Tényleg akkora aranybánya? A legfontosabb állítások a magyar magánegészségügyről

A tb-alapú ellátás minőségromlása helyzetbe hozza Magyarországon a magánegészségügyet. Nemrég még az orvosi kamara elnöke is arra buzdított, hogy aki csak teheti, rakjon félre arra, hogy amikor baj van, el tudjon menni magánorvoshoz.

Ebből akár az is következhetne, hogy dübörög a szektor, amibe egyre több befolyásos magyar gazdasági szereplő fektet és amire kényszerűségből egyre nagyobb az igény. Mélyebbre ásva azonban kiderül, hogy ez nem ilyen egyszerű. A magánegészségügy aktuális helyzetét Komplex cikkben dolgoztuk fel, de akinek nincs ideje végigolvasni a szöveget, annak itt vannak a legfontosabb állítások:

• A 2010-es években valóban menetelt a magyar magánegészségügy, de 2022–2023-ra volumenben (betegszámban és műtétszámban is) megtorpant, sőt visszaesett.
• A romló életszínvonal miatt leginkább az a réteg esett ki, amely addig erőn felül, családi összefogással vett igénybe olyan szolgáltatásokat, amelyek fájdalmat szüntettek meg vagy halaszthatatlanok voltak, de az állami egészségügy mégsem volt képes kellő időben elvégezni őket.
• A betegek nagyon sokszor nem is intézményt, hanem orvost választanak, majd megkeresik, hogy az adott orvost melyik intézményben érik el.
• Már csak ezért is megéri a műtétek árának akár 10–30 százalékát kifizetni az orvosoknak, akik azonban így nem ritkán nettó 5-10 millió forintot, vagy ennél is többet keresnek.
• Ezzel viszont az orvosok a magánegészségügyben már annyira jó pénzt visznek haza, hogy megindult egyfajta orvos-hazavándorlás, elsősorban az Egyesült Királyságból, de Németországból és Svájcból is.
• A költségek emelkedését (orvosbérek, elszálló rezsiárak) még a szolgáltatásidíj-emelések ellenére sem tudta az ágazat teljesen az ügyfelekre hárítani. Így csökkentek a marzsok, eltűnt az ágazat nyeresége.
• A hálapénz örvendetes kivezetése után a közegészségügybe nem érkezett hatékony motiváció a várólisták apasztására, és eltűnt például az az illúzió is a szüléseknél, hogy orvost lehet választani. Ezek a trendek növelték a magánszolgáltatók iránti keresletet.
• Az állam ahelyett, hogy javítaná a köz- és a magánegészségügy együttműködését, inkább csökkentené a megrendeléseit, visszavesz területeket. Erre volt példa a meddőségi ellátás államosítása, ilyen folyamatban lévő terv a képalkotó diagnosztika, és ilyen befulladt elképzelés volt a laborvizsgálatok állami központosítása.
• Sok befolyásos gazdasági szereplő, köztük kormányközeliek is beszálltak már a szektorba. Ameddig azonban nincs nagy állami megrendelő, a klasszikus NER-esedés nem jellemző a magánegészségügyre. Ez az ágazat ugyanis túl sok befektetést, munkát és szakértelmet igényel, miközben kevesebb gyors jövedelmet ígér a csókos csoportoknak.