Egy év alatt közel 40 százalékot drágult az arany, mégis további emelkedésre számít mindenki

Különös időket élünk a nyersanyagpiacokon. Amikor a világgazdaság kevésbé hasít, sőt, inkább döcög (mint most), amikor az Egyesült Államokban, Kínában, vagy Németországban, azaz a világ legnagyobb nemzetgazdaságaiban egyszerre vannak problémák, akkor a nyersanyagpiacokon eltérő trendeket láthatunk. Bizonyos nyersanyagok, például az acél kereslete ilyenkor drasztikusan visszaesik, mások (példának adódik az arany) ilyenkor a legkelendőbbek. De vannak vegyes megítélésűek is, hiszen az ezüst egyszerre fontos ipari anyag és praktikus menekülőbefektetés.

A McKinsey hosszú és részletes árupiaci elemzése arra helyezi a hangsúlyt, hogy a világ legfontosabb alapanyagai olyan piacokon mozognak, amelyeken már egyre inkább meg fog jelenni a klímavédelem hatása is. Vagyis a környezetbarát technológiákhoz használatos fémek iránt nő a kereslet, a szennyezőbb technológiák iránt pedig visszaesik.

Az ipart jellemzően a középosztály megerősödése és az ebből fakadó gazdasági növekedés vezérli, a történelemben ilyen jelentős keresletnövekedést láttunk az olyan anyagok iránt, mint az acél, az alumínium és a szén. Ezek természetesen ma is kulcsalapanyagok (akárcsak a réz vagy a lítium), de az egymáshoz viszonyított arányuk az energiaátállás következtében is gyorsan változik. Például az elektromos járművekben használt akkumulátorok kémiai keveréke egyre inkább elmozdul a nikkel-mangán-kobalt (NMC) helyett a lítium-vas-foszfát (LFP) felé. Mi a mostani írásunkban elsősorban az aranyra, kisebb részben az ezüstre koncentrálunk.

Az arany őrült raliban van

Az arany idén sorra döntögeti a „minden idők legmagasabb jegyzései” jellegű rekordokat. Egy uncia arany cikkünk írása idején 2700 dollár körül mozog, ami egy év alatt 37 százalékos drágulásnak felel meg. A Goldman Sachs friss elemzése szerint a Fed méretes kamatvágása utáni elbizonytalanodás csak egy ugródeszka lesz, amely után a nemesfém árfolyama majd megint újabb és újabb rekordszintre emelkedhet.

Pletser Tamás, az Erste olajipari elemzőjének elsőre talán meglepő véleménye szerint, az aranyban például hiába jöttek újabb és újabb csúcsok, de bizonyos szempontból

még mindig alulértékelt, és nagyon sok olyan tényező van, amely szerint az árának még emelkednie kellene.

Hasonló a véleménye Kardos Zsoltnak, a VIG Alapkezelő portfóliómenedzserének, az ő gondolatainak a fókuszában az áll, hogy az Egyesült Államok nincsen jó formában, a Fed mintha késve reagálna a történésekre, és ha reális esélye van egy amerikai stagflációnak (vagyis stagnáló gazdaság mellett megmaradó magasabb inflációnak), akkor az nagyon kedvez az arany árfolyamának.

Ha pár szempontot részletesebben is megnézünk, bejön a képbe, hogy a BRICS-országok (a rövidítés Brazíliára, Oroszországra, Indiára, Kínára, illetve Dél-Afrikára utal) például szeretnék, de nem tudják a dollárt eléggé támadni. Szívesen kreálnának egy antidollárt, de egyelőre úgy tűnik, hogy új világpénzt nem képesek létrehozni.

Viszont legalább a dollár helyett az arany felé el tudnak lépni a tartalékaikkal. Ez, vagyis a borzasztóan erős jegybanki aranyvásárlás más országokra is jellemző, de a kínai, indiai, török vásárlásoknak van egyfajta geopolitikai aspektusuk is. Ha fizikai aranyban van a pénz, azzal az Egyesült Államoknak nehezebb mit kezdenie. Kínában ráadásul nincs megfelelő nyugdíjrendszer, vagyis általában is nagyon magas a lakosság körében a megtakarítási ráta, félre kell tenni az idős évekre, ebben az évben is jelentős volt a lakossági aranyfelhalmozás.

Az amerikai problémák

Kardos Zsolt elsősorban az amerikai gazdaság felől közelít, szerinte nagyon erős az esélye annak, hogy az Egyesült Államokban visszatér a hetvenes évek végének és a nyolcvanas évek elejének időszaka. Ekkor elég alacsonyak volt a reálkamatok, de volt infláció, mert a nyersanyagok drágák voltak (Irán mint fontos olajhatalom nagyon összeveszett az Egyesült Államokkal). A Fed mintha most is kicsit elkésett volna és a piac után futna: az, hogy legutóbb 50 bázisponttal csökkentette a kamatot, inkább azt jelzi, hogy elismerte, hogy korábban kellett volna vágni.

Ebben a közegben sok árupiaci eszköz (kakaó, kávé, cukor) nagyon intenzíven drágul. Ez arra utal, hogy gazdasági növekedés nélküli az infláció. Az aktuális amerikai kikötői sztrájkok nyomán például megemelték a fizetéseket, de ez a pótlólagos kereslet nem feltétlenül teremt amerikai gazdasági növekedési környezetet. Az emberek jogosan érzik, hogy a fizetésük nem ér annyit, mint régen, de a teljesítmény nélküli bérnövekedés csak az árakat emeli, nem rúgja be a gazdaságot. Erre jó példa, hogy soha nem volt annyira nehéz egy átlagos amerikainak ingatlant vásárolnia, mint manapság. Most van a történelemben a legkevesebb esélye egy fiatalnak a saját ingatlanra.

Az arany ilyenkor jó befektetés, mert véd az itt maradó infláció ellen. Az amerikai államadósság 35,6 ezer milliárd dollár. Hogy ez mekkora szám, arra álljon itt pár adat. Az Egyesült Államokban 100-110 nap alatt 1000 milliárd dollárral nő az adósság, csak kamatra 1000 milliárd dollárt kell kifizetni évente. Ma már a kamatra többet költ az ország, mint a védelemre. A költségvetésben már csak a szociális kiadások adnak ki nagyobb tételt a kamatnál. Ha évente 10-20 százalékkal többet kell kamatokra fizetni, ráadásul a korábban kibocsátott alacsony kamatú kötvényeket újra kell finanszírozni, akkor a lakosság és a cégek el fognak fordulni a kötvényektől és a dollártól.

Ma már Donald Trump sem hozza szóba, hogy mérsékelné az államadósságot. Egyre nehezebb és egyre drágább lesz az amerikai adósságot finanszírozni, ez pedig az arany malmára hajtja a vizet. De hozzá kellene nyúlni a szociális kiadásokhoz is, vagyis az amerikai makrogazdasági adatok tényleg nem mutatnak jó képet. A mostani kamatcsökkentés legalább mérsékelte az adósságra kifizetendő összeget, de ez egy alsó limit is, nem nagyon lehet még lejjebb jönni a kamatokkal, mert akkor senki nem fog kölcsönadni az amerikai államnak.

A reálhozamok

Buró Szilárd, az Equilor Zrt. pénzügyi innovációs vezetője szerint az arany még ma sem „túlvett”, de az látványos, hogy a kisbefektetők is elindultak például az arany ETF-ek (tőzsdén kereskedett alapok) felé. Az egész aranyrali mégis eddig még inkább úgy zajlott le, hogy az egyéni megtakarítók és a pénzügyi befektetők még nem is annyira vásároltak.

Pletser Tamás is így látja, és megerősíti, hogy a piacon az a vélekedés, hogy amikor a kötvénypiacon negatív a reálkamat, akkor veszik a befektetők az aranyat, mert azt értékőrzőnek tartják. Valójában ez nem garantált, az arany eléggé volatilis (változékony), de tartja magát egy olyan hit, hogy a magasabb infláció segíthet az aranynak.

Valójában a kötvénypiaci nominális kamat is mindig fontos, hiszen az arany nem fizet kamatot. Ha csökken a kamatláb, akkor olcsóbbnak tűnik az aranytartás, hiszen nincs akkora induló „opportunity cost”-ja, vagyis nem látható az, hogy bezzeg ha kötvényben lett volna a pénzem, azzal mennyi kamat járna.

Ugyanakkor Kardos Zsolt szerint az Egyesült Államok a problémái miatt nem tud ugyan eléggé kamatot csökkenteni, vagyis valóban marad alternatív költsége az aranytartásnak, de a szakember szerint elsősorban nem ez számít, hanem az, hogy érdemes az arany menedékébe húzódni, mert bajok vannak az amerikai gazdasággal. Összekötve tehát a két elemzői véleményt, a stagflációban az arany a legvonzóbb, vagyis akkor, amikor stagnál a gazdaság, de van némi infláció is, nem nagyon van jó alternatívája az aranynak.

Geopolitika

Ha olajról vagy aranyról írunk, mindig hozzá lehet tenni az elemzésekben, hogy mindkettő árát emeli, ha sok a geopolitikai kockázat. Az olajbefektetők kínálati problémáktól félnek (az olajtermelők, legyen szó Oroszországról, Iránról, Irakról, Szíriáról, vagy éppen Venezueláról, gyakran „rosszfiúk”), az arany árát meg általában emeli, ha sokan veszik világégéstől tartva. Ennek van egy direkt hatása, ha sok a konfliktus (Közel-Kelet, Tajvan, Ukrajna), akkor az érintett területeken is népszerűbbé válik az arany.

Természetesen amikor az aranyról mint menekülőeszközről beszélünk, elsősorban nem arra gondolunk, hogy fizikailag menekülnie kell valakinek az arannyal, hanem arra, hogy a befektetési piac viharai elől húzódik egy befektető abba a nyugodt kikötőbe, amit az arany jelent. Olykor lehet olvasni arról, hogy amikor a belső értékű pénznemekben csökken a hit, akkor a menekülőeszközök között az arany mellé felzárkózhat a bitcoin is. Biztosan van ilyen trend, de ez azért ma még generációs kérdés is: a vagyonosabb, idősebb emberek még nem kaptak rá a kriptóra, és valljuk be, annyira azért nem is alaptalan a globális blackouttól való félelem, vagyis az, hogy az energiarendszer egy nagyobb zavara kikezdheti a bitcoin elszámolási rendszerét – véli Pletser Tamás.

Az ezüst is fényesen csillog

Mindenesetre ma még nagyon hasít az arany: van recessziós félelem, nőnek a geopolitikai kockázatok, egyre közelebb kerülünk az alacsonyabb kamatkörnyezethez, így már érthető, hogy tavaly 15, az idén eddig 25 százalékkal drágult a nemesfém.

És aki úgy ítéli meg, hogy az arany már eleget drágult, talán megpróbálkozhat az aranyrészvényekkel is, mert az aranytermelő cégek részvényei nem emelkedtek annyit, mint az arany. Persze ott a kitermelési költségek is nőhetnek, de nem olyan mértékben, mint amennyire az arany ára emelkedett.

Végül hozzátehetjük az elemzésünkhöz azt is, hogy azért az ezüst is szépen csillog. Egyrészt nő az ezüst iránti fizikai kereslet, például az alternatív energiaiparban, az villanyautó-gyártásban, az 5G technológiában. Ráadásul ezek még mind fejlődhetnek a jövőben; az elektromosautó-iparban most van némi megbicsaklás, de a gyártás egyelőre nem csökken, csak a növekedés mértéke lassul.

Másrészt Buró Szilárd szerint az ezüst is egyre inkább bekerülhet a befektetési portfóliókba. Ha pedig a keresleti oldal bővül és a kínálati oldalon évek óta nincs növekedés, annak eredőjeként további drágulás várható.