EP-s jelentéstevő: A magyar kormány nem a megfelelő megoldást alkalmazta, úgy döntött, hogy a keresletet támogatja, ez pedig felhajtja az árakat

Az Európai Unió fordítson külön pénzt a házak és lakások energetikai felújítására, a rövid távú bérbeadásnál pedig teremtsen egyensúlyt a turizmus és a lakhatás megfizethetősége között – szavazta meg februárban az Európai Parlament lakhatási szakbizottsága. A jelentést azzal indokolták, hogy az EU „a lakóegységek kritikus hiányával szembesül, ráadásul sürgősen korszerűsíteni és fejleszteni kell a meglévő lakásállományt is”. Borja Giménez Larrazzal, az Európai Néppárt képviselőjével, az EP lakhatásügyi jelentéstevőjével interjúztunk.

Azt hiszem, ez a mostani egy nagyon fontos első lépés. Ez a valaha volt első alkalom, hogy az EU erre a témára összpontosítson. Tudatában van annak, hogy ez az egész kontinensen probléma, számos országban ez aggasztja leginkább a polgárokat. Ez az első alkalom, hogy uniós biztos és EP-szakbizottság foglalkozzon vele. Közben viszont annak is tudatában vagyunk, hogy ezen a téren korlátozottak az EU jogkörei, a szubszidiaritás elve [vagyis, hogy a problémákat lehetőleg a polgárokhoz legközelebbi szinten kezeljék – a szerző.] sokat nyom a latban. A szakbizottságunk jelentésének egyik pillérje, hogy bíznunk kell a helyi és térségi hatóságokban. Végső soron ezeknek kell kidolgozniuk intézkedéseket.

Úgy gondolom, hogy ez a válság az egész EU-ban közös, ahogy az oka is: a kínálat hiánya. Az EP-jelentésünknél azt mutattuk ki, hogy 10 millió lakást kellene építeni az egész EU-ban, hogy kielégítsük az igényeket, holott az elmúlt öt évben 20 százalékkal visszaesett az építési engedélyek száma. A kereslet nő, miközben a kínálat nem reagál erre megfelelően.

Először meg akartuk érteni, miért történik ez, majd intézkedni – részben európai, részben térségi vagy helyi szinten lehet ezt megtenni. Annyit tehetünk, hogy ajánlásokat vagy javaslatokat teszünk a tagállamoknak.

Például Magyarország esete nagyon világos. Láttuk, hogy az elmúlt tíz évben az árak 275 százalékkal nőttek. Az ok ugyanaz: a kínálat hiánya, amely nem megfelelően reagál a keresletre. A probléma, hogy a kormány nem a megfelelő megoldást alkalmazza. Úgy döntött, hogy a keresletet támogatja. Ez a fajta politika felhajtja az árakat.

Az uniós intézmények részéről világos, hogy mit kell tennünk: olyan intézkedéseket kezdeményeznünk, amelyek könnyebbé teszik a befektetéseket a köz- és a magánszektorból.

Tudjuk, hogy több házat kell építenünk és felújítanunk az egész Európai Unióban. Ezt nem lehet nagyon gyorsan megváltoztatni, de van néhány tagállam, amely a jó irányba tart. Ott van például Hollandia esete. Egy óriási tervről döntöttek 900 ezer lakóhely építésére. Németországban a bürokrácia leegyszerűsítését javasolták, hogy egyszerűsítsék a szabályozást a kínálat bővítéséhez.

A legfontosabb problémánk a baloldalon található frakcióval [a szélsőbaloldali GUE/NGL-lel – a szerző.] volt, mert nagyon beavatkozó intézkedéseket javasoltak például a bérleti díjaknál és a piaci szabályoknál. Ezeket nem támogattuk, mert visszafogják a kínálatot, és hosszú távon csak súlyosbítják a problémát.

Ilyesmit már kipróbáltunk a gyakorlatban, mint a hazámban, Spanyolországban, ahol ársapkát vezettek be. Nem kétlem az ilyen intézkedések jó szándékát, de a probléma, hogy végül csökkentik a befektetéseket az ágazatba. Amit tennünk kell, hogy vonzzuk a befektetéseket az építési ágazatba. Annyi házat kell építenünk, amennyit csak lehet, mivel világos kereslet van rá.

Ilyen értelemben bonyolult volt fenntartanunk a jó irányt, miközben el kellett boldogulni az Európai Parlament baloldali frakcióival, de a végeredmény szerintem nagyon gyakorlatias és realisztikus lett. Az első pillanattól kezdve valami hasznosat és nem ideológiai alapút szerettem volna létrehozni, egy jó felméréssel, amely elemzi a helyzetet, és jó megoldásokat tesz le az asztalra.

A jelentés öt világos tartóoszlopra épült. Az első a bizalom a helyi és térségi hatóságokban. A második a lakásállomány növelése. A harmadik a hozzáférés javítása a finanszírozáshoz és befektetésekhez. A negyedik a segítségnyújtás a keresleti oldalon. Az ötödik az adatok javítása, hogy jobban megértsük a lakhatási helyzetet a tagállamokban.

Szerintem a legfontosabb tartóoszlop a kínálat erősítése. Ehhez olyan ötleteket mutattunk be, amelyek szerintem nagyon érdekesek, mint például egy egyszerűsítési csomag. Vannak olyan európai uniós jogszabályok, amelyek negatívan befolyásolják az építési folyamatot. Talán elemeznünk kellene, hogy mely jogszabályoknak van ilyen hatásuk, és megpróbálni az egyszerűsítést, hogy megfeleljünk az ágazat elvárásainak – természetesen a környezetet tiszteletben tartva, de egy jó egyensúlyt találva. Csökkentenünk kell a papírmunkát. A jelentésben egy 60 napos célt jelöltünk meg az építési engedélyek kiadására. Ez egy cél. Talán csak egy politikai üzenet, mert ez a tagállami hatóságokon múlik, de egy világos üzenet.

Meg kell változtatnunk a folyamatokat. Például bevezetnénk a „beleegyező hallgatás elvét” [a közigazgatási engedélyeztetés felgyorsítása az új építési és felújítási munkálatokra vonatkozó építési engedélyek kiadása során – a szerző.]. Javasoltuk, hogy képezzük a fiatalokat, és csökkentsük az adókat, alakítsuk át az áfairányelvet, hogy több lehetőséget nyújtsunk a tagállamoknak, alkalmazzunk egy különösen alacsony kulcsot a szociális felhasználású lakóházak építésére és felújításokra, bérbeadásokra. Az innovációt, a digitalizációt, az okos finanszírozást is elősegítenénk. A tulajdonjog védelme egyes tagállamokban nem elég világos, pedig ez jogbiztonságot adna az ágazatnak és a befektetéseknek.

Szerintem jó irányba haladunk. Az Európai Bizottság is végzi a munkáját, felállított egy munkacsoportot, már bemutatta a tervét a megfizethető lakhatásra. Ebben van egy új jogalkotási kezdeményezés a rövid távú bérbeadásra, amelyet 2026 októbere-decembere között terveznek bemutatni, és egy egyszerűsítési csomagot is bejelentettek, amely teljesen egybevág az EP álláspontjával. Idén az építési szolgáltatásokról is várható egy jogszabály. Derűlátóak vagyunk, mert az EP álláspontja eléggé egy irányba mutat az Európai Bizottságéval, szóval valóban úgy gondoljuk, hogy jó irányba haladunk.

A finanszírozásnak ez a része különösen fontos, de világos, hogy ha 10 millió lakást kell építeni, az nagyon sok. A közforrások nem lesznek elegendőek, a megoldás fontos részének a magánszektorból kell jönnie. A köztulajdonú lakások kiválóan kiegészítik ezt, és az uniós források felhasználása létfontosságú. Használjuk is ezeket ilyen célra, de ezt fokoznunk kell a következő években, a következő, 2028-ban induló többéves közös költségvetésben. Össze kell hangolnunk a különféle alapokat.

Erősítenünk kell az Európai Befektetési Bank (EIB) szerepét, valamint az EIB és a nemzeti bankok közös platformját. Ösztönöznünk kell a köz- és magán-együttműködést. A jelentésünk fontos része, hogy a 2008-ban indult pénzügyi válság után a magánszektort sok követelmény és feltétel korlátozta. Ez normális a pénzügyi válság után, de azt javasoltuk, hogy az Európai Bizottság elemezze, rugalmasabbá lehet-e tenni ezeknek a magáncégeknek a hozzáférést hitelekhez.

Minden oldalról vonzanunk kell a befektetéseket, ahogy a helyreállítási alapból is. Már így is teszünk. Az EU már legalább 43 milliárd eurót (mostani árfolyamon több mint 15 ezer milliárd forintot) mozgósít lakhatással kapcsolatos befektetésekre a jelenlegi többéves költségvetésből, többek között a helyreállítási alapon keresztül.

Ez egy nagyon fontos téma volt, amelyet hangsúlyosan felvetettek a parlament bal oldaláról. Először is világos számokra van szükség, mert erről a 20 százalékról beszélnek, de ez az arány nem teljesen tiszta, mire vonatkozik. Spanyolországban négymillió lakásról beszélnek, de nem könnyű megmondani, hol vannak ezek az üres házak. Talán időnként az a gond, hogy az üres házak ott vannak, ahol az emberek nem akarnak lakni. A javaslataink például az adópolitikával ösztönöznék az ilyen ingatlanok tulajdonosait, hogy a piacra dobják az ingatlanjaikat, de ez nem az EU jogköre, ezt csak ajánlhatjuk. Közben fontos, hogy jogbiztonságot nyújtsunk, különben a tulajdonosok időnként úgy döntenek, hogy nem viszik ki a bérleti piacra a lakásokat, mert attól tarthatnak, hogy lehetetlen lesz visszaszerezniük az ingatlant.

Bízom benne, hogy figyelembe fogják venni az uniós intézmények nézeteit. Természetesen rajtuk múlik, hogy meghozzák a saját döntéseiket – ilyenekre az uniós intézményeknek is van terük. Legalább meghatároztunk egy nagyon világos irányt. Arra van szükségünk, hogy növeljük a kínálatot az egész EU-ban.