A bérlőm se rezsit, se bérleti díjat nem fizet, de a kormány segítségével használhatja a házamat

A kormány egyre több szlogenjében büszke a lakosság pénztárcáját védő intézkedéseire: rezsicsökkentés, kamatstop, benzinársapka, az alapvető élelmiszerek árrögzítése – ismerjük ezeket. Talán azt is tudjuk, hogy ezek közben azért a szabad piacot is torzítják, és a korábbi szerződések érvényességét is sértik, csak ezt sokan megfizethető árnak gondolják, ha a „gazdag” energiakereskedők, bankok, olajcégek vagy éppen élelmiszerláncok a kárvallottak.

Ott persze lehet, hogy akad már egy kis fonákságérzésünk, ha az intézkedés nemcsak a magyar lakosságot védi, hanem például elkezdenek átjárni a környező országok állampolgárai is tankolni vagy majd élelmiszert venni, és ezzel növelik a magyar vállalkozások veszteségét. Még jobban átérezhető a piactorzítás negatív oldala, ha a beavatkozásnak nemcsak a haszonélvezői, de a károsultjai is magyar családok.

A kilakoltatási moratórium

A kormány tavaly május 5-én jelentette be a 229/2021. (V. 5.) rendeletben, hogy csak a veszélyhelyzet megszűnése utáni 15. napon lehet az adósokat kilakoltatni.

Mindez vélhetően a fentiekhez hasonló, alapgondolatában jó szándékú lépés volt, amely védte a nehéz helyzetbe került adósokat. Előttünk lehet egy olyan szegény, többgyermekes házaspár, akik közül az édesapa pincér, az édesanya szállodában takarító, akikre nem volt szükség a lezárások idején, jogos, hogy ők ne veszítsék el a lakhatásukat, kapjanak központilag némi türelmet.

De persze előttünk lehet az a család is, amely éppen egy ingatlantranzakció közepén van, el kéne adnia a lakását, vagy legalább a bérleti díjra égető szüksége lenne, csak éppen a bérlő se nem fizet, se nem akar elmenni.

Húsba vág

Olyan magánszemélyek is lehetnek, akik nem tudnak beköltözni a saját házukba, mert a korábbi tulajdonos vagy bérlő a moratóriumot kihasználva mégsem megy el. Vagy egy olyan bérbeadó, akinek mindenáron szüksége lenne a bérleti díjra, hiszen ő maga is tartozik, ám a bérlő nevet a markába, és nem fizet, hiszen úgysem lehet kitenni.

A kafkai helyzetekben még olyan esetek is előfordulnak, hogy valaki azt kénytelen végignézni, hogy egy bérlő teljesen lelakja az ingatlanát,

esetleg kellemetlen szagú állatokat kezd el tenyészteni a kertben. Vagy egy másik esetben kénytelen fizetni a saját háza áram-, gáz- vagy vízfogyasztását, mert hiába nem fizet a bérlő, a szolgáltató pusztán a tulajdonos kérésére, a nem fizető bérlő engedélye nélkül ki sem kapcsolhatja ezeket a szolgáltatásokat. Sőt, se a tulajdonos, se a szolgáltató karbantartási szakembere be sem jut az ingatlanba. Ha ezt a képet fokozzuk, lehet olyan komolyabb szivárgás vagy csőtörés, hogy óriási számlát generálva folyik el a víz, de a gyanakvó bérlő még ennek az elhárításához sem engedi meg a bejutást.

A végrehajtóbotrány árnyékában

Az elmúlt hetekben csak úgy záporoztak a végrehajtókkal kapcsolatos hírek a médiában, ahogy a szerkesztőségünkbe is özönlöttek a panaszos emailek. A végrehajtóbotrány miatt sokan leporolták régi aktáikat, megosztották velünk azt, hogy miként küzdöttek a szerintük jogszerűtlenül eljáró végrehajtókkal, beszéltünk egykori devizahitelesekkel, de olyan vállalkozóval is, akinek a telephelyéről egy másik cég elleni végrehajtás során elvittek vagyontárgyakat, olyanokat is, amelyek valójában az ő vállalkozásához tartoztak. Egy olvasónk pedig arról számolt be, hogy úgy vált végrehajtás áldozatává, hogy arról sem értesült korábban, hogy tartozik.

Jóval kevesebb volt az olyan panaszos, aki azzal keresett meg minket, hogy őt azért érte súlyos joghátrány, mert a végrehajtók nem végezhetik a dolgukat, most azonban egy ilyen esettanulmány következik.

Bevezetésképpen érdemes rögzíteni, hogy nem pusztán egyetlen egyedi esetről van szó. Ebben a csak előfizetőknek olvasható Portfolio-írásban egy bírósági végrehajtó ír arról, hogy milyen faramuci helyzetekhez vezetett a kilakoltatási moratórium, például egy szerény körülmények között élő kisgyermekes család azért nem tud beköltözni az árverésen megvásárolt lakásába, mert a korábbi lakó nem költözik ki. A család csak várja, hogy végre újra meginduljanak a kilakoltatások, addig azonban hiába vásárolt lakást, fizetheti az albérletét is.

A végrehajtói munka mellett természetesen nem népszerű érvelni, de azért könnyű belátni, hogy amennyiben ekkora kockázat például bérbe adni egy lakást, akkor a lakástulajdonosok csak drágábban teszik ezt meg, az ártatlanok fizetnek többet, és úgy általában is romlik a bérleti piac, és a magyar mobilitás esélye is csökken.

Konkrét történetünk

A minket megkereső Szabó-Nagy László korábban az Érd Most portálnak már elmondta a történetének az elejét, amit a portál két cikkben lehozott itt és itt.

Mint meséli, a helyzet azóta sem javult. A történet szerint a Szabó-Nagy család új ingatlanba költözött, ehhez hitelt vett fel, amelyet elsősorban a régi házuk bérbeadásából szerettek volna törleszteni. Házat kiadni annyira nem egyszerű, így a család nagyon megörült, amikor egy vidéki család (két szülő, két felnőtt gyerek) érdeklődött.

Utólag természetesen már tudják, lehettek volna gyanús jelek, a családnak nem volt bankszámlája vagy lakcíme, azonnal szerettek volna költözni, és azt is kérték, hogy bejelentkezhessenek a címre, hiszen, mint mondták, korábbi ingatlanjukat eladták, most építkeznek.

„Még tisztasági festésre sem volt idő, örültünk, hogy sikerült kiadni az ingatlant, mindenben jóhiszeműek voltunk, bejelenthették magukat az ingatlanunkba, határozott idejű szerződést kötöttünk, két nap múlva be is költözött a család”

– meséli a családfő.

Hamar megromlott a viszony

A bérleti díjat eleinte fizette is a család, ez úgy történt, hogy mindig elmentek a bérlők a bankba, és ott befizették a bérbeadó bankszámlájára a szükséges készpénzt, mégiscsak legyen valami nyoma a bérleti díjnak.

A bérlőkkel azonban elég hamar megromlott a viszony, a bérbeadó szerint a bérlői gyanakvók lettek például a rezsiszámlákkal kapcsolatban, erőszakos stílusban kommunikáltak, akadoztak az utalások. Amikor a kertben télen csőtörés keletkezett, már erősebb volt a konfliktus.

A család azt is jelezte, hogy a Covid nekik jövedelemkiesést jelentett. A bérbeadó ekkor igyekezett kompromisszumokat kötni, egy adott ponton belement, hogy a család „lelakja” a kauciót, és a korábbi szerződést is módosították, igaz, bérbeadói óvatosságból ekkor már közjegyző előtt, újabb határozott idejű szerződést kötöttek a felek.

Elmérgesedett a helyzet

Amikor tavaly március 15-én ez a szerződés is lejárt, a bérlők az akadozó fizetések ellenére, még mindig nem akartak távozni, egy ideig halasztást kértek (mondván, csúszik a kivitelezésük), majd már nem is magyarázkodtak, a tulajdonosokat nem engedték be a házukba, és pusztán a Covid miatt bevezetett kilakoltatási moratóriumra hivatkoztak.

A bérbeadók ekkor már megkezdtek egy jogi folyamatot. Március 22-én kérvényezték az ingatlan kiürítésének elrendelését. Az Érdi Járásbíróság az igényt jogosnak találta, és április 20-án végzésben rendelte el a végrehajtást.

A végrehajtással a Patona és Társa Végrehajtó Irodát bízta meg. A végrehajtó május 5-én arról értesítette a bérbeadókat, hogy a lakás önkéntes kiürítésére a „kötelezettnek” még rendelkezésére áll 15 nap. Csakhogy éppen ezen a napon született meg a vészhelyzeti kormányrendelet, amely másnap már életbe is lépett, a kormány elrendelte a kilakoltatási moratóriumot. A bérlők azóta is bent maradtak a lakásban, és immár kétmillió forintos tartozást halmoztak fel.

Még a szolgáltató sem jut be

Szabó-Nagy László azóta sem léphet be a saját ingatlanjának a kertjébe sem, mert ezzel magánlaksértést követne el. A bérlő család továbbra sem tud vagy nem akar fizetni, de jogilag képzett lépéseket tett, ügyvédet fogadott, illetve „végrehajtási kifogást” terjesztett elő. Pontosan tudják, hogy ők a lakcímkártyájukkal nem önkényes lakásfoglalók, hanem csak jogcím nélküli lakáshasználók (jogvédők jelezték a cikkünk után, hogy a lakcímkártyának nincsen az ögyben jelentősége)..

A tulajdonos teljesen tehetetlen, nem érti, hogy miképpen lehetséges az, hogy vadidegen emberek jól járnak az ő rovására, és használhatják az ő házát, miért kell neki magánemberként hitelezni azokat, akik visszaélésszerűen élnek az ingatlanjában.

A kétségbeesett tulajdonos arra is gondolt, hogy, mint a középkori várostromlók, kivérezteti a várban levőket, vagyis lekapcsoltatja a vizet, az áramot, a gázt, de ismét kafkai helyzetbe került.

A bérlők a szolgáltatókat ugyanis nem engedik be, a tulajdonos egy erőszakos óracserével vagy lezárással magánlaksértést valósítana meg, ha erős emberekkel menne oda, bűncselekményt követne el.

A fogyasztásmérőket a tulajdonos házaspár korábban nem íratta át bérlőik nevére, így a tulajdonosoknak kell fizetniük a számlákat (rajtuk biztosan végrehajtanák, ha ezt nem tennék), de a bérlő hozzájárulása nélkül nem is szüneteltethető a közművek igénybevétele, mert még a rosszhiszemű lakáshasználóknak is „egyetemleges joguk” a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés.

Közeledhet a megoldás

A tulajdonos továbbra is szeretne jogszerűen eljárni. Nem titkolja, hogy megdöbbentette, hogy mennyire érzéketlen mindenki, ha nem róla van szó, ha más került nehéz helyzetbe. Pedig megkereste a szolgáltatókat, az önkormányzat megfelelő osztályait, meghallgatást kért a körzet fideszes képviselőjétől (Aradszki András), a polgármestertől (Csőzik László), illetve a helyi ellenzék erős emberétől (Bősz Anett), de nem történt semmi.

Végül annyit már elért, hogy az érdi jegyző kiadott egy birtokvédelmi papírt, ez arról szól, hogy az ingatlan tulajdonosa bemehet a saját ingatlanjába, ellenőrizheti azt, és a szolgáltató el tudja végezni a szükséges karbantartásokat, de például építési anyagot már így sem vihetne a helyszínre, és őrző-védő szolgálatot sem vehet a dokumentumra hivatkozva igénybe.

A lakás tulajdonosa továbbra is minden lépésébe igyekszik bevonni a polgármestert, a rendőrkapitányt, a jegyzőt, de még mindig nem tudja, hogy mikor tudja végre visszavenni a házát és elzavarni azokat, akik bérleti díj megfizetése nélkül használják azt.

A hírekben most sokat szereplő Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) oldala alapján sem egyértelmű a helyzet.

Hiszen a végrehajtó továbbra sem intézkedhet a kilakoltatás iránt, és a végrehajtók ezt most el sem kezdik. Pedig a jogszabály elvileg nem vonatkozik az önkényes lakásfoglalókra és azokra, akiket a végrehajtási eljárás során korábban rendbírsággal sújtottak. Az MBVK szerint önkényes lakásfoglalónak nemcsak az minősül, aki üresen álló ingatlanba önkényesen beköltözik, tehát nincs és nem is volt jogcíme az ott lakásra, hanem az is, aki határozott idejű bérleti szerződést kötött, annak elteltével azonban az ingatlant önként nem hagyta el.

Frissítés: Több olvasónk és végrehajtók is jelezték, hogy a jogszabály szerintük egyértelmű: most senkit nem lehet kilakoltatni.

Több civil szervezet és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) is arra hívta fel a figyelmünket, hogy a bérleti díj tartozás behajtására akkor is van megoldás, ha a lakás kiürítését az aktuális jogszabályok éppen nem teszik lehetővé. Az elmaradt bérleti díjra, rezsire és lakáshasználati díjra ugyanis kérhető végrehajtás abban az esetben, ha a bérlő közjegyző előtt ezek megfizetésére (is) vállalt kötelezettséget. Így, ha a szerződésszegő bérlőnek, vagy az okiratot vele együtt aláíró bérlőtársának van végrehajtható jövedelme, illetve egyéb vagyona, abból – függetlenül attól, hogy kiköltözött-e az ingatlanból – érvényesíthető a követelés.

A közjegyzők tapasztalata alapján egyértelműen látszik, hogy lakástulajdonosok elsőszámú rémálma, ha a bérlő nem költözik ki a lakásból. Ezért az elmúlt években a lakásbérleti piacon szinte általánossá vált, hogy a bérbeadók beköltözés feltételéül szabják, hogy a bérlő közjegyzői okiratban, a végrehajtás terhe mellett vállaljon kötelezettséget a lakás kiürítésére, ha a szerződés megszűnik. Azonban jóval kevesebben kérték eddig a bérlőiket, hogy vállaljanak kötelezettséget a bérleti díj és a rezsi megfizetésére is. Pedig nem kerül lényegesen többe, ha a közjegyző előtt tett nyilatkozat erre is kiterjed és nem csak a lakás kiürítésére. Ugyanígy mindkét kötelezettség – díjtartozás, kiköltözés – későbbi érvényesítésére megoldást jelent, ha a teljes bérleti szerződést közjegyző előtt kötik meg.

Egyelőre mindenesetre mégsem sikerült Szabó-Nagy Lászlónak visszaszereznie az ingatlanját, aki érthető keserűséggel fakadt ki a beszélgetésünk végén:

„Nem értem ezt az egészet, a magántulajdonom feletti jogcímemet miként írhatja felül egy kormányrendelet, azért tényleg álljon már meg a fáklyásmenet!”