Haver, most írtad alá a halálos ítéletedet

„Születési ideje: 1983. február 30. És ezt teljes komolysággal beközölte rendőrünknek egy fővárosi bankfiókba befáradt banki csaló, akinek személyazonosságával kapcsolatos problémái, már ha fogalmazhatunk így, ezzel nem értek véget.” Karácsony után néhány nappal posztolt arról a Budapesti Rendőr-főkapitányság, hogy Laponyi Zsolt rendőr őrmester december közepén riasztást kapott egy VIII. kerületi bankfiókhoz, mert a fiókvezető szerint kiszúrtak egy banki csalót. Az illető a rendőrnek Farkas Mónikaként mutatkozott be, de belezavarodott a válaszaiba, és sem a születési helyét, sem a napját nem sikerült jól bediktálnia. A rendőr aztán ellenőrizte a nő arcát a nyilvántartásokban, ekkor derült ki, hogy az ő képével három ember részére is kiállítottak okmányt.

A poszt szerint az őrmester azt is kiderítette, hogy a nő, H. Anita, 5,5 millió forinttal károsította meg korábbi főbérlőjét. A nőt gyanúsítottként hallgatták ki többrendbeli közokirat-hamisítás bűntette miatt. „Ez azonban valószínűleg csak a kezdet…”, zárul a bejegyzés.

Néhány nappal később a Telexnél jelentkezett egy házaspár, a feleség – nevezzük Nórának – az egyik áldozata H. Anita okirat-hamisításainak. H. Anita 2022 júliusában bérelte ki Nóra budapesti, XIII. kerületi lakását, azóta pedig két szálon fut a történet: a bérlő közel két éve többszöri felszólítás és pereskedés ellenére sem hajlandó kiköltözni, közben viszont a bérleti szerződésből bemagolt adatokkal személyit készíttetett magának Nóra nevével, amivel később minden gond nélkül kiürítette áldozata bankszámláját.

A házaspár tehetetlen, pedig az ügyről tud a rendőrség, a bank, a közigazgatási hatóság, a gyámügy, az áramszolgáltató, sőt még az egyik nagy telekommunikációs cég is. Ügyüket azonban nehezítik a bürokratikus akadályok, a felelősséghárítás, és az is, hogy látszólag senki nem tudja, hogyan lehetne gyorsan megoldani a helyzetet.

„Azért tartjuk fontosnak elmondani a történetünket, mert nem egy embert érint ez a probléma – mondja Nóra és férje, Tamás. – Ezek az emberek ismerik az összes kiskaput az ügyfélszolgálati rendszerekben, amit valószínűleg szájról szájra adnak. Ha valakinek van egy kis motivációja, és tud rólad olyan infókat, amivel hivatalos okmányokra tehet szert, akkor azzal olyan dolgokat művelhet, hogy égnek áll az ember haja.

Álmunkban sem gondoltuk, hogy ez megtörténhet velünk.”

Nóra és Tamás tehát most egyszerre küzdenek azért, hogy kirakják az albérletükből a közokirat-hamisítással vádolt nőt és családját, illetve azzal, hogy visszaszerezzék a bankszámlájukról leemelt pénzt.

Közel két éve nem kaptak bérleti díjat

A házaspár két és fél éve adta ki a Nóra nevén lévő budapesti lakást. Eleinte minden rendben ment, de szűk egy évvel később Nóráék úgy döntöttek, felmondják a szerződést, mert a lakók, a kisgyerekükkel beköltöző H. Anita és párja, már több hónapja nem fizettek lakbért. H. Anitáék emailben válaszoltak, hogy részükről rendben a kiköltözés. Ekkor 700 ezer forinttal tartoztak a tulajdonosoknak, de Nóra és Tamás sejtették, hogy a pénzt már nem fogják látni, őket elsősorban az érdekelte, hogy H. Anitáék elköltözzenek, és kiadhassák a lakást új bérlőknek.

A család azonban egész nyáron maradt, így 2023 szeptemberében a házaspár felkeresett egy ügyvédet, 2024 februárjában pedig megkezdődött a perfelvétel, ami júniusban zárult, azaz majdnem egy évvel azután, hogy H. Anitáéknak ki kellett volna költözniük. Az azonnali ítéletben a bíró felszólította a lakókat arra, hogy nyolc napon belül hagyják el a lakást, és rendezzék a perköltséget. H. Anitáék azonban fellebbeztek – ezt a bíróság végül 2025. január végén elutasította, de ez ellen is még van fellebbezési lehetősége a nőnek.

Nóra és Tamás közben más módon is igyekeztek kitenni a lakókat. Először arra gondoltak, hogy megpróbálják megnehezíteni az ott élést, így kéthavi tartozást halmoztak fel az áramszolgáltatónál, hogy az kikapcsolja az áramot a lakásban. A tartozást végül rendezték, és jelezték, hogy nem akarják visszakapcsoltatni az áramot. A lakók viszont visszakapcsolták maguknak, Nóráék pedig ezután öt-hat alkalommal jelezték a szolgáltatónak, hogy szabálytalan vételezés folyik a lakásban. Az ügy nem oldódott meg, valahányszor kikötötték az áramot, H. Anitáék minden egyes alkalommal visszakötötték, így Nóráék a huzavona végén kaptak egy 550 ezres áramszámlát a szabálytalanság miatt.

Egy éve egy adósságkezelő céget is megbíztak, de Tamás szerint ezek a cégek nem sokat tudnak tenni azon túl, hogy kérdőre vonják a tartozó felet. Sőt, a lépés csak olaj volt a tűzre, az adósságkezelő már azzal hívta Tamásékat, hogy a lakók fenyegetőzni kezdtek, hogy ők is felbérelnek valakit, aki majd „ellátogat” a házaspár vidéki lakásához. Az adósságkezelő figyelmeztette Tamást, hogy valóban úgy tűnik, hogy felbéreltek egy illetőt, vegyék komolyan a fenyegetéseket (mivel az információ csak közvetetten érkezett, végül nem tettek rendőrségi feljelentést).

Nóra és Tamás a XIII. kerületi jegyzőnél is jelezte a problémákat, ott nagyrészt a rendőrséghez és a tűzoltósághoz irányították az ügyeket, ám elmondásuk szerint ezeken a szálakon sem történt semmi (a tűzoltóságot az áramlopás és az életveszélyes átkötés miatt vonták be). Úgy tudják, hogy a gyermekjóléti szolgálat is többször járt kint.

Végül H. Anitáék megmondták Tamásnak, hogy ha keres nekik egy másik albérletet, fizeti a költözéssel járó költségeket és kezeskedik értük egy új tulajdonosnál, elmennek. Nóra és Tamás hasonló körülmények között találkozott első alkalommal H. Anitáékkal, egy rokonként bemutatkozó nő kísérte el őket, mondván, segít nekik a lakáskeresésben – minden bizonnyal ő lehetett az előző megkárosított tulajdonos. Tamás már nem vállalta ugyanezt, mint mondja, nem kívánná senkinek, hogy keresztülmenjen azon, amin ők.

„Pontosan tudnám, hogy haver, most írtad alá a halálos ítéletedet.”

Nóra és Tamás tehát 2023 tavasza óta nem kapják a bérleti díjat. 2023 nyara óta nem jutottak be a lakásba sem, így nem tudják, milyen állapotok lehetnek ott.

Ki tudna segíteni rajtunk? Ez alapján senki

2024 júniusában Nóra kapott egy számlát az egyik nagy telekommunikációs cégtől. Sosem volt náluk ügyfél, így nem tudta mire vélni. Miután felhívták az ügyfélszolgálatot, kiderült, hogy aznap valaki bement a szolgáltató egyik budapesti üzletébe, és kétéves hűségnyilatkozattal vett egy telefont Nóra nevére. Bementek személyesen is, ekkor vették észre, hogy minden adat stimmel, kivéve a személyi igazolvány számát – bejelentették, hogy illetéktelen vásárlás történt, és feljelentést tettek a rendőrségen. Ekkor még nem tudták, hogy H. Anita volt a vásárló, miután kiállíttatott egy személyi igazolványt Nóra adataival, azt mindenesetre érezték, hogy valami nem stimmel, hiszen nyilvánvaló volt, hogy valaki megszerezte Nóra összes személyes adatát, és tudja az ő vidéki lakcímüket is.

A rendőrségen felvették az adataikat, de azt nem jelezték, hogy a nyilvántartásokban Nóra nevén már egy másik személyiigazolvány-szám és fénykép szerepel, mint Nóra saját kártyáján. A cégtől azóta sem tudnak semmit a telefonvásárlás részleteiről, mert – ironikus módon – a személyes adatok védelme miatt ezek titkosak, arról viszont értesítették őket, hogy nincs fizetési kötelezettségük.

A rendőrségi ügy hónapokig állt, majd novemberben Nóra kapott egy sms-t, hogy 18 ezer forintot levontak a számlájáról. Gyorsan felhívta a bankját, ahol közölték vele, hogy „ő” aznap elvileg bement az egyik budapesti fiókba, módosította az összes adatot, megkérdezte, mennyi pénz van a számláján, és kivette az összes rajta lévő pénzt, közel 1,3 millió forintot. Újra feljelentést tettek a rendőrségen, de ez az ügy szintén nem halad.

Közben decemberben látták a cikk elején már idézett Facebook-bejegyzést, miszerint H. Anitát elkapták, és kiderült, hogy háromféle (eredeti) személyi igazolványa is van. Nóra és Tamás úgy tudják, a nő továbbra is éli a mindennapjait, de a lakásukból már elment, a szomszédok szerint egyre gyakrabban keresi a rendőrség. „Hét hónapja nem tud jogerőre kerülni az ügy, több mint másfél éve mi tartjuk el őket” – mondják. A bank később elismerte, hogy nem az ügyfelének adta ki a pénzt, de mivel az igazolványok eredetiek voltak, vagyis a bankot is megtévesztették, nem adnak kártérítést, és nem küldik vissza az ellopott pénzt. A banki lopásban tett rendőrségi feljelentés épp az interjúnk utáni napokban kapott ügyszámot, egyelőre az adatgyűjtés zajlik.

Az, hogy az ügy mögött H. Anita áll, a bankban esett le nekik, miután meglátták a saját albérletük címét az adatmódosító lapon. Az pedig, hogy a nő valójában hónapok óta Nóra személyijével jár-kel, a december közepi igazoltatásnál állt nekik össze, amikor a cikk elején említett rendőr őrmester felhívta Nórát, hogy itt áll vele szemben egy nő, aki neki adja ki magát. Utána rohantak a földhivatalba megnézni, hogy a budapesti lakásuk egyáltalán még az övék-e, és lekérdezték azt is, hogy vettek-e fel hitelt vagy alapítottak-e céget Nóra nevére.

Tamás szerint a lakásukban élő család tudatosan húzza az időt a perben, és pontosan tudják, melyik szervezetnél (bank, kormányablak) mit kell mondani ahhoz, hogy kijátsszák a rendszert. Hogy hogyan sikerült a kormányablakban személyit csináltatni Nóra adataival, a házaspár nem tudja: az igazoláshoz vagy fényképes igazolvány kell, vagy anyakönyvi kivonat. H. Anitának egyik sem volt, Nóráék nem tudják, mit mondhatott, amivel elérte, hogy készítsenek neki egy személyit.

Úgy érzik, a rendőrség nem foglalkozik érdemben az ügyeikkel, de hibázott a bank is, amiért nem jártak el elég körültekintően, és nem kezdtek el gyanakodni, amikor egy vidéki ügyfél bement egy fővárosi fiókba, módosíttatta az összes elérhetőségét, megkérdezte, mennyi pénze is van, majd kikérte a teljes összeget. Úgy számolják, az elmaradt bérleti díjjal, az azóta beszedhető, elmaradt albérletdíjjal és a kényszerből kifizetett rezsivel együtt H. Anita összesen 6,1 millió forinttal károsította meg őket, mellette ott van még az áramlopás miatt rájuk kirótt félmilliós összeg, a számláról elemelt 1,266 millió forint, illetve az ügyvédekre és ügyintézésre költött összegek.

A biztonságérzetük romokban van, és mivel az ügy már évek óta húzódik, elvesztették bizalmukat az intézményekben is. Úgy érzik, hiába fordulnak a megfelelő szervekhez, nem védi meg őket senki. Kérdéses számukra az is, hogy ha H. Anitát ki is tudják rakni a lakásból – például mert elítélik közokirat-hamisításért –, vajon sikerül-e a család maradék részét is kiköltöztetni.

„Szerencsénk van, mert az albérletből befolyó összeg csak keresetkiegészítés lenne – de akkor is ugyanennyi segítséget kapnánk az igazságszolgáltatástól, ha nem tudnánk a gyerekeinknek enni adni. Ha tényleg veszélyben lenne a megélhetésünk, ki tudna segíteni rajtunk? Ez alapján senki. Az a szomorú felismerésünk, hogy joga mindenkinek van, de felelőssége csak annak, aki be is tartja” – mondja Tamás.

Nem lehetett ennél rövidebb az eljárás

A Budapesti Rendőr-főkapitányság a kérdéseinkre megerősítette, hogy Nóra esetével kapcsolatban két büntetőeljárás van folyamatban. Az egyikben közokirat-hamisítás megalapozott gyanúja miatt már kihallgatták H. Anitát gyanúsítottként, a másik ügyben, ahol csalás gyanúja miatt nyomoznak, egyelőre nem hallgatták ki.

A Fővárosi Törvényszék megkeresésünkre azt válaszolta, a keresetlevél 2023. szeptember 15-én érkezett a bíróságra, az elsőfokú ítélet pedig 2024. június 21-én született meg, azaz az elsőfokú eljárás 9 hónap alatt befejeződött. A bíróság minden esetben „az arra okot adó eljárási cselekménytől számított 2-7 napon belül intézkedett, tehát jóval a Polgári perrendtartásról szóló törvény által biztosított 30 napos általános intézkedési határidőn belül”, írják. A Fővárosi Törvényszék szerint a nyilatkozattételi határidők miatt, illetve amiatt, hogy a bíróság az alperesekkel postai úton tartotta a kapcsolatot, az eljárás időtartama nem lehetett ennél rövidebb.

Mint írják, az eljárások pertartalma függ „a peres felek számától, az alperesi védekezés és a bizonyítandó tények terjedelmétől, a felek által választott kapcsolattartás módjától (elektronikus vagy postai), és az igénybe vett jogorvoslatoktól (végzések elleni fellebbezések, igazolási kérelem, kézbesítési kifogás stb.)”, emiatt nem tudnak pontos választ adni, hogy egy hasonló eljárás mennyi ideig tart. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2024-es statisztikája alapján a polgári peres ügyek 84,3 százaléka első fokon egy éven belül befejeződött.

A bíróság megerősítette, hogy az ítéletben megállapították: az alperesek a lakást jogalap nélkül birtokolják, így kötelezték őket az ingatlan kiürítésére és a birtok átadására. Ez ellen H. Anitáék fellebbeztek, amit a bíróság visszautasított, de a végzés nem jogerős. „Amennyiben a visszautasító végzés ellen fellebbezést terjesztenek elő, úgy azt fel kell terjeszteni a másodfokú elbírálásra. Ha ez a fellebbezés eredményre vezet, úgy azt az ítélet elleni fellebbezés elterjesztése és másodfokú elbírálása követi”, írják.

A bérletidíj-tartozás behajtására egyébként megoldás lehet a közjegyzők bevetése. Az elmaradt bérleti díjra, rezsire és lakáshasználati díjra ugyanis kérhető végrehajtás abban az esetben, ha a bérlő közjegyző előtt ezek megfizetésére (is) vállalt kötelezettséget. Így, ha a szerződésszegő bérlőnek, vagy az okiratot vele együtt aláíró bérlőtársának van végrehajtható jövedelme, illetve egyéb vagyona, abból – függetlenül attól, hogy kiköltözött-e az ingatlanból – érvényesíthető a követelés.

Kerestük az ügyben a XIII. kerületi polgármesteri hivatalt is. Innen azt a választ kaptuk, hogy a konkrét ügy nem az ő hatáskörük, de általánosságban azt írták, hogy ha valakinek lakhatással kapcsolatos problémája adódik, és bejelentett lakóhelye van a kerületben, igényelhet szociális támogatást. Szerintük az önkormányzat országosan is egyedülálló bérlakásépítési programmal segíti a kerületben élők lakhatását, az elmúlt öt évben több mint 700 lakás bérleti jogára hirdettek meg pályázatot.

Érdeklődtünk az ügyről a NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.-nél is, ahonnan továbbították a kérdéseinket a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumnak, de cikkünk megjelenéséig a minisztérium nem reagált a kérdéseinkre.

Nóráék helyzete nemcsak amiatt összetett, mert egyszerre több szálon fut a történet, hanem a kilakoltatás emberi oldala miatt is: érthető, hogy vannak mechanizmusok arra, hogy ne kerüljenek teljes családok az utcára nehéz anyagi helyzetük miatt, de a Nóráékéhoz hasonló esetek szintén nem ritkák. Három éve is beszámoltunk egy hasonló kafkai helyzetről, amikor is egy érdi férfinál kétmillió forintos tartozást halmoztak fel a lakói.

A bankos szál: „Nincs lehetőségünk arra, hogy kételkedjünk”

Rákérdeztünk Nóráék kálváriájának részleteire a bankjánál is, elsősorban az érdekelt minket, hogy történnek-e hasonló esetek, meddig tart szerintük a bank felelőssége, milyen mechanizmusok vannak arra, hogy kivédjék az ilyen csalásokat. Például gyanús jelnek számít-e, ha valaki módosítja az összes adatot és kiveszi az összes pénzt? Válaszukban azt írják, ha valaki személyesen jelenik meg ügyet intézni, a munkatársaik minden alkalommal elvégzik a beazonosítást, megvizsgálják a személyes okmányokat, összevetik a fényképet az ügyfél arcvonásaival. Ez történik akkor is, ha valaki új személyi igazolványt vagy lakcímkártyaadatot szeretne bejelenteni, vagy új kapcsolattartási adatot akar közölni.

Mint írják, munkatársaik rendszeresen részt vesznek okmányazonosító képzésen annak érdekében, hogy a hamis vagy hamisított okmányokat felismerjék.

„Ha az okmány valódi és érvényes, az arra jogosult hatóság által kiállított, és a fénykép is egyezőséget mutat, bankunknak nincs lehetősége arra, hogy az ügyfeleként fellépő személy személyazonosságában kételkedjen, figyelemmel arra, hogy a személyes okmányok kiállítása során kérelmezőnek a személyazonosságát a hatóság előtt igazolnia szükséges.”

A munkatársak rendszeresen részt vesznek ügyfélazonosítási és csalásmegelőzési képzéseken is. „Az, hogy valamely ügyfelünk az adatait módosítja, majd a számláján tranzakciót hajt végre, önmagában nem ad okot a gyanakvásra, mivel ez teljesen életszerű, a mindennapokban rendszeresen előforduló jelenség.” A levelet azzal zárják, hogy a kérdésben szereplő konkrét esetben nem tártak fel banki hibát, feljelentést tettek és az ügyfélnek is ezt javasolták. „Megtettük továbbá mindazon lépéseket, amelyek a nyomozás eredményes lefolytatását elősegíteni tudják; így átadtuk a nálunk keletkezett valamennyi releváns adatot, felvételt a nyomozó hatóságnak.”