyegetésektől, tehát nem elképzelhetetlen az invázió.

Ebben az esetben gáz az lesz, csak nem a tározókban. (Sajnos úgy tűnik, hogy az Északi-Áramlat 2 projekt ezen nem tudna segíteni.) Olyan szankciók jönnének, amelyek hatását nem lehet előre jelezni,

nem lennének nyertesek, csak vesztesek.

Bizonyos stratégák szerint az olaj hordónkénti ára szélsőséges esetben elérhetné a 150 dollár is. A tőkepiacokon jó eséllyel pánik és eladási hullám törne ki, az Egyesült Államok sem tudná következmények nélkül átvészelni a folyamatokat.

Sok helyen energia és élelmiszerinfláció lenne, több ország a recesszió szélére sodródhatna, néhány fejlődő országban pedig egyenesen éhínségek és zavargások törhetnének ki.

Magyarországnak nemcsak az energiaproblémákkal, felmerülő költségvetési gondokkal (a rezsicsökkentés a már egyébként is túlköltő államháztartásnak sokkal többe kerülne), hanem egy menekülthullámmal is szembe kellene néznie.

Az orosz erőd

A szankciók célja általánosságban az, hogy megbüntessenek és izoláljanak valakit. Minél többet használják az intézkedéseket, annál kevésbé lesznek hatékonyak. Az orosz vezetés a Krími-félsziget 2014-es annektálása óta azon dolgozik, hogy az országot a lehető legellenállóbbá tegyék a nemzetközi korlátozásokkal szemben. Ennek a célnak az elérése érdekében a döntéshozók sok esetben hajlandóak voltak feláldozni a lakosság életszínvonalát és a gazdasági növekedést is. Az eredmény nem maradt el, ma

az orosz gazdaság sokkal önállóbb és ellenállóbb, mint ezelőtt bármikor.

Az állam nemcsak csökkentette a devizaadósságát, hanem úgy alakították át az államháztartást, hogy az országnak egyáltalán ne legyen külső finanszírozási igénye. Eközben az energiabevételek egy részének megtakarításával feltöltötték az orosz nemzeti vagyonalapot és növelték az ország devizatartalékait.

Bár Oroszország ellenálló, de ettől még nem sebezhetetlen. A nyugatnak továbbra is adottak az eszközei, amelyekkel megroppanthatják az orosz gazdaságot:

  • Megtilthatják Oroszországnak, hogy dollárral, fonttal (vagy végső esetben euróval) tranzaktáljanak.
  • Energiaexport korlátozásokat, vagy végső esetben tilalmakat vezethetnek be.
  • Befagyaszthatják az orosz állampolgárok és vállalatok külföldi eszközeit.

E szankciókhoz azonban csak végső esetben nyúlnának, akkor, amikor a diplomáciai lehetőségek teljesen elfogytak. Beszélhetünk nyílt invázióról vagy csupán részleges konfrontációról, de Oroszország megrendszabályozása (már ha ez egyáltalán lehetséges) nagyon komoly anyagi áldozatokat követelne meg a nyugattól, amelynek meghozatalára talán nem is hajlandó az.

Putyin elnök felkészült, feltehetőleg mindent hónapokkal ezelőtt eltervezett. Oroszország a lehető legelőnyösebb pozícióban van. Ukrajna, az energiapiac és rövid távon a részvénypiac sorsa nem Washingtonban vagy Brüsszelben, hanem Moszkvában dől el.

A szerző korábbi cikkei itt olvashatók.

HOLDBLOG

A cikk a Telex és a Hold Alapkezelő közötti szponzorált tartalmi együttműködés része.

Kövess minket Facebookon is!