Visszaépülhet az orosz gázszállítás Európába? Csak ha kiszedték az orosz katonákat a Testvériség vezetékből

Ember legyen a talpán, aki kiigazodik abban, hogy Donald Trump amerikai elnök és az Egyesült Államok hogyan is viszonyul éppen az orosz gázpiachoz. Mint cikkünkből látni fogjuk, egyrészt az USA éppen szigorított egyet a szankciókon, másrészt viszont azért esett a gáz ára a tőzsdéken, mert felreppent annak híre, hogy segítenének is bizonyos Európába irányuló orosz gázügyleteket.

Menjünk szép sorjában, kezdjük azzal, ami már tényszerűen megtörtént! Mint a Reuters írja, Donald Trump elnök adminisztrációja március 13-án közölte, hogy szigorodott a szankciós helyzet, mert lejárt az orosz bankok már megkötött energiafinanszírozási ügyleteire adott átmeneti szankciós mentesség. Így az orosz bankok immár szankció alá esnek, nem használhatnak amerikai pénzügyi rendszereket, és mindenki büntethető, aki ezt megszegi azzal, hogy az oroszokkal üzletel.

Úgy tudjuk, magyar értelmezés szerint annak a szankciónak, amely bennünket és Törökországot erősebben érint, március 20-a a mentességi határideje. Vagyis egyelőre semmilyen zavar nem jelentkezett a magyar vonatkozású ügyletekben, de ahogy Pletser Tamás, az Erste olajipari elemzője lapunknak is mondta, az egészen biztos, hogy az újabb amerikai szankciók hatásai Damoklész kardjaként lebegnek a magyar gázimport felett.

Donald Trump vélhetően ezzel is szeretne nyomást gyakorolni Vlagyimir Putyin orosz elnökre, hogy kössön békemegállapodást Ukrajnával. Az amerikai Pénzügyminisztérium mindenesetre deklarálta, hogy a General License 8L nevű engedély március 12-én éjfélkor járt le, március 13-án 0 óra 1 perctől már nem lehet az érintett bankoktól fizetést fogadni.

A dolog előzménye, hogy Joe Biden korábbi elnök távozó kormánya több szankciót bevezetett az utolsó időszakában. Amelyikről most szó van, azt még január 10-én hirdette ki „az orosz olaj- és gázbevételek elleni legszigorúbb szankciók” részeként. Akkor felmerült a gyanú, hogy mindezt valamiképpen összehangoltan tette Donald Trump csapatával, hogy a tervezett béketárgyalásokra jobb legyen az USA és Ukrajna tárgyalási pozíciója.

Ez a szankció sok orosz bankra vonatkozott (a teljesség igénye nélkül Sberbank, Zenit Bank, VTB, Alfa Bank, az Orosz Föderáció Központi Bankja) és deklaráltan főleg energiafinanszírozási ügyletekre. A szankciók megtiltották a dolláros tranzakciókat a Gazprom és Gazpromnyefty orosz energiacégekkel, illetve 183 hajót is nevesített, amely orosz olajat szállított korábban. Pletser Tamás szerint ha az amerikaiak beindulnak, nem könnyű meghekkelni az intézkedéseiket. Amikor például az amerikaiak a tankerekre hoztak szabályokat, szó szerint nem tudtak kikötni egyes tankerek és napokig, sőt hetekig bolyongtak a tengeren.

Bolgár reakciók, magyar hatások

Mint bolgár forrásunk jelezte a Telexnek, az új szankciós helyzetet Bulgáriában erős állításokkal kommentálta a sajtó. Két bolgár írást idézünk, a 24chasa cikke konkrétan a földgázszállításokra gyakorolt hatásról szól, a címben nevesítve is Magyarország és Szerbia szerepel. A másik írás, a BTA bolgár hírügynökség cikke pedig általánosan foglalkozik az új helyzettel. Gyorsan szögezzük le, aktuálisan semmilyen zavar nincsen a hazai gázimporttal. Az FGSZ honlapján jól látható, hogy délen folyamatosan jön a gáz a román, a horvát és a szerb határon is, északon pedig megy ki, Ukrajna, illetve Szlovákia irányába.

A 24chasa azonban úgy tudja, hogy a változás érintheti azt a gázvezetéket is, a Török Áramlat balkáni ágát, amelyen keresztül az orosz gáz, Oroszország, Törökország, Fekete-tenger, Bulgária, Szerbia, Magyarország útvonalon Magyarországra is érkezik.

Azt hallottuk, hogy a Gazprombank novemberben fizetett utoljára a Bulgartransgaz bolgár szállítási cégnek, ezt az egyik lapnak Vlagyimir Malinov korábbi bolgár energiaügyi miniszter is megerősítette. Ő tavaly áprilisban lett miniszter, de a hektikus bolgár kormányzati viszonyok között már nem ő a miniszter, hanem Zsecso Sztankov. A Bulgartransgaz bolgár szállítócég a hatalmas BEH (Bulgarian Energy Holding) tőzsdére bevezetett állami holding része. Ez a társaság birtokolja azt a Maritsa-Iztok 2 erőművet is, amely az egész Európai Unió legszennyezőbb erőműve. A Balkán legnagyobb hőerőműve több egységből áll, létezik a Maritsa Iztok 1 és a 3 is, a három lignittüzelésű erőmű és az őket tápláló lignitbányák igen ártalmasak.

A Telex ugyanakkor azt tapasztalta, hogy a magyar gázszakma különösebben nem izgul. Mint hallottuk, a hazai gázinfrastruktúra közvetlenül nincs szerződéses kapcsolatban orosz entitásokkal, a Gazprom Magyarországon nem rendszerhasználó, és eddig a kereskedők is valamiképpen megtalálták a módját annak, hogy a szankciókat kezeljék. Elsősorban nem is az a nehéz – mesélte egy szakember –, hogy egy kereskedő valamiképpen fizessen egy orosz partnernek, hanem az, hogy egy orosz cég miként tud fizetni egy nyugatinak.

Rajtunk tehát kívül esnek az események, csakhogy amennyiben a bolgár vezetékszakasznál gond van, mindegy, hogy a végeken rendben van minden, ide már nem jut át a gáz.

A Bulgartransgaz kapacitását ugyanis valóban a Gazprom kötötte le, azt olvastuk, hogy ez évente 560 millió levás (112 milliárd forintos) üzlet. Abban lehet bízni, hogy mindenki a megoldásban érdekelt, ezt a pénzt senki nem akarja veszni hagyni.

Mi úgy hallottuk, hogy eddig a magyar partnereknek nem érkezett semmilyen problémáról jelzés, de hogy milyen technikával lehet fenntartani az üzletfolytonosságot, azt nem tudjuk. Hallottunk róla, hogy korábban is voltak olyan helyzetek, hogy felmerült: az oroszok helyett a vevő fizet (például az MVM-csoport), vagy esetleg az orosz gáz hirtelen nem orosz gáz lesz, hanem török, azeri, kazah. A kőolajnál is láttunk olyan megoldást, amikor az ukránok a Lukoilt szankcionálták, amellyel kikerülhető volt a szankció.

Állítólag minden hónapban a 20-a a fizetési nap, ott merülhet fel fennakadás. Mindenesetre az egész kérdés a legjobban Bulgáriát érinti, a nem uniós török, illetve szerb részen aligha lesz gond, még akkor sem, ha amúgy egy amerikai szankció nem tesz különbséget az uniós és unión kívüli államok között.

LNG és vezetékes lehetőségek

Az akut helyzet mellett rendkívül érdekes, hogy amúgy éppen arról érkeznek hírek, hogy valamilyen különalku segítségével Donald Trump mintha az orosz gáz európai visszatérésén munkálkodna, ennek hatására estek az árak a gáztőzsdén. Hogy pontosan miért tenne így az amerikai elnök, azt talán ne próbáljuk kitalálni, Donald Trump mozgatórúgóit gyakran elég nehéz feltárni. Lehet, hogy az USA közelebb húzná magához Oroszországot, hogy jobban elszigetelje Kínát, de eközben mintha az Európai Unió és az Egyesült Államok gyorsan távolodna.

Ezen a fronton sem világos, hogy mi a helyzet. Immár több amerikai földgáz (cseppfolyósított LNG-formában) érkezik az Európai Unióba, mint orosz, és az Egyesült Államok nagyon szereti ezt a piacot. A vevők megbízhatók, a célpiac eléggé közel is van (a távolabbi szállításnál több LNG párolog el), vagyis mintha az amerikai érdek az lenne, hogy az oroszokat még jobban kiszorítsák erről a piacról. Az oroszoknak pedig teljesen egyértelműen ez lenne a céljuk, hogy visszatérjenek: a nagy orosz gázcégek, vagyis a Gazprom és a Novatek nagy bajban vannak, a Gazprom már székházat értékesít. Ugyanakkor a szándékok a jövőben is nagyban múlnak azon, hogy miként alakul a Donald Trump–Vlagyimir Putyin viszony.

Pletser Tamás szerint nagyon fontos tudni, hogy az orosz gáz visszatérésének vannak csővezetékes, de LNG-kérdései is, utóbbiak már hangsúlyosabbak. Az egyik legfontosabb kérdés a 25 milliárd dolláros Arctic 2 nagy orosz LNG-kikötő, amely három, egyenként évi 10 milliárd köbméter gázt cseppfolyósító üzemből állna, de ebből csak másfél készült el, aztán az USA szankcionálta a létesítményt. A kérdés ugyanakkor összetett, mert a rénszarvastartó nomád nyenyecek lakta, ugyanakkor földgázban elképesztően gazdag Jamal-félsziget másik nagy orosz LNG-terminálja, a Yamal nem esik szankció alá.

Az Arctic 2 a francia Total, kínai és japán cégek és az orosz Novatek közös beruházása. A Yamal tulajdonosai hasonlók, ott is a Novateké a többség, bent van a Total és a kínaiak, de abban japán tulajdon nincsen. Ha az oroszok az Arctic 2-t működtethetnék, az nagyot dobna az orosz kínálaton, igaz, azt hallottuk, hogy az oroszoknak súlyos gondjaik vannak a dél-koreai tankerek beszerzésével is. Mindenesetre ha az USA az LNG-piacon segítene, az többet jelentene Oroszországnak, mint a vezetékes kapcsolatok visszaépítése.

Az EU megint lábon lőtte magát

A vezetékeknél az Északi Áramlat 2 (még megmaradt) ágát lehetne fejleszteni, vagy az év elején leállított Testvériség Gázvezeték lenne újra beindítható. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy Trump és Putyin Európa feje fölött hozhatna erről döntést. Vannak ugyanis bőven kérdések.

• A németek akarnak-e újra orosz gázt venni?
• Mi lenne a több európai cég által a Gazprom ellen indított kártérítési perekkel?
• Vannak-e a vezetékben orosz katonák, holttestek?

Utóbbi, borzalmasan abszurd kérdés abból adódik, hogy a Testvériség vezetékben 15 kilométert osonó orosz katonák támadtak Szudzsa városára. Az oroszok szerint sikeres volt az akció, és Szudzsánál hátba támadták az ukránokat, az ukránok szerint a legtöbb katonát megölték. Innen nehéz megítélni, hogy a vezetékben most vajon valóban holttestek vannak-e.

A konkrét kérdésektől eggyel ismét távolabb lépve viszont a fő kérdés, a valóságban van-e esély az orosz energiakapcsolatok visszaépítésére, vagy az egész felvetés csak egy illúzió.

Eközben az is igaz, hogy Európa sokadszorra is lábon lőtte magát gáztémában. Az EU ugyanis előírta azt, hogy minden évben november 1-i határidővel az uniós tárolókat 90 százalékig fel kell tölteni. Ez a feltöltési kötelezettség olyan kiszámíthatóvá tette a vevők viselkedését, hogy arra ráugrottak a spekulánsok. Így most amikor a szolgáltatóknak venni kell, nagyon drága a gáz, aztán amikor ők kitáraznak, megint sokkal olcsóbb. Erre felmerült az a megoldási javaslat, hogy a veszteséget elszenvedő szolgáltatókat szubvencionálni kellene, de azért ez sem hangzik túl jól, hiszen így az EU a spekulánsok zsebét tömi ki.

Hatalmas piacról van szó, a feltöltéshez nagyjából 250 nagy LNG-tankernyi földgázt kellene behozni. Amennyiben a drága LNG helyett újra az olcsó orosz földgáz jönne, az nagy gazdasági segítség lenne Európának, de a háborús helyzet nem úgy áll, hogy azt lehetne feltételezni, könnyen visszaállhatnak az orosz-nyugat-európai kereskedelmi kapcsolatok.