Csak úgy záporoznak a hazai adórendszerrel kapcsolatos változások és potenciális módosítások. Annyi minden történik, hogy talán észre sem veszünk mindent. A vagyonadó terve nagy vihart kavart, sok ultragazdag ember kéri ki magának, hogy olyan vagyonokat adóztat az állam az igazságos közteherviselés jegyében, amelyek nem termelnek jövedelmet, vagy amelyek után, mondjuk, társasági adó formájában már most is fizetnek adót. Nemrég pedig kiderült, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben amiatt, hogy adómentesen lehet egyes hazai állampapírokon pénzt keresni, ami egy olyan engedmény, amit más országok állampapírjai nem kapnak meg, és amivel amúgy a gazdagok járnak sokkal jobban.
Mindezek a témák fölvetik az örök kérdést, hogy valójában mennyire igazságtalan a magyar adórendszer, tényleg arányaiban sokkal kevesebbet fizetnek-e jövedelmeik után a milliárdosok, mint a bérükből éppen kijövő dolgozók. Cikkünkben két fiktív adózó példáján levezetjük, hogy hogyan is alakulnak a tehetősebb, tőkejövedelemből élők és a kevésbé tehetős, leginkább bérüket költő magyarok adóterhei, és ezt hogyan befolyásolja a vagyonadó és az állampapírok adómentessége.
Az Orbán-kormányok gazdasági filozófiájának volt sok unortodox eleme, abban viszont eléggé követték a 2000-es és 2010-es évek neoliberális mainstream gondolkodását, hogy hogyan álltak az adózáshoz. 2010 után elég hamar bevezették az egykulcsos személyi jövedelemadó (szja) rendszerét. Az akkori érvelés szerint azért igazságos és arányos a mindenkire érvényes, 15 százalékos, egykulcsos szja, mert a gazdagok sokkal magasabb jövedelemre nominálisan, és így összességében is sokkal több adót fizetnek. Mindezt kiegészítették a politikai, ideológiai alapon osztogatott szja-kedvezmények, jött még rá az EU-s szinten csúcsdöntő, 27 százalékos általános forgalmi adó (áfa) és a viszonylag alacsony, és Orbánnak kedves sportcélokra is elkölthető társasági adó (tao), valamint a különböző különadók rendszere.
Az elmúlt 16 évben számtalan tanulmány, elemzés született arról, hogy az így kialakult orbáni adórendszer egyáltalán nem igazságos és nagyon egyenlőtlen. A Budapest Intézet 2021-es tanulmánya szerint például a legfelső jövedelmi tizedbe tartozók összességében nagyjából 6-8 százalékkal kevesebb adót fizetnek jövedelmeik után, mint a legalsó jövedelmi tized háztartásainak tagjai. Erre az egyenlőtlenségre pedig most ismét sok figyelem irányul, amióta Magyar Péter még a kampányban bejelentette, hogy kormányra kerülve vagyonadót fog bevezetni, aminek tervezete október elején meg is jelent.
Két példa, nagyon más adózás
De hogy is alakulnak az inkább bérből és az inkább befektetésekből élők adóterhei Magyarországon? Nézzük meg egy fiktív példán, hogy miért nem ez volt a valós helyzet! A példában a bérek, illetve az értékpapírok, ezen belül is az állampapírok szja- és szochoterhét, illetve kisebb mértékben a forgalmi adót, jövedéki adót boncoljuk, ezért bár tisztában vagyunk vele, hogy vannak egyéb adók, járulékok, ezektől most az egyszerűség kedvéért eltekintünk, célunk ezen adótípusok alkalmazásának arányaira rámutatni egy átlagos helyzetű és egy gazdag magyar állampolgár példájával.
Első alanyunk, Lajos a magyar medián bért keresi, kerekítve 620 ezer forintot, az évente 7,44 millió forint. A bérét 15 százalék szja és 13 százalék szociális hozzájárulási adó (szocho) terheli, ezeket levonva marad 5,357 millió forint. Vagyis a jövedelmét terhelő ezen adók mértéke rögtön 28 százalék. Mivel Lajos éppen kijön csak a béréből, így a maradék pénzét elfogyasztja 27 százalékos áfa (1,139 millió forint adó) mellett, vagyis a béréből a ténylegesen árura, szolgáltatásra elkölthető jövedelme csak 4,218 millió forint.
Természetesen lehetne bonyolultabb képletet is felállítani, hiszen biztosan vesz 5, és 18 százalékos áfájú termékeket is, de van ugye a 4 százalékos kereskedelmi adó. Ha esetleg van autója, dohányzik, vagy alkoholt iszik, akkor jelentős jövedéki adót is fizet, de az ellentétes hatások (alacsonyabb áfakulcsok, magas jövedéki adó) miatt elég lesz a 27 százalékos áfával kalkulálnunk.
Összességében a Lajos által megfizetett összes adó 3,222 millió forint, a bruttó jövedelmének 43,3 százaléka.
A második alanyunk, Árpád Magyarország leggazdagabb emberei közé tartozik, bár nem top 100-as, de van 1,1 milliárd forint megtakarítása. Munkajövedelemre gyakorlatilag nem lenne szüksége, de ő is szeretne rendezett munkavállalói viszonyt, illetve egészségügyi ellátást, így csinál egy céget, abba betesz 25 millió forintot, azt állampapírba teszi, és bejelenti magát a garantált bérminimumra (ami kerekítve 373 ezer forint havonta, 4,476 millió forint évente), ezzel Árpád legálisan teljesíti a járulékfizetési kötelezettségeit.
A 25 millió forint állampapír a cégben hoz 6 százalékot (1,5 millió forint), abból kifizeti a garantált bérminimumra jutó 15 százalék szja-t és 13 százalék szochót, ami 1,253 millió forint. A cégben tartott állampapír jövedelme természetesen nem személyi jövedelem, vagyis nem alapból adómentes, de az cégek esetében csak akkor adózik, ha a cég nyereséges. A nevezett cég költségei, vagyis a saját alkalmazás terhei miatt a nyereségadó alapja csak 246,72 ezer forint lesz. Ez után 22,2 ezer forint társasági nyereségadót (9 százalékos a kulcs) kell majd fizetni. Árpád a fennmaradó 1,075 milliárd forintnyi magánvagyonát beteszi magánszemélyként állampapírba és keres évente 64,5 millió forintot, ez a kamat jelenleg szja- és szochomentes.
Vagyis Árpád 64,5 millió forint magánjövedelme, illetve a cégben keresett 1,5 millió forint kamatjövedelem után fizet összesen 1,253 millió forint adót, ez az említett összes éves jövedelmének csak az 1,9 százaléka! Mivel ő is fogyaszt, ezért nyilván ő is fizet áfát, de ahogy erre közgazdászok már többször felhívták a figyelmet, a gazdagabbak jövedelmükhöz viszonyítva kevesebb áfát fizetnek, mint az alacsony keresetűek, azaz az áfa regresszív. A Budapest Intézet már hivatkozott tanulmánya szerint ennek az az oka, hogy az alacsonyabb keresetűek a jövedelmük jóval magasabb hányadát fordítják fogyasztásra és kevesebbet megtakarításra, mint a jövedelemeloszlás tetején lévők, így a jövedelmük magasabb hányadát terheli fogyasztási jellegű adó. Példánknál maradva
Árpád fogyasztási képességétől és hajlandóságától függően 5,1–24,1 százalék adót fizet jövedelemarányosan, szemben Lajos 43,3 százalékával, pedig Árpád éves jövedelme Lajosénak majdnem 9-szerese.
Ha Árpád ugyanannyit költene a jövedelméből 27 százalékos áfával, mint Lajos, akkor ő is fizet még 1,139 millió forint áfát. Ez az összes befizetett adóját (szja, szocho, áfa, vagyonadó és a cégben a tao), 3,258 millió forintra emeli, ami az összes jövedelmének az 5,1 százaléka.
Persze Árpádnak sokkal több pénze van, vélhetően étterembe jár, taxizik, jobb italokat iszik, egyszóval többet költ. A vagyonát persze nem akarja felélni, de az lehet, hogy az összes folyó éves jövedelmét elkölti itthon, 27 százalékos áfával, így a 64,5 millió forint, magánszemélyként szerzett jövedelméből, ha mindent elkölt, befizet további 13,45 millió áfát.
Ezzel az összes befizetett adóját (szja, szocho, áfa és vagyonadó) 15,565 millió forintra emeli, ami az összes jövedelmének még mindig csak a 24,1 százaléka, vagyis arányaiban még mindig sokkal jobban jár, mint Lajos.
Plusz egy kis vagyonadó
Árpád jövőre elvileg már vagyonadót is fizet, az 1 milliárd forint fölötti vagyonából 1 százalékot. Gondolhatnánk, hogy Árpád az 1 milliárd forint feletti vagyonából, vagyis a példánkban 100 millió forint után fizet 1 millió forint vagyonadót is, de még ez sem egészen igaz. Mivel Árpád vagyonának egy része a cégében van, az adóalapja kevesebb lesz, mint 100 millió forint.
Hogy jön ez ki? Ehhez bele kell mennünk egy kicsit abba, hogy a kormány vagyonadó-tervezete hogyan számolná ki a cégek értékét. Árpád 25 millió forintot egy cégbe tett, a cég pedig rögtön befektette a pénzt állampapírba, ami hozott 6 százalékot, vagyis 1,5 millió forintot. A cégnek vannak költségei is, befizeti a garantált bérminimum szja-ját és szochóját, ami 1,253 millió forint. Marad 246 ezer forint adóalap, abból fizet a cég 22 ezer forint társasági adót, marad 224 ezer forint éves adózott eredmény.
A mostani vagyonadótervek szerint a vagyonadó szempontjából a cégérték végül nem 25 millió forint lesz, hanem egy olyan képlettel számolandó, amiben egyharmad a súlya a cég saját tőkéjének és kétharmad a súlya a nyereségből számolt hozamértéknek. A saját tőke értéke (25 millió forint), a cég jövedelemtermelő képessége viszont csak 224 ezer forint. Előbbit egyharmados súllyal, utóbbinak a 6,67-tel megszorzott értékét (15 százalékos hozamelvárás) kétharmados súllyal vesszük figyelembe, vagyis a cég értéke a vagyonadó szempontjából 25 millió × 1/3 + 224 ezer × 6,67 × 2/3, azaz 9,33 millió forint.
Árpád máris optimalizált, a teljes vagyona nem 1,1 milliárd forint, csak 1,084 milliárd (1,075 milliárd magánvagyon és 9,3 millió forint cégértékben megtestesülő magánvagyon) lett, a vagyonadó így számára csak 843 ezer forint. Ha a 22 ezer forint taót is beleszámítjuk, Árpád 865 522 ezer forintból megúszta.
Adómentes állampapírok
Talán kevesebb fény vetült mostanában a vagyonadó mellett arra a vagyonadótól amúgy független adóhírre, hogy uniós kötelezettségszegési eljárás indul Magyarország ellen. Mint a BiztosDöntés írta: az EU azzal támadja Magyarországot, hogy egy uniós államnak (ez jelen esetben maga Magyarország) indokolatlan versenyelőnyt ad a magyar szabályozás a többi uniós állammal szemben, mert a magyar lakossági állampapírokkal elért jövedelem adómentes lehet, míg a többi EU-s ország állampapírjaival elért jövedelmet 15 százalékos személyi jövedelemadó és 13 százalékos szociális hozzájárulási adó terheli.
Az EU korábban Portugália és Írország esetében is foglalkozott ezekkel a hazai instrumentumokra adott adóelőnyökkel, és bár vannak még folyamatban jogviták, de nem fogadta el az egyes államok védekezését.
Nálunk 2019-re nyúlik vissza az előny, ekkor döntött az Orbán-kormány arról, hogy egyes, lakossági befektetők számára kibocsátott magyar állampapírok kamata teljes személyijövedelemadó-mentességet élvez. Majd a szociális hozzájárulási adó 2023-as bevezetése még inkább fokozta ezt a különbséget. A kamatjellegű jövedelmeket a 15 százalékos kamatadón felül ettől kezdve ugyanis további 13 százalékos szociális hozzájárulási adó is terheli, amely alól a kamatadótól már eleve mentesített állampapírok kamata úgyszintén mentesült.
Ha az EU kifogást emel, vagyis kötelezettségszegési eljárást indít, az adott államnak van lehetősége érveket felsorakoztatni, elindul egy eljárás, vagyis rögtön nem változik semmi, de ha lezajlik az eljárás, akkor Magyarországnak
- vagy adómentességet kell kínálnia az uniós állampapírokra is;
- vagy el kell vennie az előnyöket a magyar papíroktól is, de egyenlő feltételeket kell teremtenie.
Kössük most össze ezt a két történetet, és nézzük meg, hogy milyen adóbevétellel kecsegtet az állampapírokkal elért jövedelmek esetleges megadóztatása, egyáltalán hogyan viszonyul igazságosság szempontjából egymáshoz a két adó, vagyis a vagyonadó és az állampapírok kamatadója. Annyi logikai összefüggést rögtön vázolhatunk, hogy mivel vélhetően a gazdagabbaknak van több magyar állampapírjuk, ez is segít kiegyenlíteni a magyar adórendszer szegények számára káros súlyos anomáliáit.
Még egy vagyonadónyi bevétel?
Az állam finanszírozási igénye fontos, ám az arányos közteherviselés is az. Árpád adóztatási mértéke Lajosénak mindenképpen csak a törtrésze marad, pedig az arányos közteherviselés épp az ellenkezőjét indokolná.
Innen nézve már nehezebben magyarázható, hogy az állampapírokból származó jövedelem nem teremt adóalapot. A ma mintegy 14 692 milliárd forintos lakossági állampapír-állományon 5 százalékos éves átlagos kamatszinttel és 28 százalékos (15+13) adóval számolva, mintegy 200 milliárd forint éves költségvetési bevétel érkezne.
Maga az állampapírok kamatának megadóztatása persze könnyen lehet, hogy az állampapírok jelentős népszerűségvesztésével járna, vagyis a következő évben már nem lenne ekkora a bevétel és még kezelni kéne a finanszírozási lyukat is, illetve van abban eleve valami furcsa, hogy az állam kamatot fizet, majd egy részét visszaveszi adó formájában, de persze ez egyáltalán nem ritka. Az állami bérek is adókötelesek, az állam bért fizet, majd visszaveszi egy részét, vagy az állami segélyből megvett tej és cigaretta után is beszedi az állam a forgalmi adót, vagy ha van, akkor a jövedéki adót is.
Ez a 200 milliárd forint amúgy a tervezett vagyonadóhoz mérhető összeg,
legalábbis Radnai Károly, az Andersen adótanácsadó cég ügyvezető partnere a Telexnek a tervezet megjelenése után azt mondta, nagyjából ekkora bevételre számít az első évben a vagyonadóból. Magyar Péter 300-600 milliárd forint bevételről beszélt korábban, később már Kármán András pénzügyminiszter is évi 200 milliárd forinttal kalkulált. Az ilyen forrásadó-jellegű adókat, mint amilyen az államkötvényekből származó bevételek adóztatása, sokkal egyszerűbb beszedni, nem kell annyit vitatkozni, és jellemzően itt is a vagyonosabb megtakarítóktól jön több adó, amivel arányosabbá válik a közteherviselés.
Ha pedig az állam úgy dönt, hogy engedve az uniós nyomásnak, csökkenti a magyar állampapírok adóelőnyét, de a vagyonadót is bevezeti, esetleg lehetővé teheti majd más adók csökkentését. Sajnos millió helyen lehetne vágni, a kiskereskedelmi adó magas végfogyasztói árakat okoz, a túl magas forgalmi adó nagyon drágává teszi a boltokat, miközben a beszállítóik adócsalókra is panaszkodnak, a szektorális különadók ellen szintén fellép az EU.
A példánkra visszatérve, ha változnának az adószabályok, attól még Árpád továbbra is kevesebb adót fog fizetni, mint Lajos, mert a tőkejövedelmek adóztatása általában is kisebb kulcsú, mint a bérjövedelmeké, de kicsit legalább csökkenthető a differencia.
Hogy csinálják ezt máshol?
Az állampapírok hazai adómentessége vitatott szabály volt, az előző éra nagyon hitt az önfinanszírozásban, az államadósságot nagy részben fizesse a magyar lakosság. Ez bevált Japánban, Kínában, nálunk annyiban kevésbé, hogy elég magasak voltak a lakossági kamatok. De nézzük meg, hogy egyáltalán mi a trend máshol, hogy alakul a hazai állampapírok adóterhelése Európában! (Válogatásunk semmilyen összetettebb rendezőelvet nem követ, ábécésorrendben mutatunk pár országot.)
- Ausztria: 27,5 százalék tőkejövedelmi adó (KeSt) terheli a kötvények kamatait.
- Belgium: 30 százalék forrásadó vonatkozik a kamatokra.
- Csehország: 15 százalék forrásadót kell fizetni a kormányzati kötvények kamataira.
- Finnország: 30 százalék (30 ezer euró felett 34 százalék) tőkejövedelmi adó.
- Franciaország: 30 százalék egységes átalányadó (PFU), amely magában foglalja a 12,8 százalék jövedelemadót és a 17,2 százalék szociális hozzájárulást. Magas jövedelműeknél ez progresszíven még magasabb is lehet.
- Görögország: 15 százalék forrásadó vonatkozik az állampapírok kamataira.
- Horvátország: 12 százalék jövedelemadó terheli a kamatokat.
- Lengyelország: 19 százalék forrásadó (úgynevezett Belka-adó) fizetendő a kamatjövedelmekre.
- Németország: 25 százalék forrásadó (plusz szolidaritási pótlék és egyházi adó, ha alkalmazandó) terheli a megtakarítások kamatait.
- Olaszország: 12,5 százalék kedvezményes forrásadó terheli kifejezetten az állampapírokat (szemben a vállalati kötvények és bankbetétek 26 százalékos általános kulcsával).
- Románia: 10 százalékos forrásadó terheli a kamatjövedelmeket (bizonyos tőkepiaci jövedelmekre 2026-tól 16 százalékos kulcsok is irányadók).
- Spanyolország: 19 százalék és 28 százalék közötti progresszív adókulcs vonatkozik a megtakarítási jövedelmekre (a jövedelem nagyságától függően).
- Svédország: 30 százalék tőkejövedelmi adó terheli a hagyományos kamatjövedelmet (bár sokan speciális, adóoptimalizált ISK-számlát használnak).
- Szlovákia: Alapesetben 19 százalék (vagy magasabb sávban 25 százalék) szja terheli, de a belföldi lakossági állampapírokra 2025-ben új szabályok léptek életbe (külön adóalap és mentességi körök).
