A Tisza-kormány lezárja Orbánék egyiptomi vasúti üzletét, de Dunakeszi jövője még kérdéses

Újabb 44 vasúti kocsi legyártásával zárná le Magyarország az évek óta húzódó egyiptomi vasúti szerződést. Magyar Péter miniszterelnök bejelentése szerint a Dunakeszi Járműjavítóban 2027 októberéig készülnek el a járművek, és ezzel jogvita nélkül rendezhetik a 2018-ban aláírt szerződések sorsát.

A megállapodást több hónapos tárgyalássorozat előzte meg, amelyben az új kormány részéről Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter igyekezett rendezni a súlyosan megromlott üzleti kapcsolatot. Előbb Kairóban tárgyalt egyiptomi kollégájával, Kamel al-Wazirral, majd a berlini InnoTrans vasúti szakkiállításon egyeztettek ismét. Október végén Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök Budapestre látogatott, ahol Magyar Péterrel is találkozott. Az akkori bejelentések szerint a két ország közlekedési minisztere ekkorra dolgozta ki a további szállítások és a szerződések lezárásának feltételeit.

Vitézy Dávid a Telexnek úgy foglalta össze a megállapodást: „A 44 kocsit még legyártjuk, a 31-et, amit már leszállítottunk, az egyiptomiak kifizetik. Minden múltbeli ügyet elvarrunk, további veszteséget ez már nem okoz.”

A lezáráshoz a finanszírozást is hozzá kell igazítani. Az egyiptomi vasúttársaság a kocsik beszerzését a magyar Eximbank hiteléből finanszírozta: a bank korábban egymilliárd eurós hitelszerződést kötött a projektre, vagyis a magyar export teljesítése mellett a magyar hitel visszafizetése is tétje volt az egyeztetéseknek. Információink szerint az Eximbank egy évvel meghosszabbítja a finanszírozást, amely a még legyártandó 44 kocsira is kiterjed. A megállapodás további részleteit nem ismerjük, de úgy tudjuk, az egyiptomi fél sem kezdeményezte, hogy ezen túl folytassák az együttműködést.

„Szerintünk ez napfogyatkozás”

A lapunknak nyilatkozó piaci szereplők a bejelentésekből arra következtettek, hogy a hátralévő kocsikat még az eredeti szerződéses áron kell leszállítani, vagyis a magyar fél nem tudott áremelést elérni. A magyar alvállalkozók közül többen ennél többet reméltek a tárgyalásoktól: szerintük magasabb ár mellett lett volna értelme az eredeti megrendelés teljesítésének, a kormány azonban nem vállalta az ezzel járó további kockázatot. „A kormány úgy adja el a megállapodást, mintha felkelt volna a nap, szerintünk ez napfogyatkozás” – fogalmazott egyikük.

A magyar vasúti beszállítók számára az lett volna a legkedvezőbb megoldás, ha a szállítások újraszervezésével nemcsak a felszámolások miatt beragadt követeléseikhez jutnak hozzá, hanem további megrendeléseket is kapnak. Ehhez azonban az államnak újabb pénzt kellett volna kockáztatnia egy olyan projektben, amelynek teljesítése korábban is rendre elakadt, és amelyben a hazai gyártás nehezen tudta pótolni az orosz sorozatgyártást.

A másik véglet egy elhúzódó jogvita lett volna: Egyiptom a magyar fél elmaradt szállításaira hivatkozva továbbra is visszatartja a már átvett kocsik ellenértékét, és a 44 félkész járművet sem veszi át. Ebben az esetben a magyar oldalon a kifizetetlen követelések mellett a befejezetlen kocsik is megmaradtak volna.

Vitézy Dávid korábban is a két lehetőség közötti megoldást tartotta a legvalószínűbbnek: a félkész járművek befejezését és leszállítását, a tartozások rendezését, majd az együttműködés lezárását. A megállapodás végül ezt az utat jelölte ki. A kormány ezzel a további kockázatok korlátozását választotta, az érintett vállalkozók egy része viszont elszalasztott lehetőséget lát a döntésben.

A tárgyalásokra rálátó forrásunk szerint ugyanakkor addigra annyira megrendült a felek közötti bizalom, hogy az együttműködés tartós rendezésére kevés esély maradt: az egyiptomi tárgyalópartnerek rendre Orbán Viktor korábbi ígéreteire hivatkoztak, az új magyar kormány képviselői viszont az írásos szerződésekből indultak ki.

Azt képviselték, hogy az állam adófizetői pénzből nem vállalhat veszteséges üzletet, miközben a közlekedési tárca vezetői abban bíztak, hogy a dunakeszi üzemnek más megrendeléseket is lehet találni.

A lezárás azonban így is járhat további állami veszteséggel: ha a hátralévő 44 kocsit valóban az eredeti, időközben veszteségessé vált áron kell leszállítani, akkor a megállapodás ennek a veszteségnek elsősorban a mértékét korlátozza. Az árazás részleteinek ismerete nélkül egyelőre nem világos, hogyan egyeztethető ez össze Vitézy kijelentésével, hogy az ügy már nem okoz további veszteséget.

Az ügyet egyes forrásaink politikai szempontból is értelmezik. Szerintük ahogyan korábban az Orbán-kormánynak, úgy Szíszi budapesti látogatásakor Magyar Péternek is fontossá vált, hogy eredményt mutasson fel az egyiptomi kapcsolatban. Ebből a nézőpontból a sikerként bejelentett megállapodás lényegében azt rögzíti, meddig teljesíti még a magyar fél a korábbi vállalásokat, mielőtt végleg lezárja az együttműködést.

Mi lehet Dunakeszi jövője?

Az egyiptomi megrendelés lezárása után a dunakeszi üzemnek elsősorban a vasúti kocsik időszakos nagyjavítása, az úgynevezett fővizsga és a karbantartás adhat munkát. A mintegy 2400 hazai személykocsiból körülbelül 2000 van forgalomban, ezek javítására tartósan szükség lesz. Kérdés azonban, hogy ebből mennyi feladat jut Dunakeszinek, és az elegendő lesz-e a jelenlegi létszám megtartásához. A lapunknak nyilatkozó szakmabeliek szerint a szűkebb tevékenységhez a mostani 400–500 helyett akár 200–250 dolgozó is elég lehet.

Az üzem emellett beszállítói megrendeléseket, például hegesztési munkákat is vállalhatna, ezekért azonban más hazai gyártó- és javítótelepekkel is versenyeznie kellene. Forrásaink szerint a Budapest közelsége miatt csaknem fővárosi bérekkel működő Dunakeszi költséghátrányban lehet például Szolnokkal vagy Mátranovákkal szemben.

Felmerülhet az immár állami kézben lévő üzem értékesítése is, hazai vagy külföldi befektetőnek. Egyik iparági forrásunk az utóbbit csalódásnak tartaná: szerinte több környező és nyugat-európai ország is meg tudta őrizni saját vasútgyártásának meghatározó üzemeit. A hazai folytatás egyik lehetősége Dunakeszi és Szolnok együttműködése lehetne, bár a két üzem eltérő tulajdonosi háttere miatt ennek feltételeit még ki kellene alakítani.

A jövőbeli munkák megszerzése mellett a korábbi működés körülményeinek tisztázása is hátravan. Dunakeszi ügyében a felszámoló korábban feljelentést tett, érdeklődésünk során azonban egyelőre nem szereztünk tudomást kihallgatásokról vagy más érdemi nyomozati lépésekről.