Orbán Viktor kézivezérléssel és furcsa rendelettel segít a Dunaferr-dolgozóknak

Egyszerre vicces jogtörténeti eset, de persze egyszerre nagyon szomorú történet is az, ami Dunaújváros körül, a Liberty Steel indiai hátterű csoport és a kormány között történik. Sokat írtunk arról, hogy a kormány egy ideig igyekezett úgy kommunikálni, hogy jó befektetőt talált az egykori Dunaferr további üzemeltetésére, sikerült megmentenie a dunaújvárosi céget, a dolgozókat. Mindez természetesen egyelőre igaz is, de a kormány annyira „törököt fogott” az indiaiakkal, hogy egyre szürreálisabb intézkedésekre kényszerül.

November 4-én Orbán Viktor kormányfő aláírt egy rendeletet, amely rapid intézkedés a kihirdetése napján 23 órakor már hatályba is lépett. A Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet-módosítást elsőként a 24.hu értelmezte.

Lesz nemulass!

Szögezzük le, bármennyire is szürreális a történet, a kormány azon célja, hogy a dunaújvárosi dolgozók bért kapjanak és a pénzt véletlenül se használja másra a tulajdonos, nagyon is indokolt, de a rendelet tényleg vicces.

Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy bár a rendeletben nincs nevesítve Dunaújváros, vagy a Liberty, de egy olyan irgum-burgum rendelet született, ami arról szól, hogy teljesen kézivezérléssel a kormány lépésről lépésre meghatározza, hogy ő, mármint az állam, hogy tud segíteni a dolgozóknak bért fizetni, de még minden elképzelhető módon túl is megfenyegeti a Libertyt, hogy nehogy másra használja, vagy eltegye az állam pénzét.

Akit a megoldás érdekel, tényleg érdemes elolvasni egy ilyen rendeletet, mi most a rendelet 3. paragrafusának 12-ik pontját ideidézzük, ebben arról van szó, hogy a csődtörvényt azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

„az adós együttműködési kötelezettségét súlyosan megsérti, ha az ideiglenes vagyonfelügyelő felhívására a bérfedezetet határidőre nem biztosítja, vagy a (korábban leírt feltételű) bankszámla megnyitásában és a munkabérek arról történő folyósításában nem működik együtt az ideiglenes vagyonfelügyelővel.”

Lex Liberty

Nagyon mókás, hogy a szabályozásban, amikor a jogalkotó arra gondol, hogy ez a szabály a Libertyre vonatkozik, az jogi nyelven így szól:

E rendeletet azokban az eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben a vagyonfelügyelő és az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése, valamint a Bérgarancia Alapból történő támogatás-lehívás veszélyhelyzeti szabályairól szóló 291/2024. (X. 3.) Korm. rendelet módosításáról szóló 314/2024. (XI. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Módr.) hatálybalépésének napján az ideiglenes vagyonfelügyelőt már kirendelték.”

Vélhetően széles e hazában nincs még egy olyan cég, mint a két érintett dunaújvárosi acélcég, ahol ez már fennáll.

Jön egy bérfizetés

Miért volt szükség erre az egészre? Vélhetően arról van szó, hogy ki kellene fizetni november elején az esedékes béreket, a pontos menetrendet nem ismerjük, de ha a héten, vagyis november 7-ig utalni kellene a béreket, fedezet kellene.

Ezt is kezeli a jogszabály, amely arról ír, hogy amennyiben 3 nappal a fizetési határidő előtt (ehhez kellhetett a november 4-én 11-kor hatályba lépő rendelet) nem mutatja be az adós, hogy van pénze, akkor jönnek a további lépések. A vagyonfelügyelő kezdeményezi a Bérgaranciához fordulást, a Libertyre már nem bíznak pénzt, hiszen a sok adósság miatt esedékes lehetne valamilyen inkasszó. Mindenesetre az állam annyira félhetett, hogy a Liberty nem együttműködö, és még – sokadszorra – megfeji valahogy az államot, hogy egy súlyos törvényszegést kilátásba helyező fenyegetést is beleírt a rendeletbe az együtt nem működés esetére.

Az állami pénzt, a dunaújvárosi dolgozók bérét igenis meg kell védeni, de azért ez a magyaros fejetlenség, az állam ilyen kiszolgáltatottsága nagyon szomorú történet.

Valahogy nincs előttünk, hogy Joe Biden amerikai elnök este 10-kor olyan 11-től már hatályos szövetségi rendeleteket ír alá, hogy amikor a japán Nippon Steel megveszi az amerikai US Steelt, akkor az elnök úr egy országos jogszabályban irányítja, hogy eközben az acélipari dolgozók hogyan kaphatnak fizetést.

A rendelet amolyan igazi magyar narancs, kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de legalább a miénk.