Az állam most ugyanúgy támad a biztosítói piacon, mint 5 éve a bankszektorban

A biztosítói ágazat általában az évtizedes-évszázados stabilitásáról híres, de most itthon és globálisan is hatalmas változásokon megy keresztül. Magyarországon a felfordulás legfőbb oka, hogy az állam elkezdett masszívan érdeklődni a szektor tulajdonviszonyai iránt.

• Egy, eddig kifejezetten nemzetközi szereplők dominálta ágazatban ugyanúgy 50 százalékos magyar tulajdont szeretne a kormány, ahogyan tette pár évvel korábban a bankszektorban.
• A magyar állam biztosítókba szállt be: a korábbi Aegonba, az Unionba, illetve a Magyar Posta két biztosítójába.
• A piacvezető biztosító, vagyis a volt Aegon immár Alfa néven működik.
• A Magyar Posta biztosítói újra eladósorba kerültek.
• A szektor közben a méretéhez képest gigantikus különadókat kapott, de olyan új szabályokat is (kampányszerű, fordulónapos lakásbiztosítás-értékesítés, etikus termékek), amelyek érdemben befolyásolják a szektor életét.

Ezekről beszélgettünk vezető hazai biztosítók első embereivel.

Miért a bankokkal kezdte az állam?

A szuverenitást oly fontosnak tartó Fidesz most kis fáziskéséssel valami olyat próbál meg a biztosítói piacon, mint korábban a bankpiacon. Emlékeztetőül: a bankszektorban mindenféle bank magyar tulajdonba került, ez történt az MKB-vel, a Budapest Bankkal, a Takarékbankkal, később a Sberbank ügyfeleivel.

Külön most ne emlékezzünk meg az eleve magyar bankok történeteiről, a sikeres Gránit Bank-, MagNet Bank-, vagy a kudarcos NHB- és Széchenyi Kereskedelmi Bank-sztorikról. Mindenesetre a bankpiacon ma már ott tartunk, hogy valóban lett egy jelentős magyar szereplő, a többek között Mészáros Lőrinc és a magyar állam érdekeltségébe is tartozó egykori Magyar Bankholding, vagyis ma használatos nevén az MBH.

A biztosítói szektorban azonban még nagyon messze van, hogy dominánsan magyar legyen az ágazat. Ha szélesebb kitekintésben nézzük, Magyarország valóban kirívó piac abban az értelemben, hogy mennyire nincsenek fajsúlyos hazai szereplők. Nagyon sok országban a top 3-ban kifejezetten hazai biztosítók dolgoznak, ilyen Ausztria (VIG, Uniqa), Lengyelország (PZU), Franciaország (Credit Agricole, Axa, Groupama), Olaszország (Generali, Unipol), vagy Németország (Allianz, ARAG). A magyar, illetve valamennyire a cseh és a szlovák piacon viszont a fő játékosok között több a külföldi.

Az állam több sapkában

Annak okait értjük, hogy költségvetési bevételt akarnak generálni – mondja Alexandre Jeanjean, a Groupama vezérigazgatója. Ő külföldi biztosítói vezetőként még azt is racionálisnak gondolja, ha egy ország minden fontosabb szektorban szeretne egy „nemzeti bajnokot”.

Ha jól fordítjuk le a szavait, akkor ez a logika az „egy fontos magyar szereplő” kialakítását fogadja el, ami természetesen nem ugyanaz, mint az 50 százalék feletti piac súly. Alexandre Jeanjean szerint

„függetlenül attól, hogy pontosan mekkora lesz ez a magyar bajnok biztosító, az mindenképpen fontos, hogy sikeres legyen. Ez ugyanis ebben az ágazatban sohasem egyszerű, ehhez sok tapasztalat, tőke, tudás, szakember, megfelelő méret és nemzetközi kapcsolatok is kellenek.”

Az állam különböző szerepei között érdemes különbséget tenni – vélte Kurtisz Krisztián, az Uniqa nemzetközi lakossági és digitális igazgatója (Chief Retail & Digital Officer) és hazai vezérigazgatója is. Vagyis más a tulajdonosi struktúra átalakítása, ami egy hosszú távú, stratégiai kormányzati cél, illetve más az adóztatás, ami egy rövid távú, taktikai fiskális cél, mert az államnak forrásokra van szüksége.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi a nemzetgazdaság szempontjából a fontosabb: a bank vagy a biztosító? Ha a nyereségeket nézzük jelenleg, akkor olyan, mintha egy hipermarketet hasonlítanánk össze a sarki fűszeressel, de azért ez nem mindig van így. Egy biztosító a maga éppen befektethető tartalékaival olykor jelentősebb aktor lehet, mint a forrásokat gyűjtő és kihelyező bank. A futballszurkolók arra is gondolhatnak, hogy a világ legnevezetesebb stadionjai is rendre biztosítók neveit viselik. Kinek-kinek lehet a 75 ezres Allianz Arena (Bayern München), valamelyik Groupama Aréna (FTC vagy Olympique Lyon), a 81 ezres Signal Iduna Park (Borussia Dortmund) vagy a 82,5 ezres New York-i MetLife Stadium a legkedvesebb.

Abban van logika, hogy a magyar kormány a bankokkal kezdte az állami nyomulást. A bankban hitelt lehet kapni, az egy politikusnak is érdekes, hogy mit finanszíroz egy bank, mit nem, illetve ki kap kedvezőbb feltételekkel hitelt, mire nem ad pénzt a magyar bank. A biztosítókba viszont előbb pénzt kell betenni, és csak akkor lehet pénzt kapni, ha valakinek kára van.

Ráadásul, ahogy Kurtisz Krisztián mondja, az inflációra is máshogy reagál a két szektor.

A bankok nyeresége a magasabb kamatkörnyezetben felrobban, a bankok látványosabban többet keresnek. De mi van a biztosítókkal? Ők a tavaly kiszámolt díjak alapján egy 20 százalékkal magasabb árkörnyezetben rendeznek kárt, fizetnek béreket.

Az átrendeződés

A magyar biztosítói szektor tulajdonviszonyai most megbolydultak, és nagyon izgalmas lesz, hogy a következő várható tranzakció, a Magyar Posta néven futó két biztosító eladása kit mozgat majd meg. Állami, államközeli biztosítói csoportból ugyanis van legalább három: nevezzük őket erős leegyszerűsítéssel Mészáros Lőrincnek, Tiborcz Istvánnak és Nagy Mártonnak.

• Aktív a piacon tehát a Mészáros Lőrinc–Keszthelyi Erik kettős (Hungarikum, CIG, Magyar Biztosítóholding).
• Tiborcz István és köre a Gránit Bankon keresztül van jelen a pénzügyi piacokon, míg a Waberer’s csoport révén biztosítója is van.
• A Nagy Márton–Kovács Zsolt kettős is mintha elkülönülne. A gazdaságfejlesztési minisztert és a miniszteri biztost nem mint potenciális tulajdonos magánszemélyt, hanem mint a kormányzati szándékokat megjelenítő aktorokat (Union, Alfa) érdemes itt megemlíteni.

Az első két csoport között még nincs „egyezség”, harc várható, miközben természetesen a harmadik szereplőnél nem arra gondolunk, hogy az állam majd önmagának, vagyis az államnak adná el a Magyar Posta biztosítóiban meglevő részesedését, de ezeknek a köröknek a viszonya még nem tisztázott.

A piac legutóbbi változásaiban nagyon fontos volt, hogy elnevezésében új szereplőként megjelent az Alfa Biztosító. Lehel Gábor, a főtulajdonos VIG igazgatósági tagja a bemutatkozó sajtótájékoztatón elmondta, hogy

a tulajdonos osztrák VIG-nek 30 országban 50 biztosítója van, és eléggé jellemző rá a többmárkás, gyakran kétbiztosítós modell.

Vagyis a csoport szereti megtartani a jól bejáratott neveket, a cégeit nem feltétlenül gyúrja egybe. Az Aegon nevet viszont nem lehetett volna megtartani, mert ilyen néven továbbra is működik egy holland biztosító.

A szektor mindenesetre sok szempontból fordulóponthoz ért. Egyszerre változnak gyorsan a piaci szereplők és a tulajdonosi struktúrák, miközben emellett is nagyon sok kihívás van. A nagy globális trendek közepette, Magyarországon az állami nyomulás miatt is borítékolható, hogy hírekben és eseményekben gazdag időszak előtt áll a szektor.