Május 14-én a HVG cikke alapján kiderült, hogy az Orbán-kormány Honvédelmi Minisztériuma 1311 milliárd forint értékű keretszerződést kötött a tőzsdén jegyzett 4iG Nyrt. űrtechnológiai cégével. A megállapodás egyik oldalán a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség Anyagellátó Raktárbázis elnevezésű szervezet állt, míg a túloldalon a 4iG. A keretszerződés ténye a minisztériumi átadás-átvételnél derült ki, ahogy az is, hogy tíz évre, 2035-ig szól a megállapodás, és a szállító már be is nyújtott egy 38 milliárd forintos előlegszámlát.
Az ügyben biztos, hogy alapos vizsgálat lesz, az 1311 milliárd forint érték hatalmas, éppen az ötszöröse az MNB-alapítványokba egykoron elhelyezett 266 milliárd forintnak. Ráadásul nem is ez volt az egyetlen HM-mel megkötött üzlet az elmúlt hónapokban: aznap, amikor a cég konkrétumok nélkül bejelentést tett az ügyletről, két másik keretmegállapodásról is hírt adott, az 1311 milliárd forintos dealnél is magasabb, összesen 4 milliárd euró értékben.
Az akkori szöveg alapján a 4iG Nyrt. arról tájékoztatta a tőkepiaci szereplőket, hogy „a mai napon a 4iG Űr és Védelmi Zrt., a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar együttműködési megállapodást írtak alá Magyarország védelmi képességeinek fejlesztése és védelmi iparának megerősítése érdekében. A megállapodás rögzíti, hogy a felek a hatályos jogszabályoknak megfelelően kölcsönösen együttműködnek egymással képességeik és a védelmi szféra fejlesztése, a foglalkoztatás bővítése, valamint innovációs törekvéseik erősítése érdekében.”
Így látták az érintettek
Kerestük a cég vezetőit, munkatársait, de továbbra is azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az ügyben a 4iG nem tud megszólalni. Ettől függetlenül háttérbeszélgetésekben hallottunk gondolatokat. Az első, ami eszébe jutott beszélgetőpartnereinknek, hogy a 4iG egy tőzsdei cég, május 15-én a tőkeértéke 593 milliárd forint volt, mégis hogyan lehetséges az, hogy
az a cég, ami mindenféle amerikai tárgyalásról, szándéknyilatkozatról oly szívesen ad ki közleményeket, nem tájékoztatta a befektetőket a kapitalizációjához képest dupla akkora üzletről?
Egy tőzsdén jegyzett cégnek ugyanis vannak közzétételi kötelezettségei. Természetesen az merülhet fel, hogy lehet-e olyan katonai szerződés, amelynek közzététele honvédelmi, nemzetbiztonsági okból más megítélés alá esik, vagyis amelyről tényleg nem lehet bejelentést tenni. Biztosan ez lesz a védekezés, ráadásul úgy tudjuk, hogy a szerződésről még a 4iG Nyrt. felügyelőbizottsága sem tudott. Úgy tudjuk, hogy itt is a titkosság volt az utólagos érv, illetve az, hogy nem a tőzsdén jegyzett anyavállalat, hanem egy leányvállalat szerződött.
Eltérő szabályok
A HVG által megszellőztetett, majd az új honvédelmi miniszter és a miniszterelnök által is tényként kezelt szerződésről tehát korábban se egy összeg, se egy futamidő nem hangzott el. Pedig más esetben, akár ugyanazon a napon és ugyanazzal a partnerrel (Honvédelmi Minisztérium) kötött szerződések esetében összegszerűen is tájékoztatást adott a 4iG a Honvédelmi Minisztériummal kötött üzleteiről. Azok sem voltak kicsi összegek, a megrendelés 1,523 milliárd euró és 2,539 milliárd euró keretösszeg erejéig 2030 év végéig szól.
A részvényesek esetleg akkor értesülhettek volna valami nagy üzletről, amikor a 4iG igyekezett megnyugtatni az egyik nagy részvényáresési hullám közepette a befektetőit, és utalt arra, hogy sok üzlet van a csőben. Mindez március végén történt: „A 4iG Nyrt. ezúton tájékoztatja a tőkepiaci szereplőket, hogy a 4iG Űr és Védelmi Zrt. és leányvállalatainak vevői megrendelésállománya, valamint vállalt vevői lehívási kötelezettségekkel kötött szerződésállománya összesen meghaladja a nettó 3,5 milliárd euró összeget. A fentieken túl a 4iG SDT és leányvállalatainak keretmegállapodásokkal szerződött – megrendelési kötelezettség nélküli – szerződésállománya meghaladja a nettó 4,5 milliárd euró összeget.”
Úgy tudjuk, hogy ezekben a számokban benne volt a honvédelmi keretszerződés is, vagyis a cég úgy ítélte meg, hogy a számokat összesítheti, a részletekbe azonban nem ment bele.
A 4iG-nél az általunk elért munkatársak nem tudtak a szerződésről, mint hallottuk, annak napvilágra kerülése után mindenki rohangált, egymást kérdezte, de központi tájékoztatás nem érkezett. Nem értették a kollégák, hogy amennyiben ez egy „keret”, vagyis nem lehet pontosan tudni, hogy milyen tartalom lesz lehívva, akkor miként merülhetett fel már előzetesen ekkora előlegfizetés. Tapasztalatunk szerint nemcsak a távközlési részlegen fagytak le az emberek, de még a konkrét szakterületen, sőt vezető testületben sem tudtak erről a dealről.
A cégnél azt sem értették, hogy miképpen lehetett ezt a cég értékét nagyban meghatározó ügyletet, annak pontos nagyságrendjét elhallgatni a befektetők, a hitelezők, általában a cég stakeholderei elől. A cég dilemmáira rálátó forrásunk erről azt mondta, hogy a 4iG nem sunnyogni akart, hanem a szerződés alapján nem adhatott semmi információt a nyilvánosságnak. Egyelőre a társaság nem tudja, hogy beszélhet-e a szerződés bármilyen eleméről, egyáltalán a létéről, vagy akár kártérítési felelőssége is fennáll-e, ha nyilatkozik. A kérdés az, hogy amennyiben a másik oldal, a miniszter és a miniszterelnök már beszél a szerződésről, az feljogosítja-e a céget arra, hogy ő is megnyilvánuljon, és a korábbi megállapodásban rögzített nyilvánosság-kizárást átlépje.
Mi lehet a tartalma?
Aki korábban egyáltalán hallott valamit a cégnél arról, hogy valami készül, azt mondta, itt nem a sajtóban megjelent hangzatos kémműholdas elemek a lényegesek, hanem valami nagy honvédelmi digitalizációs programról van szó. De vajon mi lehet az, ami 1311 milliárd forintot ér, és a 4iG tudná szállítani? Természetesen nem tudjuk, mit takarhat a szerződés, ahogy azt sem, hogy milyen mértékben szállítana a 4iG és milyen mértékben az alvállalkozói. A Fidesz vezette kormányzat és a 4iG Nyrt. magáncég katonai kapcsolatai mindvégig nagyon intenzívek és sokszor megkérdőjelezhetőek voltak, a Telex és a Direkt36 is régóta követi a folyamatot.
Az állam egy évtized alatt előbb jelentős honvédelmi képességeket épített, nemzetközi joint venture-öket alapított, majd éppen akkor adta el ezt a magánszektornak, vagyis a 4iG-nek, amikor az európai védelmi képességek nagyon felértékelődtek, illetve a SAFE program révén kedvezőbb finanszírozás is adódott volna. Mindenesetre az állam részlegesen eladta a védelmi képességeit, majd rögtön adott is egy csomó megrendelést, hiszen a NATO-tagoknak a GDP egyre nagyobb százalékát kell védelemre költenie. Ez az állam szereplői közül sem tetszett mindenkinek, változott például az N7 Holding, az állami katonai holding vezetése, de az is, hogy a korábbi Nemzetgazdasági Minisztériumnál kihez tartozott ez a folyamat.
Az elmúlt időszakban sok olyan közbeszerzés volt Magyarországon, ahol ha valaki nyerni tudott, azzal jól keresett, de azért javarészt nem ő végezte el a munkát, hanem maga alá rendezett egy csomó alvállalkozót. Ez önmagában nem ördögtől való, a Duna Aszfalt, a Lounge-csoport, a V-Híd, a Raw-csoport, a Dunakeszi Járműjavító eltérő mértékben voltak szakmabeliek, illetve valamilyen szinten projektmenedzser cégek, amelyek rengeteg alvállalkozóval dolgoztak. Ha tényleg általános haderő-digitalizáció az ominózus szerződés tárgya, aligha a 4iG lenne a többségi, és főleg nem az egyedüli szállító.
Igyekeztünk az új kormányt ismerőkkel is beszélni, de ebből az irányból egyelőre nem tudni sok részletet. Az biztos, hogy a Tisza Pártban az utolsó pillanatokban megkötött hatalmas kormányzati kötelezettségvállalással Szalay-Bobrovniczky Kristóf megítélése felzárkózott a Hankó Balázs-féle pénzszórás negatív megítéléséhez. Ahogy egy másik forrásunk fogalmazott, „valahogy nincs előttem az, hogy a HM akármilyen szerződéskötési eljárást is folytatott le, előtte hosszasan mérlegelte a szóba jövő digitalizációs partnereket, végül késhegyig menő vita végén kiválasztotta a 4iG-t”.
