Kiújuló drágulás és forintgyengülés is fenyegeti idén a magyar gazdaságot

A makrogazdaság aktuális adatainak és folyamatainak az elemzése közben érdemes néha emlékeztetni magunkat a távlatosabb javulási tényezőkre, oktatásra, munkaerőpiacra, demográfiára. Márpedig ha azt mondjuk, hogy Magyarország felzárkózásban, az emberek életszínvonalában, de akár az inflációban vagy a GDP-ben is egyre inkább alulteljesít a regionális versenytársainkhoz képest, akkor érdemes megnézni, hogy miben más a magyar gazdaság szerkezete, mint a nálunk sikeresebb országoké.

Magyarország életében egyik évről a másikra nagyon sokat változott az, hogy mi is a probléma. 2022-2023-ban ilyennek tűnt az infláció, az energiaárak, a külkereskedelmi hiány, ma azonban már sokkal inkább az elégtelen ipari termelés, az alacsony belső fogyasztás, így a vártnál gyengébb GDP, a kevesebb költségvetési bevétel és a magas költségvetési hiány említhető a fő bajaink között. Ezeket mind érintette Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője, a Szépművészeti Múzeumban megtartott átfogó makrogazdasági előadásában, de olyan hosszabb távú ügyekre is kitért, mint a munkaerőpiac, az oktatás, vagy a demográfia.

Megint fenyeget a drágulás

A szakember szerint 2024-ben éves átlagban 4,2 százalékos lehet az infláció, amely ugyan magasabb, mint az év eleji értékek (februárban 3,7 százalék volt a pénzromlás), de ez nem tévedés. A második negyedévben ugyanis Németh Dávid

a csökkenő inflációs trend megtorpanását, a második félévben pedig már az infláció emelkedését várja.

Ennek az a magyarázata az, hogy amennyiben az inflációt elemeire bontjuk, nem feltétlenül olyan szép a kép, mint amit a fő szám mutat. Aggasztó, hogy bár az élelmiszerinfláció tényleg szépen apad, a szolgáltatások inflációja most kezd belehúzni, ráadásul az iparcikkek inflációja is emelkedni kezdett januárban, igaz februárban ismét lefelé korrigáltak az árak. A forint is gyengülhet, amely a forint kamatelőnyének elolvadása után már nem annyira vonzó a befektetőknek, és ez az importált infláció emelkedését okozhatja.

Rövid távon 386 és 400 forint között alakulhat az euró jegyzése. Fontos azonban, hogy több olyan kockázat is látható, amelyek a további forintgyengülés irányába mutatnak

– mondta a szakember. Emellett vannak olyan inflációs hatások is, ilyenek például a távközlési díjak emelése, amelyek még a korábbi inflációs szinthez kötöttek, de ezzel az idei inflációt is megemelik.

A hiány is nehezen csökken

A költségvetési hiányról – a 2022-es 6,2 százalékos hiány után a deficit 2023-ban tovább emelkedett 6,5 százalékra – az elemző úgy vélekedett, hogy innen csak nagyon lassan javulhat a mutató. A hiány Varga Mihály pénzügyminiszter szerint 2026-ban lehet először 3 százalék alatti, de Németh Dávid szerint ez egy választási évben azért eléggé kétséges. Emlékezhetünk 2022-ben hatalmas osztogatásba kezdett a kormány, például visszatérítette a családosok szja-ját.

Az elemző utalt arra, hogy a nagy állami költésekkel, élénkítésekkel kapcsolatban el szokott hangozni érvként, hogy olyan időket élünk, amikor mindenki, elsősorban az Egyesült Államok is nagyon költ, élénkít.

Ez egyébként igaz, csak nem ugyanabban a ligában focizunk, az összehasonlítás olyan, mint amikor a bolha felugrik a bika szarván, és azt mondja, hogy „na, szántsunk, szántsunk!”.

Ettől függetlenül tény, hogy 2019 és 2022 között (elsősorban a Covid utáni élénkítések miatt) a legtöbb országban, így nálunk is nőtt a GDP-arányos adósságszint. Ugyanakkor a nálunk is nagyobb adósságszinttel rendelkező országok közül Görögország és Portugália például ma már kisebb hiánnyal rendelkezik, mint a Covid előtt.

Németh Dávid a legutóbbi, 100 pontos kamatvágás (immár 9 százalék a magyar alapkamat) helyett egy óvatosabb, 75 pontos csökkentést látott volna indokoltnak. A Magyar Nemzeti Bank nyilván folytatni fogja még a kamatcsökkentési ciklusát, de a forint gyengülése miatt az óvatosabb jegybanki politika lehet indokolt. Vagyis inkább a 75 bázispontos, vagy annál is kisebb vágások reálisak, és bár a nyár folyamán a 6-7 százalékos tartomány elérhető, azonban itt már nagyon el kell gondolkodni, szűkebb lehet az MNB mozgástere.

A távlati kilátásokra azonban más tényezők is hatnak, a következőkben ezeken megyünk végig nemzetközi kitekintésben.

Munkaerőpiac: strukturális problémák

Örömteli hazai tapasztalat, hogy olyan válságot élünk át, ahol a bajok ellenére a legtöbb embernek megmaradt a munkahelye. A magyar gazdaság fejlődését nézve ugyanakkor kezd problémát jelenteni, hogy erősödnek a strukturális eltérések, vagyis vannak üres álláshelyek, de közben munkanélküliek is, tehát a kereslet és a kínálat nem feltétlenül találkozik egymással. Ennek lehetnek lokációs, de képzettségbeli okai is.

Az aktivitási ráta tehát úgy emelkedik még mindig, hogy közben egy kicsit már a munkanélküliségi ráta is felfelé lépett. Emellett tagadhatatlanul még mindig jelen vannak a hiányjelenségek, ami ellen elsősorban a külföldi munkavállalók bevonása az orvosság, de a részmunkaidős munkavállalás és az egyéb rugalmas konstrukciók, vagy a híresen gyenge magyarországi mobilitás javítása is segíthetne. (A kormány egyébként rengeteg uniós pénzt tervez elkölteni a munkaerőtartalék mozgósítására.)

A feszességi mutató azt jelzi egy munkaerőpiacon, hogy az üres álláshelyek száma hogyan viszonyul a munkanélküliek számához. A gazdasági nehézségek annyiban már észlelhetők, hogy ez a mutató pár hónap alatt 40 százalék feletti értékről 30 százalék alá olvadt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy enyhül a feszesség a munkaerőpiacon, de összességében a szakember továbbra is feszes hazai munkaerőpiaccal számol, amely a reálbéreket felfelé húzhatja.

Mennyit dolgozunk és milyen hatékonyan?

Ha azt nézzük, hogy egy adott országban egy óra alatt mennyi GDP-t termelnek meg a munkavállalók, és azt milyen munkaerőköltséggel teszik, akkor Bulgáriától (kevés bér, alacsony termelési érték), Norvégiáig (magas bér magas termelékenységgel) haladva nagyjából egy egyenesre rendezhetők az országok.

Nagyon érdekes megnézni, és magyar munkavállalóként persze nem nagy öröm, hogy éppen a mi régiónkban elég olcsó még az aránylag jó munkaerő – vagyis a magyar, a cseh a román, illetve a szlovák munkavállalók kevés bérért termelnek arányaiban több GDP-t. És vannak szerencsés munkavállalójú országok, ahol kisebb teljesítményért is nagyobb bér jár, ebben a francia, a görög, az olasz, illetve a szlovén munkavállalók járnak jól.

Szintén elgondolkodtató, hogy mennyivel sikeresebbek azok az országok, ahol sok a részmunkaidős foglalkoztatott. A viszonylag fejlett országok közül a bolgár, a román, illetve a magyar piacon a részmunkaidősek aránya nagyon alacsony, és nem kell nagyon magyarázni a fenti összefüggést, ha eláruljuk, hogy a holland, az ausztrál, illetve a svájci munkaerőpiacon kimagasló az ilyen munkavállalók aránya.

Végül egy meglepő összevetés: Németh Dávid megnézte, hogy hol mennyit dolgoznak az emberek. Sokat elárul a hatékonyságról, de akár a munkavállalók egészségi állapotáról, ki nem égéséről is, hogy a német, a dán, illetve a norvég munkavállaló dolgozik a legkevesebbet, míg a kolumbiai, a mexikói, illetve a Costa Rica-i a legtöbbet. Mi egyébként ebben középmezőnyben vagyunk.

Oktatás és elfogyó fiatalok

A munkaerőpiac és az oktatás jól ismert összefüggése, hogy a magasabb végzettségűek között sokkal kedvezőbb a foglalkoztatási ráta.

Az elemző több érdekes adatot is bemutatott. Azt, hogy az oktatásra általában is kevesebbet költünk, vélhetően a legtöbb magyar még tudja, de meglepő, hogy Magyarországon az államnak nagyjából ugyanannyiba kerül egy általános iskolás, egy középiskolás, vagy egy felsőoktatási intézményt látogató diák.

A fejlettebb oktatással rendelkező országokban, így például az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a magasabb szintű képzésekben részt vevők sokkal több pénzbe kerülő oktatásban részesülnek.

Közben pedig a munkaképes korú lakosság száma is csökken, ami ugyancsak negatív, a gazdaságot is hosszú távon befolyásoló tényező a teljes fejlett világban. Az országok demográfiai mutatói eléggé eltérőek, a negatív véglet Dél-Koreában 0,8 a reprodukciós ráta, vagyis 10 nő összesen 8 gyermeket szül élete során. Nigerben ezzel szemben ma 6,9 ez a mutató.

Minden országban átlagosan 2,1 gyermeket kellene szülnie egy nőnek ahhoz, hogy a népesség változatlan létszámban, bevándorlást nem számítva fennmaradjon. Ma Magyarország érdemi javulás után is csak 1,55 körül tart a termékenységi ráta (a mélypont 1,1 volt), így mi is a világ azon részéhez (kétharmadához) tartozunk, ahol nem érjük el a reprodukciós küszöböt, vagyis csökken a népesség.

Más kérdés, hogy ma még az egyharmadnyi területen viszont születik annyi gyerek, hogy összességében még nő a globális népesség. Ám ezek az országok jellemzően nagyon rossz életkörülményeket kínáló afrikai országok. Ahonnan pedig hiányoznak a fiatalok, azok gazdag nyugat-európai, illetve prosperáló délkelet-ázsiai országok, illetve Ukrajna, amely Máltával és Spanyolországgal közösen európai sereghajtó.

Kellemetlen illeszkedési zavar, hogy ott nem születnek emberek, ahol jobban élhetnének és ahol nagy szükség lenne a munkaerejükre, ott pedig még mindig nagy a gyarapodás, ahol nincs munka, nincs lehetőség. Ennek a problémának a kényszerű és sok újabb feszültséget magában hordozó megoldása a migráció, amit viszont a populista politikusok átkoznak.