Economist: Érinthetetlen a Hamász nemzetközi céghálózata, és ebben nagy érdemei vannak Erdoğannak

Nyilván ismerik Raimondo Montecuccoli híres mondását, miszerint „a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz”. Amellett, hogy ez az okosság valószínűleg nem is a Habsburgok zsoldjában álló – és a költő-hadvezér Zrínyi Miklóssal sokszor összekülönböző – olasz hadvezér fejéből pattant ki, legjobb esetben is csak korlátozottan igaz. Ennek belátásához elég, ha a világ harmadik legnagyobb katonai költségvetésével rendelkező Oroszország ukrajnai teljesítményére vagy a lista ötödik helyén álló Szaúd-Arábia jemeni kudarcaira gondolunk.

Persze azért ahhoz, hogy a gázai Hamász egy pocsék hatékonyságú kormányzat mellett egy meglehetősen hatékony terrorszervezetet is működtetni tudjon, jelentős mennyiségű pénzre van szüksége: az Economist tényfeltáró cikke szerint nagyjából évi egymilliárd dollárra.

Ennek kisebb részét teszik ki az egyiptomi és ciszjordániai (ugye ez a másik palesztin entitás, ami azonban Izrael szoros ellenőrzése alatt áll) importbevételek, melyek 360 millió dollárra rúgnak, és a Hamász a rakétái előállításán és alagútrendszerének alakításán kívül ebből finanszírozza a Gázai övezet közszolgáltatásainak többségét is. Ezeket a bevételeket a Gáza körül szoros blokádot fenntartó Izrael könnyen el tudta apasztani október 7-e után.

Azonban bevételek nagyobb részét – izraeli tisztségviselők szerint nagyjából 750 millió dollárt – a főleg Iránból és más, a Hamász céljaival szimpatizáló, vagy egyszerűen csak a fennmaradásában érdekelt országoktól érkező támogatások teszik ki. A Hamász ezeket a támogatásokat gondosan távol tartja az Izrael által monitorozott Gázai övezettől, de még az olyan országoktól is, ahol a szervezetre kivetett szankciók miatt lefoglalhatják a vagyonát. Ehelyett a Hamászhoz lojális közvetítők segítségével cégek tucatjaiban forgatja meg a bevételeit, hálózata a szudáni bevásárlóközpont-beruházásoktól a dubaji toronyház-építésekig terjed (az építőipar hagyományosan népszerű pénzmosodának számít), de tízmilliókat fektet különböző kriptovalutákba és pénzváltó-hálózatokba is.

A neves brit gazdasági lap arra emlékeztet, hogy ha Izrael deklarált szándéka szerint valóban meg akarja semmisíteni az október 7-i mészárlásokért felelős terrorszervezetet, akkor annak gazdasági-pénzügyi rendszerét is fel kéne számolnia. Ez azonban egyelőre leküzdhetetlennek tűnő nehézségekbe ütközik.

Ahhoz, hogy a Hamász céghálózata fennmaradjon, állami szintű támogatásra, vagy minimum jóindulatú semlegességére van szükség. A terrorszervezet bankárainak székhelye egy ideig a jordániai Amman volt, azonban innen a kilencvenes években tovább kellett állniuk; jelenleg az Economist információi szerint a Hamász pénzügyi központjának Törökország számít. Recep Tayyip Erdoğan – részben a török kormánypárt és a Hamász közös ideológiai gyökerei miatt – régóta az általa inkább „ellenálló”-nak tartott szervezet patrónusaként lép fel, a mostani háborúban is éles szavakkal kritizálta az izraeli válaszcsapásokat, és diplomáciai ellenlépéseket is elrendelt a zsidó állammal szemben. Az Economist izraeli forrásai szerint Törökország török útleveleket biztosít a palesztin pénzembereknek, megtűri a Hamász helyi irodáit és befektetéseit. Sőt,

a Hamász komplexebb pénzügyi tranzakcióit török bankokon keresztül bonyolíthatja le, a szervezethez köthető cégek pedig török állami és önkormányzati beruházásokon keresztül moshatják tisztára bevételeiket.

Amerikai és izraeli elemzők és kormányzati tisztviselők bevallják, hogy a török fedezék mögül lehetetlen levadászni a terrorizmust finanszírozó cégeket és üzletembereket; és félő, hogy ha a Hamász pénzügyi tartalékai érintetlenek maradnak, akkor a terrorszervezet a legsúlyosabb gázai veszteségeit is relatíve könnyedén tudja pótolni.