Kipcsak kifektetés: magyar mezőgazdasági cég próbál szerencsét Kazahsztánban

20 milliárd forintos összértékű beruházással Kazahsztánba készül a hazai tőzsdén jegyzett UBM Holding Nyrt., Magyarország piacvezető takarmánygyártója, illetve egyik legnagyobb takarmányalapanyag-kereskedője. Egy ilyen beruházási terv mögött általában unalmas Excel-táblák, üzleti tervek, finanszírozási elképzelések állnak, de ha ennyire egzotikus a célpont, akkor itthon ismeretlen, nagyon érdekes sztorik is előkerülnek.

Kazahsztán óriási, a világ 9. legnagyobb országa, de a takarmánygyártása ma még nagyon alacsony szintű. A helyi felhasználás fele orosz importból érkezik. Elképedve hallgatom, majd ellenőrzöm is, de igaz: az orosz–kazah határ 7644 kilométer hosszú, érdemben hosszabb, mint a Budapest–New York távolság. Ez eléggé determinálja, hogy nem is olyan egyszerű leválniuk a kazahoknak Oroszországról, az egykori nagy testvérről, de az igény a távolodásra azért megvan. Márpedig csak az orosz import helyi gyártással pótlása is óriási potenciál lenne. Maguk az állattenyésztés szereplői sem kicsik, hallottunk olyan gazdáról, akinek 1 millió hektár legelője van. Kazahsztán nagyon megfontolt a geopolitikában is, látható, hogy Kaszim-Zsomart Kemeluli Tokajev kazah elnök szeretne távolságot tartani a nagyhatalmi erőközpontoktól.

Több tízmillió állat legel a kazah sztyeppén

Kazahsztán gazdag ország, egy helyi mondás szerint a Mengyelejev-féle periódusos rendszer minden elemét rejti a föld. Igaz az egyes kémiai elemeknél fontosabb, hogy kőolaj is bőségesen rendelkezésre áll. Ez a nyersanyagokban bővelkedő ország az állattenyésztésben is mindennel foglalkozik. Például juhval, szarvasmarhával, szárnyassal és víziszárnyassal, de van sertés is, hiszen a sok helyi orosz például előszeretettel eszi őket, igaz, a muszlim vevők miatt elkülönített pultokról. Itthon nem ismert extrának pedig ott a 4 millió húsló, a lóhús fogyasztásában ugyanis Kína után Kazahsztán a világ második számú piaca, és a 300 ezer teve, amit leginkább az ayranhoz hasonló ízű sós tejéért tartanak.

Az oda kifektető magyar cég számára azért nyilván nem az utóbbi kettő takarmányozása van a fókuszban. Említettük, hogy Kazahsztánban nagyon sok kőolaj van, ezért nagyon olcsó, a magyar ár negyede az üzemanyag. Mindez egyben azt is jelenti, hogy miközben Magyarországon közúton maximum 2-300 kilométerre szállítanak kukoricát, takarmányt, addig Kazahsztánban akár 1500 kilométerre is elviszik ezeket.

De mi is az UBM terve? A cég fokozatosan érkezne meg, két éven belül előbb egy nagyságrendileg 30 ezer tonna éves kapacitású premixüzemet, egy laboratóriumot, valamint egy oktatási központot tervez felépíteni. Majd 2028-ig három, egyenként mintegy 100-100 ezer tonna éves kapacitású takarmánygyárat. Itt nagyon pontosan kell majd kitalálni, hogy hol mennyire vannak közel a fontos vevők, vagy akár a részben helyi, részben kínai alapanyag, illetve a további exportpiacok (Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán).

Ami pedig a lehetőségeket illeti, ma a magyar takarmánypiac nagyjából 3,8 millió tonna takarmányt gyárt, a kazah csak 2 milliót, ugyanakkor az előrejelzés szerint 2029-re évi 6,3 millió tonnára bővülhet az ottani takarmányipar.

Mint 1990-ben itthon

Amikor egy magyar cég elindul valamelyik „sztánba”, mint az OTP Üzbegisztánba, általában az tetszik meg neki, hogy ő már elég fejlett, de egy olyan piacon dolgozhat, ahol 1990-es magyar fejlettségi szintet talál.

Egy ilyen piacon könnyebb a piacszerzési lehetőség, nagyobb az árrés, de természetesen keveseknek van helyismeretük, kell némi bátorság is.

Az külön pozitív hangulati elem, hogy a kazahok komolyan gondolják az egykori kipcsak eredetű rokonságunkat. Mint Horváth Péter vezérigazgató mesélte, volt olyan esete, hogy Almatiban egy pár emeletes liftezés végén már ölelgette a benne testvért látó kazah üzletember, csak azért, mert kiderült, hogy ő magyar.

De vajon nem túl egzotikus egy ilyen befektetés? Lehet ott megfelelően képzett munkaerőt találni? Megbízhatók az üzleti partnerek, nincs baksisrendszer? Az UBM Kazahsztánba immár rendszeresen kijáró üzletemberei – köztük Janositz Balázs, az UBM vezérigazgató-helyettese – azt mondják, hogy a válasz egyszerre igen és nem.

Nyugati országok is megirigyelhetnék azt a transzparenciát, ahogyan egy állami vezetővel folytatott tárgyalás előtt az UBM tájékoztatást kapott, hogy legfeljebb milyen összegű ajándék adható egy kazah állami vezetőnek. Ugyanakkor tény, hogy a kazahok mások, mint mi, erős például a törzsi kultúra, pontosan tudják ma is, ki melyik törzsből (zsusz) származik, a sajátjaikkal szívesen dolgoznak együtt, más törzsből származókkal kevésbé.

Sokszor változó kifektetési terv

Hogy honnan jött az egész ötlet, az ma már talán nem is annyira érdekes, mert végül nem az eredeti elképzelés valósult meg, de az egész kazah ötlet egy kiköltöztetési tervből indult.

Az UBM egy kevésbé fejlett takarmánygyáráról gondolta azt, hogy leszereli és tokkal-vonóval kiviszi oda, ahol az még piacképes.

A 36 milliós, szomszédos Üzbegisztán volt az első ötlet, ráadásul az UBM-be befektető állami Hiventuresnek volt egy kazah és üzbég fókuszú alapja is, attól is lehetett volna segítséget kérni. Ez az ötlet persze nem úszott el, bár azóta volt némi átrendeződés az állami bugyrok között, de az alap működik és a Focus Ventures által kezelt Közép-Ázsia Kifektetési Magántőkealap még partner is lehet a jövőben.

Mindenesetre, ahogy ezt az üzbég projektet vizsgálta a cég, volt egy kolléga, aki szóba hozta Kazahsztánt, inkább azt javasolva, mert bár igaz, hogy ott csak 19,5 millióan élnek, de a mezőgazdasági termékekben amolyan regionális központ ez az ország.

A lakosság amúgy nagyon vegyes, kazahok, ukránok, oroszok, ujgurok, tatárok, csecsenek, németek laknak itt, mégsem jellemző az etnikai összetűzés. Szintén érdekes, hogy a kazahokra nem jellemző a kivándorlás, de 2022 óta beloruszok és oroszok tömegei érkeztek az országba.

Mindenesetre az UBM elkezdett tárgyalni, piacot felmérni, megnézte, mennyi a helyi takarmánygyártás Kazahsztánban. Kiderült, hogy a nagy nyugati versenytársai még nem érkeztek meg, nincs még fejlett technológia a takarmánygyártásban, állítólag a szovjet időkből visszamaradt takarmánykeverők úgy néznek ki, mint a Lomonoszov Egyetem, annyi a beton a hatalmas épületekben.

Eközben a két erőközponttal, a déli Almatival, a régi fővárossal és az északi Asztanával, az új fővárossal leírható országban sok más szektor már egész fejlett. Például a banki szolgáltatások, az appok, a fintechek, még a piacon is lehet bankkártyával, telefonnal, okosórával fizetni.

Kazahsztán valami hasonlóban érdekelt, mint a magyar cég, jóval kisebb importot szeretne, és örömmel látna befektetőket. Az állami emberek ráadásul jól beszélnek angolul, és Kazahsztánban a nemzetközi jog szerint is lehet szerződni. Az UBM mindenesetre már Magyarországra és Romániába is meghívta a lehetséges kazah partnereket, akik megnézték a cégcsoport egyes magyar és román üzemeit, Környén, Szentesen és Marosvásárhely mellett.

43 millió eurós kifektetés

Ha minden így halad, a beruházás két üteme közül 23 millió euróba kerülne a premixüzemet, a labort, illetve oktatási központot felölelő első fázis, majd 10-10 millió euróba a második ütemben felhúzandó 3 takarmánykeverő.

A finanszírozást segíti, hogy ezek a költségek szakaszolhatók, a három finanszírozási láb pedig a saját tőke, a magyar kockázati tőke, illetve a magyar vagy akár kazah hitel lenne.

A cég azt is fel akarja mérni, hogy a legnagyobb magyar agrárkifektetésnek hol, melyik ipari parkban van esélye adókedvezményre, vámkedvezményre, ingyenes területre, villamosenergia-hálózati bekötésre, vagy más segítségre. Ugyanakkor az első számítások szerint a projektnek akkor is jónak kell lennie, ha nincs semmilyen támogatás, csak természetesen akkor elhúzódik a megtérülés.

Mind az UBM dolgozói, mind külső jelentkezők között népszerű a kazah projekt, sokan kipróbálnák magukat. Az UBM folyamatosan tárgyal a kinti politikusokkal, mint hallottuk, szeptember közepén éppen a World Nomad Games, a Nomád Világjátékok megnyitójának idején járt kint egy UBM-es küldöttség, amelynek tagjai a Tokajev elnök által megnyitott eseményen személyesen is megtapasztalhatták, hogy mekkora üdvrivalgás fogadta a magyarokat. De mint Horváth Péter mesélte, itthon talán az volt a legszokatlanabb, hogy valamennyi szomszédjukat is nagyon megéljenezték a kazah szurkolók. Amikor megnéztem az aktuális állást, Kazahsztán nagy előnnyel vezette az éremtáblázatot, négyszer annyi aranya volt, mint Oroszországnak. Vélhetően ez elég nagy siker arrafelé.