Tévés cápa és volt miniszter cégébe is be lehet szállni a tőzsde legkisebb piacán

A legtöbb ember számára inkább csak az amerikai filmek luxusvilágából ismertek a vállalatfelvásárlási tranzakciók. Sok fogalom juthat az eszünkbe, az üzleti angyalok, a venture capital, a private equity, a hedge fundok, a vállalatokat adó-vevő, felvásárló, feljavító, feldaraboló okos, de sokszor kíméletlen üzletemberek.

Azzal senkit nem szeretnénk áltatni, hogy amennyiben a következőkben bemutatott tőzsdei szegmensbe maga is befektet, akkor automatikusan része lesz a filmekben látható életszínvonalban, de a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) is egyre többen próbálnak kisbefektetői pénzeket is összeszedni azért, hogy abból részesedéseket, cégeket vegyenek. Mindannyian az Xtend nevű tőzsdei kategóriában mérették meg először magukat. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáltuk ezt a kört és a piaci szegmenst, amiben működnek. Elsőként nézzük meg, mit is jelent ez a kategória, utána pedig lássunk néhány ebben szereplő, más cégekbe befektető társaságot. Ezek élén pedig olyan ismert nevekkel találkozhatunk majd, mint a Cápák között műsorból ismerős Balogh Petya vagy Oszkó Péter volt pénzügyminiszter.

Ismerjük meg az Xtendet!

A Budapesti Értéktőzsdén sok részvény forog: a legnagyobbak, mint az OTP, Mol, Richter Gedeon, Magyar Telekom, a Prémium kategória legforgalmasabb sztárpapírjai.

Van emellett egy Standard kategória is, kicsit kisebb forgalmakkal, egyszerűbb bevezetési feltételekkel. Ez egy elég széles csoport, a Standard kategóriában is forognak hatalmas cégek, így az MBH, a kettes számú hazai bank, az UBM, az egyik vezető hazai agrárcég, vagy az informatikai Delta-csoport. Jó néhány komoly közepes cég is elérhető, mint például maga a Budapesti Értéktőzsde, a kukoricás Civita, vagy az ingatlanos Eprolius. És van néhány „gagyi” papír is, amelyeket ugyan valahogyan anno betuszkoltak a tőzsdére, de nincs érdemi tevékenységük, gyanúsak, inkább csak rontják a börze reputációját.

Végül van egy, a közvélemény számára vélhetően sokkal kevésbé ismert harmadik kategória is: a feltörekvő középvállalatokat megcélzó BÉT Xtend. Nem merülünk el az egyes kategóriák bevezetési feltételein, a tőzsde ezt szépen összeszedte, itt elérhető.

Az Xtendre nagyon odafigyel most a börze, így az egy válogatottabb liga, ráadásul itt honosodtak meg a további vállalkozásokba, startupokba fektető társaságok. A hamarosan ismertetett négy cég, amelyek nagyrészt ezzel a vállalati felvásárlással foglalkoznak, mind az Xtenden kezdett: volt, aki azóta már kategóriát váltott, feljebb lépett (Gloster), van, aki ezt csak tervezi.

Közszájon forog persze egy olyan vélemény, vagy tévhit is, hogy egy KKV-nak nem passzolhat igazán a tőzsde, de ez így általánosan biztosan nem igaz. Első lépésben rögtön a nagyobb piacokra belépni ugyanis nem könnyű, de az Xtendre igen, így ezt a szegmenst lehet talán középvállalati piacnak, vagy növekedési piacnak is nevezni.

Nagyon fontos differencia, hogy az Xtend egy úgynevezett multilaterális kereskedési platform (MTF: multilateral trading facility), ami azt jelenti, hogy a piac szabályozási keretrendszerét a BÉT alakítja ki, de a piac felügyelete megoszlik a BÉT és az MNB között, utóbbi hatásköre például kiterjed a bennfentes kereskedelem vizsgálatára.

Február közepe óta a BÉT XTEND index révén már indexe is van a feltörekvő vállalatok árfolyam-alakulásának.

A tőzsde azokat az xtendes részvényeket csomagolja be egy indexkosárba, amelyekre az előző negyedévben született kötés a tőzsdén. Jelenleg 12 részvény van az indexben, és 1090 ponton áll a mutató, ami azt jelenti, hogy a tavaly augusztus végi bázisértékhez képest félév alatt 9 százalékos hozamot lehetett elérni ezen a piacon. A mai hozamkörnyezetben ez már jó megtérülés, de természetesen mindig fontos hangsúlyozni, hogy egy ilyen papír azért mindig kockázatos, benne van a gyors felívelés lehetősége, de a bukás veszélye is. Nézzünk néhány példát az Xtend piacon növekvő cégekre!

Bevásárlás az IT-piacon

Szekeres Viktor, a Gloster Infokommunikációs Nyrt. legnagyobb tulajdonosa és elnöke már 2003-ban megalapította a cégét. 2018-ban leadta a társaság napi operatív irányítását, és azzal kezdett el foglalkozni, hogy miként lehetne szintet ugrani. Az volt a gondolata, hogy a piacon van egy csomó generációváltás előtt álló hazai informatikai cég, amelyek eladók lesznek, érdemes lenne a jobbakat megvenni. Az ötlet jó volt, de akadt egy bökkenő,

ezeket a cégeket ki is kellett volna fizetni.

Szekeres Viktor végignézte, hogy milyen üzleti lehetőségei vannak. Ekkor még alacsonyabbak voltak a kamatok, szóba kerülhetett a hitel. Emellett a nagyobb befektetőtársak, angyalbefektetők, alapok bevonása is felmerült, de a cégvezető azt tapasztalta, hogy a befektetőtársaknak nem csak nagyon magasak a hozamelvárásai, de olyan erős szerződési feltételeket is kikötnének, hogy a kisebbségi tulajdonosoknak túl sok joga, kontrollpozíciója támad. Úgy érezte, hogy ha jól csinálja, amit eltervezett, akkor a társak már gazdagok lesznek, de ő meg csak dolgozni fog. Ez nem tetszett neki, végül a tőzsdére lépés mellett döntött, ami három ágon is segítette a kiszemelt cégek felvásárlását:

• a tőkepiacról részvény-kibocsátással (tőkeemeléssel) tőkét lehetett bevonni,
• a saját részvények abban is segítettek, hogy azzal is lehet fizetni a kiszemelt portékáért, más vállalatokért,
• ráadásul a tőzsdén jegyzett tőkeerős cégeknek a bankok is szívesebben adnak hitelt.

Ismerik a klasszikus mondást: a bank akkor ad esernyőt, ha süt a nap, de ha esik, akkor már nem szívesen, vagyis akinek kevésbé van szüksége pénzre, az kap hitelt, akinek égetően szüksége lenne rá, az már kockázatos.

Cápa a tőzsdén

Balogh Péter, akit az RTL Klub Cápák között című befektetői műsorából már rengetegen ismernek Balogh Petyaként, az STRT Holding Nyrt. nevű cégével döntött hasonlóan.

Szerinte egy startup akár 10-15 évig illikvid, vagyis nem könnyen értékesíthető befektetés, így akik ebbe tesznek pénzt, azoknak muszáj nagyon hosszan ülniük a befektetésükön, hogy kivárják a jó eladási lehetőséget. De aki egy ezekben részt vásárló tőzsdei cégbe, mint például az STRT-be fektet, valamiképpen ötvözheti azt, hogy mégis egy dinamikus iparágba teszi a pénzét, de azért hamarabb ki is tud szállni, ha eladja a részvényeit.

Baloghot a tévéműsor miatt már sokan ismerték, de azért a tőzsde egyfajta komolyságot, jobb reputációt is hozott a befektetőnek, illetve a céltársaságoknak is. A cégnek pedig elég ambiciózus tervei vannak.

Balogh Péter azt mondja, a céljuk az, hogy ezer cégben legyen részesedésük.

A társaságok amúgy sokfélék lehetnek, vagyis a befektetési stratégia szektorsemleges, de az mindenképpen jó sorvezető, hogy a befektetők látnak-e a céltársaságban tízszeres értéknövekedési potenciált. Ezer cég esetén mindenesetre az elnöknek hat hétig egyáltalán nem is szabadna aludnia, hogy minden portfóliócégére jusson egy órája, de ő azt mondja, hogy már rég csapatmunkáról van szó, megtanulta delegálni a feladatokat.

A cégvezető szerint, ha tőzsdén kívülről von be befektetőket, akkor sokkal lassabb a szerződéses folyamat, illetve több előjogot is kell feladnia a társaságnak. A tőzsdén nem kap annyi jogot az egyszeri részvényes (szavazhat a közgyűlésen), viszont a tőzsdei cég vállalja a teljes átláthatóságot, ami nagyon komoly felelősség.

A volt pénzügyminiszter ajánlata

Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, a szintén tőzsdén jegyzett OXO Technologies Holding Nyrt. elnöke, ugyancsak hisz a tőzsdei (vagyis nyilvános társaságon keresztüli) befektetésekben. Mint a Telexnek mondta,

a tőkeellátottság, az ismertség rögtön növelhető, de a forgalommal, a részvénykereskedés volumenével még kell dolgozni, ahhoz a nemzetközi piacon is szemmel látható befektetési társaságot kell építeni.

Tavaly még mindenki lakossági állampapírba fektette a pénzét, az intézményi befektetők pedig óvatosak voltak az Xtend tőzsdei kategóriával, de 2024 már változást hozhat, mindenkinek újra kell gondolnia a befektetéseit.

Márpedig az OXO Technologies tudna még mit kezdeni a friss forrásokkal, mert már a tőzsdei bevezetésekor meghirdette, hogy alapvetően nem, vagy csak kisebb részben akar korai fázisú startupokkal foglalkozni, és sokkal inkább érett technológiai cégekből épít portfóliót. Ráadásul jobb, ha egy portfólióban nem 20, hanem 40 cég van, mert diverzifikáltabb, és bizonyos szinergiák is kihasználhatók.

Az ilyen célzott befektetési alapoknak sokszor határozott futamideje van, az alap kezelője 10 évre elkéri a befektetők pénzét, majd célvállalatokba fektet, a futamidő végén pedig lehetőleg jobb áron eladja az érdekeltségeit.

Oszkó Péter szerint ugyanakkor a nyilvános társaságok is alkalmasak az ilyen befektetésekre. Nyugaton bevett gyakorlata van a kockázati- vagy magántőkealapok tőzsdei bevezetésének, és vannak úgynevezett evergreen (örökzöld) alapok is, vagyis működnek nyíltvégű, záró időpont nélküli struktúrában is befektető cégek.

Ráadásul nem igaz, hogy csak a részvények árfolyam-emelkedéséből profitálhatnak a befektetők, ők úgyis pénzhez juthatnak, ha maga a tőzsdei cég fizet nekik: vagy osztalék formájában, vagy részvény-visszavásárlási program keretében. Ilyet az OXO is tervez már a közeljövőben, hiszen több éve nyereségesen működik. Nagyon leegyszerűsítve, ha sok a jó befektetés a piacon, akkor egy cég kimehet a piacra friss pénzért, ha viszont nagyon nincsen befektetői hangulat, akkor vissza is adhatja a tulajdonosainak a pénzüket. Márpedig tőzsdei kereskedéssel, osztalékfizetéssel vagy részvény-visszavásárlással a befektetők jellemzően hamarabb jutnak a pénzükhöz, mintha azt hagyományos, zárt végű magántőke-alapokba tennék.

Napenergiás terjeszkedés

Több napenergiás cég is van az Xtend a piacon. Keresztes Attila, az Astrasun Nyrt. elnöke elmondta a Telexnek, hogy ők a tőzsdére lépést a tőkebevonási lehetőség, illetve a marketingérték miatt tartották időszerűnek. Úgy érzik, hogy a tőzsdei lét segítette is az ismertségüket, és a vevők szemében a transzparencia is jelentős értéket jelent.

„A hazai intézményi befektetők az Xtend piacra nem, vagy keveset fektetnek be. A külföldi alapok szívesen felvásárolnának minket, ezt viszont mi nem szeretnénk. Az intézményi befektetők részére így a beszállási pont sokkal magasabb árfolyamon lesz csak lehetséges, mint az a kezdeteknél lehetett volna, ha a befektetés mellett döntenek” – mondja Keresztes.

Ami a részvényforgalmat illeti, az eleinte várakozáson felüli volt, de mostanra kicsit elcsendesedett a kereskedés. Keresztes Attila mindenesetre úgy érzi, hogy a tőzsde már csak azért is beváltotta a reményeit, mert erősödött vele a cég kapcsolati hálója.

A tőzsde oldaláról

A BÉT nyilván szívesen hívna a tőzsdére igazán nagy nagyvállalatokat, állami cégeket is (közülük az MVM készülődése a legismertebb), de ez a folyamat erősen döcög – a több ezer kis- és középvállalkozás viszont egy nagyobb merítés. És természetesen a fordított érdeklődés is érthető, hiszen a tőzsdei lét mindig nagyobb ismertséget jelent, amolyan ingyenreklám, illetve a kisebb társaságok között is akadhat olyan, amelyik már kimerítette a banki finanszírozás lehetőségeit, és szívesen vonna be tőkét a tőkepiacról (ha már úgyis ez a tőzsde másik elnevezése).

Na de kik lehetnek a megcélzottak? A BÉT évente elkészít egy kiadványt, a BÉT 50-et, amelyben a családi tulajdonú, nem ritkán egyszemélyes vezetésű vállalatokat mutatja be. Emellett járja is az országot, találkozókat szervez.

Korábban egyébként uniós támogatás is volt arra, hogy a kisebb cégek vállalatfejlesztési oktatáson vegyenek részt, vagy a tőzsdére lépésben tanácsadói segítséget kérjenek, de 2023 óta erre már nincs forrás. Az utolsó még lehívható pénzek idején meg is nőtt az érdeklődés a tőzsde iránt, aztán visszaesett.

Viszonylag sok cég azért így is belépett a tőzsdére, amelyek egyfajta egyszerűbb ugródeszkát találtak. Azért ide sem egyszerű a bejutás, itt is van átvilágítás, érdemi dokumentáció, kötelező tanácsadó. Őket hívják NOMAD-oknak (angolul nominated adviser), akik nagyon fontos minőségi garanciát jelentenek a folyamatban. Összességében ha felkészültebb a cég (például már van vállalatirányítási rendszere, vezetői rétegei) legalább 6 hónap kell hozzá, de inkább 9-12 hónap, vagy akár még több is szükséges lehet a tőzsdei bevezetéshez.

Írásunk idején mindenesetre nagyjából ugyanannyi (kategóriaként 20-23) társaság volt a börze három kategóriájában.

A létszám olykor változik, aminek lehet pozitív oka (ha valaki szintet tudott ugrani, és már egy magasabb kategóriában van), vagy negatív oka (ha csődbe megy, megszűnik egy cég, vagy kivezetik a parkettről).

A pozitív váltásra több példa is volt, ilyen a Megakrán daruscég, a DM-KER bobcates építőipari gépeket forgalmazó társaság, vagy az említett Gloster. A kihullásra viszont eddig csak egy példa volt, a Cyberg (ismertebb nevén Kajahu), amely mindenfélével próbálkozott a gasztropiacon, de végül nem lett sikeres. Ugyanakkor utóbbi kudarcon nem érdemes fennakadni. Ha egy növekedési piacon két év alatt két tucatból csak egy bukó van, az nagyon visszafogott hullási ráta.

A listán amúgy az említett befektetőcégek mellett is sokféle ágazatból vannak társaságok. Például az Astrasun mellett több napenergiás csoport is van (az EU-Solar például két külön céggel is), gyógynövényes cégként a Naturland, míg a Szentgyörgyi brandnévvel dolgozó gyógyszeripari, vitaminos társaság a Goodwill Pharma. Bőven vannak ingatlanos cégek is, viszont fontos, hogy amikor valaki úgynevezett szabályozott ingatlanos társasággá (szit) kíván alakulni, akkor már neki nem elég az Xtend, hanem legalább a Standard kategóriába fel kell lépnie. De például a Biggeorge-csoportba tartozó cégből kettő is van a tőzsdén, az Xtend piacon a holdingcég található.

A forgalom

Az Xtend jelenlegi forgalma még nem magas, a likviditása a Prémium kategóriához nem fogható, a Standarddal azért olykor összemérhető. Természetesen ott van csak érdemi forgalom, ahol van közkézhányad, vagyis nem csak nagy tulajdonosoknál van részvény, hanem a cég meg tudott szólítani külső tulajdonosokat, kisbefektetőket is.

Az MTF olyan piac, amely a legtöbb befektető számára elérhető, de lehetnek olyan befektetőtípusok, így például a nyugdíjpénztárak, amelyek szabályozási okból nem tudnak ilyen részvénybe befektetni. Ezek a társaságok amúgy mindenkit megszólító nyilvános részvénykibocsátást is végezhetnének, de eddig jellemzően zártkörűeket csináltak, vagyis ismerős befektetőket hívtak meg csak a tőkeemelésekre. Az ilyen (150-nél kevesebb befektetőt megszólító) tranzakció során inkább az alapítók networkje működik, onnan érkeznek az új tulajdonosok.

És mitől tartanak a leginkább a tőzsdére nem lépő cégek? Vannak, akik attól félnek, hogy a kisbefektetők kellemetlenek lesznek, „mindenbe belepofáznak”. Vannak, akik attól tartanak, hogy mi lesz az üzleti titkaikkal, ha mindent jelenteni kell.

De olyan téveszmék is keringenek, amelyek valami automatikus gazdagodást, vagy felértékelődést, új üzletet várnak a tőzsdei megjelenéstől – ez sem igaz. Akinek Magyarországon sikerült az, hogy módszeres cégfejlődésbe jól illesztette be a tőzsdei megjelenést – mint a megújuló energiás Alteo Nyrt., vagy az építőanyaggyártó- és kereskedő Masterplast Nyrt. –, egyvalamiben ugyanazt az utat járták be: bementek a tőzsdére, majd dolgoztak, megbirkóztak a piaci kihívásokkal és egyszer csak, jóval később valóban megtörtént az áttörés.

Oszkó Péter úgy látja, hogy a tőzsdei lét a befektető oldaláról az érettebb céltársaságoknál inkább előny, a korai fázisban van inkább hátránya, mert a fiatal vállalkozók nem szeretik, hogy nemcsak a nagy álmokról van szó, de arról is, hogy adott negyedévben mennyi pénzt csinált egy cég,

„de a startup-világra is ráfér a transzparencia: aki így nem szívesen dolgozik velünk, azt azért nem is sajnáljuk annyira, lehet, hogy mi sem szívesen fektetünk beléjük”.

A szakember szerint a tőzsde mindenképpen egy szélesebb lehetőség a tőkebevonásra, de a forgalmak még elég alacsonyak ebben a szegmensben, ezért az OXO is azt tervezi, hogy lépdel majd felfelé a létrán, vagyis amikor alkalmas lesz rá, átsorol a Standard kategóriába.

Akit rögtön felkapnak

Azért nemcsak a lassú építkezésre, de az ellenkezőjére, vagyis az azonnali túlzott lelkesedésre is van példa. Vélhetően a tévés népszerűség miatt Balogh Péter STRT Holdingját hamar felkapták a kisbefektetők, és a cég a részvények összesített tőkeértéke (kapitalizációja) alapján ma érdemben többet ér, mint a benne levő tőketársaságok, vagyis az összesített saját tőke.

Ez természetesen valamelyest veszélyes, mert ha lufi fújódik, és az hirtelen kipukkan, akkor mindenkire ráfröccsennek a gumidarabkák. Az üzletember elmondta, hogy azt mindenesetre ő hamar megtanulta, hogy

„az árfolyam nem az én dolgom, tilos azzal interakcióba keveredni, egyetlen dolgot tehetek, tartósan jól végzem a munkát és teljesítem, amit ígértem.

Ezt majd visszaigazolja a befektetői közösség, és abban bízunk, hogy transzparens kommunikációval még nagyobb lesz a forgalmunk és több befektetőnk is lesz.”

Balogh szerint egy tőzsdei céget komolyabban vesznek, „de azért senki ne gondolja, hogy mindenki pénzt akar hozzánk vágni, ugyanúgy el kell mondani a sztorinkat, meg kell győzni a befektetőket, de az segít, hogy mögöttünk van a tőzsde transzparenciája.”

A szakember még sokáig építkezni szeretne, de ő sem tartja kizártnak a fordított irányt, vagyis idővel a részvények visszavásárlását sem.

A nemzetköziség volt a nagy ugrás

Szekeres Viktor elmesélése szerint a tőzsde számára hozott már nagy izgalmakat és nagy felíveléseket is. A Gloster éppen 2020 elejére tervezte az első tőkeemelését, nagy sikernek indult, mert kiderült, hogy sokkal magasabb a befektetői igény, mint amennyi papírt el szerettek volna adni. Aztán a folyamat közben kitört a Covid-járvány Európában is, a befektetők már nem kérték a papírokat, inkább biztonságos gyógyszercégekbe, vagy például az OTP-be fektettek. Az elnök komolyan vette a kijárási tilalmat, így telefonálgatásokkal, videóhívásokkal kellett megmenteni a kibocsátást.

Azóta viszont a cég ötször emelt tőkét, összesen 11 céget vásárolt meg, és amikor a német autóiparnak, a BMW-nek, Audinak beszállító Minero IT nevű céget is megvette, azt is megtapasztalhatta, hogy milyen a befektetői eufória, vagyis az, ha a részvényár hirtelen robban és megháromszorozódik. Azóta azért konszolidálódott az árfolyam.

Szekeres Viktor szerint sem tökéletes, de javul az Xtend piac befektetői környezete. Eleinte a brókerapplikációkban nem jöttek fel ezek a papírok, a befektetőkkel kötelezően aláírandó úgynevezett Mifid tesztek pedig ezeket a papírokat értékelték a legmagasabb kockázatúnak.

De azért a Gloster is találkozott bátor intézményi befektetőkkel is, ilyen a Generali, Erste, Apelso (korábban Dialóg). Most már nem annyira az a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán ilyen papírt venni, inkább az, hogy mi az ára, ez pedig egy „értelmesebb beszélgetés.”

A Gloster mindenesetre már fel is lépett a Standard kategóriába, és a tőzsdei léte alatt 20-25 fős cégről 350 fősre duzzadt. „Ma pedig már azon dolgozunk, hogy olyan céggé váljunk, amely olyan arcokat vesz fel, akiktől a KKV-k hagyományosan irtóznak. Vagyis ilyen központból emailező, riportokat kérő, meetingeket szervező embereket. A Gloster ugyanis központosította a pénzügy, a vállalatirányítási informatika, a treasury, a HR, a jog, illetve a kontrolling funkciókat, egyszemélyes vezetésű kisvállalatból vezetői szinteket működtető középvállalatra nőtt” – mondja Szekeres Viktor.

Ugyanakkor éppen az előbb bemutatott ellenérzések miatt egy olyan iparágban, ahol a legfőbb érték az ember, a cégvezető szerint az egész folyamatot úgy kell lebonyolítani, hogy a céltársaságok legjobbjai a cégnél maradjanak: ők ne valami kellemetlen felülről irányított folyamatként éljék meg az integrációt, hanem logikus, megtakarítási lépések sorozatának.