Akkor hogy lett a 160 forintos tejből aztán 6 ezer forintos trappista sajt?

A hetven szarvasmarhát tartó Ördögh Gábor tavaly attól tartott, hogy ha nem lesz mivel etetnie az állatait, idén tavasszal fel kell számolnia a telepét. A Röszke közelében működő családi gazdaság azért került nehéz helyzetbe, mert az aszály miatt alig termett takarmányuk, vásárolni is csak keveset és igen drágán lehetett. Mivel semmiféle támogatást nem kaptak, a gondjaikat végül még több munkával és nagy kiadásokkal sikerült megoldaniuk.

A naponta 600 liter tejet előállító gazdaságban a tehenek nem mind azonos időszakban adnak tejet, körülbelül az állatok fele fejhető. Korábban mindig sikerült a saját földjükön megtermeszteniük az állatoknak szükséges ennivaló nagy részét, de tavaly a nagyon száraz időjárás miatt az évente szükséges takarmány mennyiségének csak a felét tudta betakarítani az Ördögh házaspár. Az elmúlt évben az aszály miatt országszerte hiány volt, a Dél-Alföldön pedig különösen kevés termett, ezért nagyon drága lett a takarmány.

A szarvasmarhatelep felszámolását mindenképpen el akarták kerülni, mivel ebből élnek, a rengeteg munka és a pénzügyi nehézségek ellenére is szeretnek gazdálkodni. Ezért végül a korábbi ár többszöröséért vásároltak az állataiknak takarmányt, és hogy biztosan elegendő legyen nekik, most sokkal olcsóbb szalmával keverik össze a tehenek ennivalóját. A szalma nem elég dús táplálék az állatoknak, de a hasuk tele lesz, nem éheznek. A takarmánykeverést ekkora mennyiségben viszont csak géppel lehet megoldani, ezért vásároltak egyet, amit a traktorról lehet meghajtani, így azonban még több gázolaj fogy. Emellett ipari mellékterméket is vásárolnak az állatoknak, ez olyan darált kukorica, amiből a gyárban már kivonták a cukrot – az izocukrot az élelmiszeriparban használják.

„Hiába van takarmányunk, most is azzal küzdünk, hogy nullszaldón vagyunk, mert minden költség megnőtt. Csak egy bálaháló, ami tavaly 70 ezer volt, most 100 ezer forint.”

A tej felvásárlási ára még csökkent is

A másik, tartósan fennálló gondjuk az, hogy a tej felvásárlási ára évek óta igen alacsony, nem fedezi a költségeket, és a bevétel nem teszi lehetővé a hosszabb távon kiszámítható működést, sem a fejlesztést. Az utóbbi három évben emiatt is nagyon nehéz fenntartani a családi gazdaságot.

Miközben a fogyasztói árak nagyot ugrottak a tejtermékeknél, ők az áremelésből egyáltalán nem részesültek.

„Tavaly, amikor 160 forint volt a tej felvásárlási ára, a trappista sajt kilója 3 ezer forintba került a boltban. Tavaly egész évben nem emeltek a felvásárlási áron, de akkor hogy lett a 160 forintos tejből aztán 6 ezer forintos trappista sajt?”

Most még kevesebbet, 140 forintot fizetnek nekik egy liter tejért, miközben a családi gazdaság minden költsége megnőtt. A másik, a környéken elérhető felvásárló még alacsonyabb árat adna a tejért, így nem tudnak váltani.

A helyzetüket az is nehezíti, hogy a bevételeik nagyon lassan csordogálnak, mert a felvásárló cég 2022 májusa óta nem a korábbi havi rend szerint fizeti ki az elszállított tej árát. A cég többszöri felszólítás után is nagy halasztásokkal, féléves késéssel küldte a nekik járó pénz egy részét.

„Most fizették még csak ki a januárt és a februárt.”

A cég arra hivatkozik, hogy neki is egyre nagyobb csúszásokkal fizetnek a vevői, az élelmiszerüzletek és boltláncok a tejért, tejtermékekért.

Még több a munka

Ördögéknek három dolog segített abban, hogy túléljék a válságot: a még több munka, a saját termékek eladásának növelése, és kényszerű pénzügyi befektetések. A családi gazdaságban többféle sajtot, túrót, tejfölt, joghurtot készítenek, és tejet is árusítanak közvetlenül a fogyasztóknak. A megrendeléseket Ördöghné Lőrincz Anita szállítja ki mindennap késő délután a vásárlóknak. Ennek a bevétele tartja a felszínen a gazdaságot, ezért igyekeznek minél több saját terméket eladni – magyarázta a Telex tudósítójának a gazdasszony.

Az utóbbi hónapokban sokszor hirdették és bővítették is a kiszállítást, már hét környékbeli településre, köztük a félórányi útra lévő Szegedre is hord kocsival árut Ördöghné, amíg a férje a tehenek körül dolgozik. Ám másfelől ennek is megvan az ára: sokkal kevesebb időt tölthet együtt a család.

„Van egy hároméves kisfiunk, aki most is a mamánál van, mert anya és apa éjjel-nappal dolgozik. Eddig azt mondtam, a szombat-vasárnap a gyereké, de most már ott tartunk, hogy a kiszállítás miatt ezeket a napokat is feláldoztuk” – mondta sírva Ördöghné Lőrincz Anita.

A nyári takarmánybetakarítás időszakában mindkettejüknek sokkal több volt a dolga, mint máskor. A kiszállítás után a gazdasszony este 7-8 körül ért haza, aztán a gabonát ketten rakodták be a tárolóba, ami éjfélig is eltartott. Másnap pedig hajnali 4-től kezdődött újra a munka a fejéssel, majd a többi állat ellátása következett, amellett az aratás, a kaszálás, a lucernabálák és a többi takarmány behordása a tanyára.

Közben egyre több az adminisztrációs teher rajtuk. Most már arról is elektronikus naplót kell vezetni, hogy lucernából mikor és mennyit kaszáltak le a saját földjükön a saját állataik fogyasztására. Permetezési naplót is kell vezetni.

„Lassan ott tartunk, hogy külön egy ember kell erre, hogy vezesse az elektronikus baromságokat, amit kitalálnak, de semmi értelme, csak arra jó, hogy még több munkát adjon a gazdáknak.”
„Arra jó – veszi át a szót a férje –, hogy tudják szankcionálni az állami mezőgazdasági támogatásokban, ha nem vezetted a naplót.”

Legutóbb arra kaptak felszólítást, hogy fényképezzék le a földjüket, amelyen tritikálét (a búza és a rozs keresztezésével létrehozott szemes gabonafélét) termesztettek, mert azt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a műholdfelvételről nem tudta beazonosítani. A fényképezéshez olyan újfajta alkalmazást kell használni, amit még nem ismernek, és nem tudják, hogyan működik. Ráadásul a megtermett takarmánynövényt már learatták, azután a szalmát is behordták, így azon a földön most nincs semmi. A föld után járó állami mezőgazdasági támogatás kifizetése viszont azon múlhat, teljesítik-e az adminisztrációs kötelezettségeket.

Minden költség növekszik

Az energiaárak emelése a családi gazdaságot sem kímélte. Az áramfelhasználásuk igen nagy, az áremelés előtt havonta 80 ezer forint volt a villanyszámla. A fejőgépek, a tejhűtők, a terménydaráló, és a tejtermékek raktárának hűtése is villannyal működik, ezért tavaly tavasszal napelemet szereltettek fel, ami a fogyasztásuknak kb. a felét megtermeli. Most várják, hogy végül mennyit kell majd a villanyszámlára ráfizetni.

Gáztűzhely pedig a sajtok készítéséhez kell, az áremelés miatt a havi gázszámla a korábbinak majdnem a háromszorosa lett. Aggodalommal várják az éves leolvasást, ami augusztusban esedékes, azután derül ki, mennyit kell még utólag fizetniük az energiáért.

„Megmondom őszintén, van egy kis gyomorgörcsöm attól a leolvasásától.”

Ördöghéknél minden hónap azzal kezdődik, hogy mintegy másfél millió forintot kell fordítaniuk a kiadásaikra. Ebből csak a járulék- és az adókötelezettség 98 ezer forint fejenként havonta, holott pár éve még a fele volt. A takarmánynak vásárolt kukoricadarálék ára havonta 1 millió forint.

„Csak egy apró példa: a kamarai tagdíj eddig évi 5 ezer forint volt, most 38 ezer forintot fizettem. Ezt is úgy, hogy senki nem szólt semmit, csak kiküldték a levelet, hogy ez van.”

A tagdíj a bevétellel arányos, ami Ördöghéknél 20 millió forint volt, de 18 milliós a költségszámlájuk, amit nem vesznek figyelembe.

Arra a kérdésre, hogy kaptak-e valamilyen állami támogatást, amit a kormány ígért a gazdálkodóknak a takarmányhiány miatt, keserűen felnevettek. Semmit nem kaptak, mert ők nem is pályázhattak a megadott feltételek szerint.

„Szoktak köpködni a gazdálkodókra, hogy mi mennyi támogatást kapunk, hát tessék, eladó a ház, lehet jönni, átadom az egészet, ki kell próbálni, hogy milyen jó ez. Folyik a szenny a tévéből, hogy így segítjük a gazdákat, úgy segítjük a gazdákat, és közben a fele se igaz.”

Közben a Szeged körül gazdálkodók több helyen is azt vették észre, hogy ismeretlenek elkezdték lopkodni a mezőről a takarmánybálákat. Egy bála súlya 300-400 kiló körül van, egy ember megmozdítani se tudja, gépek nélkül pedig nem lehet elvinni, valakik valahogy mégis ellopják a földekről. Ezért minden bálát minél gyorsabban be kell vinni a tanyára, nehogy eltűnjön.

Egyre kevesebb pénzük van az embereknek

A saját termékeket sem könnyű eladni. Ördöghné elmondta, hogy tavaly szeptember óta nem emeltek árat, a házi tejet literenként 300 forintért adják, de van, akinek így is magas az ár. Tejből nyáron kevesebbet vesznek ugyan a megrendelők, de abból nem csökkent olyan nagyot a rendelt mennyiség, mint a többi tejterméküknél.

„Van olyan néni, aki azt mondta, ő nagyon szereti a túrót, a tejfölt, csak gyerekkorában evett ilyen jót, és ne haragudjak, de értsem meg, hogy már csak havonta egyszer engedheti meg magának. Holott addig minden héten fél kiló túrót és fél kiló tejfölt megvett tőlem. Mások sokan nem kérnek már annyi sajtot, mint korábban, mert nincs rá pénzük.”

A változó fogyasztói kereslet, a növekvő költségek, a tej felvásárlása körüli gondok, valamint az árak bizonytalanságai miatt Ördöghék az idén sem látják előre, hogy meddig tudják a családi gazdaságukat fenntartani, és meddig lesz még erejük, kitartásuk a folyamatos küzdelemhez.