Tévedés, hogy a háztartások fogyasztása miatt lenne bajban a magyar GDP

Közeledik az év vége, egyre többen fogalmazzák meg jövő évi gazdasági előrejelzéseiket, amelyek eléggé széttartanak. Mindjárt mutatunk számokat is, de előzetesen két markáns megállapítás mindenképpen megfogalmazható:

• A piaci elemzők szerint – minden ezzel ellentétes diskurzus és kormányzati kommunikáció ellenére – valójában a magyar lakossági fogyasztás egyáltalán nem alacsony, sőt észszerű óvatosság mellett inkább magas.
• Ugyanakkor annak az egész éves eltolódásnak, amely szerint a GDP-várakozások folyamatosan apadtak, de az infláció a vártnál gyorsabban csökkent, messzemenő munkaerőpiaci következményei voltak, és főleg lesznek a jövőben.

A magyar gazdaság 2025-ös növekedési számairól sokféle előrejelzés jelent meg. A kormány a költségvetés tervezésénél optimista 3,4 százalékos jövő évi növekedést vázolt, az Európai Unió csak 1,8 százalékot látott reálisnak. A hazai piaci elemzések közül pedig a CIB Bank inkább a kormányzati jóslathoz közeli, 3,2 százalékos adatot jelentetett meg, míg az Egyensúly Intézet az EU-hoz konvergált, egy 2,2 százalékos, vagyis óvatosabb előrejelzéssel. A fő különbség a végpontok között abban rejlik, hogy az optimistábbak magasabb beruházási adattal és jobb jövő évi külkereskedelmi egyenleggel (exportteljesítménnyel) számoltak.

A növekedés összetevői

Szabó Barna, az Egyensúly Intézet vezető elemzője a szervezet keddi sajtóbeszélgetésén azt mondta, úgy látja, a magyar GDP 2024-ben 0,6 százalékkal fog növekedni. Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője pedig nemrég egy hasonló eseményen kifejtette, szerinte is teljesen egyértelmű, hogy az 1 százalék feletti érték nem lesz meg az idén, szerinte valahol 0,5–0,8 százalék a reális.

Hozzátehetjük, hogy olyan nagyon az idei év már nem érdekel senkit, az ment a levesbe, de a hivatalos kormányzati előrejelzést még nem revideálták.

A következő években ugyanakkor beindulhat a növekedés: a 2025-ös prognózisokat már megmutattuk, de az Egyensúly Intézet agytröszt 2026-ra 2,6 százalékot vár, a CIB itt is optimistább, nála 3,6 százalékos az előrejelzés.

Bontsuk a GDP-t négy elemre:

• háztartási fogyasztás,
• közösségi fogyasztás,
• beruházás,
• külkereskedelmi egyenleg.

A hazai gazdasági és sokszor politikai diskurzusban úgy néz ki, mintha a fogyasztással lenne baj, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is szokta emlegetni a lakosság túlzott óvatosságát. Gazdasági elemzők szerint viszont valójában nem ezzel van baj, hanem nagyon határozottan a beruházással. Szabó Barna szerint

miközben a Covid előtti, 2019-es adatokhoz képest a beruházásokban kiugróan Magyarország a legrosszabb a régióban, addig a fogyasztás felfutásában csak az éllovas Románia előz meg minket.

Így látja ezt Trippon Mariann is, aki szerint idén 3,5-4 százalékkal nőhet a fogyasztás, de a beruházás tényleg katasztrofális lesz az év egészére nézve is. Mindez sajnos érthető, hiszen a közösségi beruházásokat nagyon visszavágta az állam, de a vállalati szektor is racionális, egyszerűen nincs oka beruházni. Gyenge a nemzetközi kereslet, bizonytalanok a kilátások, ész nélkül senki nem szeretne költeni.

A külkereskedelmi egyenlegünk ugyanakkor ma még erősen pozitív, de ez leginkább abból fakad, hogy az importunk jobban apadt, mint az amúgy szintén visszaeső exportunk. Ez is azzal függ össze, hogy mivel nincsenek beruházások, ahhoz legalább kevesebb import kell.

Az őszinte szembenézés ideje

Nagyon érdekes hatás, hogy egyetlen év alatt mekkorát változott az, hogy mit reméltünk 2024-től, és mi lett a valóság. Trippon Mariann és Szabó Barna is előkereste a korábbi előrejelzéseit. Kezdjük a pozitívummal! Az infláció végül az elemzők várakozásaihoz képest gyorsabban apadt, tényleg elérte a 3 százalékot, noha a legtöbben még csak 4-5-6 százalékot tartottak 2024-ben reálisnak. Viszont az egy évvel korábbi előrejelzésekhez képest a GDP folyamatosan csalódást keltett, mindenkinek szép lassan lejött az előrejelzése a 3 százalék feletti szintekről az 1 százalék alatti szintekre.

És ebből fakad egy nagyon érdekes hatás, amit már Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára ismertetett az Egyensúly Intézet szervezte panelbeszélgetésen. Egy éve egy bértárgyaláson a munkaadók 3 százalékos növekedésre és 4-5 százalékos inflációra számíthattak, könnyebben ígértek 10 százalékos béremelést, mert az reálbérben úgy tűnt, hogy nem is lesz érdemi emelés.

Csak aztán az infláció a vártnál hamarabb 3 százalékos lett, a növekedés viszont eltűnt, ráadásul a magyar cégek kisebb kereslettel is találkoznak, nagyon nehéz lett kigazdálkodni a béremeléseket.

Mint hallottuk, sok kkv adja fel, a bezáró cégek összesített száma minden hónapban vagy ezerrel meghaladja azt induló vállalkozások számát.

Baja Sándor, a Randstad globális humán erőforrás tanácsadással foglalkozó cég Magyarországért, Csehországért és Romániáért felelős vezérigazgatója elmesélte a munkaerőpiacon is a saját áttervezéseit. Egy éve még erős 2024-es évet várt, aztán három elemben is csalódnia kellett.

• Az autóipari megrendelések elmaradtak a várttól.
• Az elmúlt években a cégeknek rendre sok informatikust kerestek. Ugyanakkor az állami beruházások visszafogása informatikai projekteket is érintett, és még a sok magyarnak megbízást adó nagy amerikai IT-cégek megrendelései is elmaradoztak, így ez a szegmens is visszaesett.
• Ráadásul még a Budapesten dolgozó szolgáltatóközpontok (SSC) is kevesebb embert kerestek.

Hogyan tovább?

Az elég szomorú idei év után azért mindenki felpattanást vár. Az Egyensúly Intézet szerint a következő évek során a növekedés motorja a háztartási fogyasztás lehet: a családok 2024-ben nagyrészt visszaépítették az inflációs sokk idején elveszített megtakarításaikat, de a következő években talán a reálbér-emelkedés nyomán már élénkülhet a fogyasztás. Az agytröszt úgy számol, hogy a 2024-as átlagos áremelkedés 3,9 százalékos lesz, 2025-ben 3,2 százalékra csökken az infláció, de 2026-ban 4,9 százalékra emelkedik.

Szabó Barna ugyanakkor úgy látja, a kiábrándító makroadatok lassan a hazai munkaerőpiacon is nyomot hagyhatnak. Eddig ugyanis minden recessziós hatás ellenére magas maradt a foglalkoztatás, de

most már azt látni, hogy egy kicsit csökken a foglalkoztatás és nő a gyárkapun belüli munkanélküliség.

Vagyis a cégek még megtartották a nagy nehezen összeverbuvált csapatukat, de az emberek kapacitásai már kevésbé tudják kihasználni.

Az Egyensúly Intézet úgy ítéli meg, hogy a forint a hazai árak emelkedésének a tükrében még inkább túlértékelt, vagyis 2025-ben az euró-forint árfolyam várhatóan a 412–419, 2026-ban pedig a 418–432 forintos sávban fog mozogni.

Trippon Mariann szerint is ideje hozzászokni, hogy tartósan 4-essel kezdődik az euró-forint árfolyam.

Az amerikai választás azért most talán egy kicsit túlhúzta a gyengülést, vagyis a visszaerősödésnek is lehet tere. Mindenesetre, ha már megemlítettük az amerikai választást, a CIB vezető elemzője szerint nagy kérdés, hogy Donald Trump mennyire tartja be a kampányígéreteit. Ha azok csak fékezett habzással valósulnak meg, akkor nyugodtabb pályán mozoghatnak a feltörekvő gazdaságok. Ugyanakkor ha nagyon erős protekcionizmus és magas büntetővámok érkeznek, az jobban megzavarhatja a feltörekvő piacokat.

Igaz, az Egyesült Államoknak is jelentős károkat okozna a magas vámokkal jelentkező magasabb infláció, vagy a nagymértékben hazazavart illegális bevándorlók okozta problémák. Az ő pótlásuk ugyanis a nehezebb fizikai munkát igénylő munkáknál nagy gond lenne, de még a kismillió bevándorló fogyasztása is hiányozna az amerikai gazdaságból.

Mindenesetre a jövő évi viszonylag optimista CIB-es prognózis hátteréről megtudtuk, hogy annak megvalósulásához valóban

elengedhetetlen lesz az élénk külpiaci kereslet, a hazai reálkeresetek növekedése, illetve a finanszírozási költségek mérséklődése.

Három olyan év után, amikor a remélt növekedés mindig alatta maradt a végül megérkező tényszámoknak, nagyon jó lenne már egy valóban prosperitást hozó év.