Versenyfutás az idővel és lavírozás nagyhatalmak között: a Mol képviselői már Szerbiában mérik fel a NIS finomítóját

A magyar és a szerb sajtóban nagyon sok információ olvasható arról, hogy a magyar Molnak jó esélye van arra, hogy az egyetlen szerb finomítót is birtokló, de jelenleg orosz főtulajdonban levő Naftna Industrija Srbije (NIS) szerb olajvállalat egy részét megvegye. A többségi tulajdonosnak, vagyis a Gazprom-csoport különböző érdekeltségeinek 56,15 százaléka van a cégben, a szerb államnak 29,9 százaléka, a maradék részvény jelenleg kisebbségi tulajdonosoknál van.

Cikkünkben arra teszünk kísérletet, hogy megvilágítsuk, hogy áll ez a tranzakció és milyen esélyei vannak a magyar társaságnak. Korábban volt olyan verzió is, hogy a szerb állam vásárolna, illetve gyakran szerepelt a találgatásokban az arab olajóriás, az Abu Dhabi National Oil Company (ADNOC), de az újabb cikkekben határozottan a Mol a fő jelölt az orosz NIS-paket megvásárlására. Kezdjük pár alapvetéssel:

• Jelen politikai helyzetben a Mol-NIS tranzakció nem csak két olajipari cég ügye, hanem olyan potenciális vásárlás, amelybe az amerikai, az orosz, a magyar és a szerb államnak is vannak érdekei és érdekérvényesítő képessége.
• Amikor arról hallunk, hogy a Mol küldöttsége éppen Szerbiában tárgyal, ne feledjük: a potenciális eladó az orosz Gazprom-csoport, vagyis ezek még nem tranzakciós tárgyalások, hanem technológiai, elsősorban a finomítóra fókuszáló vizsgálódások.
• A pancsovai finomító jelenleg egy különengedély birtokában január 23-ig működhet. Mivel a finomító hosszabb leállása az egész NIS-re nézve erősen értékromboló lenne, ezt a dátumot szinte az eredményes tárgyalások lefolytatására rendelkezésre álló időnek is értékelhetjük. Vagyis két hétnél alig több idő van egy értelmes megegyezésre.

Az aktuális helyzet

A szerb médiahelyzet nem könnyű, a teret uralják a propagandatermékek, igen nézettek a zavaros ideológiával jelentkező hosszú, reggeli tévéműsorok. Az ország egyetlen nagyobb, de független televíziója, a CNN helyi partnere az N1 azonban független és hiteles forrásnak tekinthető, és az ő portáljuk is folyamatosan vezető hírekben tudósít a NIS-paket esetleges eladásáról. Az ott olvasható legfrissebb hírek szerint már Szerbiában vannak a Mol Nyrt. képviselői, akik részben a töltőállomáshálózatot, részben a pancsovai finomítót mérik fel. A lap úgy tudja, hogy egy 12 tagú magyar küldöttség nézi át a finomító kulcsintézményeit, ez elsősorban egy műszaki, technológiai jellegű bejárás.

Az átvilágítás szükséges, de nem elégséges feltétel, de maga a potenciális deal nem ezen fog múlni, egy ilyen tranzakcióban ugyanis a magyar, a szerb, de az amerikai és az orosz kormánynak is lesz szerepe.

Az ünnepek alatt a legfontosabb fejlemény az volt, hogy

az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma december 31-én különleges engedélyt adott ki a NIS-nek, amely lehetővé teszi a vállalat számára, hogy 2026. január 23-ig ismét operatív tevékenységet végezzen.

A kissé homályos megfogalmazás lényege, hogy ez alatt az időszak alatt a NIS tud olajat beszerezni, képes üzleti partnereknek fizetni, és azzal, amit ebben az időablakban elér, tud utána főzni. Vagyis a beszerzett nyersanyag függvényében nyer egy kis működési időt. Csakhogy mivel már korábban állt a létesítmény, a beindításhoz is kell némi idő.

Aleksandar Vučić szerb elnök január 4-én kijelentette, hogy várhatóan legkésőbb január 15-ig megérkezik az első 85 ezer tonna nyersolaj (az itthon is sokat emlegetett horvát eredetű Janaf vezetéken), és a finomító január 17-én vagy 18-án kezdi meg újra a működését, január 25-26-tól pedig megkezdi az olajszármazékok előállítását is. Az elnök egyben felszólította az oroszokat és a magyarokat, hogy mielőbb állapodjanak meg a NIS adásvételi szerződéséről. Ez fontos: vagyis a Mol képviselőinek az orosz Gazpromnyefty képviselőivel kell megállapodni a vásárlásról, nem a szerb állammal.

A szerb elnök már az újévi beszédében is a NIS helyzetével foglalkozott, több egészen érdekes információt is megosztva a nyilvánossággal. Ez alapján a Mol a NIS-sel és Szerbiával együtt dolgozott az Egyesült Államok szankciós hivatalának, az Office of Foreign Assets Controlnak (OFAC) szóló levélen. De megtudhattuk azt is, hogy a NIS megrendelhet még egy 140 ezer tonna nyersolajat szállító tankert, illetve hogy az újraindítás előtt katalizátort kell cserélni a finomítóban.

A magas szintű politikai kapcsolatok

Mindjárt megnézzük, hogy szakmailag mennyire lenne örömteli ez az üzlet Magyarországnak, illetve Szerbiának, de kezdjük egy kicsit messzebbről: vizsgáljuk meg azt a Vučićtól származó információt, hogy a magyarok segítettek a finomító átmeneti engedélyének megszerzésében.

Lehet azon fanyalogni, hogy a Mol-NIS-Gazpromnyefty üzlet amolyan félállami-félpiaci ügylet lesz (biztosak lehetünk benne, hogy Orbán Viktor, Aleksandar Vučić és Vlagyimir Putyin nélkül nem fog megvalósulni), de aki kifogásolja, hogy autoriter vezetők szólnak bele egy céges ügybe, annak gyorsan hozzátehetjük, ebben a kérdésben az Egyesült Államok pont ugyanígy játszik. Elég, ha arra gondolunk, ahogy az elnöki adminisztráció folyamatosan energiaüzleteket szeretne Európára rákényszeríteni, de még frissebb példa az, ahogyan Donald Trump Venezuela olajkincséről beszélt Maduro elraboltatása után.

Vagyis senkinek ne legyen kétsége, az OFAC mint amerikai kormányszerv döntése is felülről, Donald Trump politikai döntései nyomán érkezik meg az alsóbb kormányzati szintekre.

És akkor nézzük meg egy pillanatra Magyarországot! Orbán Viktor magyar miniszterelnök egyszerre tart fenn jó viszonyt Donald Trump amerikai elnökkel és Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Ez olykor speciális helyzetekhez vezet. Ha például Trump lerohanja Venezuelát és egyszerűen elrabolja onnan Nicolas Madurót (akit nevezhetünk az ország diktatórikus vezetőjének vagy drogbárónak, ez már megítélés kérdése), és Oroszország mindezt a leghatározottabban elítéli, akkor kíváncsian leshetjük, hogy vajon Orbán Viktor hogyan fog kommentálni (eláruljuk: sehogy). Ugyanakkor ha egyszerre kell egy ügylet támogatására az Egyesült Államok és Oroszország jóváhagyása, akkor az ide is, oda is barátkozós orbáni politika hasznos lehet.

A 2025 októberében bevezetett NIS-szankció szerint a NIS-sel senki nem üzletelhetett, mert akkor ő maga is azt kockáztatta volna, hogy az USA lecsap rá, kizárja a dollárelszámolású tranzakciókból. Tilos volt olajat eladni a NIS pancsevói finomítójába, nem lehetett Visa vagy Mastercard bankkártyával fizetni a NIS benzinkutakon. Az, hogy most pár hétre levegőt kap a cég, életmentő lehet. Nézzük meg ezek után, hogy kinek mit jelentene ez az üzlet!

A magyar és a szerb szempontok

Annyi biztos, hogy a Mol nagyon szeretné a NIS-t. Akivel csak sikerült a háttérben beszélnünk a cégtől az elmúlt hetekben, hónapokban, mind lelkendezett, hiszen:

• a két cég között komoly ellátási szinergiák vannak;
• a NIS finomítója nagyon jó állapotban van, a töltőállomás-hálózat talán nem annyira, de az oroszok viszonylag magas szintre hozták fel a korábban regionális összehasonlításban lemaradó céget;
• ha a NIS is a Mol-csoport része lenne, akkor a horvát vezetéküzemeltető Janaffal szemben is javulna a Mol, pozíciója.

A szerbek oldaláról már összetettebb a kérdés. Belgrád oldaláról is el lehet mondani az ügylet mellett szóló érveket, mint például hogy a Mol iparági befektető, aki a legtöbb üzletágban tud értékes tapasztalatokat, modernizációt hozni, ráadásul van tapasztalata regionális (szlovák, horvát) cégek feljavításában. Azt is ide sorolhatjuk, hogy jelenleg nagyon baráti az országok vezetése közötti politikai kapcsolat.

A szerb elemzők azonban nem annyira optimisták. A Danas cikke ugyan még korábban készült (még az engedély megszerzése előtt), így nem minden érv aktuális, de a szerb szakemberek kéréseket is felvetnek. Vladan Pavlović, az Ipopema befektetési szolgáltató elemzője nem biztos abban, hogy az oroszok könnyen elengedik ezt a vagyonelemet, és szerinte a magyar választások előtt a magyar-orosz viszony sem olyan stabil. Másoknál olyan félelmek is előkerülnek, hogy a Mol és a NIS benzinkúthálózatainak konszolidációja nem jár-e túl sok elbocsátással, egyáltalán működtetné-e a Mol a szerb finomítót, vagy csak a piac kellene neki. A magyar vélemények szerint ugyanakkor a Molnak biztosan szüksége lenne a finomítói kapacitásra.

Természetesen a Mol eddigi nemzetközi terjeszkedése is terítékre került Szerbiában. A negatív megítélés a sok konfliktus, a perek, a veszekedések miatt merül fel, míg a pozitív vélemény szerint a big picture-t érdemes nézni. Az INA a Mol előtt több mint egy évtizedig volt veszteséges, míg az INA a Mol alatt nyereséges lett, sőt, ő lett a legnagyobb horvát adófizető.

Amerikai és orosz szempontok

Végül ott van a nagypolitika, és a két igazán fajsúlyos szereplő, az Egyesült Államok és Oroszország. Az Egyesült Államok az elsődleges és másodlagos szankcióival mindent el tud érni, maga a helyzet is egy szankció eredménye. Így a szakemberek szerint a megoldás is csak politikai hátterű lehet, ezt minden félnek el kell fogadnia.

Egyszerűbben megfogalmazva: a dealből nem lesz semmi, ha az Egyesült Államok nem hagyja jóvá. Az amerikaiak valamiért támogatónak tűnnek, például a működési engedély ideiglenes megadásával ezt jelezték. Mindkét nagy félnek érdeke lehet az is, hogy ne fordítsa maga ellen a szerbeket. Szerbia a világ azon kevés állama közé tartozik, ahol még nem tiszta a hosszabb távú nemzetközi politikai kötődés: hajt rá a Nyugat, hagyományosan népszerű Oroszország, de ott van a kínai és az arab tőke is.

Ezt is tekintetbe véve az Egyesült Államok nem akarja rontani Szerbia kissé halovány euroatlanti elkötelezettségét, de azért az oroszok sem akarnak nagyon „rossz fejek” lenni, veszélyeztetni az ellátást, csak közben nehezen engedik át a terepet. Az Egyesült Államok eleve nyerőben van a piaci megítélés szerint: a venezuelai beavatkozás után esett az olaj ára, vagyis a piac nem azt árazta, hogy rövid távon nő a bizonytalanság egy olajországban, hanem azt, hogy középtávon nőhet az onnan érkező kínálat.

Forgatókönyvek, árak

És végül arról, mi lehet a potenciális deal tárgya, és mi lehet annak az értéke. A Mol vásárlásával kapcsolatosan a szakemberek szerint a legtöbb értelme annak lenne, ha a magyar vállalat egy az egyben megvenné az orosz paketet, ami a NIS 56,15 százaléka. Esetleg szó lehet arról, hogy annyit vesz, hogy többségbe kerüljön 50 százalék plusz egy szavazattal, illetve olyan forgatókönyv is volt korábban, hogy az oroszok csak menjenek be 50 százalék alá, ezáltal el lehessen mondani, hogy a NIS már nincs többségi orosz tulajdonban. Ebben az esetben a Mol csak kisebbségi paketet venne. Utóbbi két verziónak azonban nincs túl sok esélye, azokat aligha fogadná el az Egyesült Államok.

A Danas által megszólaltatott szerb elemzők azt is megpróbálták belőni, hogy mekkora lenne a tranzakció. A NIS értéke az aktuális tőzsdei árfolyamon körülbelül egymilliárd euró, a vállalat 2024. december 31-i könyv szerinti értéke pedig körülbelül 3,2 milliárd euró volt. Ez a szankciók nyomán ma már biztosan kisebb, ugyanakkor az elemzők úgy vélik, hogy az 56 százalékos paket az előbbiekből adódó 560 millió–1,7 milliárd eurós sávban a középértéktől inkább a magasabb régióba eshet – amikor a szerb állam tőkét tervezett elkülöníteni a vásárlásra, akkor állítólag 1,4 milliárd eurót tartalékolt. Ugyanakkor minden ilyen adat csak becslés, orientáció, az ár ugyanis csakis a felek tárgyalásán alakulhat majd ki.