Vélhetően kevés olyan intézkedése van a Tisza Pártnak, amely annyi kritikát kapott volna, mint a vagyonadó. A tehetősek, az adószakértők és általában a közgazdászok is gyakran érvelnek ellene: szerintük költséges lesz beszedni, elképesztően bonyolult lesz alkalmazni, és sok perhez vezethet. Ráadásul versenyhátrányba hozhatja a magyar vállalkozókat a külföldiekkel szemben, elsősorban az alacsony nyereségrátával működő hazai ágazatokban, emiatt pedig cégek távozhatnak az országból, és munkahelyek szűnhetnek meg.
Ezek nem hangzanak jól, és mind valós kockázatok, de önmagukban még nem indokolják a vagyonadó elvetését. Adókra szükség van, és más adóknak is vannak káros mellékhatásaik: a magas forgalmi adó a számla nélküli értékesítést, a munkát terhelő magas adók a feketefoglalkoztatást, a magas nyereségadó pedig a fiktív számlákkal elszámolt költségek növelését ösztönözheti.
A vagyonadó a Tisza népszerű kampányígérete volt, a „fizessenek többet a gazdagok” üzenet jól cseng. A megvalósítás azonban jóval bonyolultabb, ezért a kormány – azon belül a Pénzügyminisztérium – sokat dolgozott és dolgozik a szabályok megalkotásán, a kockázatok csökkentésén. Más kérdés, hogy a tehetősek nagyobb teherviselését vélhetően jobban szolgálta volna egy egyszerűbben beszedhető osztalékadó, az állampapírok kamatának megadóztatása, a társasági adó emelése vagy a magasabb jövedelmekre kivetett magasabb szja-kulcs. Persze ezekkel szemben is lennének ellenérvek.
A Tisza mindenesetre kitart a vagyonadó mellett, el fogja fogadni és be fogja vezetni, a Pénzügyminisztérium pedig tovább dolgozik a szabályokon, pontosításokkal igyekszik kijavítani az eredeti tervezet hibáit. Máris sok ponton változott a vagyonadó tervezete, és Kármán András pénzügyminiszter maga is arról beszélt, hogy orvosolnak bizonyos gyermekbetegségeket.
A módosítások sajnos leginkább azt mutatják, milyen eszelősen bonyolult az egész: ember legyen a talpán, aki eligazodik azon, hogy egy ingatlan, ékszer vagy műtárgy értékét mikor és hogyan kell megállapítani, mikor lehet becslésre hagyatkozni, és az így kapott összegből mennyit kell beszámítani az adóalapba. Azt is mondhatnánk, végre van okunk örülni annak, ha nincs egymilliárd forint feletti vagyonunk.
A legfrissebb tervezet szerint a bevezetés menetrendje nem változna: a törvény 2026. december 15-én lépne hatályba, az első adókötelezettséget a december 31-i vagyonállapot alapján kellene megállapítani, az első bevallás és befizetés határideje pedig 2027. augusztus 31. lenne.
Az adókulcsok is változatlanok maradnának: vagyonból egymilliárd forintot le lehetne vonni, az így kapott adóalap első 100 milliárd forintjára 1 százalékos, az e feletti részére 1,5 százalékos adó vonatkozna. A magasabb kulcs tehát a 101 milliárd forint feletti vagyonrészt terhelné. A friss változásokat a Portfolio remekül összeszedte.
Kiskapu bezárva
Nézzünk néhány példát a változásokra! Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy a nem tőzsdei cégekben lévő részesedések értékét úgynevezett kisebbségi kedvezménnyel lehetne csökkenteni: 33–50 százalékos tulajdonrésznél 25 százalékos, 33 százalék alatt pedig 30 százalékos diszkontot lehetne alkalmazni. Egy 4 milliárd forintot érő cég 25 százalékos részesedését így egymilliárd helyett csak 700 millió forinttal kellene beszámítani a tulajdonos vagyonába.
Ebből azonban furcsa helyzetek adódhattak volna. Vegyük a képzeletbeli Ajtósi Frigyest, a feleségét és két gyereküket, akik egy 5,7 milliárd forintot érő céget birtokolnak. Ha négy egyenlő részre osztják a tulajdont, mindegyiküknek 1,425 milliárd forintot ér a részesedése, de mivel külön-külön mindannyian kisebbségi tulajdonosok, alkalmazhatják a 30 százalékos kedvezményt – így fejenként csak 997,5 millió forintot kellene figyelembe venniük, vagyis más adóköteles vagyon híján egyikük sem fizetne vagyonadót.
Ez változna meg az új tervezettel: a kisebbségi kedvezmény alkalmazásakor össze kellene számítani a közeli hozzátartozók részesedését – mondta a Telexnek Illés István, az Apelso Wealth Management partnere. Az Ajtósi család így már nem élhetne a kedvezménnyel, hiszen együtt a teljes céget birtokolják. Mindegyikük vagyonába 1,425 milliárd forintos részesedés számítana bele, amelyből az egymilliárdos adómentes rész levonása után fejenként 425 millió forint után kellene adózniuk.
A hazai gazdaglisták örök becslési problémája, hogy készítőik nem látnak rá a magánszemélyek hiteleire. Ha Tóth Béla és Nagy Sándor is vesz egy-egy 60 milliárd forintot érő céget, a nyilvános adatbázisokból nem feltétlenül derül ki, mennyi saját pénzt tettek a vásárlásba, és mennyi hitelt vettek fel hozzá. Ha Tóth önerőből fizetett, a részesedése valóban 60 milliárd forinttal növeli a vagyonát, míg ha Nagy 50 milliárdos hitelből és 10 milliárdos önerőből vásárolt, a tartozását is figyelembe véve csak 10 milliárddal lett gazdagabb.
A vagyonadó tervezete a belföldi kölcsönöknél már korábban is lehetővé tette a tartozások levonását, ha azokat teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalták. A külföldi vagyonelemekhez kapcsolódó hiteleket azonban az eredeti szöveg nem kezelte megfelelően. Ezen változtatna az új tervezet: a külföldi ingatlantartó társaság értékének meghatározásakor levonható lenne az ingatlan megszerzéséhez, létesítéséhez, fenntartásához vagy értéknövelő beruházásához közvetlenül kapcsolódó tartozás.
Akik jól járnak
Korábban részletesen foglalkoztunk a cégek értékelési szabályaival is. Illés István most egy jelentős könnyítésre hívta fel a figyelmünket: a legfeljebb 100 millió forint saját tőkéjű cégek tulajdonosai választhatnák, hogy részesedésük értékét kizárólag a rájuk jutó saját tőke alapján határozzák meg. Így nem kellene alkalmazniuk a korábban bemutatott fő szabályt, amely egyharmados súllyal a saját tőkét, kétharmados súllyal pedig a nyereségből számított hozamértéket veszi figyelembe.
Ezzel elsősorban azok járnának jól, akik lényegében egyszemélyes vállalkozásként termelnek nagy nyereséget: például jól fizetett tanácsadók vagy művészek, akiknek a cége kevés eszközzel rendelkezik, a bevételt pedig alapvetően a személyes tudásuk, munkájuk vagy a fellépéseik hozzák. Vegyük a képzeletbeli Óvári Antal adótanácsadót, akinek a cége évi 200 millió forint nyereséget termel, miközben a saját tőkéje mindössze 30 millió forint. Az eredeti szabály szerint a magas nyereség miatt a vállalkozást közel 899 millió forint értéken kellene beszámítania a vagyonába. A könnyítés révén azonban választhatná, hogy kizárólag a saját tőke alapján számol, így a cége 30 millió forinttal számítana bele az adóköteles vagyonába.
Fontos változás, hogy a cégértékelésben a negatív saját tőkét is nullának kell venni, vagyis a negatív saját tőke nem csökkentheti a pozitív hozamértékből képzett cégértéket. Így egy nyereséges, de korábbi veszteségei miatt negatív saját tőkéjű cég tulajdonosa nem számolhat alacsonyabb cégértékkel pusztán a felhalmozott veszteségekre hivatkozva.
Emellett sok-sok új szabály vonatkozik a holdingok, illetve az üdülők értékelésére, vagy arra, hogy mikor kell könyvvizsgálót alkalmazni az úgynevezett rejtett tartalékok felmérésére. Utóbbi lényege, hogy ha valami még régi értéken szerepel a könyvekben, de már biztosan többet ér, akkor annak értékét aktualizálni kell.
Szigorodnának az értékbecslőkre vonatkozó szabályok is: az adóhatóságot valótlan értékbecsléssel megtévesztő szakember pénzbírságot kaphatna, három ilyen eset után pedig törölhetnék az értékbecslésre jogosultak listájáról. Az ingatlanok értékeléséhez lennének támpontok, a műtárgyak, ékszerek és gyűjtemények értékének meghatározása azonban jóval bonyolultabb lenne: a szerzési érték, a biztosítási érték és a tulajdonos saját becslése is szerepet kaphatna.
Menni vagy maradni?
Sok tehetőst foglalkoztat, hogy elkerülheti-e a vagyonadót, ha külföldre költözik, és ott válik adózóvá. A tervezet szerint azonban a magyar állampolgárok a vagyonadó szempontjából továbbra is belföldi illetőségűnek számíthatnának, amíg legalább tíz éve nem élnek életvitelszerűen külföldön, ezt a kettős adóztatást elkerülő egyezmény is csak akkor írhatná felül, ha a vagyonadóra is kiterjed. Önmagában tehát egy külföldi cím vagy az ottani adófizetés nem jelentene biztos mentességet, és sok múlna azon is, hogyan kell igazolni az életvitelszerű külföldi tartózkodást.
Aki pedig megszüntetné a magyar adóügyi illetőségét, annak a Telexen korábban már bemutatott exitadóval is számolnia kellene. A szakemberektől úgy hallottuk, a piacon korábban jóval szigorúbb elképzelések is keringtek: a költözést fontolgatók attól tartottak, hogy az illetőségváltáskor azonnal lecsap a guillotine, és rögtön adózniuk kell a cégrészesedéseiken, értékpapírjaikon felhalmozódott nyereség után, mintha mindent eladtak volna.
A tervezet valóban megadóztatná bizonyos feltételekkel az érintett pénzügyi eszközökön addig felhalmozódott, de még nem realizált nyereséget, ez azonban nem jelentene feltétlenül azonnali fizetési kötelezettséget: az EU- vagy EGT-államba költözők fő szabály szerint automatikus, kamatmentes halasztást kapnának az eszközök tényleges értékesítéséig. A szabályozás így enyhébb lenne annál, amitől korábban sokan tartottak.
Az exitadó 2027. január 1-jétől, „adóügyi illetőség változásából származó jövedelem” néven kerülne be az szja-törvénybe, hiszen a feltételezett értékesítés nyereségét terhelné. Ahogy a Sine Qua Non Trust Zrt. tanácsadó cég jegyzete tömören megfogalmazza:
A vagyonadó a birtoklást adóztatja, az exitadó a távozást.
Hogy mindezek után megéri-e költözni, az a célországtól és a személyes szempontoktól is függ. A jó idő és a finom ételek eddig is vonzották a tehetős magyarokat: Andalúziában, Malaga és Marbella környékén például magyar kolóniák alakultak ki. A kellemesebb éghajlat azonban nem feltétlenül jár kedvezőbb adózással: éppen Spanyolországban vagyonadó is van.
Még gyorsan olajra lépni?
Felmerülhet persze a kérdés: érdemes lehet még gyorsan, az idén elszelelniük a milliárdosoknak? A szakemberek szerint ez korántsem biztos menekülőút. Bár akadnak „bátrabb” adótanácsadók, akik az illetőségváltás gyors időzítésében látnak lehetőséget, egy ilyen lépés komoly kockázatot hordoz.
Az adójog egyik alapelve ugyanis a rendeltetésszerű joggyakorlás: az adóhatóság nemcsak a papírokat, hanem az ügylet valódi tartalmát és célját is vizsgálhatja. Egy 2026 végére időzített költözésnél így felmerülhet, hogy valóban új életet kezdett-e külföldön az adózó, vagy csak a már ismert szabályokat próbálta megkerülni. Önmagában az időzítés még nem dönti el a kérdést, de nem árt felkészülni annak bemutatására, miért éppen most vált vonzóvá a ciprusi élet, és az adóelőnyökön túl mi indokolta a költözést.
Illés István szerint önmagában az sem elég, ha valaki egy évben 183 napot Svájcban tölt: az életvitel tényleges központjának kell átkerülnie az új országba. Ennek megítélésekor a lakhatás, a családi kapcsolatok és a gazdasági kötődések egyaránt számítanak.
Ha például egy apa ciprusi adóilletőségűvé szeretne válni, miközben a családja továbbra is Magyarországon él, a gyerekek pedig itt járnak óvodába, iskolába, nehezebb igazolnia, hogy az élete központja valóban átkerült Ciprusra. A költözés hitelességét erősítheti, ha magyarországi lakását eladja vagy tartósan kiadja; a változatlanul fenntartott, rendszeresen használt magyar otthon viszont további kérdéseket vethet fel.
A szakemberek beszámolói szerint a külföldi adóhatóságok egészen apró részletekig vizsgálhatják, hol él valójában az adózó: a mobiltelefon helyadatai, az áram- és gázfogyasztás is árulkodó lehet. Hallottunk olyan történetet is, amelyben még annak is jelentősége volt, hogy a külföldi címen rendszeresen kitették-e a kukát a szemétszállítás napján, bár ezt nem tudtuk ellenőrizni. A lényeg mindenesetre az, hogy a külföldi cím és az ott töltött napok száma önmagában kevés: a mindennapoknak is alá kell támasztaniuk a költözést.
A valódi költözés
A Sine Qua Non Trust Zrt. összefoglalója szerint a magyar adóügyi illetőség megszűnésekor bizonyos feltételekkel adókötelessé válna az érintett eszközökön addig felhalmozódott, de még nem realizált nyereség. Ezt az illetőség megszűnését megelőző napi piaci érték és a szerzési érték különbsége alapján határoznák meg, vagyis az adókötelezettség tényleges értékesítés nélkül is keletkezhetne.
Ez azonban csak akkor merülne fel, ha az alábbi feltételek együttesen teljesülnek:
- Az adózó az illetőség megszűnését megelőző tíz évből legalább ötben magyar adóügyi illetőségű volt.
- Az érintett eszközök együttes piaci értéke meghaladja az 500 millió forintot, vagy az adózónak legalább 20 százalékos, legalább 250 millió forint értékű részesedése van.
- Az illetőségváltás miatt Magyarország elveszíti az eszközök későbbi eladásából származó nyereség megadóztatásának jogát, vagy ez a joga korlátozottá válik.
Még ekkor sem kellene feltétlenül azonnal fizetni: az EU- vagy EGT-államba költözők automatikusan, külön kérelem nélkül kamatmentes halasztást kapnának.
A halasztás azonban megszűnhetne, ha a tulajdonos eladja vagy ingyenesen átruházza az eszközt, jelentős összeget von ki osztalékként vagy tőkekivonással, illetve az EU-n és az EGT-n kívüli országba költözik tovább. Ha viszont a halasztás ideje alatt visszatér Magyarországra, vagy meghal, a még esedékessé nem vált adót elengednék.
Az EU-n és az EGT-n kívüli országba – például az Egyesült Államokba, az Egyesült Királyságba vagy az Egyesült Arab Emírségekbe – költözőknek a bevallási határidőig meg kellene fizetniük az adót.
Az exitadó az érintett cégrészesedésekre, értékpapírokra és más pénzügyi eszközökre vonatkozna, a közvetlenül birtokolt magyarországi ingatlanokra nem. Ez azonban nem jelentene mentességet a vagyonadó alól: a Magyarországon maradó ingatlan a költözés után is adóköteles lehetne.
Mikor érheti meg a költözés?
Adózási szempontból az jelenthetne előnyt, ha a célországban nincs vagyonadó, vagy a helyi adóteher kedvezőbb, és a Magyarországgal kötött adóegyezmény a magyar vagyonadóztatást is kizárja vagy korlátozza. Önmagában tehát az alacsony külföldi adókulcs kevés: az egyezmény tartalma is döntő.
A szakemberek szerint a legvagyonosabb ügyfeleknél Svájc is felmerülhet, ahol bizonyos feltételekkel a tényleges jövedelem és vagyon helyett a megélhetési kiadásokhoz igazodó átalányadózás választható. Ez azonban nem egyszerűen annyit jelent, hogy valaki megállapodik évi egymillió euró befizetéséről, és onnantól semmilyen más adóval nem kell foglalkoznia: a jogosultságot, a helyi feltételeket és a magyar–svájci adóegyezmény alkalmazhatóságát is külön vizsgálni kell.
Úgy hallottuk, az ügyfelek gyakran érdeklődnek ezekről a lehetőségekről, a nemzetközi adótanácsadók pedig külföldi irodáik bevonásával is segíthetnek a mérlegelésben. A költözésből azonban sokszor nem lesz semmi. A várható adóelőny nem feltétlenül ellensúlyozza a költségeket és a személyes áldozatokat, ráadásul bizonytalan, hogyan alkalmaznák a hatóságok az új szabályokat, és milyen vitákat kellene külföldön rendezni.
A bizonytalanság a NAV oldalán is megmarad: más kérdés előírni egy külföldre költöző ember adókötelezettségét, és más azt később be is hajtani. A szabály azonban már azzal is elérheti a célja egy részét, ha a költözést fontolgatók végül túl kockázatosnak találják a távozást.
