Folyó vagy vasút vágja ketté a szülővárosodat? Azon is múlhat a fizetésed, melyik oldalán nőttél fel!

Egy olyan városban nőttél fel, amelyet folyó, vasút, vagy főút vág ketté, és mindenki tudta hogy az egyik oldalon laknak a szegények, a másikon a gazdagok? Esetleg az is igaz, hogy a barátaid szinte mind ugyanabban a városrészben éltek, mint te, és hozzád hasonlóan mind szegények, vagy éppen gazdagok voltak?

Ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, akkor nem vagy különleges helyzetben, és valamit jól figyeltél meg a környezetedről. Egy friss kutatás szerint ugyanis a magyar városokra jellemző, hogy a földrajzi széttöredezettségük egyfajta társadalmi és gazdasági széttöredezettséget is magában hordoz. Vagyis ha a várost folyó, vasút, főút, vagy ezekhez hasonló akadályok vágják ketté, akkor ezek jellemzően a társadalmat is kettévágják, és a szokásosnál nagyobb különbség lesz a gazdagok és szegények között.

A logikai sorrend szerint tehát:

• ha egy város lakóterületei fizikailag széttöredezettek, akkor jellemzően a társadalmi hálózatok is széttöredezettebbek lesznek, vagyis az egymástól elválasztott városrészek lakói sokszor maguk között barátkoznak;
• ez pedig általában együtt jár a jövedelmi egyenlőtlenségekkel, tehát ha egy város lakosságában klikkek alakulnak ki, akkor nagyobb a különbség a szegények és a gazdagok között;
• ez így egyben azt a meglepő és elsőre furcsa helyzetet jelenti, hogy a folyóval vagy egyéb akadállyal felszabdalt városok lakosságában nagyobbak az egyenlőtlenségek, mint az inkább összefüggő városokban.

Mindezt Lengyel Balázs, Tóth Gergő és Johannes Wachs Kapcsolathálózatok és jövedelemegyenlőtlenség a magyar városokban című tanulmánya állítja, amely az idei Munkaerőpiaci Tükör című kiadványban jelent meg. A Közgazdasági és Regionális Tudományi Kutatóközpont tanulmánykötete társadalmi mobilitásról és az egyenlőtlenségekről szóló munkákat mutat be.

Befigyelnek az iWiW adatai

A kutatók az emberek kapcsolatainak feltérképezéséhez majdnem 500 magyarországi városban élő, körülbelül kétmillió iWiW-felhasználó 2011-ig kialakított online kapcsolatait nézték meg. Mindenkinek csak a saját városán belüli kapcsolatait vizsgálták. (Fiataloknak: ez azt jelenti, mintha megnéznék, ki kinek az ismerőse Facebookon.)

A kutatók megnézték azt is, hogy 474, legalább 2500 lakosú magyar városban az SZJA-bevallások alapján az emberek jövedelme mennyire egyenlően oszlik el. Ez alapján ki tudták mutatni, hogy mely városokban egyenlőbbek és melyekben egyenlőtlenebbek a jövedelmi viszonyok.

A városok földrajzi tagoltságát az OpenStreetMap adatbázisából számszerűsítették. Itt azt nézték meg, hogy a lakóövezeteket mennyire szabdalják szét folyók, főutak és vasutak, majd kiszámolták az így kapott részek területi szórását. Ez alapján mondták meg, hogy fizikailag melyik települések mennyire vannak szétszabdalva.

A kutatók ezután a három adatbázist hasonlították össze, és a cikk elején leírt következtetésekre jutottak. Egyrészt arra, hogy a fizikai széttöredezettség együtt jár a társadalmi hálózat töredezettségével, másrészt arra, hogy ez utóbbi összefügg a jövedelmi egyenlőtlenségekkel. Bár erre közvetlen bizonyíték nincsen, a kutatók szerint lehet arra következtetni, hogy a fizikai akadályok közvetlenül hozzájárulnak a jövedelmi egyenlőtlenségek kialakulásához és növekedéséhez.

Máshol is pontosan így van

Ezt az adatokon kívül az is alátámasztja, hogy korábbi kutatások is hasonló eredményekre jutottak. Nagy-Britanniában például máig jellemző, hogy az egykor ipari központnak számító nagyvárosok nyugati fele gazdagabb, mint a keleti fele. Ez úgy alakult ki, hogy az országban jellemzően Nyugatról Keletre fúj a szél, így a XIX. században a városok keleti felét ellepte a gyárak szennyező füstje. A gazdagok akkor a városok tisztább levegőjű nyugati felébe költöztek, a szegények pedig oda, ahol volt hely, vagyis a keleti, szennyezettebb részekre. Az azóta eltelt kétszáz év sem volt elég, hogy ezek a különbségek megszűnjenek.

Ez csak egy példa arra, hogy a fizikai szegregáció társadalmi hatásai mennyire tartósak, de a hasonló esetek jellemzően azt mutatják, hogy ha valahol kialakul, hogy egyes városnegyedekben a gazdagok, más negyedekben a szegények élnek, akkor az általában öngerjesztő módon fenntartja vagy erősíti magát. Korábbi tanulmányok pedig kimutatták, hogy az olyan épített vagy természetes akadályok, mint a főútvonalak, a vasút és a folyók elősegítik az ilyen szegregációt.

Lengyel, Tóth és Wachs az eredményeik alapján arra jutnak, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket jó várostervezéssel valószínűleg tompítani lehet. Ennek megfelelően szerintük érdemes javítani a városrészek közötti közlekedési lehetőségeket és elősegíteni a különböző negyedek lakói közötti keveredést. Ezzel szerintük hozzá lehet járulni a leszakadó városrészek felzárkóztatásához.

Bár a tanulmány ezt közvetlenül nem mondja ki, az eredményeiből az következik, hogy egy folyóval, vasúttal vagy főúttal szabdalt városban több múlik azon, hogy ki melyik városrészbe születik, mint egy kevésbé tagolt településen. Ez befolyásolja ugyanis, hogy kivel barátkozunk, ami aztán később befolyásolja, hogy mennyit fogunk keresni. A tanulság ugyanaz, mint minden szociológiai kutatásban: jó helyre kell születni.

A Telexen igyekszünk feldolgozni a Munkaerőpiaci Tükör lehető legtöbb tanulmányát, az idei kötetükből eddig a következő cikkeink jelentek meg:

• Szegény vagy? Nem lesznek barátaid! Nincsenek barátaid? Szegény leszel!
• Drámai, ahogyan a magyar oktatási rendszer a legszegényebb gyerekekkel bánik;
• A tankötelezettségi korhatár csökkentésével több tinédzser eshetett teherbe;
• Százezer magyarnak nincs itthon bejelentett munkája, miközben a befektetéseiken azért keresnek.