A Posta Biztosítók privatizációja: Tiborcz István az esélyes, de az Allianz is befuthat

Nincsen könnyű helyzetben a magyar állam. 2022 decemberében az állami Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. megvette a német Talanx-csoporttól a Magyar Posta Életbiztosító Zrt. és a Magyar Posta Biztosító Zrt. 66,9 százalékos üzletrészét, így a Posta Biztosítók tisztán hazai tulajdonba kerültek.

Az állam azonban nem szeretett volna tartósan tulajdonossá válni, így kiírta a Magyar Posta biztosítóinak privatizációját. Mindez jó rég volt, az év elejére már zárást várt a piac, lassan eredményt kellene hirdetni. Az is kínos, ha ennyire lassú a folyamat, de az is, ha valójában már megvan a győztes, csak még az állam nem szeretné azt bemondani. Igen ám, de az ügyletre rálátó forrásaink szerint nem is olyan könnyű lezárni a folyamatot, illetve bejelenteni a végeredményt.

Paraméterek erdejében

A Magyar Posta nevével futó két biztosító eladása sokakat megmozgatott a hazai piacon, de alighanem a legjobban három, már a hazai piacon aktív biztosítót,

• a német Allianz-t;
• a magyar, Keszthelyi Erik és Mészáros Lőrinc tulajdonában álló CIG Pannóniát;
• és a Tiborcz István többségi tulajdonában álló Gránit (korábban Waberer’s) Biztosítót.

Lassan tényleg eredményt kellene hirdetni, vagy érvénytelennek kellene nyilvánítani az ajánlatot, de mindez tényleg nem egyszerű. Adunk ehhez néhány szempontot.

A magyar állam nem nagyon titkolt célja, hogy növelje a hazai (a gyakorlatban ez többnyire Fidesz-közeli szereplőket jelent, és most sincs más jelentkező) tulajdon arányát a magyar biztosítói szektorban. Vagyis aligha az a cél, hogy a német tulajdonostól megvett biztosítót egy másik német befektetőnek adják el újra. Csakhogy az unióban nem olyan könnyű uniós (legyen az magyar, vagy német) ajánlattevőket megkülönböztetni. És mi van, ha igaza van annak a forrásunknak, aki úgy tudja, ha nem is szignifikáns különbséggel, de éppen az Allianz adta a legjobb ajánlatot?

Szintén kínos lenne, ha az állam a Talanx-csoporttól megvett biztosítói érdekeltségeket záros határidőn belül kevesebbért értékesítené. Ez egyfajta alsó limitációt ad az árnak, igaz mindez annyiban nem is olyan nagy kötöttség, hogy a közvélemény nem ismeri az ügyletek értékét.

Mit szeretne az állam?

A szakma tehát azt valószínűsíti, hogy egy magyar befektetői kör veheti majd meg a két biztosítót. Az első lehetőség ugye a CIG, de Keszthelyi Erik és Mészáros Lőrinc köréből (a Hungarikum-csoportból) több forrásunk is azt erősítette meg, hogy a biztosító már nincs versenyben, kiszállt, vagyis nem kezdett el felfelé lépkedni az ajánlattal.

Adja magát a Gránit Biztosító (a Tiborcz István-féle kör), a legtöbben az ő győzelmüket várják. Igen ám, de a június 9-i választás előtt a kormányoldal aligha szerette volna a politikailag érzékeny győztest kihirdetni.

Ha egyáltalán már eldőlt a verseny, akkor is várni kellett. Tiborcz István korábban kijelentette, hogy érdekeltségeivel inkább tartózkodik az állami üzletektől. Ha az állam az ő csoportja érdekében vett és adott el német biztosítót, ez az állítás már nehezen tartható – igaz, úgy néz ki, hogy a Dürer Irodaházak esetében tranzakciók történnek Tiborcz István és az állam közötti (bár ezek azokban nem egy közvetlen Tiborcz-érdekeltség, csak a Főnix Magántőkealap érintettségével valósultak meg).

Más nem lehet?

Mi a hazai biztosítók körében érdeklődtünk, és más jelentkezőről nem hallottunk a Posta Biztosítókra. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne érkezhetett volna máshonnan ajánlat, akár a magyar piacra belépő új vevőjelölttől, csakhogy az egész folyamatnak az is a célja volt, hogy meginduljon/folytatódjon egyfajta piaci konszolidáció. Vagyis új befektetőt vélhetően nem látott volna szívesen az állam.

Jelen költségvetési helyzetben, ha egy már itt levő külföldi biztosító többet fizetne, mint az esélyes magyar körök, akkor nehéz lemondani a több pénzt hozó ajánlatról – vélte egy forrásunk, ám a piac mégis ezt valószínűsíti.

Vagyis most ott tart a verseny, hogy a CIG Pannónia kiszállhatott, az Allianz, amely elzárkózott attól, hogy megkeresésünkre bármit mondjon a folyamatban levő ügyletről, viszont állítólag nagyon jó ajánlatot tett, és úgy tudjuk, hogy a Gránit Biztosító sem mondott le a vásárlásról. Milyen lehetőségei maradtak az államnak? Beszélgetőpartnereink szerint jó megoldás nincs:

• vagy kihirdetik a Gránit Biztosítót győztesnek, például úgy, hogy az Allianz-ot kizárják, ez nem néz ki jól a közvélemény előtt.
• Vagy lefújják az egészet, érvénytelennek nyilvánítják az eljárást.
• Esetleg kihozzák az Allianz-ot elsőnek, de a németektől–németekig tartó állami tranzakció elég nevetséges lenne.

Az ügy további pikantériája, hogy Kovács Zsolt miniszteri biztos, aki az állam oldaláról a biztosítói szakma reformjának a gondnoka, közben a Magyar Posta Biztosítók vezérigazgatója is lett, ami egy olyan különös helyzetet teremtett, mintha a lóvásárban Kovács Zsolt nemcsak a ló, de a lótulajdonos szerepét is betöltené.

Ez egy elég nehezen összeegyeztethető érdekkonfliktusnak tűnik, hiszen a szakember egyszerre állami konszolidátor és egyszerre az egyik versenyző operatív vezetője is. Húzni-halasztani örökké nem lehet a döntést, nagyon hamar bejelentést várunk.