Mint arról a Telex is beszámolt, ukrán lapok arról írtak, hogy az Ukrtransnafta ukrán kőolajszállító cég a Brodi városban található olajipari központban jelentős beruházást tervez. A fő szivattyútelep rekonstrukciója a már Brodihoz csatolt szomszédos faluban, Szmilnében indul, a potenciális kivitelezők jelentkezéseit április 6-ig fogadják. A rekonstrukció induló költsége 272 millió hrivnya, azaz valamivel több, mint 2 milliárd forint.
A hazai sajtóban azonnal kattintékony című cikkek jelentek meg arról, hogy a hír mennyire sokkolta Magyarországot, volt, aki azt írta, a felújítás miatt 20 hónapig nem nyit meg a Barátság-vezeték.
A lapunk által elért hazai szakemberek azt mondták a Telexnek, hogy egy nem túl részletes újságcikk alapján nehéz megítélni azt, hogy pontosan mekkora munkáról van szó, de általában az olajvezetékek a szivattyútelep általános felújítása során is üzemeltethetők.
Holoda Attila energiapiaci szakértő szerint úgy tűnik a hírből, hogy
alapvetően korszerűsítésről van szó, amit meg lehet csinálni „röptében”, vagyis a vezeték működtetése mellett is.
Minden ilyen fejlesztéshez van alternatív eszköz, van elkerülő szakasz: a szivattyúcsere ugyan valóban nagy beruházás, jellemzően azonban más vezetékeknél sem állnak le a fejlesztés alatt végig a működtetéssel, csak az úgynevezett „élőre kötésnél”, amikor valóban fel kell függeszteni a működtetést. Önmagában viszont a rekonstrukció nem cáfolja azt a korábbi ukrán ígéretet, hogy április végén újraindulhat a vezeték.
Korábban sem álltak le
Más szakember azt mondta, a Barátság szivattyúállomásainál korábban is voltak fejlesztések, de érdemi, vagyis hosszabb ideig tartó szünetet ezek korábban sem okoztak. A csere működhet úgy is, hogy egy ideig párhuzamosság lép életbe, egyszerre működik a régi szivattyú és a helyszínhez közel fejlesztik az újat, ahol pedig ez a meglevő infrastruktúrán nem megvalósítható, ott lehet ideiglenes szivattyúkat is hozni és beállítani a rendszerbe.
Ilyen feltételekkel a szakemberek leállíthatják és felújíthatják az egyes egységeket, miközben a fennmaradó szivattyúk mozgásban tartják a kőolajat.
„Az teljességgel irreális, hogy a karbantartások miatt egy fontos vezeték akár csak 2–3 hónapig ne működjön, nemhogy 20 hónapig. Ha így lenne, azt a vezetéket messze elkerülnék a vevők”
– hallottuk.
Ugyanakkor Balogh József energiakereskedő szerint a Barátság immár valóban kockázat marad, hiszen a Barátság amolyan „Kőműves Kelemen-vezeték” lett: ha például az ukrán dróntámadások után az oroszok megjavítanak egy szakaszt, lehet, hogy este megint lerombolják azt az ukránok. Ukránok? Hát nem az oroszok okozták a sérülést? De igen, valóban orosz támadás miatt égett Brodiban egy tartály, de az orosz és ukrán célfüggvények összetettebbek.
A háború elején az ukránok még nem tudtak hatékonyan átlőni az orosz infrastruktúrára. A vezeték stabilitása akkor pecsételődött meg, amikor az ukránok is elkezdtek orosz területen hatékonyan támadni. Ebből a szempontból maga a vezeték is fontos, de több forrásunk szerint az északi orosz kikötők (Uszt-Luga, Primorszk) hatékony és visszatérő ukrán támadása még lényegesebb. Ukrajna tehát támadja az orosz exportot (kikötőket, vezetékeket, elosztókat, szivattyú-állomásokat), mert végtelenül idegesíti, hogy a Nyugat nem tesz az ellen, hogy Oroszország ne jusson rengeteg devizabevételhez a szénhidrogénexportja után. Ez most különösen zavaró, mert az olaj egyre drágább, az orosz szankciókat felfüggesztik az iráni helyzet miatt, Moszkva elképesztő pénzeket kaszál.
Az oroszok speciálisabb célfüggvényt követnek, ők magát a Barátság fővezetéket kevésbé akarják lőni.
De akkor miért támadták Brodit? A Brodi szó a szláv brid (gázló) többes száma, nem véletlenül, Brodi mindig is mindenféle útvonal, átkelőhely fontos találkozása, meghatározó kereszteződése volt. Az oroszokat ez hívhatta támadásra, de valójában nincs határozott magyarázat az akcióra. Oroszországnak az az érdeke, hogy a megmaradt európai vezetékes olajexportja továbbra is hozza a bevételt. Még az is lehet, hogy az oroszok el is ronthattak valamit, egy túlbuzgó parancsnok úgy akart kárt okozni Ukrajnának, hogy nem tudta, hogy ez az orosz stratégia ellen megy. Lehetett amolyan precíziós támadás is, vagyis Oroszország magát a fővonalat nem akarta támadni, de az Odessza–Brodi útvonalat igen. Ezt az útvonalat nagyon rühellik az oroszok, amiért szerintük Kijev az általuk épített vezetéken szeretne a Fekete-tengertől (Odessza felől) nem-orosz olajat felhozni és betáplálni a Barátságba.
Megy a huzavona
Mindenesetre a felújítás magyar szempontból csak részlegesen rossz hír, ha azt vesszük, hogy emiatt is lehet szállítási zavar. De ha azt nézzük, hogy a tőkehiányos Ukrajna jelentős összeget költ a renoválásra, az azt is bizonyítja, hogy hosszabb távon szeretnének itt olajat szállítani, ami Magyarországnak és Szlovákiának megnyugtató.
Volt, aki azt is megemlítette, nem baj, ha a felújítás részben arra az időszakra esik, amikor a tavalyi tűz miatt a százhalombattai Dunai Finomító csak részlegesen termel, mert most nincs annyi olajra szükség, noha persze a pozsonyi finomító nagyon is várja az olajat. Nem véletlen, hogy a mostanában a másik Magyarországot is elérő vezetéken, vagyis az Adrián érkező kazah és líbiai olaj főleg Pozsonyba megy az úgynevezett Slovnaft-finomítóba, ami szintén Mol-tulajdonú.
A térség és az egész EU szempontjából fontos lenne egy orosz olajforrás is, mert az Iránnal kapcsolatos hírek még akkor is végtelenül aggasztóak, ha a piac most éppen valamennyire optimistább is. Mi bizonyítja ezt a derűlátást? Képzeljük el, hogy a Brent-olaj aktuális ára hordónként 120 dollár, de a júliusi határidős jegyzés csak 90, a szeptemberi csak 80 dollár körül van. Vagyis a piac azt árazza, hogy megoldódik a helyzet.
A hurráoptimizmus mindig valami aktuális ígéretből fakad: például amikor felröppen a hír, hogy Donald Trump amerikai elnök hamarosan beszélni fog, az USA megígéri, hogy tíz napig nem támad, és hasonlók. Igen, de alighanem annak az elemzőnek is igaza lehet, aki azt mondta lapunknak: nem hitte volna, hogy az ifjabb George W. Bush után lesz olyan amerikai elnök, aki még nála is több galibát okoz az olaj világpiacán, de Donald Trump ilyen.
Ő ugyanis szerinte olyan problémát okozott, amit nem tud megoldani, majd még hadonászik egy kicsit, végül ráhagyja a világra az új kaotikus állapotot. Most úgy látszik, a végén az oroszok sok forráshoz jutnak a drágább olaj miatt, az iráni rendszer stabilizálódik, az európaiak, a délkelet-ázsiaiak nehéz helyzetbe kerülnek, Trump szerint pedig az olajproblémáikat mindenki oldja meg magának. Végül Irán még azzal is erősödhet, hogy valamilyen sápot szedhet a Hormuzi-szoroson áthaladó nemzetközi forgalom után. Ez persze nem biztos, hogy végül így lesz, de ha igen, az nagyon kínos lesz, mintha a nyugati államoknak közvetlenül kellene háborús jóvátételt fizetniük Iránnak.
Termékpánik és strukturális hiány
A következmények sok piacon rosszak és elnyújtottak, a nyugatiak késleltetve érzik majd az igazán nagy bajokat. A dízel és a kerozin máris 200 dollár/hordó áron forog, de a sok petrolkémiai alapanyagból készített műanyag és építőipari alapanyag drágulása csak most robban majd be.
Vannak olyan tovagyűrűző hatások, amelyek némi „spéttel” érkeznek meg, hiszen drágul az alapanyag, a logisztikához szükséges üzemanyag, a gyártáshoz szükséges energia és a csomagolásnál felhasznált műanyag is. A kőolajhiány, a finomítói termékek drágulása tényleg sok mindent drágít, a műtrágyát, a bitument, a polietilént és a polisztirolt.
Vannak termékek, például a gabona, a műtrágya és a beton, amelyeknél a szállítás forgalomarányosan jelentős költség; értékesebb árunál, kaviárnál, cigarettánál a szállítás elenyésző. Mindenkinek azt kell belőni, hogy mennyire lesz az iráni háború hatása rövid, mennyire elhúzódó: egy hónap viszály után az igazán gyors visszarendeződés esélye már elszállt, talán a nyár végére lehet némi stabilitás.
Mint hallottuk egy szakembertől, bizonyos olajtípusok, elsősorban a nagyobb dízelkihozatalra is alkalmas Ural, Arab Light és az Öböl menti Murban Oil most különösen elszállt áron forognak, hiszen ezekből van a nagyobb hiány. A Murban talán kevésbé ismert brand: ez kiváló minőségű, könnyű és édes nyersolaj, amelyet az Abu Dhabi National Oil Company (ADNOC) termel Abu-Dzabiban. A nevét az 1953-ban felfedezett Murban Bab olajmezőről kapta. A Murban regionális benchmarkként szolgál az ázsiai piacok számára, olyan, mint Európában a Brent, Észak-Amerikában a WTI, illetve Oroszországban a REBCO (Russian Export Blend Crude Oil).
Az Egyesült Államok azzal is lábon lőtte magát, hogy mindenki, akinek kárt okozott, csalódott benne: ilyenek a nagy vevők (Japán, Dél-Korea, Nyugat-Európa), és azok az Öböl menti államok is, amelyek csapásokat szenvedtek el Irántól. Lehet, hogy ezek az országok elsősorban Iránt gyűlölik, de az is biztos, hogy a Kína és az Egyesült Államok közötti választásban leértékelődik a kiszámíthatatlan USA, és relatíve felértékelődik Kína.
Akár olajiparról, petrolkémiáról, műanyagiparról van szó, ilyenkor felértékelődik minden olyan partner, aki mérsékelten emel árakat, aki stabilan tudja tartani az ellátást.
Hihetetlenül sokat lehet keresni később, ha valaki ma jó partnernek bizonyul.
Aki azonban ilyenkor extraprofit lehetőséget lát, mert a kétségbeesett vevők mindent megadnak, rövid távon meg fogja szerezni a „nagy zsét”, de hosszabb távon az ilyen beszállítókat lecserélik.
A szakemberek szerint a legjobban azok fognak keresni, akik most a korábbi alacsonyabb beszerzési áraik miatt kevert (limitált) végtermékárat használnak, vagyis csak fokozatosan emelnek árat. Ilyenkor ugyanis érdemes jó kapcsolatokat kiépíteni, piacot építeni, a finomítói marzsok, félkész termékek, műanyagok árai úgyis nagyon felmennek a közeljövőben – azaz mindenképpen sokat fognak keresni a stabil és csak fokozatosan drágító gyártók.
