Az íreknél szinte minden családnak van állampapírja. Nálunk miért ne lehetne?

• Az állampapírokat kibocsátó Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) vezérigazgatója, Kurali Zoltán szerint nem az ő hibáik következménye, hogy nagyon drága a magyar állam finanszírozása, minden alternatíva rosszabb lett volna.
• Most 822 ezer számlán van lakossági állampapír, cél, hogy ez a szám érdemben nőjön, de közben senki ne tartson teljes vagyonokat állampapírban. Az ötmilliós Írországban például négymillió értékpapírszámlán van valamilyen állampapír, valami hasonló az irány nálunk is.
• Az egyik legérdekesebb téma a prémium állampapírok visszaváltása: Kurali Zoltán szerint nem fogják megváltoztatni a visszaváltási feltételeket, de ennek nem is lesz jelentősége, mert a többség nem akarja majd kiváltani a papírjait. Interjú.

November végén szüntették meg az utolsó tisztán inflációkövető prémium állampapírt, ami helyett egy hibrid (előbb fix, majd változó) kamatozású sorozatot vezettek be. Hogy lehet átadni a lakosságnak, hogy ha most kisebb számokat lát, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy rosszabbul jár?

Annak érdekében, hogy ösztönözzük a hosszú távú megtakarításokat, a lakossági állampapírokat tudatosan az intézményi piaci hozamszint fölé árazzuk. Megkeressük a piaci referenciákat, megnézzük, hogy az emberek ott mennyit tudnak keresni, és a lakossági állampapírokra adunk egy prémiumot ezekhez a hozamokhoz képest. A prémium nagyságát persze meghatározza a kereslet-kínálat, tehát például az, hogy mennyi megtakarításuk van az embereknek, mit preferálnak éppen, az állampapírokat ezekhez igazítjuk.

Tavaly több olyan intézkedést is bevezetett a kormány, amelyek az állampapír-vásárlást előnybe hozták a többi befektetési formával szemben, év végére pedig a vásárlás folyamata is nagyon leegyszerűsödött. Mi volt ezzel a cél?

Ahhoz, hogy egy gazdaság hosszú távon egyensúlyi módon tudjon nőni, az kell, hogy abban a gazdaságban legyenek tartós belső megtakarítások. Hosszú távú gazdaságpolitikai cél, hogy minél több embernek legyen lakossági állampapírja, hogy minél többen megtakarítsanak, amivel egy bázis képződik arra, hogy a gazdaságban legyenek belső pénzügyi források. Az ötmilliós Írországban például négymillió ilyen értékpapírszámla van, tehát szinte minden háztartásnak van valamilyen állampapír jellegű megtakarítása. Erre, mondjuk, volt 150 évük, de valami hasonló lenne az irány nálunk is.

Akkor kimondhatjuk, hogy az a cél, hogy Magyarországon minden háztartásnak legyen állampapírja?

Hosszú távon az a cél, hogy minél több háztartásnak legyen. De ezt semmiképpen nem szabad úgy érteni, hogy az ÁKK valahogy „beterelné” a lakosság megtakarításait az állampapírokba. Ennek úgy kell működnie, hogy egyéb megtakarítási alternatívákhoz képest vonzó ajánlatot adunk a lakosságnak, ami remélhetőleg nekik tetszik, ezért állampapírba teszik a megtakarításaikat. És abból sem mindent, a cél az, hogy kialakuljon egy egészséges egyensúly a többi megtakarítási formával.

És most hol tartunk ebben a folyamatban, hány embernek van állampapírja?

December végén a babakötvények nélkül majdnem 822 ezer értékpapírszámlán volt lakossági állampapír. Ebből nincs kiszűrve a duplikáció, tehát az, hogy ha valaki valamiért, mondjuk, állampapírt a bankjánál is tart, illetve az államkincstárnál is, az egy ember, de két számla.

Ez a szám milyen ütemben változik?

2023-ban több mint 60 ezerrel nőtt az ügyfélszám, tehát egyértelműen látszik, hogy van egy pozitív trend. És itt az is fontos, hogy igyekszünk a belépési korlátokat rendkívül alacsonyra vinni, most már az államkincstárnál online, ügyfélkapuval pár perc alatt lehet számlát nyitni. Így most már gyakorlatilag bárkinek megvan a lehetősége, hogy bármilyen kis összeggel költségmentesen elkezdjen megtakarítani.

Mi a realitás, a 800 ezer körüli számot fel lehet vinni néhány éven belül, mondjuk, egymillióra?

Igen, de itt megint ki kell emelni, hogy ennek piaci alapon kell működnie, tehát olyan szolgáltatást kell nyújtanunk, ami tetszik az embereknek. De ha azt nézzük, hogy mennyi készpénz van az embereknél, mennyit tartanak bankbetéteken, és hogy alakulnak majd a reálbérek, látszik, hogy van még potenciál.

Az elmúlt időszakban az állampapírokon elég jól lehetett keresni. Hogy oldják meg, hogy a magas kamatokkal a magyar adófizetők keressenek jól, és ne, mondjuk, bankok vagy külföldi befektetők?

Ehhez az szükséges, hogy a lakossági piac teljesen le legyen zárva, vagyis az intézményi szereplők ne vehessenek a lakossági állampapírokból. Persze ezeket a papírokat az államkincstár mellett a bankok is forgalmazzák, és amikor az ügyfelek visszaváltják az állampapírt, akkor azok a bankokhoz kerülnek, de erre az adósságkezelőnek opciós joga van, amit havonta érvényesít. Tehát így az intézményi piacra nem jut érdemben lakossági állampapír, mert az ÁKK mindent vissza tud vásárolni.

Emellett 2019. október 4-től nem engedjük meg, hogy a lakossági állampapírokra bármiféle tőkeáttételt lehessen telepíteni. Tehát a lakossági állampapírokra mint fedezetre nem lehet hitelt felvenni. Ezzel a két intézkedéssel szerintem sikeresen lezártuk a piacot, vagyis tényleg csak magánbefektetők vehetnek lakossági állampapírból.

És vélhetően idetartoznak az állampapírok vásárlási limitjei is, tehát az, hogy bizonyos papírokból nem lehet 25, 50, vagy 100 millió forintnál többért vásárolni.

A limitek kevésbé ennek a koncepciónak a részei, azokra elsősorban a diverzifikáció miatt van szükség. Minél több szereplőnél van állampapír, annál inkább különböző módon viselkednek, ami miatt nekünk csökkennek a kockázataink, vélhetően nem egyszerre fognak például papírokat visszaváltani. A nagy befektetőknek való kitettséget kezeljük az értékesítési korlátokkal.

Ez így jól hangzik, de tényleg le van zárva a rendszer? Nekem eszembe jutnak még kiskapuk. Például az, hogy egy vállalat kölcsönt ad a munkavállalójának, amiből ő lakossági állampapírt vásárol, vagy valaki elzálogosítja a lakását, és ebből a hitelből fektet állampapírba.

Egyrészt ez nem a mi dolgunk és a forgalmazók tudják ezt vizsgálni, amelyre az ÁKK kötelezi is őket. Továbbá az, hogy valaki hitelből vesz állampapírt, az egy banki kockázatkezelési, illetve amennyiben ez nagy tételben történik, pénzügyi stabilitási kérdés, aminek az ellenőrzése az MNB feladata. Másrészt mi, államadósság-kezelőként ezt nem is tudjuk ellenőrizni, hiszen a hitelfelvétel egy polgári szerződés, amire nincs rálátásunk. De mi azt látjuk, hogy ez egy marginális jelenség, a sajtóban nagy visszhangot kapott, de azért a valóságban nem látszik, hogy elterjedt volna. Az biztos, hogy ha ez egy rendszerszintű jelenség lenne, akkor a pénzügyi szabályozó már reagált volna rá.

Kinyitnék egy másik kérdéskört. Azt megértettük, hogy az nem baj, hogy a lakosság jól keres az állampapírokkal, de most két olyan év jön, amikor ez nemzetgazdasági szinten is hatalmas kamatfizetést jelent. Az államadósság összesített kamatterhe a GDP 4 százaléka, ezen belül a lakossági állampapírok kamatai teszik ki a GDP 2 százalékát. Ez a helyzet kritikusok, például Surányi György volt jegybankelnök szerint súlyos hibák eredménye. Hibáztak az inflációkövető papírok kibocsátásával, vagy most rendezték a korábbi hibákat?

Először is érdemes leszögezni, hogy inflációkövető állampapírok máshol is vannak, például az Egyesült Államokban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban, Olaszországban, mindenhol. Miért? Azért, mert az államnak vannak inflációkövető bevételei, leginkább a forgalmi jellegű adók, például az áfa. Tehát ha infláció van, akkor növekednek az állam bevételei, és alapvetően nem baj, ha nő a kiadások egy része is.

A kérdés a megfelelő arány. Nálunk a teljes államadósság 15 százaléka inflációkövető állampapír, globálisan 13 százalék körül van az átlag, tehát ahhoz közel vagyunk. Ráadásul nálunk az áfakulcs is magasabb, mint a legtöbb országban, tehát az ebből származó bevétel is arányaiban fontosabb. Ezek hosszú távú összefüggések, az adósságkezelés is hosszú távú tevékenység.

A kamatkiadások tekintetében fontos leszögezni, hogy az elmúlt időszak magas inflációja miatt a piaci hozamok is emelkedtek. Ha nem lenne vagy kisebb lenne a lakossági program, akkor az intézményi befektetőknek kellene kifizetni a kamatot, és ennek jelentős része külföldre áramolna. Az állam kamatkiadásainak több mint háromnegyede belföldön marad és a hazai megtakarítók számláján landol.

Mégis az látszik, hogy a prémium állampapírok kamatkiadásai sokkal nagyobb mértékben nőttek, mint az állam adóbevételei.

A külső tényezőket, mint az inflációt vagy a jegybanki alapkamatot, nem mi határozzuk meg, mi csak arról dönthetünk, hogy hogyan reagálunk ezekre. 2022 második felében és 2023 elején volt egy olyan helyzet, hogy 20 százalék felett volt az infláció, és rendkívül magas volt a jegybanki irányadó kamat is. Mit tehettünk mi ebben a környezetben? Ugyanazt, mint máskor: megnéztük, hogy milyen alternatív lehetőségeik vannak a megtakarítóknak, és megpróbáltunk egy jobb ajánlatot adni. Ebben az inflációs környezetben a kamatok így is, úgy is megdrágultak volna.

Itt bejön az inflációkövető papírok átárazódásának kérdése is, vagyis hogy ezek a papírok nem az aktuális, hanem az előző évi infláció után fizetnek kamatot. Ez megfelelő metódus?

Itt két alternatíva lett volna. Az egyik az, hogy ugyanúgy éves infláció alapján számoljuk a kamatot, de mindig az aktuális adat után fizetünk. Erre az infláció kicsúcsosodása idején valószínű nagy kereslet lett volna, de az biztos, hogy többe került volna, mint a mostani modell. A másik lehetőség, hogy magasabb kamatfizetési gyakoriságot állapítunk meg, ezzel viszont az a probléma, hogy hivatalos éves átlagos inflációs adat csak egyszer van az évben, más, rövidebb bázisú átlagos inflációt közlő hivatalos adat nincsen. Ezért az inflációra nem tudunk, mondjuk, negyedéves kamathozamot megállapítani, tehát marad az éves alapon meghatározott.

És nem volt jobb alternatívája ezen lakossági állampapíroknak?

2021 végén, az energiaár-robbanás idején vált világossá mindenkinek, hogy itt egy átmeneti inflációs időszak következik. Ez egy szűken egyéves, tágan kétéves időintervallum, nekünk erre kellett egy jó megoldást kitalálnunk. A lakossági állampapír alternatívája az lett volna, hogy ezt az időszakot rövid távú diszkontkincstárjegyből finanszírozzuk.

Tehát pontosan tudták előre, hogy a prémium állampapírok miatt idén és jövőre nagyon magasak lesznek az állam kamatkiadásai.

Abszolút.

Akkor miért vállalták?

A feladatunk a finanszírozás, jó és rossz piaci körülmények között is. Magas kamatok és infláció idején kézenfekvő alternatíva a diszkontkincstárjegy lett volna. Ezzel viszont két probléma is van. Egyrészt meg tudják vásárolni intézményi szereplők is, illetve a külföldiek, márpedig mi elsősorban a lakosságnak szerettünk volna magas kamatokat kínálni. Másrészt ezek a papírok 3, 6, vagy 12 hónap után lejárnak, ilyenkor pedig a befektetők egy része kiveheti a pénzét, nekünk pedig folyamatosan új befektetőket kell szereznünk.

A mostani helyzetben ugye a GDP 4 százaléka az állam kamatkiadása, de ennek több mint háromnegyede az országban marad, és körülbelül fele közvetlenül a lakosságnak megy. Most a GDP kevesebb mint egy százaléka megy ki külföldre kamatként, és ebben benne van az ország devizaadóssága és a forintpapírok is.

Tehát el akarták kerülni, hogy az állampapírokon a külföld hízzon?

Nemcsak az a kérdés, hogy ki hízik, hanem az is, hogy mennyire fenntartható az adósságkezelés. A külföldi idehozza a pénzét, amikor nálunk magas a kamat, aztán az első percben elviszi, amikor már egy másik piacon jobb a megtérülés. Egy magyar adófizető sokkal kevésbé viszi ki a pénzét külföldre, főleg, ha azt látja, hogy nálunk folyamatosan kap az infláció fölött valamennyi prémiumot. Ezért választottuk azt, hogy a már meglévő, jól ismert inflációkövető állampapírokból bocsátunk ki sokat, és meghosszabbítjuk ezek futamidejét.

Itt ugye előállt egy olyan helyzet, hogy hosszú, 8-10 éves futamidejű állampapírokat bocsátottak ki, ezeket viszont egy egyszázalékos díj ellenében bármikor vissza lehet váltani. Az nem merült fel, hogy egy stabilabb visszaváltási rendszert vezessenek be például azzal, hogy megemelik a visszaváltási díjat?

Erről a Telex is írt sokat, de tényleg nem látjuk azt, hogy miért lenne probléma, hogy a befektetők az aktuális érték 99 százalékán eladhatják a befektetésüket.

De miért, nem fogják visszaváltani az emberek az állampapírokat, amikor lejjebb megy a kamatszint?

Miért váltanák vissza? Az inflációkövető állampapírok az alacsonyabb infláció felett is fizetnek prémiumot, a piacon elérhető alternatív befektetési lehetőségek pedig általában az inflációt követik. Tehát az alacsony infláció mellett a többi befektetési lehetőség is nagyjából ugyanolyan, vagy még rosszabb lesz, mint az inflációkövető állampapír.

Az inflációkövető állampapírok közül van olyan, ami csak 0,25 százalékos kamatprémiumot fizet. Ha, mondjuk, 2 százalék lesz az infláció, nehéz elképzelni, hogy ne legyen olyan befektetési forma, ami 2,25 százaléknál jobban kamatozik.

Elképzelhető, hogy lesz olyan, akár az állampapírok között is, ami ennél valamennyivel többet fizet, kérdés, hogy ezért megéri-e kivenni a pénzt az inflációkövető papírból. Egy tízéves PMÁP-nál például biztosan nem tudja a befektető, hogy mekkora lesz az infláció a kilencedik évben, könnyen lehet, hogy veszít, ha időközben kiveszi a pénzét, és valami másba fektet. De ha még tömegesen kivennék is az emberek a pénzüket a PMÁP-ből, akkor is lesz lehetőségünk bevezetni egy másik terméket, ami abban a helyzetben vonzó lesz.

De akkor ez nem egy olyan történet, amiben az állam mindig vesztes, a lakosság pedig mindig nyertes? Hiszen amikor alacsony az infláció, akkor mindenki vehet fix kamatozású papírokat, amikor pedig magas, akkor mindenki vehet inflációkövető papírokat.

Mi ennek az alternatívája? Az, hogy folyamatosan egyéves papírokat görgetünk, amelyek kamatait mindig az aktuális piaci helyzet alapján határozzuk meg. Ennek viszont hatalmas a likviditási kockázata, hiszen azok a papírok az év végén biztosan lejárnak, és soha nem tudhatjuk, hogy a befektető vesz-e újat helyette. Nekünk nyilván az a legkényelmesebb, ha csak olyan papírokat bocsátanánk ki, amelyeket a befektetők lejárat előtt legfeljebb csak egymásnak tudják eladni. Ilyen létezik, ezek az intézményi papírok, amelyek egyébként a devizakötvényekkel együtt az államadósság közel háromnegyedét teszik ki, de mi egy ennél jobb ajánlatot akarunk adni a lakosságnak.

Ma a lakosság megtakarításainak körülbelül 13 százaléka van állampapírokban. Most egy olyan időszakon vagyunk túl, amikor az embereknek relatív kevés pénzük volt, és várhatóan egy olyan időszak jön, amikor többet tudnak majd félretenni. Cél, hogy a jelenleginél érdemben több pénz menjen az állampapírokba?

Nincs ilyen cél, elégedettek vagyunk a piaci részesedésünkkel. Most a fókusz az, hogy minél több ügyfelünk legyen, miközben fenntartjuk a piaci részesedésünket. Ha a 13 százalék felmegy 15 százalékra, nem fogunk szomorkodni, de a cél, hogy a lakossági állampapírok ne szorítsanak ki egyéb, jó megtakarítási ajánlatokat a befektetési piacról.

Ez miért fontos? Miért kell odafigyelni a többi piaci szereplőre?

Abszolút fontos. Nyilván leegyszerűsítve az összefüggéseket, de ha én elveszek egy ügyfelet egy befektetési alaptól, akkor az az alap nem vesz például diszkontkincstárjegyet, vagy nota bene, a befektetési alap fogja, és kiviszi külföldre a nála lévő pénzt, ez pedig nekünk egyáltalán nem érdekünk.

Az ÁKK mindig meghatározza devizanemre, durationra (átlagos hátralévő futamidőre), fix–változó arányra a kívánatos finanszírozási arányokat. Az elmúlt időszakban 20 százalékról 30 százalékra emelték a kívánatos devizaarányt, és az idén egy sikeres dollárkötvény-kibocsátást már be is jelentettek. A kibocsátás 1,8 százalékos felára (a US treasury felett) mennyire tekinthető valóban sikernek? A közleményük annak tartotta, mert a 2 százalékos eredeti hozamindikációnál 0,2 százalékponttal szűkebben sikerült árazni, de ha a 0 százalékkal hasonlítjuk össze, akkor már nem olyan sikeres a kibocsátás.

Mi lenne a nulla?

Ha egyáltalán nem lenne felár.

Vagyis, ha az amerikai kötvénypiac hozamán lennénk? Azt tényleg aláírnám.

Tudom, hogy ez nem elvárható, de a kérdés továbbra is az, hogy ez a hozamszint mennyire sikeres? És ha az, akkor az várható, hogy megint átírják a devizaarányra vonatkozó kívánatos célszámot valami nagyobbra?

Ezt a kérdést azért korrigálnám. Ez nem úgy működik, hogy csakúgy átírjuk a számokat, hanem azért írtuk át, mert ezt átszámolta a modellünk. Az optimális adósságportfólió-modell ugyanis azt nézi, hogy mi az a kockázat, költség, egyensúlyi kombináció, ami egy olyan portfóliót biztosít, ami megéri. És ugye mi itt a lényeg? Az, hogy mekkora árfolyamkockázatot vállalunk az euróval, és ahhoz képest mennyibe kerül, ha nem vállaljuk. Tehát, amikor megemeltük 30 százalékra a devizaarányt, akkor 10 százalék fölött voltak a forinthozamok. A devizahozamaink, viszont csak 6 százalék körül, sőt euróban csak 5,5 százalék körül. De most már 6 százalékon vannak a forinthozamok is, vagyis ez alapján nem hiszem, hogy változna a devizaarány. De hangsúlyozom, ez nem egy ilyen ad hoc átírás, hanem komoly számítások eredménye.

Szerintem a hasra ütve, illetve az ad hoc kifejezések az én kérdésemben sem szerepeltek, feltételeztem, hogy volt mögötte gondolat, de az biztos, hogy az arány megváltozott.

Igen, de szerintem ez a vége a változásnak, most ott van az arány, ahol lennie kell. Ami pedig a dollárkötvény árát illeti, a piacnak mindig igaza van, és a piac azt mondta, hogy ez az ár.

Oké, de amikor Varga Mihály pénzügyminiszter beszélt erről a kibocsátásról, nem azt mondta, hogy ez a piac, hanem azt, hogy jól sikerült.

Nyilvánvalóan jól sikerült, mert jóval több kereslet érkezett, mint amennyit végül elfogadtunk. Volt egy jelentős érdeklődés, azok a befektetők, akik eddig jöttek, most is mind visszajöttek. Nagyon jó volt az összetétele is az ajánlati könyvnek, tehát ez egy sikeres tranzakció volt. Az a nem sikeres tranzakció a definíció szerint, amire nem adnak be annyi ajánlatot, mint amit el szeretnénk fogadni. Az ár a piaci viszonyokat tükrözi. A dollárpapírok esetében a felár potenciális minimuma 100 bázispont volt historikusan, a jelenlegi magyar hitelbesorolást adottságnak tekintve. Nyilván javuló hitelminősítés esetén csökkenhetnek majd a felárak.

Historikusan ez volt a legkevesebb?

Igen, 2019-ben volt 100 bázispont is, aztán, amikor jött a válság, akkor fölment, 2023 januárjában például 280 bázisponttal az USA államkötvényhozama fölött tudtunk kibocsátani 10 éves papírt, most 180 bázispont a felár.

És mire számítanak előre tekintve? Mennyire lesz még szükség az idén deviza-tranzakciókra?

A finanszírozási tervünkben van még egy eurókibocsátás, zöld kötvény, 1,5 milliárd euró. Ezt január 18-án le is bonyolítottuk. Ezen kívül még Ázsiába tervezünk visszamenni, mert tavaly nem csináltunk se japán, se kínai kibocsátást, de ezek kisebb tételek, legfeljebb 500 millió euró a kettő együtt. Lehet, hogy egy kicsit több. Tehát ennyi van a terveinkben 2024-re vonatkozóan, nagy része már megvalósult.

Önök mindig kapnak egy finanszírozási igényt, de mennyire kell önöknek arra figyelniük, hogy lesz-e valami nagyobb pótlólagos állami finanszírozás, például reptéri tranzakció?

A finanszírozási igényben, amit mi megkapunk a Pénzügyminisztériumból, benne kell hogy legyen minden tétel, amit nekünk finanszírozni kell. Hogy ennek mi az összetétele, azt nekünk kevésbé kell vizsgálnunk.

Igen, értem, csak vannak bináris helyzetek. Maradjunk a reptérnél! Ha sikerül letárgyalni, finanszírozni kell, ha nem sikerül, akkor nem kell rá pénz, hogy lehet ezt pontosan előre betervezni a finanszírozási igénybe? Lehet, hogy kell rá 3 milliárd euró, lehet, hogy nem.

Ez nem a mi asztalunk, nekünk a finanszírozási igényben benne kell hogy legyen minden, amit finanszíroznunk kell.

Legfeljebb az módosul.

Amennyiben az módosul, akkor azt nyilván nekünk le kell reagálni.

Térjünk vissza lakossági papírokra! Említette már, hogy a piac fölé áraznak, a nagy állományú prémium papíroknak az is egy előnyük, hogy vélhetően azt a lakosság nem váltja vissza, viszont idén elég sok pénz kimegy lakossági kamatokra. Az mennyire cél, hogy ezeket megfogja az ÁKK? Van erre egy célszámuk?

Abszolút. A legfontosabb tényező, amit figyelembe veszünk, hogy a lakosság GDP-arányosan mennyit takarít meg a jövedelméből. Az egész pénzügyi szektor ezért a pénzért tud versenyezni. A lakosság a megtakarításait ugyanis vagy beviszi egy bankba, vagy beteszi egy befektetési alapba, vagy behozza az állampapírpiacra. De a kiindulópont az, hogy mennyi a megtakarítási ráta. Ami most valóban szokatlan, hogy a GDP 2 százalékát kamatként megkapja a lakosság, ha pedig a belföldi intézményeket is figyelembe vesszük, akkor a GDP 3 százalékát fizetjük ki. Ez nyilván növeli ezt a megtakarításra szolgáló összeget. Mi úgy raktuk össze a finanszírozási tervet, hogy nettó 2 százalék a lakossági finanszírozás benne.

Vagyis annyit várnak a lakosságtól, amennyit kifizetnek neki kamatként?

Igen, de nyilván ez nem azt jelenti, hogy minden kamatnak vissza kell jönnie, de összességében a folyó jövedelemből származó megtakarításokkal együtt legyen meg a 2 százalék! Ezt pedig a 2022-es éven kívül eddig elértük, úgy, hogy sokkal alacsonyabb volt a kamatkifizetésünk.

Az a kérdés, hogy a múlt adatai segítenek-e, vagy most az infláció és egyéb okok miatt annyival nehezebb a háztartások helyzete, hogy sokan kénytelenek lesznek felélni ezeket a kamatkifizetéseket?

Ilyen foglalkoztatottsági szint mellett miért tennék?

A foglalkoztatási szint valóban ezt igazolja, de például az erősen visszaeső áfabefizetések aránya meg azt mutatja, hogy azért itt erős kényszerű fogyasztás-visszafogás is van a lakosság körében, tehát azért több elemet lehet nézni.

Nyilván, de mi azt gondoljuk, hogy a 2 százalék azért az egy viszonylag konzervatív feltételezés. És természetesen ennek megfelelően fogunk árazni is. A termékpalettát úgy kell nézni, hogy egyébként mik az alternatívái a befektetőknek. Amikor valaki egy befektetési alap teljesítményét nézi, az egy teljesen visszatekintő adat. Azt nézi, hogy adott befektetési alap mit ért el az elmúlt hónapban, évben, és így tovább. De ez semmi garanciát nem jelent arra, hogy a jövőben mit fog csinálni. Nekünk egy olyan piacon kell versenyeznünk, ahol láthatók, összehasonlíthatók a bankbetétek kamatígéretei, hiszen azok jövőbeli adatok, de a befektetési alapok hozamai visszamenőlegesek, nekünk ehhez kell árazni.

Igen, sajnos sokszor a banki tanácsadók mondataiban is összekeveredik az, hogy egy termék mit hozott, illetve az, hogy reálisan mit ígér a jövőre nézve.

A lakossági állampapírpiacon ilyen zsákbamacska nincsen, mindenről lehet tudni, hogy pontosan mit fizet, vagy ha változó a kamat, azt mi határozza meg.

A korábbi Gazdaságfejlesztési, ma már Nemzetgazdasági Minisztérium egy betéti kamatstopot fogalmazott meg a vállalkozásoknak. Ezt külföldi bankokkal eleve ki lehet cselezni ugyan, de nem erről szeretnék kérdezni. Amikor van egy ilyen intézkedés, hogy azt mondja Nagy Márton miniszter, hogy a betéti kamatokat lehozza az MNB irányadó kamatának szintjéről az állampapírok (diszkontkincstárjegy) szintjére, abból a gyakorlatban észlelnek valamit? Többen vesznek ilyenkor állampapírt? Hiszen, gondolom, ez volt a célja az intézkedésnek.

Ez alapvetően egy pénzpiaci (money market) hozamszintet determináló változtatás. Első körben a betéti kamatokra hat, befolyásolja a bankok finanszírozási költségeit, így az állampapírok iránti keresletet is áttételesen. Vagyis valóban lehet hatása, de mi mindig aukciókon értékesítünk kötvényt is, diszkontkincstárjegyet is. Ha nagyobb a kereslet, azt adott esetben elfogadjuk, de ha nincsen rá szükségünk, akkor nem fogadjuk el.

Az értékesítési csatornát érintő változások, az ingyenes állampolgári számla, vagy a folytatódó digitalizáció mennyire befolyásolják az életüket?

Komolyan hiszünk abban, hogy a digitális csatornák arányát növelni kell, a szolgáltatásokat pedig fejleszteni szükséges. A kincstárban a digitális értékesítés aránya a teljes értékesítés 60 százaléka. A bankrendszerben ez egy alacsonyabb szám, de ez egy olyan téma, amit mi a Covid, vagyis gyakorlatilag 2020 első félévétől nagyon komolyan támogatunk. Ennek több oka is van. Részben fenntarthatósági, részben költség, de demográfiai oka is. Az ilyen típusú disztribúciós csatorna nemcsak olcsóbb, de a fiataloknak a hozzáférést nagyon gyorssá, intuitívvá és rugalmassá kell tenni. Nem mintha nem tudnának kezelni egy lassabb, összetettebb folyamatot, de egyszerűen nem akarják, ez a jövő.

A nyilvánosságban volt egy kis pengeváltás azon, hogy akkor most nagyon nehéz, a 2008-ashoz hasonló finanszírozási helyzet van, vagy egyáltalán nincsen nehéz helyzet. Ön ezt hogy látja?

Én a másik oldalról néztem végig 2008-at, amikor egy banknál dolgoztam, de az teljesen más helyzet volt. Akkor hosszú időre leálltak a piacok, most ilyen nem volt, a két helyzetet össze sem lehet hasonlítani. Most csak az volt, hogy megnövekedett a volatilitás, de ez nemcsak nálunk történt, hanem a német meg az amerikai piacon is.

Erre mondta korábban, hogy pénz van, csak drága?

Az magától értetődő, hogy ilyenkor többe kerül az államadósság finanszírozása, mint máskor. De az Egyesült Államoknak is drága volt a finanszírozás, volt 5 százalék felett is a tízéves papírok kamata. Ez egy más környezet, egy sokkal volatilisebb, bizonytalanabb környezet, ami átszűrődik az egyedi piacokra is. Nyilván ha valaki meg tud venni 5 százalékos kamatért egy amerikai papírt, az nyilván magasabb hozamot fog elvárni egy feltörekvő országtól. Így működik a piac.