Hiába várhatja Orbán, hogy Trump venezuelai akciója megsegítse a magyar gazdaságot

Donald Trump kormányzásának eddig kevés olyan lépése volt, ami nem a bizonytalanságot növelte a világban, és ez a Venezuela ellen végrehajtott, igazságügyi indokokba csomagolt, de nyílt geopolitikai érdekeket követő katonai akcióval sincs másképp.

A jogi, katonai és geopolitikai bizonytalanságok mellett – legyen szó akár Maduro venezuelai elnök elrablásának nemzetközi jogi megítéléséről, Venezuela és a térség jövőjéről vagy Grönland és ezzel együtt a NATO katonai szövetség sorsáról – gazdasági bizonytalanságokat is fel lehet sorolni. Elsősorban azzal kapcsolatban, hogy mi lesz Venezuela hatalmas, de csak nehezen és drágán kitermelhető olajkincseivel, és hogy milyen hatással lehet mindez a világgazdaságra. Minderre pár nappal a katonai akció után még nem lesznek egyértelmű válaszaink, de azért pár dolog már körvonalazódik.

Orbán Viktor hiába vár

Ahogy az is sokat alakult a napokban, hogy az Orbán-kormány mit vár ettől a konfliktustól. Orbán Viktor és Orbán Balázs szombaton és vasárnap még arról posztolt, hogy a venezuelai helyzet miatt veszélybe kerülhet a rezsicsökkentés, ha a harcok feljebb nyomják a kőolaj árát, illetve általános árfelhajtó hatástól is tartottak, amitől a kormánynak meg kell védenie a magyarokat. Hétfőre viszont már egészen máshogy látta a helyzetet a magyar miniszterelnök, igaz, abban van hasonlóság, hogy mind a várható negatív, mind a pozitív hatásokat meglehetősen eltúlozta a kormány.

Orbán Viktor január 5-én tartott, igencsak kockázatkerülőre sikerült nemzetközi sajtótájékoztatóján sokkal szívesebben beszélt a nemzetközi politikáról, mint arról, mi van Magyarországon, így természetesen a venezuelai helyzet is téma volt. Hogy a nyilatkozata és a kormány eddigi kapcsolata Venezuelával mit árul el az orbáni külpolitikáról, azzal külön cikkben foglalkoztunk, most fókuszáljunk csak arra, hogy a magyar kormányfő szerint hogyan érinti majd Magyarországot Trump akciója. Röviden: jól.

De nézzük kicsit részletesebben! Donald Trump rögtön, amikor bejelentette Nicolás Maduro elnök elfogását, arról beszélt, hogy a jövőben amerikai olajcégek fogják irányítani a venezuelai olajkitermelést. Orbán arról beszélt, hogy becslése szerint így Venezuelával együtt az Egyesült Államok a világ olajkészletének 40-50 százalékát felügyeli, ami már jelentősen befolyásolni tudja az energia világpiaci árát.

De miért jó ez Magyarországnak? Mert Orbán és köre azt szűrte le, hogy Trump gazdaságpolitikai céljainak eléréséhez olcsó energiára van szükség, vagyis ezt a jelentős befolyást arra használja majd, hogy lenyomja a kőolaj világpiaci árát, vagy legalábbis gátolja annak jelentős emelkedését. (Azt most ne firtassuk, hogy Orbán Trump gazdaságpolitikai céljaiként az ipar felpörgetését és a mesterséges intelligencia terjedését és kiaknázását említette, aminek valóban nagy az energiaigénye, de elsősorban áram formájában, amit tipikusan nem kőolajból állítanak elő.)

Valamekkora hatás már látszik, miután Donald Trump kedd este azt mondta, hogy Venezuela 30-50 millió hordó olajat ad majd át az Egyesült Államoknak, ami piaci áron nagyjából 2 milliárd dollárt ér. A közlés szerint ezt eladják majd, a bevételek elköltését pedig maga Trump fogja felügyelni. A bejelentés hatására a Brent kőolaj világpiaci ára 1,2 százalékkal, hordónként 59 dollárra csökkent. Ez nagyjából annyi olaj, amennyi az amerikai blokád miatt a venezuelai kikötőkben várakozott a tankerhajókra, de piaci elemzők úgy látják, nem feltétlenül érdemes arra számítani, hogy ezt további, rendszeres és hasonló mértékű szállítmányok követik majd.

Viszont a legtöbb szakértő szerint mire igazán nagy hatása lehet Trump akciójának az olaj piacára, addigra már rég nem lesz elnök.

A Third Bridge Energy energetikai tanácsadó cég vezető elemzője, Peter McNally a Guardian kérdésére azt mondta, ha most elkezdődnének a szükséges beruházások, akkor is legalább egy évtized és több tízmilliárd dollárnyi befektetés kellene ahhoz, hogy a venezuelai olajkészlet jelentős hatással legyen a globális olajpiacra. Éppen ezért az amerikai olajcégek is óvatosan nyilatkoztak eddig a kérdésben, hiába emelkedtek az amerikai olajcégek részvényárfolyamai 5-8 százalékkal a venezuelai akció és Trump bejelentése után.

De mi a probléma a venezuelai olajkészletekkel? Ahogy az az elmúlt napokban a világ valószínűleg összes címlapján megjelent, Venezuela birtokolja a világ legnagyobb, egy országra jutó kőolajkészletét. Az ország területén elraktározott olaj mennyiségét 303 milliárd hordóra becsüli a venezuelai vezetés, ez a globális készlet nagyjából 17 százalékának felel meg. Több fontos körülmény azonban árnyalja a képet. Egyrészt a készletek nagy része úgynevezett nehéz vagy extra nehéz nyers kőolajból áll, amit sokkal nehezebb és költségesebb kitermelni és feldolgozni, mint, mondjuk, az arab országok olajkészleteit. Az amerikai, elsősorban Louisiana állami feldolgozók erre egyébként alkalmasak.

Másrészt elég bizonytalan, hogy mennyi olaj van odalent, vagyis hogy valójában mekkora a „bizonyítottan kitermelhető” készlet. A venezuelai készletet a kétezres évek elején még 100 milliárd hordóra becsülték, majd a Chávez-kormány alatt ez 300 milliárd hordóra nőtt. A triplázódás nem új felfedezések miatt történt, hanem azért, mert az ország vezetése úgy döntött, az Orinoco-övezetben található nehézolajat „bizonyítottan kitermelhető” kategóriába sorolja át. Vagyis azóta úgy tartják számon, hogy az a fennálló gazdasági és működési feltételek mellett észszerűen kitermelhető. Ennek hivatalos indoklása az olaj világpiaci árának emelkedése volt, aminek révén a drágábban felszínre hozható fosszilis energiahordozókat is racionálissá válik kitermelni, ugyanakkor az is tény, hogy a mindenkori venezuelai kormánynak érdeke, hogy a világ azt gondolja, óriási mennyiségű olajra van hatása.

A kitermelést az is nehezíti, hogy a venezuelai olajipari infrastruktúra meglehetősen lerobbant állapotban van, nem csoda, hogy Donald Trump is arról beszélt, az amerikai olajvállalatoknak több milliárd dollárt kell majd befektetniük. Ez nemcsak pénzbe, de időbe is kerül, és sok bizonytalansággal jár, amelyek egy része gazdasági (mennyire térül majd meg a beruházás és milyen nem várt komplikációk nehezítik és drágítják a kitermelést), egy része politikai (lesz-e olyan stabil a régió, hogy megérje hosszú távon súlyos milliárdokat befektetni).

Rövid távú vesztesek

Trump akciója nem ad sokat hozzá ugyan a világgazdasághoz, el viszont vesz, méghozzá olyan szereplőktől, akikkel az amerikai kormány épp ki akar babrálni. Azok az olajszállítmányok, amelyek Trump bejelentése szerint amerikai kikötőkbe tartanak majd, eredetileg valószínűleg Venezuela eddigi legfontosabb partneréhez, Kínába kerültek volna.

Kína 2025-ig 60 milliárd dollár értékben hitelezte Venezuelát, amit az adós leginkább olajban törlesztett. Ez okozhat némi fejfájást Kínának, de ahogy Bob McNally, a Rapidan Energy Group nevű energetikai elemzőcég szakértője, George W. Bush volt amerikai elnök nemzetbiztonsági és energiaügyi tanácsadója a Politicónak kifejtette, ez a kiesés nem jelent nagy veszélyt a kínai gazdaságra.

Kína számára inkább geopolitikai szempontból fájhat, ha elvágják Venezuelától, hiszen ez az ország volt az az ajtó, amelyen keresztül a legjobban beléphetett a dél-amerikai piacokra. Érdekes adalék, hogy a Nobel-békedíjas venezuelai ellenzéki vezető, María Corina Machado nemrég arról beszélt egy konferencián, hogy a legjobban a kínai állam tudja, milyen ásványkincsek rejlenek Venezuelában a föld alatt. Állítása szerint ugyanis 2012-ben egy kínai állami vállalat végzett átfogó felmérést az országban, sem előtte, sem azóta nem végzett egyetlen másik cég sem olyan alapos vizsgálatot.

Egy másik országnak viszont rögtön és nagyon fájhat, ha elvágják a venezuelai olajtól. Ez az ország Kuba.

Stephen Kinzer, a Brown Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora szerint a venezuelai olaj nélkül a kubai szocialista rendszer végképp összeomolhat. Vagyis Trump, és kubai származású, vérmesen antikommunista külügyminisztere megfojthatja a szocialista rezsim maradékát azzal, ha rajta tartja a kezét a venezuelai olajszállítmányokon.

A legrosszabb forgatókönyv

Eddig leginkább az optimista előrejelzésekről beszéltünk, vagyis arról, ha viszonylag gyorsan stabilizálódik a helyzet Venezuelában. És bár egyelőre talán erre mutatnak a jelek, még nem teljesen kizárható, hogy valahogy eszkalálódik a konfliktus. Ez pedig a térség és a világgazdaság szempontjából is a legrosszabb forgatókönyv.

2025 novemberében, amikor már szinte biztosan lehetett tudni, hogy lesz valamiféle erőszakos amerikai beavatkozás, csak azt nem, hogy mikor, az Atlantic Council washingtoni think tank szakemberei számba vették, hogy mi lehet a legrosszabb kimenet és annak legrosszabb gazdasági hatása. A kutatók arra jutottak, hogy

ha valódi háborús helyzet alakulna ki Venezuelában, az az olaj és az élelmiszerek árának emelkedésével járhatna szerte a világon.

Egy háborús vagy polgárháborús helyzetben a már sokat emlegetett venezuelai olaj-infrastruktúra is célpont lehet, kolumbiai gerillák már korábban is támadták a Venezuela és Kolumbia közötti olajvezetékeket. A kutatók szerint az is elképzelhető, hogy ha az Egyesült Államok rendszerváltást akarna kierőszakolni, a chavista erők szándékosan rongálhatják az olajkitermelés fontos helyszíneit és eszközeit, ezzel rúgva ki egy új rezsim gazdasági lábát. De arra is volt már példa, hogy éppen a rendszer ellenzéke szabotálta az olajipart, 2002–2003-ban például a kormány ellen tüntető és sztrájkoló olajmunkások napi 3 millióról kevesebb mint 200 ezer hordóra csökkentették az ország olajexportját. Mindez mérsékelné a globális kínálatot, feljebb tolva ezzel az olaj árát.

Még nagyobb a kockázata, ha a konfliktus esetleg tovább terjed Kolumbiára, és különösen a Venezuela partjainál fekvő szigetországra, Trinidad és Tobagóra. Az ország nyugati partjánál, a venezuelai partoktól szinte kőhajításnyira van ugyanis a Point Lisas ipari komplexum, ami a műtrágyagyártásban elengedhetetlen ammónia kitermelésének és kereskedelmének fontos helyszíne.

Noha Trinidad és Tobago a világ ammóniagyártásának csak 2,5 százalékáért felel, a tengeren szállított ammónia 15-20 százaléka innen indul a világpiacra, és ez a kis ország az Egyesült Államok második legnagyobb ammóniaellátója. Ha ez a létesítmény sérül, vagy egy katonai konfliktus következtében nem tudnak innen elindulni a teherhajók, az a műtrágya, ezen keresztül pedig az élelmiszerek árának emelkedésével is járhat. Mindez persze egyelőre csak egy a számos lehetséges jövő közül, a helyzet viszont nagyon bizonytalan és főszereplői nagyon kiszámíthatatlanok.