Az állam 3,6 milliárd forintot fizetett egy budai ingatlanért, amellyel korábban a kormánysajtó a DK-s alpolgármestert támadta

2024 elején a magyar állam bruttó 3,61 milliárd forintért megvett egy, a tulajdoni lap szerint 458 négyzetméteres I. kerületi ingatlant a Jégverem utca 5.-ben.

Az eladó egy Water City Ingatlanhasznosító Kft. nevű magyar cég volt, amelynek a székhelye is a Jégverem utca 5.-ben található, neve pedig alighanem a Víziváros városrészre utal. Az ingatlant eredetileg egy külföldi állampolgár, Tara Elizabeth Siddons-Deighton vette volna meg, mivel azonban világörökségi területről van szó, az államnak elővásárlási joga volt, amivel ezúttal élt is. A potenciális vevő amúgy valamennyire aktív lehet(ett) Magyarországon, az Opten szerint ugyanis ő a tulajdonosa az újlengyeli 3GI Energy Mérnöki Tanácsadó és Szolgáltató Zrt.-nek, és legalábbis valaha egy reklámügynökséghez is volt köze.

De talán nem is annyira a megvalósult tranzakcióból végül kimaradt vevő az érdekes, hanem az, hogy érhet-e Magyarországon nettó 6,2 millió forint (áfával 7,9 millió forint) négyzetméterenkénti árat egy ingatlan? Ha pedig nem, akkor az állam miért ment bele ebbe az üzletbe? Mindez különösen azon az optikán keresztül izgalmas, hogy korábban ez az ingatlan a kormánypárti sajtótermékekben leleplezőnek szánt cikkek célkeresztjében volt.

Az elővásárlás intézménye

A most tárgyalt esetben tehát az állam élt a világörökségi részek ingatlanjaira vonatkozó elővásárlási jogával, Lázár János építési és közlekedési miniszter aláírta a vonatkozó papírt. Mi is ez a elővásárlási jog? Ennek bevezetését évekkel korábban a Miniszterelnökség még azzal indokolta, hogy a világörökség megőrzése közérdek, ezért jogos, hogy a világörökségi helyszínen lévő eladó ingatlanokat az állam megszerezhesse.

Az ellenzék akkor bírálta a szabályrendszert, átjátszásokról, haveri dealektől tartott, de a kormány azzal érvelt, hogy a törvény egyik célja, hogy megakadályozza azt, hogy az értékes területeken álló ingatlanok tömegesen külföldiek kezébe kerüljenek.

A szabály szerint elvileg az eladó nem járhat rosszul, mert amennyiben a vevővel tervezett adásvételi szerződésben rögzített azonos feltételekkel az állam belép a vevő helyére, ő ugyanúgy a pénzénél van. Mindez persze akkor igaz, ha a vevőket nem rettenti el eleve az állami belépés lehetősége attól, hogy megvizsgálják az ingatlant.

Az ilyen elővásárlási szabályoknak ugyanakkor mindig van egy közvetlen és egy közvetett kockázatuk. Az egyik, hogy az eladók kamuvevőket hoznak és az államot indokolatlanul magas áron húzzák be az üzletbe, de az is kockázat lehet, ha az állam egyes bugyrainak éppen az az érdekük, hogy valakit indokolhatóan megtámogasson. Ahogy erről a naperőművek elővásárlási jogánál írtunk, csak hozni kell egy potenciális ügyletet, és már be is tud lépni az állam.

A cikkünkben tárgyalt konkrét elővásárlási ügyletről küldtünk kérdéseket az Építési és Közlekedési Minisztériumnak, hivatalos választ még nem kaptunk, de annyit azért informálisan hallottunk, hogy ilyenkor az állam kötött pályán játszik: nagyon gyorsan kell döntenie az adott feltételek ismeretében, hogy hagyja külföldi kézbe jutni az adott ingatlant, vagy közbelépjen.

Korábban a kormánypropaganda fókuszában

A Jégverem utcai ingatlanvásárlásnak azonban az áron felül is van egy nagyon pikáns eleme. A korábbi apartmanház ugyanis a kormányzathoz hű sajtó általában igencsak egy oldalra lövő írásainak egyik célpontja volt.

A Magyar Nemzetben, az Origón, a Híradóban, illetve a Mandineren 2022 tavaszán megjelent cikkek állításai azonosak voltak, az írások ezt az ingatlant budavári önkormányzati ügyekkel, elsősorban Csobánczy Gábor DK-s alpolgármesterrel összefüggésben említették.

Ezek a cikkek nagyon sok mindennel foglalkoztak. Kiemelték, hogy Csobánczy Gábor hivatalosan az egyik legkevésbé pénzes képviselő, hiszen vagyonnyilatkozatai alapján csak tartozásai vannak, érdemi vagyonelemei nincsenek, de közben nagystílű üzletembernek is tűnt, hiszen korábban róla megjelent anyagokban vendéglátóipari vállalkozónak nevezték. Ezen felül Szlovákiában bejegyzett társasággal, Dubajban működő vállalkozással és mindenféle magyar üzlettel is összefüggésbe hozták. Elértük Csobánczy Gábort, aki szerint az említett cikkek tele voltak csúsztatásokkal, de akkor úgy ítélte meg, hogy nem indít helyreigazítási pert, nem szeretett volna bíróságra járni.

Ezekben a cikkekben lehetett először találkozni a Jégverem utca 5. alatti ingatlan ügyével, illetve a ház különböző tulajdonosaival is, így korábban az ide bejegyzett Gold Group Hungary Kft.-vel, később pedig a Water City Kft.-vel.

A Magyar Nemzet nyomozása során azt tapasztalta a lap munkatársa, hogy az I. kerületi Jégverem utcában korábban működő „Ékszerdoboz a Vár Alatt” apartmanház szobafoglalásánál maga Csobánczy Gábor veszi fel a megadott telefont. Nekünk a politikus ezt azzal indokolta, hogy bár nagyon régóta nincs köze az ingatlanhoz, nem tudja elérni, hogy töröljék a telefonszámát a különböző foglalási oldalakról. Az apartmanház viszont szerinte már nem is üzemel.

Csobánczy Gábor jelezte számunkra, hogy többször szerette volna levetetni a számát, de ez nem sikerült. Tény, hogy amikor most rákerestünk ilyen oldalakra, akkor is a politikus száma volt kontaktként megadva.

„Semmi közöm hozzá”

Mindenesetre az különösen érdekes, ha az állam egy olyan ingatlant vett meg, amely tulajdonviszonyai miatt korábban éppen a jobboldali sajtó célkeresztjében volt. Csobánczy Gábor a Telexnek határozottan állította, hogy régóta semmi köze nincs az ingatlanhoz, és tőlünk értesült arról, hogy az állam – élve az elővásárlási jogával – magas áron megvásárolta.

Megnéztük az ingatlan tulajdoni lapját is, ami alapján az értékes Jégverem utcai Sőtér-villa fordulatos utat járt be. Az ingatlant Csobánczy Gábor a Budavári Önkormányzattól – saját elmondása szerint nyílt pályázaton – vásárolta meg 2006-ban (ekkor a fideszes Nagy Gábor Tamás volt a polgármester), a Magyar Nemzet szerint azzal a pályázati feltétellel, hogy az épületet fel kell újítani.

Az ingatlan ezután volt Dobolyi Alexandra nevén, aki a HVG cikke alapján korábban Csobánczy felesége volt. Később egy Gold and Partners Kft. nevű cég lett a tulajdonos, de ekkor azért még nagyon nem távolodhatott el a ház az I. kerületi politikustól: a cégnek ugyanúgy a Donáti utca 7/B a címe, mint Csobánczy Gábornak. A társaság közvetlen tulajdonosa pedig egy szlovák cég, de a végső tulajdonos neve a szlovák cégregiszter szerint Csobánczy Domokos Györgyné (aki vélhetően rokon).

Később lehetett némi jogvita, mert a Buda-Cash-csoporthoz tartozó egykori bankoknak jelzálogjoguk volt bejegyezve az ingatlanra, de elég hamar egy bizonyos Pető Dóra által tulajdonolt és vezetett Gold Group Hungary Kft.-é lett az ingatlan, ettől vásárolta meg a mostani eladó Water City Zrt. Azt, hogy mennyiért, nem tudjuk, de a Water City 2017-es mérlegének kiegészítő mellékletében a Jégverem utcai ingatlan 310 millió forintos értéken szerepel.

Elég jelentős infláció volt a 2017 és 2024 közötti időszakban, de azért az állam által kifizetett tízszeres eladási ár nem akármilyen üzletnek tűnik.

Kivételesen baloldali kapcsolatokkal bíró körök örülhettek

Említettük, hogy az üzlettel jól járó Water Citynek két tulajdonosa van. Pető Dóra, aki Csobánczy Gáborral sok cégben és ügyben bukkan fel közösen, vezet például olyan céget (Gold and Partners), amely Csobánczy Gábor lakcímére van bejegyezve. Csobánczy Gábor erről a kapcsolatról annyit mondott nekünk, hogy ismerik egymást, alpolgármesteri pozíciója előtt voltak például egy kávézó menedzselésében kapcsolatban, de megismételte, hogy a Jégverem utca 5.-höz nincs semmi köze.

A Water City másik tulajdonosa Balázsné Török Ildikó Anna, az üzleti életben teljesen ismeretlen szereplő, aki viszont alighanem a testvére a Water City ügyvezetőjének, Burány-Török Andrea Hajnalkának (legalábbis az édesanyjuk neve ugyanaz). Ő viszont elég sok Leisztinger Tamáshoz köthető vállalkozásban aktív.

Kerestük a Water City kézbesítési címén a társaságot, illetve Pető Dórát, hiszen a megadott emailcím vélhetően az övé, de erre a megkeresésre cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz.

Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy az állam egy vagyont kifizetett egy budai ingatlanért, amivel alapvetően baloldali kapcsolatokkal bíró üzleti körök jártak jól, tízszeres nyereséget produkáltak.