Nagy pofont kapott a magyar építőipar, de a kibocsátáscsökkentési céljaink is

Rövid távú politikai érdekek, konfliktuskerülés és a 2026-os választás előtti óvatosság miatt egy összességében jól működő piac tervezett menetrendjébe kotnyeleskedett bele a kormány. Olyan döntés született, amellyel Magyarország 2030-as kibocsátáscsökkentési vállalásainak elérése sokkal nehezebbé vált. Több szakma is, elsősorban a hazai építőipar, nagy pofont kapott.

Magyarországon az utóbbi időben sok energiahatékonysági program, például födémszigetelés valósult meg, a lakók számára ingyen, mert az energiakereskedők fizették az építőipari vállalkozókat. Azért, mert az energiakereskedők számára az úgynevezett energiakötelezettségi rendszerben, vagyis az EKR-ben piaci értékük volt a lakossági energiamegtakarításoknak. Ennek viszont, úgy tűnik, vége lesz, az ezt lehetővé tevő piac pedig már össze is omlott.

De miről is van szó? Az Európai Unió egy minden tagállamra kötelező menetrendet fogalmazott meg a klímacélok elérése érdekében. Az uniós Fit for 55 program előírja a tagállamok számára, hogy 2030-ig legalább 55 százalékkal kell csökkenteni a nettó üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es referenciaértékhez képest.

A kormány most úgy döntött, hogy korábbi terveivel ellentétben nem pörgeti fel a program egyik legfontosabb elemét.

A magyar kormány 70 százalékban a saját szakpolitikai intézkedéseivel halad a kibocsátáscsökkentési cél irányába. Ez azonban nagyon rosszul áll, például azért, mert a kormány vállalásait jó esetben uniós források is segítenék, de sajnos Magyarország az ismert politikai konfliktus miatt ebben is rosszul áll.

A klímacél 30 százalékát pedig a piacra bízta az állam. Ennek formája az EKR, vagyis az energiakötelezettségi rendszer, amely az áram-, a gáz- és az üzemanyag-kereskedőkre hárítja azt a feladatot, hogy a végfogyasztóiknál érjenek el energiamegtakarítást.

Amikor a Mol fizeti a padlásszigetelést

Az EKR alapvető célkitűzése az volt, hogy ne közvetlenül a végfogyasztókat bírjuk kibocsátáscsökkentésre, hanem azokat a cégeket kötelezzük energia-megtakarításra, amelyek energiát (benzint, dízelt, gázt, áramot) adnak el nekik. Ha a kereskedő megvalósított ilyen projektet, azt leigazolhatta, de másoktól is vásárolhatott leigazolható, megvalósított energiahatékonysági projekteket.

Ebből a keresletből rengeteg jó projekt valósult meg, szigetelés, nyílászárócsere, fűtéskorszerűsítés. Az energiakereskedők vették is az ilyen projekteket, saját tőzsdéje (CEEGEX EKR) és ára lett az úgynevezett hitelesített energiamegtakarításoknak (HEM). Egy gigajoule energiaspórolás úgy 13 ezer forintba került a piacon, aminek az volt a nagy haszna, hogy sok energiahatékonysági projekt vált gazdaságossá, vagy rövidült a megtérülési ideje.

Képzeljük el, hogy egy cég szigetelte az üzemét, és előnyként nemcsak a későbbi energiamegtakarítással számolhatott, de ezt a megtakarítást még el is adhatta. A lakosság pedig sok fontos projektet ingyen is megcsináltathatott. Ezt a programban részt vevő egyik vállalkozó így írta le nekünk:

„Elmentek a kivitelező, például szigetelő cégek egy kisvárosba, majd egész utcákban szigetelték le a padlásokat úgy, hogy az a lakónak semmibe nem került.”

„A födémszigeteléssel 0,5 GJ/m² energiamegtakarítás volt kimutatható, ezt később 0,45-re csökkentették. Egy Kádár-kocka 80 m²-es padlástere esetén 40 GJ energiamegtakarítás volt elérhető. A 13 ezer forintos hitelesített energiamegtakarítások HEM-kereskedésében ez 520 ezer forintot ért. A födémszigetelést végző vállalkozó ezt eladhatta az energiakereskedőknek, ezek után az ügyfélnél már »ingyen« vállalta a munkát.”

A programnak voltak vadhajtásai is, a lehetőségre sok kókler kivitelező ugrott rá, akik viszont nagyon rossz minőségben végezték el a felújításokat, vagy Potemkin-szigetelésként leterítettek egy szigetelést, lefotózták, majd mentek tovább egy új házba, ezektől pedig a háztulajdonosnak sem csökkent valójában a rezsije és az ország sem került közelebb a klímacélokhoz. Erre viszont reagált a kormány, és némileg szigorította a rendszer előírásait.

Az EKR-nek más gyerekbetegségei, hibái is voltak. Mi is írtunk olyan programokról, amelyek inkább tűntek látszatintézkedésnek, mint a gumiabroncs-ellenőrzés, a lakossági vezetésoktatás, a sofőrök képzése, amelyről még az érintettek is azt mesélték a Telexnek, hogy

„megkérjük a sofőrjeinket, hogy kapcsolják be a telefonjaikat az online oktatás idején, tőlem le is halkíthatják, de ha igazoljuk, hogy oktattuk őket a hatékony vezetésre, milliókat spórolunk”.

Mindezek ellenére sokak szerint ez a magyar kibocsátáscsökkentés leginkább működőképes része. A lakásfelújítások kapcsán forrásaink összességében dicsérték azt, ahogyan gőzerővel megkezdődtek a háztartásienergia-megfogások. Mint hallottuk, tényleg voltak jó programok, mint például a Hungarocell Felújítási Program.

A vállalkozók azt mesélik, hogy olyan embereknél, akiknek sosem lett volna pénzük szigetelésre, elvégezték a teljes padlásszigetelést. A kivitelező jól járt, mert volt munkája az építőipar válságos időszakában is, el tudta adni az energiamegtakarítást, a lakó jól járt, mert csökkent az energiaszámlája, az ország jól járt, mert közeledik az energiamegtakarítási céljához.

Kormányzati hátraarc

Igen ám, de a 2025-től tervezett és mindenkivel egyeztetett EKR-menetrendet, ami 2024-hez képest egy nagyobb EKR-előírást jelentett volna, a kormány váratlanul november közepén elengedte.

A kormány ugyanis állítólag attól félt, hogy az üzemanyag-kereskedők emiatt megemelik az üzemanyagok árát, és a 2026-os választás előtt semmi olyat nem akart lépni, ami áremelést, inflációnövelést, lakossági elégedetlenséget jelent.

Információink szerint a töltőállomás-üzemeltetők lobbiérdekei győzték meg Orbán Viktort és Nagy Márton nemzetgazdasági minisztert, hogy ne hajtsanak végre egy energiahatékonyságot javító intézkedést. Viszont emiatt nagyon sokan (áram-, illetve gázkereskedők, építőipari vállalkozók, klímavédelmi hitelesítők, auditorok is) rosszul jártak, de valójában mindenki, aki azt szeretné, hogy Magyarország teljesítse a 2030-as kibocsátáscsökkentési vállalásait, és ne kapjon a későbbiekben minden adófizetőnek fájó uniós büntetést.

Forrásaink nem fukarkodtak a súlyos megállapításokkal. A döntés váratlanul született, de eddig semmilyen látványos visszhangja nem volt, publikus bejelentés sem született.

Csakhogy a hátraarcnak az lett a következménye, hogy azonnal reagált, pontosabban összeomlott a tőzsdei HEM-piac.

A hitelesített energiamegtakarításokkal, vagyis a jó projektekkel a CEEGEX EKR piacon lehet kereskedni, ahol a kormány november 13-i ülése után az 1 GJ energiafelhasználás-csökkentés ára 13 ezer forintról 5800 forintra esett vissza. De a lakosság is elbúcsúzhat a födémszigetelésektől. Már jó sok ilyen projekt volt a csőben, mert mindenki készült a nagyobb előírásra, a közeljövőben azonban leállhatnak a födémszigetelési és egyéb lakossági programok.

Politikai szempontból érthető lehet a lépés, gazdasági és környezetvédelmi szempontból azonban nem. Olyan ez, mint az a maratoni futó, aki úgy szeretné a 42 kilométert 2 óra 50 perc alatt teljesíteni, hogy minden kilométert 4 perc alatt tesz meg. Igen ám, de gyatrán kezd, beül még kávézni, tétlenkedik, módosul a terv, már 3 percenként kellene futni minden kilométert, aztán már világcsúcsidőn belül, végül már 10 kilométert kellene 1 perc alatt lefutni. Az pedig nem fog sikerülni. Mint hallottuk,

„túl bonyolult lett volna, és nagyon sok volt a konfliktus”

– nagyjából emiatt söpörte le a kormány a Lantos Csaba energiaügyi miniszter által szorgalmazott menetrendet. Az állami emberek ugyanakkor hárították a kérdéseinket, „nem jött még ki semmi hivatalosan” – mondták, vagy arról beszéltek, hogy most mindenki az ENSZ éghajlatcsúcsán, a COP29-en járt Bakuban, kint volt Orbán Viktor, de kint volt Mátrai Károly, az MVM-től, illetve Hernádi Zsolt, a Moltól, ott is biztos szóba került a téma.

Volt, aki azért azzal is cifrázta, hogy többkörös volt az elképzelés, sikerült az egyes érintetteket, kis kutakat, Molt, áramkereskedőket és gázkereskedőket egymásnak ugrasztani, úgy volt, hogy az üzemanyagosok kevesebbet, a többiek többet fizetnek, végül kihúzták az egész programot, úgy, ahogy volt, elmaradt az EKR-díj emelése. Beszéltünk azért olyan szakemberrel, aki elmondta, abban bízik, hogy még visszakerül az intézkedés a kormányülésekre, mert elég negatív visszhangot váltott ki az, hogy az EKR-emelés így elmarad.

Földre vitte az otthonfelújítási programot

Pálffy Anikó, a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) szakmai vezetője szerint általánosságban elmondható, hogy az EKR egy potenciálisan hasznos intézkedés, amire jó nemzetközi példák is vannak. Az energiahivatal oldalán látszik, hogy eddig 7161 megvalósult intézkedésből 10,9 PJ feletti energiamegtakarítás származott, ami jóval magasabb a 2024-re előírt új megtakarításnál (5-6 PJ). Vagyis a kötelezettek már túlteljesítették az ismert előírásokat, részben arra számítva, hogy további eredményeket kell elérniük, részben a kedvező teljesítési szabályoknak köszönhetően.

Ha a megtakarítási elvárást nem vagy nem olyan mértékben emeli a szakpolitika, akkor érdemben csökkenhet azoknak a kötelezetteknek az éhsége, akik már évekre előre is vásároltak.

Ugyanakkor a tapasztalatok és a hatósági adatgyűjtés alapján az EKR folyamatos finomhangolásra szorul. Ehhez biztosan hasznos lenne, ha monitoringjelentések készülnének arról, hogy melyek a jó programok, vagyis jó lenne, ha minden szereplő láthatná, hogy az EKR-ben milyen intézkedéseket számoltak el, azok mennyi megtakarítással jártak, azaz mit hoztak, hogyan teljesítenek.

Nyugaton vannak erre jó példák, a végrehajtással megbízott, akár független ügynökségek, hatóságok gyors és hatékony visszajelzésekkel értékelik a rendszer működését, a piaci változásokra a szabályrendszer rendszeresen tud reagálni, hogy a fogyasztók számára is hasznosabb legyen a program.

A MEHI szerint az biztos, hogy az utóbbi időben volt olyan törekvés, hogy a rövid élettartamú intézkedéseket, illetve a látszatintézkedéseket igyekeznek kivezetni. Valójában a hosszú élettartamú megtakarításokat kellene ösztönözni. Igaz, azt is észre lehetett venni, hogy

az EKR praktikusabb, egyszerűbb intézkedései, mint a padlásfödém-szigetelés, valamelyest kioltották az otthonfelújítási program összetettebb, nagyobb pályázati adminisztrációt és önerőt is igénylő programját.

Pálffy Anikó szerint az különösen érdekes információ lenne, hogy az értékesített energiamegtakarításokból (HEM-bevétel) mennyi jut vissza a végfogyasztókhoz, vagyis abból a pénzből, amit az EKR generál, mekkora finanszírozási összeg jut a fogyasztók valódi energiahatékonysági programjaira és mennyi csapódik le a kötelezetteknél, közvetítőknél, tanácsadóknál, energetikai auditoroknál. Megértés és információ tekintetében a rendszer első éveit biztos, hogy a szereplők közötti hatalmas különbségek jellemezték.

Nagyon bele kell húzni

A program szerint a tagállamok együttesen vállalják, hogy 2030-ra az energiafogyasztás a 2020-as uniós referencia-forgatókönyv előrejelzéseihez képest legalább 11,7 százalékkal csökkenjen. A terv az volt, hogy 2025-től nagyon ráfordulunk a cél teljesítésére. Ez most csúszik, csakhogy valamikor meg kell lépni a nagy fejlesztéseket. De most úgy néz ki, 2026-ig semmi nem számít, csak az, hogy a lakosságnak úgy tűnjön, nincs infláció, nem drágul a benzin. Viszont, ha 2027-től hirtelen kell mindent bepótolni, valóságos rémálom jön.

Ha hirtelen nagyon sokat kell teljesíteni, akkor kínálathiány lesz, vagyis nagyon drága is lesz a hitelesített energiamegtakarítás.

A célt továbbra is teljesíteni kell, és ha most nincs emelés, az csak úgy lehetséges, hogy 2026 után, vagyis először 2027-ben brutálisan meg kell emelni a kötelezettséget. Mindenki tudja, hogy egyelőre pocsékul állunk. A brüsszeli hatástanulmányok szerint az EKR konkrétan a leghatékonyabb kibocsátáscsökkentő rendszer, az állami programok kiírása, ellenőrzése, működtetése bürokratikusabb, drágább.

A kritikusok szerint a kormány ezt nagyon benézte: amitől Orbánék tartanak, vagyis az üzemanyagár-emelés, nem lenne indokolt, mert a benzinárban már most is ott van az emelt EKR. De így veszélybe kerül a Fit for 55 célkitűzés, a szakpolitikák ugyanis időarányosan nagyon rosszul állnak,

már most jó eséllyel kijelenthető, hogy 2030 után meg kell majd fizetnünk a mulasztás árát.

Természetesen nem a politikusoknak, hanem a lakosságnak és a cégeknek. Ami azért szomorú, mert bár nem öröm, de érthető, ha egy vészhelyzetben kellemetlen hosszabb távú következményeket kell vállalni, ha viszont pusztán egy politikai oldal félti a hatalmát, akkor nagyon nem oké ezért feláldozni a mát a holnap oltárán.