Zsebszerződés? Haszonélvezeti jog? Segítünk megérteni Dobrev Klára Sulyok Tamás elleni vádjának kulcsfogalmait

Dobrev Klára szerdán kemény állítással lépett a nyilvánosság elé: a DK EP-listavezetője szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök „egy köztörvényes bűnöző”, aki a 2000-es évek elején ügyvédként közreműködött abban, hogy a csongrádi földmaffia külföldi kézbe játszott át több mint ezerhektárnyi termőföldet Szeged környékén, strómanokon és zsebszerződéseken keresztül.

A listavezető állításait egyelőre a szerződések és egyéb bizonyítékok ismerete nélkül nem tudjuk ellenőrizni. A vádakban viszont olyan kifejezések szerepelnek, amik ismeretlenek lehetnek azoknak, akik nem mélyedtek el a rendszerváltás utáni évek földügyi machinációiban. Ebben a cikkben segítünk megérteni, hogy mire gondol Dobrev Klára, amikor zsebszerződésekről, strómanokról, haszonélvezeti jogról és hasonlókról beszél, és hogy miért volt egyáltalán illegális az, hogy külföldieknek magyar ügyvédek magyar földeket segítettek megszerezni.

Szerződések a zsebben

A rendszerváltás után fontos politikai szlogen és gazdasági cél volt, hogy a gazdag külföldiek, például a nyugati országrészhez közel is lakó osztrák gazdák ne vásárolhassák fel a magyarok elől a termőföldet. Nagyon sokáig ezért a földszerzési jogszabályok megkülönböztették a külföldit és a belföldit, és mivel az uniós csatlakozásunk előtt jártunk, ekkor még az osztrák gazda is külföldi volt a jog előtt (ma már belföldi).

De mi volt az a zsebszerződés? Hívhattuk volna trezorszerződésnek vagy asztalfiók-szerződésnek is, mindenesetre a trezorba, az asztalfiókba vagy a zsebekbe rejtett, jellemzően dátumhiányos, aláírás nélküli, kitöltetlen adásvételi szerződésről vagy valamilyen színlelt szerződéscsomagról volt szó.

A zsebszerződés, bár nincs pontos definíciója, egzakt jogi tartalma, a köznyelvben mégis leginkább a rendszerváltozás és a földtulajdonszerzés részleges liberalizációja közötti olyan machinációkat takarta, amelyek révén külföldi végső haszonhúzók (UBO-k, – ultimate beneficial owners) magyar földet birtokoltak. Azért kell ez a bonyolult kifejezés, mert a névleges tulajdonosok és az, hogy kik húztak hasznot a földből, ezekben a konstrukciókban elkülönültek.

Mivel a külföldiek nem birtokolhattak magyar földet, egy külföldi tulajdonosról szóló szerződés érvénytelen lett volna. Éppen ezért a zsebszerződéseket összetákoló jogászok törekvése az volt, hogy látszólag minden szabályos legyen jogilag, de a konstrukció valamiképpen mégis elérje azt, hogy a külföldi haszonhúzó biztonságban érezze magát, és legyen jövedelme a magyar földből.

Zsebszerződés persze nemcsak külföldiek földvásárlása miatt születhet. Néha csak azt szeretnék egyes vállalkozók, ne derüljön ki, hogy valami az övék, de azért kontroll alatt is szeretnének tartani az adott tulajdont. De mi volt a zsebszerződések módszere? Nem is egyféle volt, hanem rengeteg különböző, például:

• adásvételi opció,
• már aláírt, de nem dátumozott adásvételi szerződés,
• öröklési szerződés,
• bérleti szerződés,
• stróman által kötött szerződés,
• termőföldtulajdonnal rendelkező gazdasági társaságban üzletrész nyílt vagy elrejtett megszerzése.

Jogkerülő rendszerek

A külföldiek földtulajdonánál az volt a cél, hogy hiába korlátoz a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény, mivel közeledünk az unióhoz, csak egy kis időt kell áthidalni, a felek pedig abban bízhattak, hogy majd az unióban nem fogja megkülönböztetni a jogalkotó a magyar és az uniós állampolgárt.

Természetesen mindez szabálytalan, sőt büntethető volt. Mivel a fennálló szerzési korlátok megsértése jogszabályba ütközött, a jogászok olyan jogi megoldásokat kerestek, amely jogszerűnek tűnt. Ami tiltott lett volna, azt elrejtették, vagyis a szerződések ilyen elemet (tulajdonszerzést) közvetlenül nem tartalmaztak.

Az pedig már a jogászok körmönfontságán múlt, hogy melyik módszer mennyire volt átlátszó, pofátlan, vagy éppen kifinomult.

Aki ügyes konstrukciót kreált, annál az akár teljesen más helyeken tárolt szerződések egyike-másika önmagában nem buktatta le a készítőket, csak a szerződések összessége. Természetesen az is büntetendő, ha a felek szerződései a tételes jognak szó szerint megfelelnek, de a szerződésrendszer célja és összessége a jog kijátszását szolgálta.

Írásunkban csak általánosan foglalkozunk a korszakkal, de Dobrev Klára vádja is valamilyen szerződéses rendszert (kölcsönszerződés, jelzálogszerződés és haszonélvezet bejegyeztetése) sugall. Dobrev állítása szerint azokban az adásvételekben, amikkel kapcsolatban a köztársasági elnököt vádolja, három-négy ügyvéd játszott szerepet, az egyik ellenjegyezte az ajándékozást, a másik a kölcsönszerződést, a harmadik pedig a haszonélvezeti jogot intézte.

Ürítsük a zsebeket!

Egy 2023-as ügyészségi szakcikk leírja a leginkább bevett módszereket, amelyek ellen a kormány később nagyon határozottan megpróbált fellépni. A hosszú elnevezésű „a termőföld tulajdonjogának megszerzését korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló szerződések felszámolásáról szóló 1085/2012. (III. 30.)” kormányhatározat célja az volt, hogy amikor az unió miatt már nem lehetett könnyen kontrollálni a külföldiek földtulajdonlását, ne maradjanak büntetlenek a korábbi zsebszerződések.

Ebben a szabályrendszerben volt pozitív ösztönző és negatív következmény is. Azaz voltak büntetlenséget ígérő önfeljelentési lehetőségek, de hatósági ellenőrzések, kisajátítási lehetőség vagy állami elővásárlási jog is. A dolog végére végül az Európai Unió tett pontot, előbb-utóbb nem lehetett már korlátozni az osztrák gazdák magyar földszerzését, igaz, akadályok, bonyolítások maradtak.

A 2004. május 1-i uniós csatlakozásunk után még sokáig derogációt, egyedi szabályozást kaptunk, vagyis a csatlakozás után 7 évig a korlátozások fennmaradtak, majd 2011-ben Magyarország még egyszer élt egy 3 éves hosszítási lehetőséggel is. 2014. április 30-cal azonban a magyar és az osztrák gazdák korábbi megkülönböztetése megszűnt.

Említettük, hogy addig a szerzés volt szigorúan szabályozva, innen jött egy új éra. A jogalkotó egy hónap türelmi időt adott a zsebszerződést kötő feleknek arra, hogy a szerződés jogellenességét önként megszüntessék, vagy ha ez nem lehetséges, akkor magát a jogviszonyt megszüntessék.