Lehet, hogy bénák voltunk, és a 300 forintos vizitdíjjal utáltattuk meg a több-biztosítós modellt egy országgal – erős állítások a Kóka Jánossal és Álmos Péterrel készült podcastból

A Téma heti adásában Álmos Pétert (Magyar Orvosi Kamara) és Kóka Jánost (Doktor24) láttuk vendégül, a téma pedig a magánegészségügy és a közegészségügy helyzete, viszonya volt. Akinek nincs ideje megnézni vagy meghallgatni a teljes adást, azok kedvéért kiválogattunk néhány erős idézetet.

• Álmos Péter: A normál betegút a Covid kitörése után a mai napig nem állt helyre – idén fog végezni az első olyan szakorvos-évfolyam, amely a pályáját már a járvány alatt kezdte meg, így a képzésük végig „rendkívüli körülmények között” zajlik.
• Kóka János: A legnagyobb hibát követjük el, ha az egészségügyet a magán-állami dichotómiában próbáljuk ábrázolni. Nem az a lényeg, hogy egy intézmény milyen fenntartású, hanem a beteg érdeke a fontos, és az, hogy finanszírozási oldalról hogyan fogjuk meg a kérdést. Ha a költségvetés nem akar többet beletenni és a családok teherviselési képessége korlátozott, akkor hol van az a lehetőség, ahonnan mégiscsak százmilliárdokat áramoltathatunk a rendszerbe?
• Álmos Péter: Nőnek a műtéti várólisták, nincs hálapénz, az orvosok motivációja csökkent. Ezt a három dolgot a közvélemény egy oksági láncba fűzte, de mi megvizsgáltuk, és bár egyenként mindhárom igaz, nem úgy függenek össze, ahogyan a sajtóban tálalják. Az orvosok motivációcsökkenése nem bértényező, hanem munkakörülmények miatt van.
• Kóka János: Ha egy sebész vagy nőgyógyász korábban hazavitt 4-5-6 millió forintot egy hónapban, és ez a hálapénz kivezetése miatt lemegy 1,5-re, akkor ő ebből a helyzetből kiutat fog keresni. Ez pedig az lesz, hogy visszafogja a teljesítményét az állami munkahelyén, és elmegy magánegészségügyi központokba operálni.
• Álmos Péter: Azzal, hogy az idős professzorok nem olyan motiváltak abban, hogy ők operáljanak meg minden esetet, a fiataloknak több lehetőség jut. Az a baj, hogy nincs nyitva a műtő az állami egészségügyben, mert vagy nincs asszisztens, vagy az igazgatóság nem érdekelt abban, hogy tovább növelje a kórházi adósságot a beszállítók irányába.
• Kóka János: Elkerülendő a szegényeknek és gazdagoknak szóló egészségügy kialakulása, de ezt csak úgy lehet elkerülni, ha tehermentesítjük az állami ellátást. A vállalati szektor sok százezer munkavállaló számára tud kínálni olyan egészségbiztosítási csomagokat, amelyek révén az ő dolgozóik sok szolgáltatásra már egyáltalán nem vennék igénybe a tb-kasszát.
• Álmos Péter: Szabályozási és biztosítási szint felől kellene elindítani a megoldásokat. Valószínűleg itt is meg lehetne oldani azt, mint Németországban, hogy a szülészeti gondozásra magánellátóhoz mentünk, de 100 százalékban az állami biztosítás fizette.
• Kóka János: Egészen közelről láttam, milyen volt egy komplex egészségügyi finanszírozási reform előkészítése és annak politikai zsákutcája, hogy ment rá erre aztán egy kormányzás, meg az a párt, amit én vezettem. Mi lehet, hogy bénák voltunk, és a 300 forintos vizitdíjat a zászlóra tűzve utáltattuk meg a több-biztosítós modellt egy országgal, de utána érdekes módon ugyanez történt Németországban.

Akinek pedig pont ez hozta meg a kedvét a műsorhoz, az itt tudja meghallgatni:

A Téma új adásai a Telex saját lejátszóján kívül a Telex Podcast YouTube-, Spotify-, Apple- és Google Podcast csatornáinkra kerülnek fel minden második hét keddjén. Iratkozzanak fel, ha nem szeretnének lemaradni a friss részekről!