Súlyos milliárdoktól esik el a magyar felső tízezer, mert túl óvatos

Magyarországon is látunk a felső tízezerben olyan családokat, amelyekben az emblematikus családfő gyerekei is aktívak az üzleti életben. Csányi Sándor fiai közül Attila és Péter is fontos menedzserek, de azért a stafétabot átadása még nem történt meg. A Master Goodot vezető Bárány László, illetve fiai, László és Péter, vagy a Futurealt irányító Futó Péter és fia, Gábor, is jó példa arra, hogy az alma nem esik mindig messze a fájától.

Nyugaton az első generációváltásnál csak a cégek 10-15 százaléka marad a családtagok irányítása alatt, míg a második váltás után már csak 4-5 százalék ez az arány. A családivagyon-kezeléssel foglalkozó Apelso-csoport szerint a generációváltás mellett az is a probléma, hogy a leggazdagabb magyarok túlságosan óvatosan szeretnek befektetni, ezzel pedig súlyos összegektől vágják el magukat és családjukat. A társaság partnerei, Antall György, Illés István, Kállay András, sajtótájékoztatón ismertették azt a felmérést, amelyet az általuk megcélzott leggazdagabbak körében végeztek.

A leggazdagabbak tovább gazdagodtak

Mint kiderült, a magyar felső tízezer átlagosan 4,1 milliárd forint vagyont kezel, amely átlagot nagyon felhúzza a százas listákon előkelő helyen szereplő leggazdagabbak kifejezetten magas vagyona. Ez a kör birtokolja a magyar lakosság teljes, örökölhető vagyontömegének mintegy 15 százalékát. A felső tízezer itthon 10,5 millió eurós átlagos vagyonnal bír, Ausztriában ez 40 millió euró, de még Csehországban is 16 millió euró, de Romániát még verjük (ott 8 millió euró).

Magyarországon ez a pénz gyakorlatilag mind „new money”, vagyis nincsenek olyan hagyományosan vagyonos családok, mint Ausztriában, vagy Franciaországban, ahol 9-10 generációs vagyonok is léteznek, az „old money”-t a régiónkban eltakarította a szocialista rendszer.

Egy átlagos, 4,1 milliárd forintos hipergazdag portfólióban van

• 1,98 milliárd forintnyi cégvagyon (48 százalék);
• 990 millió forintnyi ingatlan (24 százalék);
• 660 millió forint hazai pénzügyi befektetés (16 százalék); illetve
• 498 millió forintnyi külföldön tartott „zsebpénz” (12 százalék).

Kállay András szerint az elmúlt három év nehézségei – így elsősorban a gazdasági recesszió, a háború, az energiaválság és a dráguló finanszírozás – ellenére

a legvagyonosabb családok mintegy 40 százalékkal gazdagodtak.

Ez szép nagy szám, miközben az ő vagyonkezelési gondjaikat a hazai pénzügyi rendszer nem tudja megfelelő komplexitással kezelni.

De még gazdagabbak lehetnének

A nemzetközi összehasonlítás alapján a magyar gazdagok viszont jókora hozamról mondanak le, mert nem mernek kockázatosabb, elsősorban alternatív eszközökből vásárolni. Míg itthon ezek aránya az összes befektetés között csupán mintegy 6 százalék, addig például az Egyesült Államokban az 52 százalékot is elérik.

Itthon aránytalanul sok például a fix és változó hozamú kötvénybefektetés, amely jellemzően a lakossági állampapírokat jelenti. Ezekkel persze sokat lehet mostanában keresni, de az Apelso szerint az ügyfelek kicsit elkényelmesedtek. A nemzetközi (jelen esetben amerikai) gazdagportfóliókhoz képest az állampapírban felülsúlyozott a magyar helyzet, míg a hedge fundokban és hasonló, összetettebb termékekben jelentős az alulsúlyozottság.

Bár ha belevennénk, és főleg, ha látnánk a magántőkealapokban fekvő pénzeket, lehet, hogy ezek a speciálisan átláthatatlan magyar „majdnem hedge fundok” itthon is sokkal nagyobb arányt képviselnek.

Az Apelso számításai szerint egy-egy család az elmúlt öt évben mintegy 150 millió forinttal kevesebb hozamot érhetett el likvid befektetésein, ami az összes családra vetítve hozzávetőlegesen 1500 milliárd forintot jelent öt év alatt.

A vagyonosak befektetéseiben annyiban persze jobb a helyzet, hogy az elmúlt időszakban szépen lehetett keresni a befektetésekkel, a magas infláció ellenére is volt reálhozam, de azért az elmaradt haszon így is figyelmeztető a nemzetközi benchmarkokhoz képest.

Nehéz a generációváltás

A rendszerváltás környékén céget alapító emblematikus gépgyártók vagy gépipari beszállítók, fémesek, műanyagosok, agrárvállalkozók 20-25 év alatt fokozatosan felépítettek sikeres cégeket. De a mára az 50-70 éves alapítók egy része elfáradt, megöregedett, vagy csak élvezné a sok munka gyümölcsét, Premier League-meccsekre járnának Liverpoolba, vagy operába Milánóba.

De a generációváltás feltételei nem mindenhol adottak. A cikk elején említett jó példák ellenére van, ahol egyáltalán nincs utód, vagy van, de inkább tengerbiológusnak állna, mert nem érdekli a családi biznisz. Olyan helyzet is van, ahol a gyermek maga vállalná ugyan a feladatot, ám az első generáció úgy érzi, hogy nem feltétlenül az lenne az üdvözítő megoldás, hiszen nem azért dolgoztak a szülők, hogy a tehetségtelen utód mindent elkótyavetyéljen.

A felső tízezer birtokolja a hazai cégérték 50 százalékát. Mivel Magyarországon mintegy kétezer családi tulajdonú közép- és nagyvállalkozás többségi tulajdonosa múlt el 55 éves, néhány éven belül nemzetgazdasági szempontból is égető kérdéssé válik a generációváltás. Ezek a cégek ugyanis összesen mintegy 120 ezer főt foglalkoztatnak, és együttesen 6381 milliárd forint nettó árbevételt és 751 milliárd forint adózott eredményt produkálnak.

A főbb kockázatokat e cégek, és az azokat tulajdonló családok szempontjából jellemzően a cégvezető, tulajdonos hirtelen halála, a családi vagyon szétaprózódásának veszélye és a likviditási zavarok jelentik. Ha erre nem készülnek tudatosan a társaságok, fontos hónapokat és tízmilliókat bukhatnak.

Ha egy alapító-cégvezető rendkívül rátermett, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy az örököse is az lesz. A cégvezetés külön tudomány, speciális felkészülést igényel. Antall György azt is fontosnak tartja, hogy úgy kell visszavonulni, hogy engedni kell az utódot olyan döntéseket is hozni, amelyről mi azt gondoljuk, hogy hibás. Ha ugyanis a következő cégvezetés kis hibákat követ el, talán elkerülhető a nagyobb hiba, de ha nem szerez ilyen tapasztalatokat, akkor könnyen lehet végzetes az első botlás.