Az európai ipar Trump-stílusú gyors beavatkozást sürget Brüsszelnél
A német Handelsblatt arról ír április 21-i cikkében, hogy az Európai Unióban régóta zajlik egy vita. Az EU továbbra is nagy vívmánynak tartja az emissziókereskedelmi rendszert (ETS), mert az érdemi szennyezést fog meg, de közben jelentősen csökkenti az európai ipar versenyképességét is.
Legutóbb az Eurometal acélipari érdekvédelmi szövetség adott válságjeleket, fordult az EU-hoz, és kért „Trump-stílusú”, vagyis nagyon gyors beavatkozást. A felhíváshoz csatlakozott a Magyar Acél‑ és Fémkereskedők Egyesülete (MAFE) is.
Az európai acél‑ és fémipar védelmét sürgető felhívás szerint a kezdeményező 350 cég, illetve 40 nemzeti acélszövetség azt kéri az európai intézményektől, az uniós tagállamok kormányaitól, hogy az ágazati védőintézkedéseket azonnal terjesszék ki.
A szövetség szerint a huszonnegyedik órában vagyunk,
és már 2026. július 1‑től be kellene vezetni az uniós termékeket védő szabályokat a közbeszerzéseknél és az EU‑s finanszírozásoknál.
A szövetség „Trump‑stílusú” gyors, hatékony lépéseket követel, mivel a késés a globalizált és geopolitikailag feszített környezetben súlyosan aláássa az európai gyártóipar versenyképességét. A konkrét intézkedések között szerepel az ipari áramárak korlátozása 5 eurócent/kWh‑ra, a szabad kvóták lassú kivezetése, valamint az adminisztratív terhek, plusz szabályozások felülvizsgálata és felfüggesztése, hogy az ipar ne essen áldozatául a túlzott jogszabályoknak.
A Portfolio összefoglalója szerint az EU-ban, ha nem is általános kvótakivezetés, de többféle reformelképzelés is napirenden van. Az alaprendszer közismert, minden szennyező, aki kibocsát egy tonna szén-dioxidot, az kvótát fizet, amelynek piaci kereskedelemben alakul ki az ára. Írásunk idején ez 75 euró/tonna, de az év elején 90 euró felett is járt, ami természetesen óriási versenyhátrány azokkal az országokkal szemben, ahol ilyet nem kell megfizetni.
Az utóbbi időben azonban nagyon felerősödtek a kritikák, mert
az EU úgy tartotta fenn a rendszert, hogy még nagyobb energiaválságba került, közben az országok mindenféle kiskaput építettek ki.
Németország például továbbra is az EU-s szabályoknak megfelelően adóztatja a szennyező szektorokat, de közben nagyon olcsó áramot ad nekik, hogy versenyképesek legyenek.
A Portfolio szerint így az egész vita végső soron arról szól, hogyan lehet egyszerre fenntartani a klímapolitikai ambíciókat és elkerülni az európai ipar leépülését. Erre többféle elképzelés is van. Az Európai Bizottság például azt tervezi, hogy a tartalékban lévő kvóták egy részét nem vonja ki véglegesen a piacról, hanem későbbi felhasználásra megtartja. Változhatnak a benchmarkok is, vagyis azok a referenciaértékek, amelyek meghatározzák, hogy egyes iparágak mennyi ingyenes kvótát kapnak.
Felmerült az ingyenes kvóták kivezetésének elhalasztása is, illetve a kvóták éves csökkenését meghatározó lineáris faktor mérséklése. Az eredeti elképzelés szerint az ingyenes kiosztás fokozatosan megszűnne, ahogy életbe lép a karbonvám (CBAM), azonban a rendszer jelenleg nem működik jól.
Emiatt egyre többen javasolják a kivezetés elhalasztását és a kvótakínálat lassabb csökkentését, mivel nem reális, hogy az ipar 2039-re teljesen megszüntesse kibocsátásait.
