Kármán András szerint Orbánék mindent fordítva csináltak a gazdaságban, ki is fulladt a növekedési modell

„Az előző kormány munkaalapú társadalmat és támogatásalapú gazdaságot épített. Az emberektől elvárta, hogy boldoguljanak egyedül, egy ritkára szőtt hálót kötött, miközben a nagyvállalatokat állami pénzzel dédelgette. Azokat támogattuk, akiktől teljesítményt kellett volna követelnünk, és azokat versenyeztettük, akiket segítenünk kellett volna” – így foglalta össze az előző kormányok gazdaságpolitikáját Kármán András pénzügyminiszter a Magyar Közgazdasági Társaság éves Közgazdász Vándorgyűlésén tartott előadásában. Az előző rendszer diagnózisa mellett arról is beszélt, hogyan tervezi a Tisza-kormány 2030-ra 3 százalék alá csökkenteni a költségvetési hiányt és felpörgetni a termelékenységet.

Kármán szerint a sikeres gazdaságpolitika feltétele az őszinteség, ezért, mint mondta, jó hírek helyett egy diagnózist és egy víziót hozott a konferenciára. A diagnózis arról szólt, miért fulladt ki a magyar növekedési modell, ami megmagyarázza azt is, milyen állapotban vette át a kormány a gazdaságot és a költségvetést. A vízió arról szólt, hogy hogyan lehet Magyarország ismét a régió éllovasa, nem sereghajtója.

A pénzügyminiszter szerint Magyarország azért került a régiós átlag alá a legtöbb felzárkózási mutatóban 2026-ra, mert kifulladt az a növekedési modell, amit az előző kormányok alakítottak ki. Ez a modell egy extenzív növekedési modell volt, ami arra alapult, hogy egyre több külföldi tőkét és munkaerőt vonjanak be a termelésbe. Ez a rendszer viszont idővel korlátokba ütközik, ha már nem lehet hatékonyan több tőkét és több munkát bevonni. Ezt a korlátot pedig már el is értük, mert mint Kármán András mondta, az előző négyéves kormányzati ciklus alatt mindössze 1 százalék volt a magyar növekedés (az extenzív gazdasági modellről ajánljuk a Telex filmjét az orbáni gazdasági modellről és arról, hová tűnt a magyar növekedés).

Ha ezek a külső források kimerülnek, akkor a növekedést csak a termelékenység növekedése tudja hajtani, Magyarország viszont ebben is lemaradt. A bérek évek óta gyorsabban növekednek, mint a termelékenység, 2022 és 2026 között reálbérköltség 16 százalékkal nőtt, miközben a termelékenység 3 százalékkal sem javult. Ennek az ára a csökkenő profitráta, a beruházások visszaesése, a létszám csökkenése több ágazatban.

A növekedési modell kifulladásával párhuzamosan a költségvetés is teljesen szétesett, míg a 2010-es évek elején a magyar hiány a maastrichti kritériumnak számító 3 százalékos hiány alatt volt, addig Kármán szerint ha nem lett volna kormányváltás, akkor most 8,3 százalék fölött lenne a hiány. A kormányváltás után tételről tételre átvizsgálták a költségvetést, abból pedig Kármán szerint jól látszik, hogyan jutott oda a magyar gazdaság, ahol most tart. A magyar költségvetés uniós összevetésben kirívóan sokat költ a gazdaságra, nagyvállalatok támogatására, és az állam maga is drágán működik, sok a párhuzamosság, elburjánzottak a háttérintézmények, pazarló a költés. Mindeközben viszont arányaiban kirívóan kevés jut humán szolgáltatásokra, egészségügyre, oktatásra. Hogy mire mennyit költ a magyar költségvetés, részletesen is bemutattuk a cikkünkben, amiben igyekeztük kiszámolni, mennyiben került nekünk a NER.

Mindez egy olyan torz helyzetet teremt, amelyben, ahogy a cikk elején idézett módon Kármán András bemutatta, az állami források a nagy gazdasági szereplőket támogatták, az embereket pedig nem.

A pénzügyminiszter szerint viszont már elkezdődött a fordulat, aminek a több mint 400 ezer gyereknek nyújtott iskolakezdési támogatás, a tűzifa és a gyógyszerek áfájának csökkentése és a nyugdíjminimum megemelése voltak az első jelei. A miniszter elmondta, hogy dolgoznak az adórendszer átalakításán is, bezárják a kiskapukat, amiket a legtehetősebb gazdasági szereplők használhattak, és bevezetik a vagyonadót, mert a legszélesebb vállaknak kellene viselnie a több terhet.

Mint mondta, a kormánynak továbbra is célja, hogy a hiányt 2030-ra 3 százalék alá szorítsa, de szerinte a hiánycsökkentésnek nem kell visszafognia a növekedést. Kármán szerint amikor a kormányok adók emelésével igyekeznek lefaragni a hiányt, az valóban visszafogja a növekedést, de ha a kiadási oldalon faragnak a költéseken, ha a pazarló államot vágják vissza, a túlárazott szerződéseket és a verseny nélküli támogatásokat nyirbálják meg, az nem rontja, sőt, javítja a növekedési kilátásokat. Ezek a lépések ugyanis, az átlátható költségvetési politikával együtt helyreállítják a bizalmat, ami egyfajta láthatatlan tőke, amit kierőszakolni nem lehet, csak kiérdemelni. Ehhez az új kormány és új pénzügyminisztérium példátlan nyíltsággal kommunikál a munkájáról, megszünteti azt a rendszert, hogy rendeleti úton módosítgatja majd átláthatatlanul a költségvetést és visszaállítja azt a rendszert, hogy nem tavasszal, hanem ősszel nyújtják be a költségvetési törvény tervezetét.

Kármán András azt is mondta, hogy a hiány folyamatos csökkentése mellett a kormány úgy látja, hogy az egészségügyi-, oktatási- és szakképzési rendszeren nem szabad spórolni, mert az olyan, mintha a jövőtől lopnánk. Kármán szerint minden sikeres régiós ország ezt a receptet követte, rendet tett az állam háza táján, befektetett az emberekbe és hagyta versenyezni a gazdasági szereplőket. Ezt követően pedig reméli, hogy Magyarország ismét éllovas lehet majd a régióban sereghajtó helyett.