Elindult a nagy magyar szélerőmű-fejlesztés: néhány év, és az áramfogyasztásunk ötödét szélenergia adhatja

Magyarország közel két évtizedes mulasztását próbálja pótolni a Gazdasági és Energetikai Minisztérium (GEM) akkor, amikor a tárca előkészítése után augusztus 30-ával végre megjelent a Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivatal (MEKH) szélenergia-pályázata. Ez részben uniós kötelezettségünk is volt – legalább 700 MW kapacitás pályázati kiírását vállaltuk –, de a sikeres tender valódi magyar érdek is.

Szélenergiára ugyanis nagyon nagy szüksége van az országnak, mert megújuló, tiszta energiaforrás, és nagyon jól kiegészíti a napenergiát, amiből már rengeteg (túl sok is) van az országban. A szél erősebben fúj este, mint nappal, több energiát ad télen, mint nyáron, vagyis érdemben javíthat az időjárásfüggő mixünk felborult egyensúlyán. Hiszen mérsékeli azt a nagyon torz helyzetet, hogy amikor süt a nap, túlcsordulunk villamosenergiából, de annak nincs ára, nem éri meg eladni, amikor pedig sok áramot használunk, akkor viszont drágán kell importálni az energiát.

A Magyar Megújuló Energia Szövetség (MMESZ) szerint a szélenergia magyarországi újraindítása régóta szükséges lépés: a napenergia mellett egy eltérő termelési profillal rendelkező megújuló technológia megjelenése az energiarendszer kiegyensúlyozottsága és a hazai energiaátmenet szempontjából is fontos.

A GEM, a nagyfeszültségű hálózatot irányító MAVIR, az energiahivatal, a környezetvédők és a Honvédelmi Minisztérium mind azon dolgoztak az elmúlt időszakban, hogy megnézzék, hogy hova lehetne problémamentesen szélenerőműveket fejleszteni. A nagy célt – vagyis azt, hogy 2032 végéig már 4000 MW új kapacitás is belépjen, illetve 2030-ra már legyenek új, működő szélerőműveink – ugyanakkor sokan tartják irreálisnak.

Tótth András energiaügyi államtitkár azonban optimista, szerinte akár már 2029-ben is működhet új erőmű, illetve a 4000 MW-nyi célt 2032-2034-re tényleg el lehet érni. A végül megjelent 702 MW-nyi csatlakozási pontnál sokan kritizálták a mennyiséget azzal, hogy egyrészt 1000 MW-ról is volt már szó (miért csak ennyit írtak ki), másrészt azzal, hogy nem minden kijelölt területen lesz elég szél. Az államtitkár szerint viszont indokolt logika volt az, hogy ott hirdessenek tendert, ahol van csatlakozási lehetőség, és azért a csatlakozási pontok 10-15 kilométeres körzetében a legtöbb helyen lehet majd érdemi szelet is befogni.

A logika tehát most inkább az volt a kiírásban, hogy ha lehet, teljesítsük túl (akár 1000 MW-ig) a 700 MW-nyi uniós vállalást, de azért olyan csatlakozási pontokat ne írjon ki a kormány, amit úgysem engedélyezne utólag a környezetvédelem vagy a katonák, így maradt végül a minimális vállalás.

Az is biztos, hogy a GEM csak lehetőségeket ad, de olyan munkát nem végzett, hogy parcellánként felmérje, hogy az adott földrajzi terület alkalmas-e szélfejlesztésre – ez már a befektetők dolga lesz.

A végső célok

A kormány ebben a rendszerben igyekszik minél több elemet a piacra bízni, vagyis a bejelentett 4000 MW elérése után nincs ellenére, hogy akár 6000 MW-ra is nőjön a szélkapacitás, de az utolsó 2000 MW a tervek szerint már teljesen piaci alapon – állami koordináció nélkül – lenne csak lehetséges.

A projekt nem titkolt célja volt az is, hogy a helyi közösségek ne csak nézzék a nagy turbinákat, de profitáljanak is belőlük. Ennek alapja részben később a helyi iparűzési adóból származó bevétel lehet, de az önkormányzatok beszállhatnak a befektető cégekbe is. Emellett a helyi energiaközösségek az áram felhasználói oldalán is felbukkannának a célrendszer szerint.

Amúgy az önkormányzatok hozzáállása teljesen eltérő: van, aki tiltakozik az erőművek ellen, más azért lobbizik, hogy bekerüljön az úgynevezett könnyített zónákba, ahol egyszerűbbek a fejlesztési lehetőségek.

Az MMESZ szerint számos európai piacon a megújulóenergia-beruházások bevételi oldalának kiszámíthatóságát Contract for Difference (CfD) vagy ahhoz hasonló támogatási konstrukciók is gyakran segítik. A szövetséget ugyanis például az zavarja, hogy a szélerőmű-fejlesztéseknél a csatlakozási költségek olykor brutálisak, van, ahol a közvetlen csatlakozással összefüggő költség a teljes beruházási költség 30 százalékát is kiteheti, ami állami támogatások nélkül kérdésessé teszi a projektek megtérülését. De olyanok is vannak a piacon, akiknek már nagyon elegük van abból, hogy az állam megújuló támogatásai miatt rendre nem piaci logikák érvényesülnek a megújulóknál, ami az ipari fogyasztók pénztárcáját terheli és versenyképességüket rontja.

Tótth András szerint a szélenergia jó üzlet lehet, vagyis külön támogatási mechanizmus nem épül rá. Az adatok valóban azt mutatják, hogy amikor az elmúlt időszakban a túlfejlesztett napenergia-piac miatt a naperőművek nagyon alacsony ár mellett termeltek, a szélenergia jó üzlet volt. Nyilván ha megépül 4000 MW, az valamelyest kannibalizálja majd az árat, hiszen egyszerre lép be a nagy kínálat.

Vonzó és kevésbé vonzó lehetőségek

A piaci szereplőkkel beszélgetve, az derül ki, hogy szerintük a kiírások nagyon eltérő minőségűek. A negatív példa a 255 MW-os Ócsa, ahol nagy kapacitás érhető el, de a szakemberek szerint nincs megfelelő szél. Vannak persze nagyon vonzó lehetőségek is (Szombathely például), amiért tolongás várható. Szakemberekkel beszélgetve azt hallottuk, hogy Magyarországon szél szempontjából a Bakony és a Kisalföld a legjobb terület, de előbbinek objektív (katonai) akadályai vannak. Így a Kisalföld most a legígéretesebb, emellett Fejér és Somogy megye, illetve a Duna vonala tartogathat jó lehetőségeket. A jó területek közül a Bakony mellett az Őrség is kimarad környezetvédelmi okokból.

A piac úgy kalkulál, hogy van pár egyértelmű projekt, vagyis vannak olyanok, mint az ácsi katódgyár vagy Bana, amelyek már ismert fejlesztések, illetve vannak olyan befektetők (mi az Alteót, illetve az MVM Zöld Generációt hallottuk), akiket a piac biztos befutónak kezel. Ugyanakkor olyan csapattal is beszéltünk, akik bár tervezték, végül ebben a körben nem indulnak el.

Az MMESZ szerint nagyon fontos lenne a természetvédelmi adatokhoz és vizsgálatokhoz való hozzáférés kiszámíthatósága. Az engedélyezési határidők ugyan most rövidültek, de ez nem sokat ér, ha a kérelem elkészítéséhez szükséges adatok megszerzése bizonytalan ideig tart.

Na de kivel?

A kiíró deklarálta, hogy nem szeretne olyan helyzetbe kerülni, hogy valakik foglalják a kapacitásokat, de nem hasznosítják őket. Aki korábban kapott kapacitást, de végül nem épített erőművet, azokra vonatkozik egy büntetőidőszak, ők nem indulhatnak, vagyis kiestek a tenderből.

Ez arra a kormányzati dilemmára adott választ, ami nagyjából így foglalható össze: a most következő, nem túl hosszú időszakban reálisan olyan cégek tudnának kedvező feltételekkel működő erőművet fejleszteni, akik az elmúlt két évben is dolgoztak már az előkészítésen (akár félkész projektjeik is vannak), ám ezek a cégek inkább az előző rendszer gazdasági elitjéhez sorolhatók. Így a Tiborcz István érdekkörébe sorolt Green Energy Investhor Zrt., a Szűcs Ádám üzletember érdekeltségébe tartozó Euronergy Arrabona Kft., illetve a Nagy Márton volt gazdasági miniszter testvéréhez, vagyis Nagy Szilárdhoz sorolt Trustify-csoport jutott korábban lehetőséghez.

Mint azt Ritter Antal, a Green Energy Investhor (GEI) vezetője egy sajtóbeszélgetésen elmondta, valójában ők a kiírás előtt már nem álltak túl jól, mert a korábban elnyert csatlakozási lehetőséghez (Vadosfa) kapcsolódó szerződésük módosítását kérték a MAVIR-tól, de az átviteli rendszer irányítója (TSO) ebben nem volt partner. A kormány képviselői arról beszéltek nyilvánosan és háttérbeszélgetéseken is, hogy ők senkivel sem kivételeznek politikai alapon (sem pozitív, sem negatív irányba). Ettől függetlenül azért az sok piaci szereplő szerint komoly dilemma volt, hogy a Tisza-kormány egyrészt gyorsan szeretne szélerőműveket, de erre leginkább olyan fejlesztőkkel lett volna esélye, akik a Fidesz-éra alatt kerültek helyzetbe.

A kormány most úgy véli, hogy abban az eljárásban, amiben a GEI helyzetbe jutott, már nincsenek pozícióban, a MAVIR már nem köteles biztosítani számára a vadosfai kapacitásokat. De mindez mégsem ennyire egyszerű, a GEI és a MAVIR vitában állnak, a GEI nem tekinti lezártnak a Vadosfa-fejlesztés kérdését. A pályázatban azonban valóban benne van az említett tilalom. Mi úgy tudjuk, hogy az a legvalószínűbb, hogy a GEI be fog adni például pályázatot a mostani kiírási körben, például Banára, hiszen ott már vannak építési engedélyei is. Ha pedig a MEKH a fenti tilalom miatt ezt elutasítja, akkor vélhetően jogi útra terelődik az ügy. Vagyis jelenleg csak levelezés van a felek között, per még nem, de vélhetően lesz.

Környezetvédelmi nehézségek

Pedig Ritter Antalék valóban dolgoztak a projekten, és érdekes tapasztalatokat gyűjtöttek a területen. Mint elmesélte, Vadosfa térségben az elmúlt két évben szelet mértek, megfigyelték a természetet, Magyarországon ugyanis sajnos az állam eddig nem segítette a fejlesztőket központi szélméréssel, madármegfigyeléssel, természetvédelmi térképpel. Ezt a fejlesztők nem lustaságból hárítanák át az államra, hanem mint több helyen is hallottuk, az Európai Unió RED III (Renewable Energy Directive – Megújuló Energia Irányelv) konkrétan felszólította erre az államokat.

Magyarországon ugyanakkor nincsenek igazán központi adatok az úgynevezett magassági szelekről, amelyek a szélturbinák szempontjából fontosak.

Tótth András egyetértett azzal, hogy a szabályozáson végigmenni nem egyszerű, de mint mondta, az nem vitás, hogy a környezetvédelmi szabályokat be kell tartani. Az mindenesetre kiderült, hogy vannak egyeztetések, hiszen azért a környezetvédők zöme egyetért abban, hogy a bolygónak inkább érdeke a szélenergia, mint a fosszilis. Csakhogy a piaci szereplőkből árad a panasz, az egyik hivatal megkövetel valamit, a másik azonos hivatal (csak más megyében) egészen mást, elmondásuk szerint a Duna-Ipoly Nemzeti Park kooperatív, alig kér valamit, míg a Fertő-Hanság Nemzeti Park nagyon bogaras.

Mindez akadálya a fejlesztéseknek. Ahogy egyik beszélgetőpartnerünk fogalmazott, egy fordított mechanizmusra lenne szükség: a katonák, a civilek és a környezetvédelmi szervek jelöljék ki, hogy hol nem lehet szélerőművet létesíteni, de ne úgy induljon a projekt, hogy a fejlesztő elkölt egy csomó pénzt, miközben teljesen kiszolgáltatott egy csomó hatóságnak, önkormányzatnak, nemzeti parknak.

A szél és az élőlények problémája

Magyarországon jelenleg 330 MW-nyi szélkapacitás működik, a régebbi turbinák alacsonyabbak (60-80 méter magasságban kellett hozzájuk szelet mérni), az újabbakhoz már inkább 40-200 méter között, átlagosan 130 méter magasan kell mérés. Mint hallottuk, egy modern berendezés, amely hitelesített szélmérésre alkalmas, akár a földre helyezve is tud nagy magasságban szelet mérni, egy ilyen műszer nagyjából úgy néz ki, mint a Csillagok Háborújában R2D2, és egy lézeres technológiával felfelé mér, ráadásul úgy, hogy 40 és 240 méteres magasság között több szinten is tud értékeket felvenni. Vagyis megnézi, hogy milyen magasságban mekkora a szél.

Nos, mint Ritter Antal elmesélte, Vadosfa környékén, 2 év mérés után 130 méteren 6,9 m/s szélátlagértéket mértek, ez alkalmas az áramtermelésre, de arra is, hogy a fejlesztő kiválassza a területre legalkalmasabb turbinát.

Az más kérdés, hogy szélturbinából borzalmas hiányjelenségek vannak. Európa legjobb cége, a dán Vestas 22-24 hónapra vállal szállítást a gold partnereinek.

A GEM amúgy preferálná az európai gyártókat, de azért a befektetők döntéseibe nem szeretne beleszólni. A piac vélhetően kiszűri a rossz megoldásokat (például egy alacsony hatásfokú használt turbinával aligha lehet jól kihasználni a termelési lehetőségeket), de az nem zárható ki, hogy sok kínai eszköz is bejöhet, ha az európai gyártók kapacitásai már lekötöttek.

Időt nem lehet pénzzel venni, már pedig az idő nagyon problémás faktor a szélfejlesztésekben. A banki finanszírozáshoz minimum 1 év szélmérés kell, de 2 évnyi méréssel már nagyon sokat lehet pontosítani az adatokon. A bankok nyilván azt szeretik, ha nagyobb pontossággal lehet azt megbecsülni, hogy 50, 75, vagy 90 százalékos valószínűséggel mennyi szelet kap, és mennyi villamosenergiát fog termelni egy szélerőmű.

Az MMESZ szerint a beruházói szempontból az a legfontosabb, hogy a feltételek előre ismertek és pénzügyileg modellezhetők legyenek. A következő időszak legfontosabb feladata ezért már nem egyszerűen új kapacitások meghirdetése, hanem egy kiszámítható és bankolható beruházási környezet kialakítása.

A vadosfai mérések szerint tehát 130 méteres magasságban 6,9 m/s – azaz közel 25 km/órás – az átlagos szélsebesség. Az ország más helyein kicsit kevesebb. A szakemberek szerint a kínai és a dán turbinák jellemzően 8 MW-osak, vagyis 4000 MWE kapacitáshoz 500 turbinát kellene elszórni az országban, reálisan ezek 40 százaléka a Kisalföldön kapna helyet.

A legjobb hazai szél és annak eloszlása azt jelenti, hogy az év 8760 órájából 2600-3000 órában, azaz nagyjából 30 százalék körül lehet termelni, ugyanez a hatásfok csak 13-15 százalék a hazai naperőműveknél. Egy szélturbina így egy év alatt 18 GWh villamosenergiát termel, ami a KSH-s adatok alapján 7500-8000 háztartás (16-18 ezer ember) fogyasztása, vagyis Keszthely, Paks vagy Pécel egyéves villamosenergia-felhasználásával egyezik meg. A példák a városok népességéből adódnak, azt most hagyjuk, hogy Pakshoz van közelebb egy komoly energia- és hőszállító üzem.

A mérésekből az is kiderült, hogy az egyes évek között jelentős eltérések lehetnek: 2026 például eddig nagyon szeles volt.

A toronymagasság növeléssel több termelés érhető el, a szabályok szerint akár 199 méter magas szélerőműveket is lehet építeni, de nem biztos, hogy megéri, mert a GEI mérései alapján 200 méter magasságban csak 0,5 m/s-mal volt magasabb az átlagos szélérték, emiatt nem feltétlenül éri meg a drágább beruházás. Éjszaka és télen erősebb a szél és az említett Kisalföldön is erősebb a szél, mint az Alföldön.

A szélerőművekkel kapcsolatos legtöbb kritika a természetvédelem részéről azért érkezik, mert a monstrumok veszélyeztetik a madarakat, a denevéreket. Ez tagadhatatlanul így van, ezen segítene az állami madármegfigyelés. Ugyanakkor sok olyan technológia van, ami limitálhatja a károkat.

Ha van adatbázis a védett fajok fészkelőhelyeiről, ahhoz lehet alkalmazkodni, vannak olyan interaktív rendszerek, amelyek észlelik például a ritka ragadozó madarak közelségét, riasztást tudnak kiadni, lassítani képesek az erőművet, de akár le is állíthatják azt. A denevérekhez szintén egészen jól tudnak alkalmazkodni a szélerőművek, a téli és a nyári szálláshely között egy évben két-két hétig van intenzív vonulás, ráadásul a denevérek inkább a szélcsendes vagy alacsony széllel jellemezhető időszakban aktívak, mert akkor könnyebben érik el a zsákmányállataikat, ehhez nem lehetetlen alkalmazkodni.

Elérhetjük a fogyasztás ötödének fedezését

A GEM azért összességében nagyon optimista, szerinte egy projekt 3-3,5 év alatt megvalósítható, de van, aki azt mondja, hogy tud gyártót, aki 1 éven belül szállít turbinát, még olyan is van, aki az engedély megszerzése után 1,5 évvel reálisnak látja egy projekt befejezését. A projekteket mindenesetre egységesen 2032 végéig kell befejezni, ez tényleg nem irreális.

Ekkorra az összesített szeles termelés 10-12 TWh óra lehet, ez a mai hazai fogyasztás több mint 20 százaléka.

Az is remek, hogy a szélerőművek az értékesebb időszakokban, sötétben, télen jobban termelnek. Ha elindul a dekarbonizáció a távfűtésben, akkor a téli áramellátás amúgy is olyan kihívás lesz, mint most a nyári.

A szél tehát komoly hozzájárulás lesz a magyar energiamixhez, igaz, azt sem szabad elfelejteni, hogy ahogyan a naphoz, úgy a szélhez is nagyon nagy szükség lesz energiatárolókra is. Ezek ugyanis nagyon sokat tudnak abban segíteni, hogy megmentsék az esti hazai fogyasztást, és még egy olyan átváltás is van, hogy egy-egy tároló tavasszal-nyáron a napenergiát szabályozza, ősszel-télen pedig a szelet.