28 milliót kaptak, a hatszorosát kéne törleszteniük a banknak, ha véget ér a 13 éve tartó pereskedés

• Miután Csaba családjának devizás szerződését 2012-ben felmondta a bank, bírósághoz fordultak, de előbb évekig húzódott az ügy, majd a per kezdete után komoly hibát találtak a papírokban.
• Közben a végrehajtás többször is gazdát cserélt, Csabáék pedig apjuk halála után örökösként betársultak a perbe, de végül fél évvel később kirakták őket. Ennek vitatása a Kúrián további 3 millió forintjukba került.
• Az ügy mintegy másfél évtizede húzódik, az eredetileg 28,1 milliós tartozás összege pedig mostanra több mint 170 millió forintra nőtt.
• Egy történet az évtizedeken át húzódó devizás jogi esetek kilátástalanságáról, ami megmutatja, min mennek keresztül azok a családok, amelyeknek ügye máig nem zárult le.

„Én, mióta ezt az egészet megörököltük, különösen úgy, hogy jelentős tapasztalatom van a devizahiteles ügyekben, végig abban voltam, hogy ezt űzzük-hajtsuk, de most eljött egy olyan pont, hogy már úgy voltam vele: nem baj, ha nem öröklünk semmit, csak hagyjanak már békén ezzel az egész devizahiteles üggyel” – mesélte a Telexnek Csaba, aki a 24.hu újságírójaként évek óta foglalkozik devizahiteles ügyekkel. A család közel két évtizedes kálváriája jól illusztrálja, miért olyan forró téma a mai napig a devizahitelezés, hogy a Tisza-kormány első intézkedései között is ott volt a végrehajtások felfüggesztése.

Megugrott törlesztők

Csaba szülei még 2006 végén igényeltek svájcifrank-alapú hitelt a mára már nem létező ELLA Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank Zrt.-től, majd 2007 márciusában írták alá a 28,1 millió forintról szóló kölcsönszerződést. „Én akkor érettségiztem, ezért nem láttam pontosan bele, hogy mi történt. Arra viszont emlékszem, hogy gyorsan ment, majdnem hogy be sem kellett menni a bankba. Volt egy hitelközvetítő, aki kijött, kitöltötték egy papírt, majd később csak a szerződést kellett bemenni aláírni – mondta Csaba. – Nem emlékszem, hogy bárki figyelmeztetett volna bárkit érdemben, hogy mi történhet a törlesztőkkel.” Szerinte a 20 éves futamidejű hitelszerződés rendkívül bonyolultra sikeredett, és azt két részletben, hitelkeret-szerződéssel és biztosításos formában kötötték meg. Biztosítékul budapesti, XVI. kerületi akkori otthonukat jelölte meg a család, amiben akkoriban laktak, és amiben Csaba anyja azóta is él.

A kétezres évek végén aztán jött a feketeleves a devizásoknak: a világválság hatására a forint gyengült, míg a hagyományosan stabilnak számító, válságállónak mondott svájci frank tartotta a frontot, sőt még erősödött is. Emiatt pedig jelentősen megnőtt, hogy hány forintot kell törleszteniük a magyar adósoknak a devizaalapú hiteleik után. „A kölcsön törlesztése folyamatosan ment, de látható volt, hogy a svájci frank–forint-árfolyamon egy idő után nem volt fék. A felvételkor körülbelül 150 forint volt egy svájci frank. Öt éven át fizették a kölcsönt, ám 2012-ben a megemelkedett részletek miatt ez már nem ment nekik. Ekkorra 230–240 forint volt egy svájci frank ára” – mondta Csaba.

Mivel nem tudták fizetni a tartozást, 2012 februárjában a bank felmondta a szülők szerződését, és felszólította őket, hogy három munkanapon belül fizessék meg a hátralévő összeget, különben késedelmi díjat számítanak fel, és azonnali hatállyal megkezdik a végrehajtást a rendelkezésre álló biztosítékokra, vagyis az ingatlanra, amiben Csaba szülei laktak. Olyan konstrukcióban vették fel a hitelt, amiben az első 10 évben csak a kamatra kellett törlesztőt fizetni, így 2012-ig a befizetett összeg egésze kamattörlesztésre ment el, ezért a még hátralévő tartozás szinte egyenlő volt az eredetileg folyósított, 204 ezer svájci frankos összeggel. Csakhogy a svájci fizetőeszköz árfolyama eddigre már elszállt, és a felmondáskor közel 244 forint volt egy frank,

vagyis a 28 millió forintos hitel után valójában csaknem 53,4 millió forintot kellett volna három nap alatt előkerítenie a családnak, pedig eddigre Csaba szerint már 13–14 millió forintot törlesztettek a szülei.

„Felmondtak, és 53 millió volt a felmondáskori összeg. Ez akkor, 2012-ben elképesztően sok pénz volt, nagy felindulásból összejött a család, és megbeszéltük, hogy ügyvédhez fordulunk – mondta Csaba. – Az ügyvéd számtalan hibát, érvénytelenségi okot, aggályos részletet talált a szerződésben, ezért az akkori szabályok szerint a szüleim pert indítottak a társaság ellen a végrehajtás megszüntetése iránt, és ebben a szerződés érvénytelenségének megállapítását is kérték.”

Egy banális hiba, ami nagy csúszást okozott

A per 2013-ban megindult ugyan a bíróságon, de az évek folyamán többször is felfüggesztették. Először 2014 nyarán, a devizahiteles törvények miatt kellett felfüggeszteni az ügyeket a bíróságon, később aztán az Európai Unió Bíróságának (EUB) döntéseire várva szüneteltették az eljárásokat.

Végül 2019-ben tudták érdemben folytatni a pert, ekkor azonban egy újabb akadályba ütköztek a bíróságon. Az évek alatt ugyanis felvásárolták a Csabáék szüleinek hitelt adó ELLA Bankot, ami így 2008-tól AXA Kereskedelmi Bank Zrt. néven működött tovább. Néhány hónappal később ez a cég is megszűnt, így jogutódja a belga anyabank, az AXA Bank Europe SA lett, hazai képviseletét a magyarországi fióktelep látta el. Ezzel a követelések a belga bank tulajdonába kerültek, egészen 2016-ig, amikor úgy döntöttek, hogy teljesen kivonulnak az országból. A bank magyarországi üzletágát ekkor az OTP vásárolta meg. Menet közben azonban egy hiba csúszott a gépezetbe, ami megmagyarázza, miért is húzódik ilyen régóta ez a per.

Miután a magyar AXA megszűnésével a belga anyacéghez került a követelés, egy folyamatosan visszatérő hiba került a végrehajtással kapcsolatos papírokra. A bank ügyvédei ugyanis tévesen az AXA magyarországi fióktelepét tüntették fel eljáróként a dokumentumok fejrészében, miközben valójában a belga anyabankot kellett volna, amelyet a fióktelep csak képviselt. És mivel ezt a hibát újból és újból elkövették, valójában egy olyan fióktelep rendelkezett a végrehajtások felett, ami nem is volt annak birtokában, így nem adhatta volna tovább.

Miután az OTP szintén be akart lépni a perbe, Csabáék ügyvédje, a devizás ügyekkel foglalkozó Bihari Krisztina először behívta az OTP Bankot, de végül helyette az AXA jogutódjaként az OTP Faktoringot engedte belépni a bíróság. Bihariék ezt megfellebbezték, közben pedig észrevették a fejrészen szereplő névhibát, és rámutattak a bíróságon, hogy az AXA fióktelep nem engedményezhette jogszerűen a követelést az OTP-re. A bíróság így 2019-ben megállapította, hogy emiatt már 2017-ben félbeszakadt az eljárás, és kötelezte a végrehajtást kezelő Pesti Központi Kerületi Bíróságot, hogy tisztázza az iratokban lévő ellentmondásokat, és mondja meg, lehet-e a végrehajtás kérője az OTP.

Meggondolta magát a bíróság

Időközben, 2021-ben meghalt Csaba apja, így a félbeszakadt perben az anyja már egyedül maradt a bankkal szemben. „Mi a testvéremmel eddig nem követtük különösebben az ügyet, mert volt a szüleimnek ügyvédje, aki intézi. Már csak azért sem, mert rengeteg devizás ügyvéddel dolgoztam együtt, de mindezt el akartam különíteni attól a résztől, hogy a szüleimnek is volt egy devizahiteles eljárása. Aztán mégis belecsöppentünk, és el kellett dönteni, hogy mint örökösök, harcba szállunk-e az örökségünkért, vagy azt mondom, hogy köszönöm szépen” – mondta Csaba. Testvérével mérlegelni kezdtek, és mivel igényt tartottak az örökségre, úgy döntöttek, betársulnak anyjuk mellé a perbe. „Az volt a dolgok eredője, hogy csak az örökség erejéig vagyok köteles tűrni, de a magánvagyonom nem sérülhet. Ezért végül azt mondtuk, jó, akkor álljunk bele.”

Erre azonban csak 2024-ben kerülhetett sor. A per félbeszakadásával ugyanis kimondta a bíróság, hogy az OTP helyett az ügy utolsó és egyetlen alperese az AXA belga bankja, ami magyar fióktelepének megszűnésével már nem képviseltette magát a bíróságon. Egy, a bank bírósági képviseletét végző ügygondnokot kellett kirendelnie a bíróságnak, aminek ezt csak akkor volt lehetősége megtenni, ha azt valamelyik fél kifejezetten kérvényezi, és befizeti erre a 80 ezer forintos ügygondnoki előleget. Ezt azonban egyik fél sem kérte egészen 2024-ig.

Mivel az alperest továbbra sem képviselte senki a bíróságon, 2024 szeptemberében a bíróság felhívást küldött Csaba anyjának, hogy fizesse be az előleget, és rendelje ki az ügygondnokot a banknak, különben az eljárás a félbeszakadás hatálya alatt marad. Ezt meg is tették, így a bíróság kirendelt egy ügyvédi irodát a banknak, és folytatódhatott a per. Ezután Csaba és testvére beadta perbelépési kérelmét, amit a bíróság elfogadott, így ők lettek a harmad- és negyedrendű felperesek az ügyben. „Miután beléptünk, jeleztük, hogy szólni kellene a másik félnek, mert régóta zajlik a per, és jó lenne felpörgetni. Ez sikerült is, újra beindult a dolog” – mondta Csaba. Ez azonban nem maradt sokáig így.

Közben a belga AXA Bank is megszűnt, mivel 2024-ben beolvadt egy másik belga szövetkezeti bankba, a Crelan NV-be. Az alperes ügygondnoka bejegyezte, hogy az AXA helyét mostantól a Crelan veszi át, de Bihari Krisztináék szerint mintha az új pénzintézet nem is tudott volna róla, hogy van egy zajló perük Magyarországon: a perben semmilyen aktivitást nem mutattak, és a kirendelt ügygondnok helyébe sem rendeltek saját ügyvédet. Emellett az OTP ismét szeretett volna belépni a perbe: miután a bíróság 2025 májusában kijavította a belga AXA Bankot és a magyar fióktelepet felcserélő hibás fejrészt a 8 évvel korábbi papírmunkában, a bíróság úgy értelmezte, hogy kijavították a jogutódlást, és előállt a lehetőség, hogy az OTP beszálljon a perbe.

Aztán kirakták őket a perből

Papíron külön végrehajtás zajlott Csaba anyja és apja ellen, és apjuk halálával Csaba és testvére az apjuknak lettek az örökösei, így tudtak betársulni anyjuk mellé a perbe. A bíróság azonban önmagától nem tudott új alperest bevonni, ehhez arra volt szüksége, hogy Csaba és családja változtasson az eredeti keresetén. Ezt Csabáék meg is tették, 2025 júniusában beadták a keresetmódosításukat, ahol a perben anyjuk végrehajtásánál engedték, míg az apjuktól örökölt végrehajtásnál megtagadták, hogy belépjen az OTP Faktoring a perbe.

Nem sokkal később azonban a bíróság megváltoztatta korábbi döntését, és megállapította, hogy az apjuk végrehajtásának perében Csaba és testvére, valamint az OTP Faktoring között nem áll fenn a végrehajtást kérő és adós közötti jogviszony. És mivel egy ilyen per felperese csak az adós, alperese pedig a végrehajtást kérő pénzintézet lehet, megszüntették a per apjuk végrehajtásáról szóló részét, miközben az anyjuk végrehajtásán keresztül beengedték az OTP-t a perbe.

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy Csabát és testvérét kizárták a perből, így ismét anyjuk volt az egyetlen felperes.

Bihari Krisztina szerint a végrehajtás apai oldalának megszüntetésével elvették a bírósághoz fordulás jogát az örökösöktől. Bihari szerint az, hogy a peres felek jogutódai között nincs végrehajtási eljárás, nem a per, hanem apjuk végrehajtásának a megszüntetését kellett volna hogy eredményezze ahelyett, hogy kirakták a két már korábban bevett örököst a perből. Ezzel ugyanis a bíróság elzárta Csabát és Leventét attól, hogy kérjék a per alatt elhunyt édesapjuk örököseként az örökségüket képező ingatlan végrehajtásának megszüntetését.

Csaba és ügyvédje szerint a legnagyobb probléma, hogy egyszerűen nem léphette volna át a bíróság ilyen könnyen a problémát, hogy a régi papírok szerint egy olyan fióktelepen keresztül került az OTP-hez a követelés, ami nem volt annak birtokában. „Ez egy óriási átlépése a problémának, mert a fióktelep egy teljesen másik entitás. A bíróság simán kiradírozta a fióktelep nevét és a belga anyabankra cserélte” – mondta Csaba. Ráadásul a fejrész kijavításáról csak 2025-ben döntött a bíróság, pedig addigra a sokévnyi inaktivitás miatt már rég el kellett volna évülnie a végrehajtásnak.

Máshogy látta azonban a helyzetet az OTP Faktoring, amely a Telexnek arról írt, hogy a két örökössel kapcsolatban azért került sor – az OTP kérelmének ellenére – az eljárás megszüntetésére, mert a per csak az adósok és a végrehajtást kérők között lehet folyamatban. Tekintettel arra, hogy a jogszabályok szerint a per akkoriban még csak a Crelan és az adósok között zajlott, volt helye a permegszüntetésnek, mivel sem az adósok, sem a végrehajtást kérő nem egyezett az eljárásban.

Végül 3 millióba fájt a Kúrián próbálkozni

Csabáék úgy döntöttek, hogy ezt nem hagyják ennyiben: fellebbeztek a döntés ellen, majd amikor a másodfokon is vesztettek, a Kúriához fordultak az ügyben. A Kúria végül helybenhagyta a korábbi döntést, és úgy látta, jogos volt Csabáék kizárása a perből. Sőt tulajdonképpen még rontott is Csabáék helyzetén.

Ugyanis miután Csabáék megtámadták az őket kizáró végzést, egy, a fő pertől eltérő eljárás kezdődött. Ebből kifolyólag a vesztes által a nyertesnek fizetendő fellebbezési eljárási költség is eltért az eredetitől. Ezt eredetileg a minimális, 12,7 ezer forintos összegben állapították meg, de miután a Kúria elé került az ügy, a testület úgy döntött, hogy ezt az összeget felemeli az eredeti perben is megállapított 3 millió forintos összegre. És mivel a Kúria előtt szintén veszítettek, 12,7 ezer forint helyett hirtelen 3 milliót kellett fizetniük a nyertes alperesnek. Bihari Krisztina szerint míg az eredeti perben az alapból 71,8 millió forintos pertárgyérték indokolta a 3 millió forintos eljárási költséget, itt érthetetlen, hogy miért az alapján határozták meg a fellebbezési eljárás költségét, hiszen itt nem döntöttek ekkora összegről. Ráadásul korábban sem az első-, sem a másodfokon nem állapították meg ezt a pertárgyértéket, erről csak a Kúria hozott döntést, amikor eléjük került az ügy. Az ügyvéd szerint ezzel gyakorlatilag megduplázták a per eljárási költségét, hiszen most kétszer kell megfizetni a 3 milliós díjat.

„A Kúria ezzel több mint 230-szoros összegű fizetendő ügygondnoki díjat állapított meg a hitelezők jogászai részére, a mindösszesen 6 oldal terjedelmű felülvizsgálati ellenkérelem ügyvédi munkadíjaként, vagyis oldalanként 500 ezer forintot. Mindezt úgy, hogy nem is tartottak tárgyalást” – mondta erről Csaba, hozzátéve azt is, hogy egyébként senki nem kérvényezte a bíróságon az eljárási költség megemelését. Jelezték a Kúriának, hogy szerintük hiba történt, de a Kúria nem változtatott az összegen.

„Ez az egész csak azért idegesítő, mert én ebben a körben csak azért küzdöttem, hogy bekerüljek a perbe. És most úgy néz ki, ez hárommillió forintba kerül, hogy nem engedték meg.”

Azzal kapcsolatban, hogy miért emelte meg az eljárás költségét a Kúria, a testületnek is küldtünk kérdéseket, de azt írták, hogy „a Kúria egyedi ügyre irányuló sajtómegkeresésre nem ad felvilágosítást, még abban az esetben sem, ha az adott ügy befejezett”. Az OTP Faktoring szintén arról írt, hogy a képviseletükben eljáró ügyvédi iroda a minimum megállapítható perköltséget kérte, vagyis a magas pertárgyértékből számolta ki az eljárási költséget a Kúria.

Közben a fő per is folytatódott a bíróságon, amiben így egyedüli felperesként már csak Csabáék édesanyja vehetett részt. Bihari Krisztináék több ponton is támadták a szerződéseket: ilyen volt például, hogy a 28 milliós hitelt a bank négy egységre, két kölcsönszerződésre, és két ezekhez tartozó hitelkeret-szerződésre szedte szét, utóbbi kettő pedig nem tartalmazta, hogy hány százalék a teljes hiteldíjmutató. Bihariék szerint átláthatatlan volt a szerződés, ezért azt kérték a bíróságtól, hogy tegyék semmissé, a bíróság azonban megfelelőnek találta a szerződéseket. Támadták azt is, hogy a család szerint a kölcsönszerződésekben nem volt megfelelő a tájékoztató, aminek az árfolyamváltozásból eredő kockázatokra kellett volna figyelmeztetnie az adósokat.

A devizahitelezés cinizmusa

Mint januári, a devizahitelesek jogi helyzetét részletesen bemutató cikkünkben írtuk, a devizahitel-válság kirobbanása után sok adós fordult a bírósághoz, és a Kúria döntései, valamint az EUB, és a magyar bíróságok közötti sokévnyi kérdezz-felelek végül két olyan lényeges, tisztességtelennek minősülő feltételt rajzolt ki a devizahiteles szerződésekben, amik akár az egész ügyletet is érvényteleníthetik. Az egyik ilyen az árfolyamkockázatról való hiányos tájékoztatás, míg a másik az árfolyamrés alkalmazása.

A hiányos árfolyamkockázati tájékoztatást tartalmazó szerződésekben egy tavaly áprilisi, az Európai Unió Bírósága által meghozott döntés jelentette az áttörést, amikor kimondták: ha az adóst a hitelfelvételkor nem tájékoztatták megfelelően arról, hogy milyen kockázatot vállal azzal, hogy devizában veszi fel a hitelt, csak a kamatok nélküli, eredetileg folyósított összeget kell visszafizetnie az adósnak. Vagyis minden visszajár, amit ezen felül törlesztett a banknak, és mivel a pénzintézetek házon belül általában mindegyik devizahitelesnél ugyanazt az árfolyamkockázati tájékoztatást alkalmazták, fény derül rá, hogy melyik bankoknak volt megfelelő a tájékoztatásuk, és melyeknél volt esélyes, hogy visszajár a teljes tőkén felüli összeg az adósnak. Így például míg az OTP tájékoztatását megfelelőnek ítélte a Kúria, a Budapest Bank vagy éppen a CIB szerződéseit nem, így az adósok által nyerhetővé váltak az ellenük indított perek. Ebből születtek az olyan bírósági ítéletek, ami után egyes esetekben akár 40 millió forint is visszajárt az adósnak.

Általában az ügyfelek aláírásával tudja igazolni a bank, hogy valóban megmutatták ügyfeleiknek az árfolyamkockázati tájékoztatót, de még ilyenkor is előfordul, hogy elégtelennek ítéli a tájékoztatást a bíróság. Sokszor ugyanis egy-egy szó dönt arról, hogy megfelel-e a tájékoztatás: ha például szerepelt a szövegben, hogy „jelentősen” vagy „korlátlanul” emelkedhet az árfolyamváltozás miatt a törlesztő, azt megfelelőnek ítélte, míg az enyhébb minőségjelzőket elkaszálta korábban a Kúria. Olyan esetekben is nyerhet az adós, ha tudja bizonyítani, hogy nem állt kellő idő rendelkezésére az aláírásnál, vagyis úgy íratta alá vele a bank a szerződést, hogy sejthették, nem értette meg a kockázatokat. Bihari Krisztináék úgy gondolták, hogy az ELLA Bank szerződéseiben sem tájékoztatták megfelelően az ügyfeleket a kockázatokról. Ezzel kapcsolatban a bank amellett érvelt, hogy háromszorosan is tájékoztatták az ügyfeleket, mert a szerződés aláírása előtt már az igénylőlap kitöltésénél is adtak felvilágosítást.

„Ez a devizahitelezés cinizmusa, hogy a szavakon rugózunk. Van, amelyik nem jó, van, amelyik jó, miközben mindenkit nagyjából ugyanúgy tájékoztattak” – mondta erről Csaba. Egyéb okokra, a felmondás és a szolgáltatás nélküli kezelési költség jogellenességére is hivatkozott a család, de januárban első fokon a bíróság megfelelőnek ítélte a szerződést, és a bankoknak adott igazat az ügyben. A család megfellebbezte az ítéletet, de a másodfokú bíróság júniusban helybenhagyta a korábbi döntést. A család most a Kúriához tervez fordulni, de miután az Országgyűlés egy júniusban elfogadott törvénnyel átmenetileg felfüggesztette a devizahiteles pereket, még várniuk kell, mire a Kúria elé kerülhet az ügy.

A törvénnyel a végrehajtásokat is leállították, így egyelőre Csabáék anyjának sem kell kiköltöznie a XVI. kerületi ingatlanból. Ha a Kúria előtt elveszítik a pert, valószínűleg jóval többet kell majd fizetniük a 2013-as végrehajtásban megjelölt 71,8 millió forintos összegnél. A per elhúzódásával ugyanis tovább nőtt a tartozás, Csabáék elmondása alapján

két évvel ezelőtt már 150 millió forintot követelt az OTP Faktoring, azóta pedig, mint az OTP-től megtudtuk, már 178 millió forintra nőtt a követelés.

Az ügyvéd úgy gondolja, hogy a Kúria előtt nem fognak megállni a korábbi ítéletek, mivel több szabálytalanság is történt a végrehajtási és a bírósági eljárás során. Bihari Krisztina szerint már a hitelszerződés 2012-es felmondása miatt is meg kellett volna változtatni az ítéletet, mivel mint később kiderült, valójában masszív túlfizetésben volt a család.

A bank eredetileg azután mondta fel Csaba szüleinek hitelét, hogy az A hitelnél 5, míg a B hitelnél 10 hónapos késedelemben voltak a törlesztésben, vagyis közel ötezer frankos, akkori árfolyamon körülbelül 1,2 millió forintos elmaradásban voltak. Mivel később azonban a Kúria, majd a devizahiteles törvények kimondták, hogy az árfolyamrés alkalmazása – vagyis amikor a bankok olyan árfolyamon váltották a devizát forintra, majd törlesztéskor a forintot vissza devizára, amire maguk is rárakták a saját hasznukat – tisztességtelen, a bankoknak vissza kellett fizetniük az adósok részére az ebből származó nyereséget. Ez Csabáék esetében 26,6 ezer svájci frankot, vagyis közel 6,5 millió forintot jelentett. Így akkoriban még nem tudták ugyan, de a tisztességtelenül számított összeg miatt valójában még masszív túlfizetésben voltak az adósok a hitelük felmondásakor.

Bihari szerint ezt a Kúriának is be kell látnia, és ha a testület elé kerül az ügy, meg kell semmisítenie az ítéletet.

13 év telt el, és meg sem hallgatták az adóst a bíróságon

Azt sem értették, hogy fordulhatott elő, hogy úgy ért véget a per, hogy a bíróság egyszer sem hallgatta meg Csabáék anyját személyesen az ügyben. „Tulajdonképpen az anyától is elvették a bírósághoz fordulás jogát, mert nem szólalhatott meg a perben, és nem bizonyíthatott. 13 év alatt befejeződhet úgy egy per, hogy nem hallgatja meg a peres felet a bíróság?” – kérdezte Bihari Krisztina. „Én végigücsörögtem az elsőfokú eljárást, ahol számtalan bizonyítási indítványunk volt, szakértő kirendelését kértük a matematikai képletek meghatározására, hogy hogyan jött ki a tartozás” – mondta Csaba, hozzátéve, hogy az összes bizonyítási indítványukat lesöpörték, és így döntött az első és másodfok is a papírok és szerződések átolvasása alapján. Szerinte a szerződés tartalmi elemeit sem vizsgálta érdemben a bíróság, mivel sokkal inkább a jogutódlási és eljárásbeli kérdésekre került a fókusz, és úgy ért véget a per, hogy valójában semmit sem vizsgáltak meg az ügyben eljáró bírók. „Az elsőfokú ítélethirdetést úgy hallgattam végig, hogy nekem nagyon sok minden nem tisztázódott” – tette hozzá.

Az OTP Faktoring hozzátette, szerintük a Csabáék apja végrehajtásában indított per megszüntetése és az örökösök kivonásának ellenére Csabáék anyjának továbbra is lehetősége volt becsatolni minden iratot, amit a két fiú szeretett volna. A bank kiemelte, hogy az ugyanolyan tényalapon álló végrehajtás megszüntetésének nincs helye, mivel az AXA fióktelepe képviselőként járt el az AXA Bank nevében, vagyis a bank jogutódja az OTP Faktoring. Emiatt pedig a per megszüntetésére itt eljárási hibák, és nem az érdemi cselekmények miatt került sor.

Az elhúzódó eljárás miatt Csabának és testvérének fejenként 934 ezer forintnyi vagyoni elégtételt is megítélt a bíróság, mégis, ez nem igazán vigasztalja őket.

„Nem a mi hibánkból fakad az, hogy ez a per 13 éve húzódik. Kértünk vagyoni elégtételt, de most mire megyek azzal, hogy a bíróság fizet nekem pármillió forintot, miközben 170 millióra ugrott a tartozás – mondta. – Ha nem nyerünk, ez úgy ég az anyám körmére, hogy én és a testvérem kénytelenek leszünk őt segíteni élete hátralévő részében. Egyszerűen azért, mert felvettek egy hitelt, amiből kerekedett egy lavina, ez pedig teljesen elsöpörte őket.”

A Crelannak is küldtünk kérdéseket arról, tudnak-e róla, hogy jelenleg is zajlik végrehajtások megszüntetésére indított perük Magyarországon. Válaszukban arról írtak, hogy általános irányelveik szerint a Crelan nem nyilatkozik folyamatban lévő jogi eljárásokról vagy bírósági ügyekről, ezért nem áll módjukban nyilatkozni az említett ügyekről.