Irán aláaknázhatja a világgazdaságot, még ha az gazdasági öngyilkos merénylettel érne is fel

Az Egyesült Államok és Izrael a hétvégén háborút indított Irán ellen, lefejezve az iszlamista rezsimet, végezve Ali Hamenei ajatollahhal és a rendszer több fontos politikai és katonai vezetőjével. Irán erre Izrael és amerikai bázisok mellett szinte az egész térséget fenyegető rakéta- és dróntámadásokkal reagált, aminek Izraelben, Kuvaitban és az Egyesült Arab Emírségekben is vannak halálos áldozatai, és hat amerikai katona is meghalt.

Hétfőre aztán bevetették azt a gazdasági fegyvert is, amivel az egész világgazdaságot sakkban tudják tartani: a Forradalmi Gárda vezetője bejelentette, lezártnak kell tekinteni a Hormuzi-szorost, és „lángokba borítanak” bármilyen hajót, amely megpróbál átkelni a világ kőolajpiacának legfontosabb tengeri útvonalán.

Az, hogy ez a fenyegetés mennyire valós, elválik majd, de az már a hétvégén is látszott, hogy az olajtankerek kapitányai és tulajdonosai nem akartak kockáztatni. Már vasárnap kétszáz hajó horgonyzott le ideiglenesen a Hormuzi-szoros két oldalán. Az amerikai légicsapásokkal már elsüllyesztettek 11 iráni hadihajót a térségben, és Donald Trump amerikai elnök az iráni flotta megsemmisítését is a hadművelet egyik céljának nevezte a napokban.

A szoros lezárása miatt Trump kedd este azt is bejelentette, hogy „szükség esetén az Egyesült Államok haditengerészete a lehető leghamarabb megkezdi a tartályhajók átkísérését a Hormuzi-szoroson”. Mivel ennek ellenére sem valószínű, hogy bármelyik biztosítótársaság bevállalna egy ennyire kockázatos átkelést, Trump arra is utasított egy amerikai szövetségi ügynökséget, hogy nyújtson politikai kockázati biztosítást és garanciákat minden tengeri kereskedelmi üzlet számára a Perzsa öbölben. „Bármi történjék is, az Egyesült Államok biztosítani fogja az energia szabad áramlását a világ számára” – jelentette ki.

A világ viszont most már attól retteg, hogy Irán az eddigieknél is tovább megy, és beveti az egyik legvégső fegyverét, és tengeri aknákkal szórja tele a legszűkebb részén alig 40 km széles, Irán és Omán között húzódó tengeri szorost, amin a világ olaj- és gázkereskedelmének 20 százaléka áthalad. Szakértők szerint ez egy gazdasági öngyilkos merénylet lenne Iránnal szempontjából is, de még így sem zárják ki, hogy a rezsim képes lehet erre a drasztikus lépésre.

A legfontosabb 40 kilométer

A Hormuzi-szoros nevét már talán az is hallotta, aki amúgy nem jártas a kereskedelmi hajózásban vagy a Közel-Kelet földrajzában, és még az is tudja már, hogy ez a hely nagyon fontos, aki nem biztos, hogy rá tudna bökni a földgömbön. Ez a szűk tengeri útvonal ugyanis minden egyes alkalommal élénk közbeszéd tárgya lesz, amikor Irán nemzetközi konfliktusba kerül. Legutóbb tavaly nyáron lehetett sokat olvasni a szorosról, amikor Izrael és az Egyesült Államok a 12 napos háború során bombázta Iránt, főként annak nukleáris és rakétaprogramját támadva.

Irán akkor is és most is megfenyegette a világot azzal, hogy ha kell, kész lezárni a Hormuzi-szorost, ezzel a kőolajszállítás egyik legfontosabb verőerét szorítva el, és gazdasági válságba taszítva az egész világot. Ez a szűk útvonal vezet ugyanis a Perzsa-öbölbe, ahol több ország is termel ki kőolajat és földgázt, utóbbit cseppfolyósított formában szintén tankerekkel lehet szállítani. A 167 km hosszú szoroson naponta általában 20 millió hordónyi olajat szállítanak keresztül, ami a világ termelésének 20, a nemzetközi kereskedelmi mennyiségnek 40 százaléka.

A szoroson pedig már napok óta lényegében leállt a forgalom, műholdképeken látszik, hogy a hajók az útvonal két végében vesztegelnek.

Ha itt nem lehet keresztülhajózni a tankerekkel, akkor rövid időn belül jelentősen megugrik a kőolaj és a földgáz világpiaci ára, ami hamarosan az üzemanyagok árának emelkedéséhez is vezethet, ami pedig minden más termék árába átgyűrűzik. És akkor még nem is beszéltünk arról, mit okoz a gáz árának emelkedése, bár erre a legtöbb magyar emlékezhet még 2022-ből. Mindez értelemszerűen nagyon rossz kimenetel mindenkinek, és ez elég ösztönző lehet, gondolhatják az irániak, hogy aduként vessék be.

Már most azt látjuk, hogy jelentősen emelkedett a kőolaj és a földgáz világpiaci ára, ahogy az iráni erők a szoros lezárásáról kezdtek beszélni, a Brent kőolaj ára 5 százalékkal emelkedett egy nap alatt, ezzel több mint másfél éves csúcsot érve el. Ezt pedig hamarosan megérezni majd a benzinkutaknál is: ahogy erről Brückner Gergely, a Telex szakújságírója beszélt a Téma legutóbbi adásában, az is benne van a pakliban, hogy mindezek nyomán 10-15 százalékkal dráguljon egy tankolás Magyarországon.

Gazdasági öngyilkos merénylet

Kérdés, hogy az iráni Forradalmi Gárda mennyire tudja valójában lezárni és kontrollálni a szorost. Az amerikai Központi Parancsnokság (CENTCOM) szerint már 11 iráni hadihajót megsemmisítettek a Hormuzi-szoroshoz vezető Ománi-öbölben, jelentősen gyengítve az ország képességét arra, hogy blokád alá vegye a szorost.

Az iráni rezsimnek persze sok mini-tengeralattjárója és kisebb hajója is van, amelyek lényegében felfegyverzett motorcsónakok, de valamelyest ezek is alkalmasak lehetnek a legszűkebb pontok ellenőrzésére. Mindenesetre az amerikai légierő a Karib-tengeren már bizonyította, hogy motorcsónakokat is elég pontosan el tud találni, ha akar. A Forradalmi Gárda a modern hadviselés legfontosabb eszközeit, a drónokat is bevetette, azt állították, ilyenekkel ért találat egy aszfaltot szállító, hondurasi zászlóval hajózó tankert hétfőn.

Trump kedd esti bejelentése a kockázatbiztosításról és az amerikai hadihajók bevonásáról a tankerek védelmében az áthaladást biztosító célzott légicsapások mellett jelenthet valamekkora biztonságot, de pont a nagy számban és olcsón indítható drónokat tudnák nehezebben kivédeni.

Az irániak kezében viszont egy ezeknél sokkal veszélyesebb fegyverből is rengeteg van: ezek a tengeri aknák.

Ilyeneket Irán már korábban is bevetett, és sokan attól tartanak, hogy az Öböl menti országokra kilőtt rakétái és drónjai is azt jelzik, kész átlépni a végső határokat. A tengeri aknák legalább olyan aljas eszközök, mint szárazföldi változatai: olcsók, láthatatlanok és hatalmas kárt tudnak okozni. Ráadásul már nagyon kevés is elég lehet ahhoz, hogy mindenkit elrettentsenek attól, hogy az adott területre lépjenek vagy sodródjanak.

Irán már nyúlt ehhez az eszközhöz a 80-as években, az iraki–iráni háború idején. A tágabb háború egyik fontos színtere volt a Hormuzi-szoros, ahol az iráni és iraki haditengerészet az úgynevezett tankerháború keretében egymás olajiparát vette célba, részben tengeri aknákkal. Egy ilyen, még az első világháború idején készült akna eltalálta és kis híján el is süllyesztette a USS Samuel B. Roberts amerikai hadihajót, ezzel is bizonyítva, hogy milyen hatásos lehet egy ilyen egyszerű és olcsó fegyver a modern, méregdrága technológiával szemben is.

Becslések szerint Irán úgy 5-6 ezer, főleg orosz és kínai gyártmányú tengeri aknát birtokol, ezek egy részét legutóbb tavaly nyáron rakták hajókra, a Hormuzi-szoros aláaknázásával fenyegetve. Ezeket kis hajókkal vagy motorcsónak méretű mini-tengeralattjárókkal is el tudják helyezni a tenger mélyén, hogy aztán a fölöttük elhaladó nagy hajókat érzékelve felrobbanjanak.

A fő probléma pedig az, hogy már nagyon kevés akna is teljesen megakaszthatja a közlekedést a szoroson.

Mivel nem tudni, hol vannak, és speciális aknakereső és -hatástalanító hajók és helikopterek nélkül nem is könnyű őket biztonságosan megtalálni, ezért már a tudat, hogy valahol lehet pár darab, elrettentheti a hajósokat. Ráadásul a biztosítótársaságok már akkor is visszavonnák a tankerek biztosítását, ha akár egyetlen aknát is elhelyeznének valahol, így egy, adott esetben pár ezer dollár értékű eszköz is milliárdos gazdasági károkat tud okozni. A hatás szinte azonnali, és hónapokig tarthat, ennyi időbe telhet ugyanis megtisztítani a területet, feltéve persze, hogy elég békések a körülmények ahhoz, hogy aknákat lehessen keresgélni.

Szakértők azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy a szoros aláaknázása Irán gazdaságának is végzetes csapást, gazdasági és diplomáciai öngyilkosságot is jelenthet. Irán legfontosabb bevételi forrása az olaja, amiből napi 1,5-2 millió hordót ad el, elsősorban Kínának.

Nem csoda, hogy bár vasárnap már szinte leállt a forgalom a szoroson, kínai felségjelű hajók még át mertek haladni.

Az aknák viszont nem válogatnak barát és ellenség között, így az sem tud majd olajat szállítani, aki Iránnak fizetne érte. Az olaj elapadásával pedig az iráni rezsim diplomáciai támogatása is elapadhat Kína részéről.

Az olajszállítás ellehetetlenítése esetén az Öböl menti arab államok is keményebben beszállhatnak a konfliktusba, hogy minél előbb megtisztíthassák a szorost, a gázkitermelő országokat pedig arra ösztönözheti, hogy alternatív útvonalakat, elsősorban csőrendszereket építsenek ki, így elvéve Irán zsarolási potenciálját a jövőben. Mindezek miatt kérdéses, hogy Irán egyáltalán hozzányúl-e ehhez a fegyverhez, érzi-e majd úgy a folyamatos légicsapások alatt álló rezsim, hogy nincs mit vesztenie.