Olasz álom egy euróért, sőt, még fizetnek is nekünk érte?

A chicagói Meredith Tabbone egyike volt azoknak a külföldieknek, akiket az egyeurós olasz álom vitt az országba. 2019-ben jött vele szembe a hír, hogy a szicíliai Sambuca kisvárosa egy euróért árulja üresen álló házait. Véletlen egybeesés, hogy családja is pont erről a településről származott, így hamar kapott a lehetőségen, és pár héttel később tulajdonosa lett az egyik ilyen háznak, de végül jóval többet kellett fizetnie az ingatlanért egy eurónál. Elmondása szerint így is nagyon jól járt, de története jól mutatja, milyen az, ha egy lehetőség túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen.

Az egyeurós lakásprojekt egyébként már két éve működött, mikor Meredith észrevette azt, de az olasz lakástámogatások igazán nagy figyelmet csak később, 2021-ben kaptak, miután több önkormányzat bejelentette, hogy akár fizetne is a hozzájuk költözőknek. Ezzel Olaszország nincs is egyedül: végigjárták a netet a hírek, hogy különböző európai országok önkormányzatai akár több tízezer eurót hajlandóak fizetni az elöregedő településekre költöző embereknek. Lehet találni svájci kisvárost, amely közel húszmillió forintot fizet az odaköltöző családoknak, de a spanyol hegyvidéken is vannak falvak, ahol szívesen támogatják pénzzel az odatelepülőket.

Az utóbbi években leginkább legendássá mégis az egyeurós olasz házak váltak, a téma pedig egyre inkább releváns itthon is, hiszen a magyarok közül is egyre többen néznek külföldi ingatlan után – derült ki még augusztusban a Népszavának nyilatkozó külföldi ingatlanok értékesítésével foglalkozó szakértők beszámolójából. Míg az emberek negyven százaléka befektetési céllal, addig a maradék hatvan százalék saját használatra vásárolt ingatlant.

Közel az esetek felében Ausztriára esett a választás, de 26 százalékban horvátországi, 10-10 százalékban pedig olasz és spanyol házakat vettek a magyarok. Miközben első blikkre legtöbbünknek irreálisnak tűnhet a külföldi lakásvásárlás, egyre többen döntöttek emellett, ráadásul sokszor (például Olasz- vagy Spanyolország egyes részei esetében) még alacsonyabbak is lehetnek az ingatlanárak, mintha itthon vásárolnánk házat egy felkapott nyaralóövezetben.

De miért fizetnek az önkormányzatok a beköltözőknek?

Két dolog közös a legtöbb olcsó házas településen:

• az egyik az, hogy szinte mindig kisvárosokban, falvakban találkozni ezekkel a lehetőségekkel – olyan helyeken, amelyek kicsit leesnek a térképről, sokszor még kisboltot vagy kávézót sem találni.
• A másik pedig, hogy ezekben a községekben nagyon kevés a fiatal.

Olaszországban az utóbbi évek kormányainak minden igyekezete ellenére már 2015 óta csökken a lakosság száma, az olaszoké Európa második legalacsonyabb termékenységi rátája, 2021-ben 1,25 szülés jutott egy nőre. Más európai óriások sem állnak sokkal jobban a születések számában, viszont Olaszországban más tényezők is komolyan hátráltatják a demográfiai célok teljesülését.

Ilyen például a bevándorlók integrálásának elmaradása: az olaszok ragaszkodnak a „vérségi alapon”, azaz a szülők állampolgársága után adott állampolgársághoz, így azt gyakran még a bevándorlók gyerekei sem kapják meg. Emellett a gazdaságilag kevésbé fejlett régiókat súlyos kivándorlás jellemzi, sokan a vidéket hátrahagyva külföldre vagy olasz nagyvárosokba költöznek a jobb, fizetőképesebb munkák reményében.

Az 1950-es évek után a délről az Észak-Olaszországi területekre való átvándorlás, de helyenként a természeti katasztrófák is rájátszottak a házak megüresedésére: rengeteg ingatlan van, amely földrengések következtében rongálódott meg, majd az ott lakók állami támogatások segítségével helyrehozhatták a károkat, de ehelyett sokan inkább új helyen húzták fel a házat.

Túl jónak hangzik

Az így megüresedő kisvárosok újranépesítésére hozta létre végül az olasz állam a Case a 1 euro projektet 2017-ben, amihez évről évre egyre több település csatlakozik – így még ma, 2023-ban is tart. Lényege, hogy a települések egyeurós áron meghirdetik a megüresedett lakásokat. Weboldalt is létrehoztak a részt vevő települések listájával, az érdeklődőknek csak annyi a feladatuk, hogy felvegyék a kapcsolatot a helyi önkormányzattal, a vásárláshoz pedig csak egy (az olasz nagykövetségen igényelhető) adószámra van szükség. Egyes települések még bónuszokat is ajánlanak a beköltözőknek, Troina például 15 ezer eurót adott a vásárlóknak az egyeurós ingatlanok mellé.

Ez persze szép és jó, de mindenkinek megfordul a fejében: hol a csavar?

Rengeteg személyes történetet lehet találni az interneten, van, aki az egyeurós lakásával megütötte a főnyereményt, de akad olyan is, aki végeláthatatlan renoválásokat vett a nyakába. A vásárlás előtti kutatómunka pontosságától függ, hogy mennyi előre nem látható terhet veszünk magunkra. Fontos, hogy a végleges döntés előtt kiutazzunk megnézni az ingatlant, és a szakemberek is sokat segíthetnek az ingatlan állapotának, a pluszkiadások mértékének a felmérésében – így viszont már rég nem egyeurós költségekről beszélünk.

Pluszkiadások pedig szinte biztosan lesznek ezeknél az évtizedek óta lakatlan, akár romos állapotban lévő házaknál.

A felújítás a tapasztalatok szerint akár több tízezer euróra rúghat, ráadásul az önkormányzatok egy határidőt is megszabnak, mikorra kell készen lennie a munkálatoknak, ez általában egy és három év közé esik. Emellett több olasz városban is árverésre bocsátják az egyeurós házakat, így az egy kávéra elegendő kikiáltási ár végül több ezer euróra is felkúszik a jó állapotú ingatlanoknál.

Így történt ez a bevezetőben említett Meredith Tabbone esetében is, ugyanis az egy eurórét meghirdetett ingatlan a liciten végül 5555 euróra ugrott fel, ami ugyan még mindig nem nagy összeg egy olasz lakásért, de az első körben tervezett egy eurónál jelentősen többet kellett végül fizetnie.

Azbeszt, bürokrácia, kötelezettségek

A legtöbbször erre még rájön a papírmunka több ezer eurós költsége, ráadásul Olaszországban csak azok írhatják alá az adásvételi szerződést, akik meg is értik azt – tehát aki nem tud olaszul, annak egy közvetítőre is szüksége lesz. Minden felújítási és szerződéskötési költséget összeadva már több tízmillió forintról is beszélhetünk. Tabbone Instagram-oldalán rendszeresen beszámolt a felújítás állapotáról, és a képekből jól látszik, mennyi munka van egy ilyen elhagyatott ingatlannal.

„Amikor először megláttuk a 750 négyzetméteres házat, se víz, se fűtés, de még ablakai sem voltak, és azbeszttel volt borítva” – mondta.

Ennek ellenére is belevágott a projektbe, és nem sokkal később a szomszéd házat is megvette – így végül 200 ezer euróra nőttek a költségei, de elmondása szerint még így is bőven megérte, mert ugyanezért a házért Chicagóban kétmillió dollárt kellett volna fizetnie.

Meredith mellett rengeteg másik vásárló jelentkezett a programra, idővel pedig egyre több önkormányzat állt be a kezdeményezés mögé. Ilyen Mussomeli is, egy történelmi belvárossal és festői tájjal rendelkező tízezer fős kisváros Szicíliában, harminc kilométerre a tengerparttól. Miután csatlakoztak az egyeurós lakásprogramhoz, az önkormányzat felkereste a rég nem használt házak tulajdonosait és megegyezett velük, hogy a be nem fizetett önkormányzati adók elengedéséért cserébe átadják a városnak az ingatlanjaikat. Ezeket aztán újra eladták, így a történelmi belvárosban 2017 és 2022 között 330 lakás talált új gazdára. A tulajdonosok cserébe vállalták, hogy három éven belüli felújítják az ingatlanokat.

Az egyeurós lakások esetében az odaköltözés nem mindig volt elvárás, de azért egyértelmű, hogy Olaszországban a települések fő célja a programmal a helyben élő népesség növelése; olyan kisvárosokkal is találkozhatunk ugyanis, amelyek önkormányzata hajlandó fizetni a betelepülőknek. Szardínia 15 ezer euróval szeretné motiválni a szigetre költözést, míg a csizma csücskében található tízezer fős Presicce-Acquarica városa akár harmincezer eurót is fizet az ott letelepedőknek.

A helyzet persze itt sem ilyen egyszerű, ugyan EU-s állampolgárok jelentkezését is várják, de a legtöbb településen negyvenéves kor alatt lehet csak megigényelni ezeket a támogatásokat, és a pénzt az ingatlan renoválására kell fordítani. Egyes helyeken az is elvárás, hogy valamilyen vállalkozást indítsanak a betelepülők – ilyen volt Santo Stefano di Sessanio városának a támogatása is 2020-ban, ahol a 24 ezer eurós támogatás mellé további húszezer eurót lehetett igényelni a vállalkozás beindítására.

Dolce vita, fenntartásokkal

Azok a beköltözők viszont, akik nem tudtak vállalkozást indítani, sokkal nagyobb hátrányból indulnak a munkakeresésben. Az általunk megkérdezett szicíliai magyarok elmondása alapján külföldiként még olasz nyelvtudással is nehéz munkát találni, akinek viszont mégis sikerül elhelyezkednie, általában a vendéglátásban kap állást. Jó alternatíva lehet erre a home office, viszont azok a külföldiek, akik nem Olaszországból kapják a fizetésüket, sokkal komolyabb problémákba ütközhetnek hitelfelvételkor is.

Szicíliai magyar forrásunk azt is hozzátette, hogy a legtöbb támogatást nyújtó település eldugott helyeken található, ahol még nagyobb boltokat se találni igazán, így míg egy nyaralásra ideális úti célok lehetnek, teljesen más az élmény egy hosszú távú tartózkodásnál.

Érdemes ezért vásárlás előtt kiutazni, és eltölteni pár hetet az általunk kiszemelt kisvárosban, hogy biztosra menjünk, bírni fogjuk az ottani életet. A vidéket sújtó elöregedés miatt kevés a fiatal, így az is, aki beszél angolul – ezért az olasz nyelvtudás erősen ajánlott minden beköltözőnek.

Összességében pedig egyeurós házak felújítási költségei akár 20-30 ezer eurónál is nagyobbak lehetnek, ezért a komoly érdeklődőknek megéri körülnézni a hagyományos ingatlanpiacon is, hiszen ekkora büdzséből már lehet, hogy egy sokkal jobb állapotú ingatlant találunk, ami kevesebb munkát igényel.

Akit pedig részleteiben érdekel, hogy milyen feladatok hárulnak azokra, akik belevágnak egy ilyen lakás felújításába, annak ajánljuk a BBC dokusorozatát, amelyben egy egyeurós olasz ház renoválást követhetjük végig.