Nincs bajom a medencékkel, de aszálykor ne azok kapjanak elsőbbséget, mondta az EP agrárbizottságának alelnöke

Az öntözésnek és a kockázatkezelésnek fontosabb szerepe lesz az éghajlatváltozás miatt az Európai Unió közös mezőgazdasági politikájában, hangsúlyozta szerdán Norbert Lins. Az Európai Parlament (EP) mezőgazdasági és vidékfejlesztési szakbizottságának alelnöke szerint növelni kell az öntözött területek nagyságát. Ezzel régen csak délen foglalkoztak, de most már északon, például a hazájában, Németországban is kérdés a vízhasználat.

Hogyan lehet megelőzni, hogy az öntözés kiterjesztése miatt aszálykor megugró vízfogyasztás csak fokozza a bajokat – kérdeztük a képviselőtől. Lins szerint ahol még nincs kiépítve, ott szükség lenne öntözésre, de ahol már igen, ott az új technológiákat kellene támogatni. Elismerte, hogy ez még nagyobb versenyhez vezethet a vízfogyasztásnál, de az élelmiszer-termelés fontos.

„Nincs bajom a medencékkel”, de aszálykor ne azok kapjanak elsőbbséget,

hanem a mezőgazdaság, előbbiek nem kellenek a túléléshez – mondta.

Az éghajlatváltozáshoz olyan eszközökkel is alkalmazkodna, mint például a vetésforgó, és a szén-dioxid megkötésére is hangsúlyt helyezne az uniós mezőgazdasági politikában.

Az EU készülő, 2028-2034-es költségvetési tervezetében a közös agrárpolitika közvetlen kifizetéseinél a birtokméret alapján szabott felső határt és a fokozatos támogatáscsökkentést túl szigorúnak tartotta. Előbbit 300 hektár helyett 500-ra emelné a természetes személyeknél, de megtartaná a kötelező visszaosztást a nagybirtokosoktól a kicsiknek. (Az eredeti, tavaly kiadott európai bizottsági javaslat ezt választhatóvá tenné a tagállami kormányoknak.)

A túlnyomórészt gazdák hektáralapú közvetlen kifizetéseire szánt első „pillér” mellett megtartaná a közös mezőgazdasági politika másik, agrár-vidékfejlesztési pillérét is. (Utóbbit – amely az mezőgazdasági források nagyjából húsz százaléka – az Európai Bizottság gyakorlatilag egy közös nemzeti terv alá terelné be a felzárkóztatási forrásokkal együtt, erre hivatkozva beszélnek a Fideszből húsz százalékos forrásvesztésről az agrárpolitikán belül.)

Az EP a javaslat megjelenése után egy olyan alkura bírta az Európai Bizottságot, amellyel a nemzeti terveken belül kötelezően el kellene különíteni pénzt „vidéki célokra”. Lins a Telex kérdésére elmondta: még mindig kritikus az egész költségvetés felépítésével, de elfogadták, hogy a második pillér a nemzeti tervek része. Ott világosan elkülönítenék, közös finanszírozást írnának elő az EU és a tagállami kormányzatok között (előbbi adná a pénz 50-80 százalékát).

Lins hangsúlyozta, hogy megtartanák a LEADER-program finanszírozását is, mert ez nem volt benne a bizottsági javaslatban. (Ez a program a helyieket igyekszik becsatornázni az uniós fejlesztési programokba. Magyarországon talán leginkább az „európai falu” feliratú táblákról ismert, de a lényege, hogy kisebb térségekben a politikai, gazdasági és civil szereplők „helyi akciócsoportokkal” ottani igényekre szabják az EU-pénzek elköltését.) A Telex kérdésére hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottság a tagállami kormányokra hagyná, adnak-e pénzt a programra, ezt a mostani szabályoknak megfelelően kötelezővé tennék, és megtartanák a most ötmilliárd eurós költségvetését.

A második pilléres vidékfejlesztési támogatásokon hogyan biztosítanák, hogy valós hozzáadott értékű fejlesztésekre és ne például térkövekre vagy pár száz fős települések központjának „parkosítására” költsenek – kérdeztük Linstől. „Nálunk nincsenek ilyen gondok” – válaszolta a német képviselő, hagyná a tagállami hatóságoknak, hogy rugalmasan költsék a pénzt.