Kellenek a magyar műholdak, de nem biztos, hogy a 4iG-vel: a Tisza-kormány felülvizsgálja a csoport állami gigamegrendelését
Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter nemrég bejelentette, hogy a magyar kormány a következő években 500 millió euró (mintegy 180 milliárd forint) értékben fektet be az IRIS² uniós fejlesztésbe. A betűszó az Infrastructure for Resilience, Interconnectivity and Security by Satellite rövidítése, és a műholdas ellenálló képességet, összekapcsolhatóságot és biztonságot szolgáló infrastruktúrát takarja, gyakorlatilag az Unió a Starlink európai alternatíváját szeretné stratégiai okokból kifejleszteni. Vagyis egy olyan rendszer készül, ami műholdak segítségével a világűrből szórhat gyors és megbízható internetet.
A jelenleg háttérben hozzáférhető információk szerint a nagy fejlesztés zöme Belgiumban, az Aerospacelab nevű vállalatnál valósulhat majd meg, de sok minden nem nyilvános még a projektről. Így például az is kérdés, pontosan milyen lehetőségeket jelent majd a magyar hozzájárulás a hazai űrvállalkozások számára.
A cél, hogy egy olyan uniós műholdalapú infokommunikációs rendszer jöjjön létre, amelynek révén a haváriák esetén is elérhető egy megbízható, nagy sávszélességű európai zárt kommunikációs csatorna. Ezzel összefüggésben az IRIS² számos kormányzati alkalmazást támogat majd, a válságkezelés (humanitárius segítségnyújtás), valamint a kulcsfontosságú infrastruktúrák összekapcsolása és védelme (biztonságos kommunikáció az EU nagykövetségei számára) területén. Igen ám, de ahogy arról a Hvg.hu beszámolt,
Magyarországnak már van egy korábban megvalósított, hasonló tartalmú szerződése,
hiszen a tőzsdén jegyzett 4iG-csoporttal kötött állami HUSAT-program 2030-ra valami ilyesmit ígért. Például dual-use földmegfigyelési műholdak gyártásáról szólt Magyarországon (a szeptember végén elkészülő martonvásári Remtech nevű gyártóközpontban), ahol 8 alacsony Föld körüli pályára szánt műhold készül.
A Hvg.hu cikkében az szerepelt, hogy az új tervek fényében megszűnhet a 4iG-csoport kiemelt státusza az űriparban, miután a Tisza-kormány átalakítja a források elosztásáért felelős intézményeket. Ebben a cikkben annak jártunk utána, mi forog kockán, és milyen kimenetek lehetségesek a most zajló folyamatban. Témába vágó kérdéseinkre mind Tanács Zoltántól, mind a 4iG-csoporttól kaptunk válaszokat, a céggel folytatott háttérbeszélgetésen Sárhegyi István, a 4iG Űr- és Védelmi Zrt. vezérigazgatója és Zábori Balázs, a csoporton belüli űripari vállalat, a Remred technológiai igazgatója tájékoztatta a Telexet.
A HUSAT-megállapodások
Mint Tanács Zoltán a Telexnek elmondta, a 4iG Űr- és Védelmi Technológiák Zrt.-vel a magyar állam három, egymáshoz kapcsolódó szerződést kötött, ezek együttes, bruttó kötelezettségvállalási értéke 2,36 milliárd euró. Az utolsó két szerződés megkötésére, amelyek tovább bővítették a korábban megkötött szolgáltatási tartalmat, közvetlenül a 2026-os országgyűlési választás előtt került sor.
- Az első szerződést (telekommunikációs és földmegfigyelési szolgáltatás + előkészítő tevékenység) 2024. december 5-én kötötték a felek, és 2040. december 31-én fut ki, ennek értéke bruttó 1,669 milliárd euró.
- A második szerződés (áthidaló LEO telekommunikációs szolgáltatás) 2026. március 13-án született, ez 2031. december 1-jén fut ki, az értéke bruttó 311 millió euró.
- Végül a harmadik szerződés (bővített földmegfigyelési kapacitás) 2026. április 2-án keletkezett, 2034. június 1-jéig tart, és bruttó 381 millió euró az értéke.
Ez így együtt még a mai árfolyamon, a szerződések megkötésének idejénél erősebb forinttal számolva is több mint 855 milliárd forintot jelent. Ráadásul Tanács Zoltán szerint „az állam által a 4iG-nek kiszerződött űripari szolgáltatások árbevétele egyes becslések szerint akár százszorosan is meghaladhatja a 4iG cégcsoport űripari szegmensének a szerződések megkötése előtti, néhány milliárd forintos árbevételét. Ez nyilvánvalóan nem egy szerves, piacilag megalapozott növekedést jelent képességekben, kapacitásokban.” A szerződések átvilágításán túl a jelenlegi kormány azt is vizsgálja, hogy a 4iG leszállítási képességei, potenciális külső beszállító partnerei mennyire adottak a sokéves szerződésben vállalt szakmai feladatokhoz.
Kérdéseinkre a 4iG-t azt írta, „egyoldalú megközelítés a két éve létrehozott holding egyetlen éves árbevételét 15 évre szóló szerződések teljes értékével összevetni”. Álláspontjuk szerint a HUSAT-programhoz szükséges földi és űrinfrastruktúra beruházási igénye rendkívül magas, valamint a 4iG Űr és Védelmi Zrt. létrehozásakor nem új, tapasztalat nélküli vállalkozások kezdték meg működésüket: a holdingba olyan, 10-30 éves múlttal, jelentős árbevétellel, infrastruktúrával és nemzetközi referenciákkal bíró űripari társaságokat és képességeket szerveztek, mint a Remred vagy a Hungaro DigiTel (HDT), kiegészítve a 4iG több évtizedes informatikai, adatközponti és adatfeldolgozási kompetenciáival – közölték a Telex érdeklődésére.
A 4iG szerint a csoport célja az volt, hogy ezeket az addig különálló képességeket integrálja, ezért nem mesterséges árbevétel-növekedésről, hanem nemzetstratégiai jelentőségű kritikus infrastruktúráról van szó, amely hosszú távon a magyar űripar nemzetközi pozícióját, valamint a magyar gazdaság- és iparfejlesztésben betöltött szerepét is meghatározhatja.
A cég válaszában azt is ígérte, hogy partnerek lesznek: „állunk minden olyan vizsgálat elé, amely a HUSAT-szerződések jogi vagy szakmai megfelelőségét, illetve a vállalt szolgáltatások leszállításához szükséges képességeket vizsgálja”. Ugyanakkor furcsállják, ami történik, hiszen mint írták, az elmúlt időszakban nyilvánosságra hozták a saját űripari képességeik több tízmilliárd forintból megvalósuló fejlesztését, valamint a nemzetközi technológiai és beszállítói megállapodásaikat.
Nézetkülönbség tehát bőven van, és hogy még összetettebb legyen a kép: Jászai Gellért, a 4iG Nyrt. vezetője augusztus elején az Egyesült Államokba utazott, és – mint a LinkedIn-profilján tudósított – fontos stratégiai együttműködésekről tárgyalt. A megbeszélések középpontjában egyebek között a HUSAT-program finanszírozása állt (J.P. Morgan, Export-Import Bank of the United States), illetve tárgyalás folyt a szakmai részletekről (Northrop Grumman).
Vagyis leegyszerűsítve: itthon vizsgálat jön, ami potenciálisan veszélyeztetheti a meglévő szerződéseket, de a magáncég ettől függetlenül mintha menne előre a nemzetközi finanszírozásban is.
Politikai konfliktus
A Tisza-kormány és a 4iG viszonyáról amúgy is érdemes lenne beszélni. A 4iG az Orbán-érában kifejezetten mélyre ásta magát mindenféle, Magyarország számára kulcsfontosságú kritikus infrastruktúrába (távközlés, védelmi ipar, űripar), utóbbi kettőben amolyan nemzeti „prime” kívánt lenni, vagyis olyan magánvállalat, amely összefogja az elsősorban állami megrendelésekből álló szektor magánszereplőit.
A szereplők egy része be is tagozódott alá, mások az egész modellt kárhoztatták, mert szerintük a 4iG-nél központosított forráselosztás miatt ígéretes hazai kkv-k maradtak ki a támogatott projektekből. Az új vezetés, vagyis a Tisza-kormány pedig egyelőre mintha se kiköpni, se lenyelni nem tudná a helyzetet. Időnként felbukkannak a nyilvánosság előtt olyan hatalmas értékű szerződések, amelyek az új állami vezetés számára láthatóan kellemetlen meglepetést jelentenek. Ezek némelyike a tőzsdén korábban bejelentett publikus szerződés, de olyanok is vannak, amelyeknek a puszta léte is titok volt eddig a közvélemény előtt.
Ezekből a legismertebb az a 10 évre kötött védelmi informatikai megállapodás volt, amely 1311 milliárd forint értékben született, és amelynél egy 38 milliárd forintos előlegszámla várta az új kormányt. A 4iG-nek ezen kívül van egy hasonló méretű harcijármű-szerződése, és mint most megtudtuk, több műholdas szerződése is. Ebben az írásunkban az európai és a magyar műholdas szerződésekről írunk.
Tanács Zoltán szerint Magyarországnak szüksége van korszerű műholdas kommunikációs és földmegfigyelési szolgáltatásokra, és a hazai űripar fejlesztésére. De szerinte ezt a korábbi kormány gyakorlatától eltérő módon nem egyetlen cégre építve szükséges fejleszteni, hanem a hazai kkv-k tucatjait bevonva, kihasználva az Európai Unió és az Európai Űrügynökség által kínált lehetőségeket.
A 4iG képviselőinek fő gondolata szerint viszont az állam és a 4iG-csoport között megkötött, most vizsgálandó HUSAT-megállapodások az európai modellbe illeszkednek, és fontos nemzeti képességeket hoznak létre. Vagyis a cég azt mondja, a komplex távközlési, műholdirányítási és nagy felbontású földmegfigyelési szolgáltatásokat egyaránt tartalmazó HUSAT nem az IRIS² alternatívája vagy versenytársa, hanem annak magyar kiegészítője, mivel eltérő fókusszal és jellemzőkkel bír. A 4iG-nél végig azt hangsúlyozták nekünk, hogy a „prime” logikája pontosan ez: vagyis nem egy cég vesz részt a fejlesztésekben, hanem a program megvalósítását az integrátor csak összefogja, de a kkv-k, a kutatóintézetek és egyetemek bevonását lehetővé téve összehangolja tevékenységüket.
Európa korábban a tudományos részre ment rá
Szakadjunk el egy kicsit attól a hazai vitától, amiről még sokat fogunk hallani, és nézzük a nagy képet! Az űrszektornak két elkülönülő iránya van:
- az űrkutatás, amely a világűr tudományos vizsgálatát, valamint az alaptudományi és alkalmazott K+F-projekteket foglalja magában, robotos és emberes küldetésekkel egyaránt;
- az űripar, amely a technológiákra, az eszközökre, a gyártásra és a szolgáltatásokra fókuszál.
A 2010-es évek végére a világűr stratégiai jelentősége alapvetően megváltozott. Az űr többé már nemcsak kutatási vagy technológiai kérdésként jelent meg, hanem a gazdasági versenyképesség, a kritikus állami szolgáltatások, a katonai műveletek és a geopolitikai befolyás egyik meghatározó dimenziójává vált. A NATO maga is deklarálta, hogy 5 műveleti védelmi területet és képességet fejleszt (ezek: a szárazföldi, a tengeri, a légi, a kiber és az űr).
Közben megjelentek a magáncégek, a kereskedelmi űripar is, mint a SpaceX, a Planet Labs, a Maxar, az ICEYE, az Axiom vagy a BlackSky, és bebizonyították, hogy a korábban kizárólag állami monopóliumnak tekintett képességek kereskedelmi alapon is létrehozhatók. Az Egyesült Államok, Kína és Oroszország az elmúlt évtizedben egyaránt stratégiai fontosságúként tekintett a világűrre. Az Egyesült Államok létrehozta az önálló Space Force-t, Kína saját globális navigációs rendszert épített ki, miközben rendkívüli ütemben növelte műholdas és indítási kapacitásait, Oroszország pedig továbbra is jelentős katonai és felderítő műholdas infrastruktúrát tart fenn.
Az európai űrtevékenység önmagában sokáig nem volt olyan jelentős, mint amit más nagyhatalmaknál láthattunk. Európa fejlődését hosszú időn keresztül alapvetően a tudományos együttműködés és a közös technológiafejlesztés határozta meg. Az Európai Űrügynökség (ESA) – amely nem EU-s, hanem összeurópai szervezet, és jelenleg huszonhárom tagállamot tömörít – megalakulása óta azon dolgozott, hogy az európaiak egyesítsék erőforrásaikat olyan képességek létrehozása érdekében, amelyeket önállóan csak a legnagyobb államok tudtak volna finanszírozni.
Az ESA-nak voltak is szép fejlesztési sikerei, ilyen volt az Ariane hordozórakéta-család, a Columbus Orbital Facility, egy európai kutatómodul, a Rosetta űrszonda vagy a Mars Express, az ESA első bolygómegfigyelő küldetése. A szervezetnek Magyarország is tagja volt az elmúlt évtizedben, és az utóbbi időben még növelte is a hozzájárulását. Így évi 20-30 millió eurót fizetünk be az ügynökségnek, amelynek van egy „geo-return” nevű elve, ez alapján a tagállami befizetéseknek megfelelő összeg megy vissza a tagállamok sikeresen pályázó cégeihez. Emiatt a magyar cégek számára még mindig jelentős, szabadon megpályázható, versenypályázati forrás állna rendelkezésre. Ennek oka a magyar űrszektor éretlensége: Magyarország eddig csak alacsonyabb értékű projekteket tudott lehívni – mondta Zábori Balázs, a Remred vezetője erről a Telexnek.
Mint a szakember mesélte, ő és társai, egykori BME-s fiatalok, a Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpont égisze alatt indították el a később sikeressé vált Remred Kft. (később Remred Zrt.) nevű céget. Miután több nagy ESA-projekt is itthon indulhatott el, a kutatóintézeti spin-off olyan űrügynökségekkel dolgozott és dolgozik ma is együtt, mint az említett ESA, vagy az amerikai NASA, a japán JAXA, illetve a német DLR.
Később a 4iG-csoport ebbe a cégbe fektetett be, és ennek bázisán kezdte el kialakítani a saját űripari képességeit. Mára ilyen profilú cég vagy részesedés a 4iG-csoportban a HDT műholdas távközlési szolgáltató, ami a tervek szerint a HUSAT műholdjainak irányítását végzi majd, továbbá a földi állomásokat üzemelteti, valamint a NADIR Geospatial Solutions Zrt., amely a földmegfigyelési adatok feldolgozásáért felel.
Emellett van két külföldi érdekeltsége is a 4iG-nek: az izraeli SpaceCom 20 százaléka, illetve a cégcsoport 100 millió dollárral beszállt az Axiom Space Inc. amerikai cégbe is, ezért 5 százalék alatti tulajdont szerzett. Utóbbi társaság vitte fel Kapu Tibort is az űrbe. Az ő küldetésének voltak kutatási aspektusai is, de a szakemberek szerint az űrutazásnak elsősorban az volt a nagy értéke, hogy a társadalom érdeklődését felkeltette az ágazat iránt, és jelezte, hogy Magyarországról sem lehetetlen feljutni az űrbe (Farkas Bertalannak, illetve a magyar származású Simonyi Károlynak sikerült ez korábban).
Észbe kaptak az EU országai
Európa államai az utóbbi időben elkezdtek azon gondolkodni, hogy a közös projektek mellett miként tudnának egyedileg is sikeresek lenni – mondta Zábori Balázs. A 2022-ben kitört orosz–ukrán háború e felismerést drámai módon felgyorsította. A műholdas kommunikáció (Starlink-típusú megoldások) biztosította a kritikus állami és katonai kapcsolattartást, amikor a földi hálózatok megsérültek vagy megsemmisültek. A konfliktus egyúttal arra is rámutatott, hogy Európa jelentős mértékben külső szereplőktől függ.
Az Európai Bizottság ezután egyre következetesebben kezdte alkalmazni a „nyitott stratégiai autonómia” (open strategic autonomy) fogalmát. A koncepció lényege, hogy Európa önállóan is bírjon képességekkel, ezt követve Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország, Finnország, Svédország, Norvégia, Belgium és egyre több kisebb európai ország is saját műholdas programokat indított.
A modellek eltérők. Franciaország és Németország teljes spektrumú űrhatalom kíván lenni. Olaszország és Spanyolország katonai és polgári feladatokra is alkalmas dual-use modellt választott, Lengyelország a felzárkózó modell példaországa, Finnország és Svédország a legmodernebb NewSpace-vállalatokra (az űripar területén belül valamilyen új technológiával foglalkozó startupokra) fókuszálnak, végül Norvégia és Luxemburg azt bizonyította, hogy kisebb országoknak is lehet önálló űrprogramjuk.
A releváns kérdés persze nem az, hogy Magyarország képes-e ugyanazt felépíteni, mint Franciaország vagy Németország (mert nyilván nem képes), hanem az, hogy valamelyik képességterületen lehet-e csatlakozni.
A legnagyobb európaiak, vagyis az Airbus, a Thales Alenia Space, az OHB, a Leonardo, a Hisdesat, az ICEYE vagy a SES fejlődésének közös eleme, hogy mindegyik mögött megjelent a hazai kormányzati megrendelő. Ez biztosította az első referenciákat a minősítési folyamatokat és azt a pénzügyi stabilitást, amely lehetővé tette a hazai iparfejlesztés mellett a nemzetközi piacra lépést. A 4iG álláspontja szerint a HUSAT-program, illetve abban a 4iG integrátori szerepe is pontosan erre a modellre épült.
Zábori szerint a jövőben Európában a központi és a nemzeti elemek együttműködhetnek, a rendszer első pillére továbbra is az Európai Űrügynökség. Mint hallottuk, az természetesen nagy siker, hogy magyarok is részt vehetnek olyan programokban, mint a MoonRAD holdkutatási fejlesztés, de az ESA-projektek a résztvevőknek jellemzően veszteségesek. Cserébe viszont a tagállamok olyan kutatásokhoz kapnak európai támogatást, amelyek eredményei később jövedelmező módon is hasznosíthatók, ha sikerül azokat „termékesíteni”.
Magyarország a MoonRAD-projektben most jól áll, itt egy másik európai versenytárssal jutottak a magyarok a top 2 pályázó közé az ESA szakmai bizottságának értékelése alapján. Ha mindkét pályázó sikeresen elvégzi a holdprogram előkészítési fázisát, akkor a feleknek a későbbiekben együtt is kell működniük, mert a launching (űrbe juttatás) biztosan közös lesz, erre nincs tervben magyar képesség kiépítése.
Ahogy beszélgetőpartnereink mesélik, a legmodernebb iparágak közül elképzelhetetlen, hogy egy kis ország az MI területén egyedül építsen nagy nyelvi modellt, de az űriparba sikeresen lehet csatlakozni kisebb államként is. A magyar tervek szerint a műholdak piaca ilyen lehet: bár a legnagyobb műholdak szegmense a világhatalmaké, a szerényebb méretű műholdaknál lehet keresnivalójuk kisebb államoknak is. Ezekre ugyanis van piaci igény, mert bár sok sikeres gyártó van (Airbus, Thales, OHB), jelenleg nagyon sokat kell várniuk egy-egy megrendelésre a kisebb országoknak.
A kérdéses 4iG-projekt
Az európai projektek és a magyar lehetőségek metszetére visszatérve felmerül a kérdés, hogy kell-e egyszerre IRIS² és HUSAT. Tanács Zoltán szerint a hosszabb szerződések közül egyszerűen ki kell szűrni az átfedéseket, feltéve persze, ha a miniszter ebben a struktúrában képzeli el a jövőt.
A 4iG azt hangsúlyozta, hogy nincs is annyira átfedés, mint mondták, az IRIS² elsősorban kommunikációs rendszer, a nemzeti programok pedig földmegfigyelési, adatfeldolgozási és egyéb nemzeti műholdas képességeket fejlesztenek. Mint Sárhegyi Istvántól hallottuk, a magyar HUSAT-program egy szolgáltatási szerződés az állam és a 4iG-csoport között, a programnak négy eleme van: egy előkészítési fázis és három műholdas szolgáltatás, amely a kommunikációt nyújtja, illetve a földmegfigyeléseket végzi.
A szolgáltatást 2030-ig Föld körüli pályára állított geostacionárius kommunikációs műholddal (HUGEO) és nyolc alacsony Föld körüli pályán mozgó műholddal (HULEO) tervezi elindítani a csoport, ehhez adóvevő állomások, küldetésirányító központ, adatfeldolgozó központok is épülnének a Földön. A nagyobb geostacionárius műhold amerikai gyártmányú lenne, ezt az iparág csúcsvállalata, a Northrop Grumman gyártaná (ezzel a céggel tárgyalt az Egyesült Államokban Jászai Gellért). A 8 kisebb műholdat a 4iG maga gyártaná, de ezekben is lenne külföldi alkatrész, olasz radar, dél-koreai kamera, belga kommunikációs eszköz. Utóbbi partnerről, az Aerospacelabról éppen a napokban derült ki, hogy az IRIS²-ben a műholdgyártói fővállalkozói szerepére is kiválasztották, ahogyan a HUSAT földi szegmensben partner spanyol GMV-t, illetve a német Vertexet is – jelezte a 4iG.
A cég szerint a földmegfigyelési műholdak esetében bevonnák a hazai egyetemeket, a kutatóintézeteket és kkv-kat is. Mindez persze csak akkor lehet igaz, ha a szerződések így maradnak életben, mert a szaktárca ezeket éppen átvizsgálja. Mint Tanács Zoltán a Telexnek írta: „A szerződések teljeskörű jogi és szakmai átvilágítása jelenleg is zajlik, ez alapján tudjuk megítélni, hogy indokolt-e és milyen feltételek mentén lehetséges a szerződések fenntartása, módosítása vagy felmondása. Az átvilágítás eredményéről később tudunk tájékoztatást adni.”
Mindenesetre ha a hazai projekt valóban határidőre elkészül, akkor nagy felbontású optikai és radaros földmegfigyelési adatokat biztosít, amelyek az állam prioritásai szerint használhatók fel, valamint a 4iG szerint exportra is lesz lehetőség. A földmegfigyelési műholdak közül hat elektrooptikai és kettő SAR radarműhold készül, utóbbi többlettudása, hogy a felszíni objektumok anyagáról, illetve a felső talajréteg nedvességtartalmáról is gyűjt adatokat, és – leegyszerűsítve – a felhőkön is átlát. Sárhegyi István azt mondta, a szerződéskötések előtt felmérték a honvédelmi szervek, több minisztérium, szakmai szervezet és hatóság igényeit.
Mi zavarja a minisztériumot?
Tanács Zoltán az átvilágítás indokaként azt jelölte meg nekünk, hogy „a kormány a felelős közpénzkezelés jegyében nem szeretne egy szolgáltatásért az indokolt piaci árnál többet fizetni, vagy egy adott szolgáltatásért duplán fizetni”.
Az, hogy egy szerződés vagy kötelezettségvállalás nagy összegű, önmagában nem probléma, ha annak megfelelő az ár-érték aránya, és valóban szükség van az adott szolgáltatásra. Igaz ez a műholdas szolgáltatásokra is. Az IRIS² és a 4iG műholdas szerződései sokéves elköteleződést jelentenek, többéves előkészítési szakaszokkal. Mivel egyelőre mindkettő előkészítési fázisban van, mire a szolgáltatások ténylegesen beindulnak, az esetleges átfedések megszüntethetők, ez tehát önmagában nem feltétlenül lenne probléma.
A háttérben azonban azt hallottuk, az átvilágítás annyit már megállapított, hogy
a szerződéseket a magyar állam szempontjából rendkívül előnytelen módon kötötték meg, olyan feltételeket építettek bele, amelyek nemcsak hogy nem szokványosak, hanem kifejezetten hátrányosak a megrendelő állam számára.
A 4iG-nél úgy látják, hogy az állammal kötött szerződéseik teljes mértékben megfelelnek az iparági standardoknak, és összhangban vannak a nemzetközi beszállítói megállapodásaikkal, és bíznak abban, hogy a kormány csak a szerződések alapos jogi vizsgálata és a teljesítési képesség hazai és nemzetközi szakmai hátterének átfogó tanulmányozása után alakítja ki álláspontját. A vállalat amúgy abban érdekelt, hogy a kérdésről mihamarabb párbeszéd kezdődjön a kormánnyal, hiszen az „általánosító kormányzati nyilatkozatok” egy tőzsdén jegyzett vállalat esetében akaratlanul is jelentős piaci hatással járhatnak.
Az állam valamennyit már kifizetett a 4iG műholdas projektjeire, igaz, a három szerződés közül csak az elsőben, még az előző kormány alatt, 2025. december 31-én. A kiutalt összeg: 125,188 millió euró volt, akkori árfolyamon 48,97 milliárd forint.
A 2024-ben megkötött szerződés szerint a 3 évre szakaszolt 30 százalék előlegből az első évre jutót, vagyis körülbelül 7,4 százalékot fizetett ki tavaly év végén a kormány, és a HIPA a 16,8 milliárd forintos martonvásári beruházást is támogatta 3,7 milliárd forinttal. Az állam annyiban védve van, hogy nemzetközi magánpiaci bankgarancia védi a megrendelőt, és a szolgáltatásokért csak a teljesítés után kell fizetnie. Vagyis ha a 4iG nem teljesít, akkor az államnak van biztosítéka.
A Telex információi szerint amerikai állami finanszírozó ügynökségek és bankok is egyértelmű elköteleződést mutatnak a HUSAT-program finanszírozása mellett (mivel nagy amerikai cégek, például a Northrop Grumman és a SpaceX is benne vannak a projektben), erről is szólt Jászai Gellért amerikai látogatása. Megkérdeztük erről az állam képviselőit is, Tanács Zoltán szerint egy bankgarancia általában adhat pénzügyi biztosítékot egy szerződés kapcsán, de önmagában nem nyújt teljes védelmet.
„A korábbi kormány által megkötött szerződések teljeskörű átvilágítása még zajlik, az abban szereplő összes feltételt vizsgáljuk, nem csak a bankgaranciát. Az átvilágítás teljeskörűen fel fogja tárni, hogy a szerződések megkötésekor mennyire jártak el gondos gazdaként az állam részéről, mennyire tartották fontosnak a közpénzek védelmét, és az eredmények tükrében döntünk majd a szükséges további lépésekről.”
Akkor térülhet meg, ha később lesz belőle termék
A végső, nagy kérdés – amire az állami szerződések utólagos értékelését is alapozni kell – természetesen az lesz, hogy a kis Magyarország valóban képes lesz-e belépni az űrpiacra, illetve a nagy állami szolgáltatási megrendelésből (HUSAT) eredő műholdgyártások után lehet-e majd külső megrendelőket is szerezni a martonvásári kapacitásra. Ha pedig a Tisza-kormány esetleg hisz is ebben az egészben, de nem a 4iG-vel képzeli el a jövőt, tud-e „prime-ot” cserélni?
Tanács Zoltán biztosan kritikus, mint a Telexnek írta
„A 4iG-t verseny nélkül, átláthatatlan eljárásban választotta ki, pontosabban jelölte ki az előző kormány erre a feladatra. Emiatt a döntési szempontok sem ismertek teljeskörűen, például az, hogy mi alapján győződött meg az előző kormány a 4iG szakmai alkalmasságáról az adott feladatra.”
Sárhegyi István szerint ugyanakkor a 4iG szakmai képességeiről és transzparens működéséről, beszállítói hálójáról nem a magyar kormány győződik meg elsőként. Ő arra hivatkozott, hogy az amerikai beszállítói, technológiai és finanszírozói együttműködéseknek nagyon szigorú szabályozói előfeltételei vannak, és csak alapos átvilágítás és a követelményrendszer teljesítése után válhat valakiből „trusted partner” az amerikai külügyminisztérium döntése alapján. Mindezek mellett a csoport szerint 4iG űripari vállalatcsoportja az európai űrszabványnak (ECSS) is megfelelően működik.
Az elsőre elég kétséges, hogy a magyar állam a Tisza-kormány alatt is a csoporttal szeretne együtt dolgozni, márpedig jó kooperáció nélkül elég keserves lenne a működés. Az ügy pikantériája az is, hogy a Fidesz-éra sokféle akciója révén valójában a magyar állam tőke- és hitelágon maga is jócskán benne van a 4iG-csoportban.
A pozitívum talán az, hogy mind Tanács Zoltán és a minisztérium, mind a 4iG szerint valami elkezdődött a magyar űriparban, a magyar vállalatok ma már jelen vannak a műholdfejlesztésben. Az ESA-tagság jelentősen hozzájárult e kompetenciák fejlődéséhez, ugyanakkor önmagában nem teremtette meg a hosszú távú lét és gazdasági életképesség feltételeit. A hazai megrendelés nem helyettesíti az exportot, hanem annak előfeltétele lehet jó esetben. A 4iG szerint szükség van olyan nemzeti programokra, amelyek referenciát, folyamatos munkát és technológiai fejlődési pályát kínálnak a hazai szereplők számára. Az Európai Bizottság egyre nagyobb hangsúlyt helyez a „Made in Europe” megközelítésre, az pedig a jövő zenéje, hogy e címkén belül milyen arányban és milyen struktúrában lesznek majd „Made in Hungary” címkék is.
