Úgy néz ki, Orbán végleg lemondott a magyar euróról

„A stabilizálás lehetséges eszközei között az én fejemben az eurózónához való csatlakozás nem szerepel” – ezt mondta Orbán Viktor a szombati nemzetközi sajtótájékoztatóján. A miniszterelnököt a Mandiner újságírója kérdezte arról, hogy a forint gyenge árfolyama miatt „megbillent-e a kormány álláspontja az euró bevezetésével kapcsolatban” és mikor lehet ez nagyjából reális. Orbán erre nagyon röviden válaszolt:

„Az eurózónához való csatlakozás kétségkívül hoz stabilitást, de lefojtja a növekedést, elveszi a fejlődés lehetőségét. Én ebben a kettősségben gondolkodom, ezért azt javaslom Magyarországnak, hogy tartsa meg a gyorsabb fejlődés lehetőségét, ehhez nemzeti valuta kell, a nemzeti valutát ne az eurózónán keresztül stabilizáljuk. Vannak más eszközök is, kéretik azt használni.”

De vajon mire utalt ezzel a miniszterelnök, és igaza van abban, hogy az euró korlátozná a fejlődést? Erről kértük ki közgazdászok véleményét.

Eddig sem lelkesedtek

Az Orbán-kormány eddig sem lelkesedett az euró bevezetéséért, bár korábban inkább elodázták a kérdést, hogy az most éppen (és ez a most mindig az aktuális időpillanatra vonatkozott) nem aktuális. Ezt tette például a januártól pénzügyminiszteri feladatokat is átvevő Nagy Márton még 2022-ben, amikor a parlamenti meghallgatásán azt mondta, hogy az euró bevezetése „rövid és középtávon sem kérdés, hosszú távon meg ki tudja”, arra utalva ezzel, hogy egyelőre nincs olyan helyzetben a magyar gazdaság, hogy ez a kérdés aktuális legyen.

A miniszterelnök most ennél határozottabban utasította el az ötletet, hogy Magyarországnak be kellene vezetnie az eurót most vagy bármikor. Mivel a kérdés a mostani gazdasági helyzetre és a forint durva gyengülésére vonatkozott, Orbán válaszát értelmezhetjük úgy is, mint ami a stabilitás rövidtávú visszaállítására vonatkozik, bár az időtávot nem jelölte meg. Az a mondat viszont, miszerint az euró bevezetése lefojtja a növekedést és elveszi a fejlődés lehetőségét, elég általános, hosszabb távra is érthető kijelentéseknek tűnik.

Hasonló nézeteket osztott Matolcsy György jegybankelnök, aki 2021 őszén, amikor szintén gyengülő pályán volt a forint az euróhoz képest, több cikkben is arról írt, hogy a 2010 és 2019 közötti magyar konjunktúrához szükség volt a nemzeti valutára, és persze a jegybank „áldásos tevékenységére”. Igaz, egy másik nyilatkozatában arra is emlékeztetett, hogy „a Magyar Nemzeti Banknak van egy világos, határozott, mindenki számára érthető álláspontja: kötelező bevezetnünk az eurót, ami egy kettős döntés lesz, a magyar kormány és az Európai Bizottság közös döntése”, szerinte pedig ez 2030 körül lehet majd aktuális.

A saját valuta eszköz, de használni kell tudni

De mennyire van igaza Orbán Viktornak abban, hogy az euró korlátozza a növekedést és a fejlődést? Erről közgazdászokat, gazdasági elemzőket kérdeztünk. Móricz Dániel, a HOLD Alapkezelő befektetési igazgatója szerint az önálló valuta kétségkívül nagyobb rugalmasságot ad a gazdaságpolitikának, de kérdés, hogy ezzel mennyire és hogyan tud élni az adott kormány és jegybank.

Egy gazdasági sokk esetén a deviza leértékelésének képessége gyorsabb és fájdalommentesebb reagálást, kiigazítást tesz lehetővé és segíthet gyorsabban visszanyerni egy ország versenyképességét.

Egy gazdasági sokk, válság után ugyanis ha le lehet értékelni az ország valutáját, akkor anélkül lehet csökkenteni a bérek vásárlóértékét, hogy a fizetéseket kellene csökkenteni vagy egyéb, látványosabb megszorításokat kellene bevezetni. A mediterrán országokban például azért tartott sokáig a kilábalás az euróválságból, mert 10 évig nem lehetett béreket emelni, lassabban nyerte vissza a versenyképességét például a görög gazdasági. Saját valutával ez könnyebb lett volna (nem is véletlen, hogy a válság idején sokan fölvetették a Grexit lehetőségét, vagyis azt, hogy Görögország lépjen ki az eurózónából (vagy az egész EU-ból), és vezesse vissza a drahmát.

Az érme másik oldala Móricz szerint az, hogy saját valutával és felelőtlenebb gazdaságpolitikával egy ország gazdasága jobban ki is van téve a külső sokkoknak. Erre példa az, ami 2022-ben történt Magyarországon: a választások előtt a kormány nagyon laza, osztogató költségvetési politikát vitt, amit alacsony jegybanki kamatkörnyezet, vagyis a laza monetáris politika egészített ki. Ebben a környezetben a nemzetközi energiaárak, elsősorban a gázárak hirtelen megugrása a forint meredek gyengüléséhez és 424 forintos euróhoz vezetett. Ami után ráadásul muszáj volt megemelni a kamatszintet, vagyis a gazdaságpolitika elvesztette a mozgásterét, az országnak pedig mindez költségesebb volt, mint lett volna különben.

Ez is azt jelenti az elemző szerint, hogy bár az önálló valuta jó eszköz válságos időkben, a bő években érdemes szigorúbb fiskális és monetáris politikával erősíteni az árfolyamot, hogy legyen tér aztán leértékelni, ha arra szükség van. Sajnos viszont a politikusok nehezen állnak ellen a kísértésnek, hogy akkor is élénkítsék a gazdaságot, amikor erre nincs szükség.

Győrffy Dóra közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára szerint Orbán Viktor kijelentése abból a szempontból nem igaz, hogy a balti államok fejlődését például nem fogta vissza az euró bevezetése, ezek az országok sok szempontból jobban teljesítenek, mint Magyarország. Az persze igaz, hogy a forint leértékelésével alacsonyan lehet tartani a magyar béreket, ami a magyar versenyképesség megőrzésében segít, de

ha Orbán az euró bevezetésében a fejlődés korlátját látja, abból azt lehet kiolvasni, hogy a miniszterelnök ezt, a magyar bérek alacsonyan tartását látja a versenyképesség kulcsának.

Ez viszont a közepes jövedelmi csapdához vezet, amikor egy ország megreked a fejlődésben. Ennek az alternatívája a magasabb hozzáadott értékű termelésen alapuló versenyképesség-növekedés lenne, az ilyen típusú fejlesztéseket viszont éppen hogy hátráltatja az, hogy mindig lehetőség van a valuta leértékelésével versenyezni.

Győrffy Dóra úgy látja, hogy Magyarország sosem tudta igazán jól használni a saját valutát, mint eszközt: amikor stabil volt a forint a nyugati valutákhoz képest a 2000-es években, akkor nagyon magas volt a kamat, így teret nyertek a válsághoz vezető devizahitelek, a kifejezetten erős forintot az export sínylette meg, a mostani gyenge forint pedig a fogyasztóknak fáj és az inflációt is növeli. Politikai, hatalmi szempontból persze érthető, hogy Orbán nem akarja megkötni a jegybank és a kormány kezét az euró bevezetésével, de az, hogy az euró stabilitást hozna, de a fejlődést korlátozná, ebben a formában nem igaz.

Az euró bevezetéséről a Hold Alapkezelő portfóliómenedzsere, Zsiday Viktor is beszélt a Téma adásában november végén. A befektetési szakember a forint negatív csúcsdöntéseiről azt mondta, ő sokáig azon az állásponton volt, hogy Magyarországnak jobb, ha megtartja a forintot, mert ez is egy eszköz, amivel a gazdaságpolitika be tud avatkozni. Most viszont már úgy látja, hogy nem tudjuk felelősségteljesen használni ezt az eszközt, a forint évtizedek óta állandóan gyengül a mértékadó nyugati valutákkal szemben.

Azokban az országokban pedig, ahol nem bánnak felelősségteljesen a saját devizájukkal, az elveszti a jelentőségét, beindul a spontán dollarizáció/euroizáció.

Ez Magyarországon is beindult, egyre többen teszik át a megtakarításaikat euróba, és ami pénz egyszer euróba vándorolt, az Zsiday Viktor tapasztalatai szerint már sosem jön vissza. Ha pedig előbb-utóbb úgyis elveszítjük a forint szabályozó szerepét, akkor érdemesebb arra törekedni, hogy vezessük be az eurót. „Ha ez nem megy nekünk” – mondja Zsiday – „akkor inkább rakjuk magunkra ezt a kis bilincset vagy kötőféket, mert ez ránk fog kényszeríteni valamiféle felelősségteljességet”.